Békés Megyei Hírlap, 2003. május (58. évfolyam, 101-126. szám)

2003-05-29 / 124. szám

6. OLDAL - 2003. MÁJUS 29., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY Mutáció, vagy az állatvilágból érkezett? Dr. Szalka András professzor az atípusos tüdőgyulladásról A SARS-vírus okozta atípusos tüdőgyulladás hetek-hónapok óta a figyelem középpontjá­ban áll. Szinte nincs olyan hírösszefoglaló, mely ne fog­lalkozna az újabb megbetege­désekkel, halálesetekkel, s a szakembereket arról faggat­ják a médiában: valóban vi­lágméretűvé nőhet-e a jár­vány, melynek megelőzésére egyelőre nincs gyógyszer. Május 15-én Békéscsabán, a Réthy Pál Kórházban tartott tu­dományos ülésen előadóként vett részt dr. Szalka András pro­fesszor, a fővárosi Szent László Kórház igazgatója. A fertőzéses betegségek szakemberét ezúttal az atípusos tüdőgyulladásról kér­deztük.- Nem árt tisztázni, mit is je­lent a betegség elnevezésében az a bizonyos ,,a" betű?- A tüdőgyulladásoknak két nagy csoportja van. Az úgyneve­zett típusos tüdőgyulladásnál az orvos a vizsgálat során, a mellkas kopogtatásakor, meghallgatáskor jól behatárolhatja, hol a gyulla­dás. Ezzel szemben az atípusos tüdőgyulladáskor kopogtatással, hallgatózással semmit, vagy alig valamit talál az orvos. Ez utóbbi esetben csak a röntgen mutatja ki a gyulladást.- Mi a különbség a két tüdő- gyulladás között?- A kétféle betegséget más­más kórokozó idézi elő. Míg a tí­pusos tüdőgyulladást baktériu­mok, addig az atípusost a bakté­riumok mellett, vírusok, parazi­ták vagy akár gombák is okozhat­ják. Jelen esetben egy bizonyos vírus okozza az atípusos pneu- móniát. A probléma az, hogy a most beazonosított vírus csupán nevében egyezik meg a korábban már ismert koronavírussal, ez egy eddig nem ismert, egészen újfajta vírus.- Miként alakulhatott ki ez az eddig ismeretlen vírus?- Kialakulhatott például egy már létező vírus mutációjává, akképpen, hogy a vírusban meg­változott egy antigén. Miután a vírus ezáltal teljesen új képet mu­tat, az emberi szervezetben nincs meg az az antigén, ami „válaszolhatna” a megbetegedés­re. A mutáció mellett előfordul­hat az is, hogy az állatvilágból ke­rül át egy vírus az emberekre. Nem olyan régen történt például - 1997-98 körül —, hogy Hong­kongban az úgynevezett madár- influenza felbukkanása miatt egymillió baromfit vágtak le. Ezen járvány során 15-20 halál­esetet regisztráltak. Amennyiben az állatvilágból kerül át az embe­rekre a vírus, hasonlóan a mután­sokhoz, ezúttal sem alakulhatott ki ellene a védettség.- Mik a specialitásai a jár­ványnak?- Több érdekessége is van en­nek az új betegségnek, amire egyelőre nincs biztos magyará­zat. Például gyermekek alig bete­gedtek meg ez idáig. Döntően fel­nőtteket támadott meg a kór, s akiknél ez végzetes kimenetelű, azok között több idős ember volt, és olyanok, akik bizonyos alap­betegségekben, így például cu­korbetegségben vagy májbeteg­ségben szenvedtek. Döntően azok a veszélyeztetettek, akik szoros kontaktusban vannak a betegekkel. Torontóban például az egészségügyi személyzet fer­tőződött meg cseppfertőzés út­ján. Ugyanakkor azt is tudjuk már, hogy a betegség széklettel is terjedhet. Az eddigi adatok sze­rint a betegek 4-6 százaléka hal meg, ami nem jelent túl magas halálozási arányú. Az Afrikában pusztító ebola-járvány során pél­dául a betegek 80 százaléka halt meg.- Miként ismerhető fel a beteg­ség és hogyan védekezhetünk?- A lappangási idő 2-10 nap, s ezalatt viszonylag enyhe tünetek jelentkeznek. Ilyen lehet a száraz köhögés és a láz, mely egyre erő­södik. Ebben különbözik a típu­sos tüdőgyulladástól, ott ugyanis a betegnél azonnal magas láz, hi­degrázás, erőtlenség, teljes le­vertség tapasztalható. Az atípusos lappangási ideje alatt a fertőzött viszonylag jobban viseli a tüneteket. Ekkor még a röntge­nen sem fedezhető fel elváltozás. Ami a védekezést illeti: először is, ha nem muszáj, ne utazzunk azokba az ázsiai országokba, ahol a megbetegedések száma vi­szonylag magas. A reptereken, sőt már a repülőjáratokon tájé­koztatják az utasokat arról, hogy ha a megjelölt tüneteket tapasz­talják, kérjenek orvosi segítséget. Emellett pedig fokozottan ügyel­jünk az egyébként is elvárható higiéniára, hiszen mint tudjuk, a betegség széklet útján is terjed­het.- Magyarországon éppen az ön által vezetett Szent László Kór­házban kezelik az ilyen speciális fertőző betegségben szenvedőket. Önöknél adottak az ehhez szük­séges feltételek?- Jelenleg száz védőmaszkkal rendelkezünk, mely képes meg­szűrni a levegőt. Két olyan speci­ális felszereltségű szobánk van, ahol az emorágiás (például: ebolás) betegeket különítjük el. Ha atípusos tüdőgyulladásban szenvedő beteggel találkoznánk, ő is ide kerülne. Ebben a szobá­ban különleges légáramoltató és szűrő rendszer működik, az or­vosok szkafanderben dolgoznak. Elvileg hazánkba is bekerülhet a vírus, de felesleges a pánikkeltés. Emberségből jeles A múlt héten egyik munkatár­sunk mesélte az alábbi történetet. Romániában jártak május & án, egy keddi napon, s dolguk vé­geztével a késő esti órákban léptek be ismét Magyarországra a gyulai határátkelőnél. Néhány száz mé­terrel beljebb határőrök igazoltat­ták őket, az autót vezető fiú ki­szóld, sokrekeszes tárcájából elő­vette az iratokat, a tárcát pedig ki­nyitva a kocsi tetejére tette. Az iga­zoltatás végeztével kezében a pa­pírokkal elköszönt a határőrök­től visszaült a volán mögé, és édesanyjával együtt hazaindul­tak. A történet folytatása már sejt­hető, ugye? A levéltárca az autó te­tején maradt, benne fontos iratok és száznyolcvanezer forint. Ami­kor erre a tulajdonos rádöbbent, azonnal visszafordult, és - sejt­vén, hogy induláskor a tárca nyil­ván azonnal leröpült - meg sem állt az igazoltatás helyszínéig. A tárca valóban ott hevert az úttes­ten, ám csaknem üresen: a pénz­nek nyoma sem volt. - Borzasztó érzés volt - meséli Kati -, a fiam úgy vélte, valaki felkapta, kivette a pénzt és visszadobta a tárcát. Az időközben odaérkező ha­tárőrök azonban nem osztották ezt a nézetet, mondván: az illető inkább a bozótosba, az árokba dobta volna, nem vissza az út­testre. így aztán felajánlották, hogy segítenek megkeresni a zu­hanás közben kiesett okmányo­kat és a pénzt. Gázoltak a hol tér­dig, hol derékig érő nedves fűben, gazban, s fáradhatatlanul világí­tottak erős fényű lámpáikkal Ka­tinak és fiának, s ha hiszik, ha nem: a pénz az utolsó fillérig megkenilt.- Úgy szeretném nekik vala­hogy megköszönni - mondja Ka­ti, a könnyek törölgetve. - Ne­künk száznyolcvanezer forint nagy összeg, és ha az a két fiatal­ember nem segít, nem tudom, mü tehettünk volna az éjszakában. De még a nevüket sem tudom. Nos, talán eljut hozzájuk az üzenet: a hölgy és a fiatalember, akiknek május 6-án késő este a gyulai határátkelőtől nem messze két határőr segített megkeresni a szétszóródott pénzüket, nagy há­lával és szeretettel gondol rájuk. Emberségből, tisztességből jelesre vizsgáztak, magatartásuk becsü­letére válik az egész testületnek. Vizsgálják a betegek elégedettségét 12% 19% Felmérés az ételek ízletességéről 38% u kiváló ■ i6 □ köze p e s □ megfelelő gnem megf. □ nincs válasz 3% 2% 0% 1 % 31% Elégedett volt-e az osztályon dolgozó nővérek munkáiéval? 2003. január 13-26-ig 63% | | kiváló ■ ió j [^közepes I Ej megfelelő jjnem megf. Minden negyedév első két hetében a fekvőbeteg-ellátó osztá­lyokra eljuttatjuk a betegek elégedettségét vizsgáló kérdőíve­ket. Ebben az időszakban az osztályokon minden távozó bete­get megkérünk arra, hogy véleményével, ötleteivel, javaslatai­val segítse az igazgatás munkáját. Meggyőződésünk ugyanis, hogy az ellátás színvonalán elsősorban a betegek igényeinek ismeretében és annak maximális figyelembe­vételével lehet javítani. A teljesség igénye nélkül a kö­vetkezőkre szoktunk kíváncsiak lenni: a tájékoztatás mennyisége, tartalma, az orvosok és nővérek munkájának megítélése, az élel­mezés színvonala, az intézmény tisztasága, egyebek. A betegek a feltett kérdésekre adott válaszo­kon túl leírhatják saját gondolatai­kat, ötleteiket, esetleges kifogásai­kat is. Az összesített adatokat megküldjük minden osztályveze­tőnek, akik az eredményeket az osztály dolgozóival ismertetik, a problémákra közösen keresik a megoldást. A tervezett és megtett intézkedésekről írásos beszámo­lót küldenek a kórház főigazgató­jának és minőségbiztosítási veze­tőjének. Az egyes időszakok eredmé­nyei között nincs igazán nagy in­gadozás, egy-két százalék eltérés mutatkozik az előző időszakhoz képest. Általában elégedettséget jeleznek az adatok, bár érdekes, hogy még mindig viszonylag ma­gas a nem válaszolók aránya. Ta­pasztalataink azonban azt mutat-* ják, hogy a betegek egyre inkább megértik a kérdőív jelentőségét és mind jobban „belejönnek” a ki­töltésébe. Amint az a két kördiagramon jól látható, igen magasra értékel­ték a betegek a nővérek munkáját (szinte pontosan ugyanígy az or­vosokét is). Az élelmezés tűnik tartósan a kórház „gyenge pontjá­nak”, a legtöbb problémát ezen a téren jelezték a betegek (bár, ahogy mondani szokás: ízlések és pofonok...). Csak a privatizáció segíthet? A csabai kórházban sem lelkesednek az új törvényért A rendszerváltás óta kisebb-nagyobb intenzitással ugyan, de állandó téma a honi médiában az „immár tovább nem halaszt­ható”, „égetően szükséges” átfogó egészségügyi reform. A tör­ténet természetesen főként a pénzről szól, hiszen miközben európai viszonylatban is igen magasak Magyarországon a tár­sadalombiztosítási járulékok, a kórházak sorra eladósodtak, mind több szakterületen válik krónikussá az orvoshiány, nincs pénz sem a túlmunkák díjazására, sem a felújítási-kar­bantartási munkákra, hogy a fejlesztésről ne is beszéljünk. Nagyjából egy évtized telt el a húzd meg - ereszd meg jegyében: az egymást váltó kormányok sorra hozták az apróbb kügazítást jelen­tő intézkedéseket, amelyeket az­tán a következő adminisztráció visszavont, átkeresztelt, vagy szü­neteltetett. Hogy ez az ötletelés nem tett jót az ágazatnak, az nyil­vánvaló. Ám most úgy tűnik, a Medgyessy-kormány belevágja a fejszéjét a nagy fába: terítéken a kórháztörvény, amelyet a közbe­széd kórház-privatizációs törvény­ként emleget. A békéscsabai Réthy Pál Kórházban dolgozók is figye­lemmel kísérik a média színterein zajló vitát, s mint dr. Szabó Terézia főigazgató fogalmazott: kevés opti­mizmus, inkább az aggodalom jel­lemzi a várakozásokat.- Féltjük a szakmai munka biztonságát, de természetesen a saját sorsunk is aggaszt - mond­ta. — A privatizáció kapcsán a dol­gozók kikerülnek a közalkalma­zotti szférából, ettől sokan tarta­nak. A csabai kórházra az állam és az önkormányzat az elmúlt tíz évben több milliárd forintot költött az adófizetők pénzéből, és bár természetesen vannak gondjaink, de az intézmény nincs eladósodva, keményen dolgozunk azért, hogy a műkö­dési bevételünk fedezze a kiadá­sainkat. Ugyanakkor persze a tulajdonosnak mindig is teher lesz az épületfenntartás, a felújí­tás, hiszen ezt az intézmény nem tudja kigazdálkodni, mivel a költségvetésünkben nem sze­repelhet az amortizációs költ­ség. Halkan jegyzem meg: ilyen feltételek mellett a magántőkés sem tudja gazdaságosan üze­meltetni az intézményt, ha vi­szont ezeken változtatna a poli­tika, akkor nem biztos, hogy szükséges a tulajdonosváltás. László Csaba pénzügyminisz­ter a Napi Gazdaság pénteki kon­ferenciáján az optimális struktúra kialakításáról szólva elmondta: az egészségügyben is jelen vannak a magyarországi területi egyenlőt­lenség jelei. Van olyan megye, ahol 13 kórház működik, míg a másikban csak három, s ezt a kü­lönbséget a lélekszám nem indo­kolja. Megfontolandó szempont, ám kérdéses: vajon a privatizáció orvosolná-e ezt a problémát? Hi­szen az is elképzelhető, hogy há­rom megyei közkórházból egy sem marad, mind „dobra kerül”, s akkor talán épp a legszegé­nyebb térségek lakóinak kell ma­gánintézményekben keresni a gyógyulást. Ugyanezen a konfe­rencián Medgyessy Péter kijelen­tette: csak olyan privatizációval ért egyet, amely után a betegek­nek továbbra sem kell fizetniük a kezelésért. A kormány tagjai a privatizáció mellett érvelve kül­földi példákat is felhoztak, mond­ván: nálunk gazdagabb országok is élnek a magántőke bevonásá­nak lehetőségével, miért ne ten­nénk mi is? Dr. Szabó Terézia ezzel kap­csolatban kétségeinek adott han­got:- Azt azért szögezzük le: jóté­kony tőke nincs. A tőke természe­te már csak olyan, hogy megtérü­lést akar, profitot akar, s ennek ér­dekében hajlandó működni. Nem teljesen világos, hogy ha most még a napi kiadások finanszíro­zása is nehézségekbe ütközik, mitől válik a tulajdonosváltás után az egészségügy egyszerre profittermelő ágazattá?! Ha meg nem válik azzá, miért éri meg a befektetőnek az üzlet? Elfoga­A privatizáció egyik elve, legyen a tulajdonos gondja az eszközbeszerzés. Felvételünkön egy majdnem két esztendővel ezelőtt átadott kardiológiai vizsgálati eszköz jelennek meg az ágazatban. Csak egyelőre nem látok garanciákat arra, hogy nagyobbrészt ilyenek jönnek majd a törvény elfogadása után. Az egészségügy működése, finanszírozása igen bonyolult, egy kórház magánkézbe adása egészen más problémát jelent, mint egy termelőüzemé. Úgy mondjuk, hogy ez egy standard piac, központilag meghatározott árakkal, a szolgáltatás szigorú kö­vetelmények szerint történik, nem igazán lehet terjeszkedni, gyorsan nagy bevétel-növekedést elérni a meglévő feltételek és sza­bályok mellett. Éppen ez ad okot Mégis kinek az érdeke? A koalíciós pártok szerint a törvénymódosítás célja a magántőke bevonása az egészségügybe, a kórházak fenntartásába és mű­ködtetésébe. Az ellenzék keményen bírálja a tervezetet, a szakma mindeddig elutasító állásponton van, a kamarák és a szakszerve­zetek egyaránt minden lehetséges fórumot felhasználnak a tiltako­zásra..Természetesen mindkét oldal a betegek érdekét, a közér­deket tartja szem előtt, s arra hivatkozva sorolja érveit. Á laikus magyar társadalom kivár, nem látja tisztán az indokokat, sem a vá­lasztóvonalat a két fél között. Többen is tartanak attól, hogy sok települési önkormányzat kapva kap az alkalmon, hogy megszaba­duljon a nagy összegeket felemésztő kórházától, s a törvény vég­rehajtása során egy szempont vezérli majd: legyen az épületfelújítás, karbantartás, eszközbeszerzés az új tulajdonos gondja. Valljuk be, nem csoda, ha a többség szkeptikus, hiszen az elmúlt tíz-egynéhány esztendő privatizációs ügyletei nem voltak igazán alkalmasak a bizalom erősítésére. dóm, hogy hatékonyabb működ­tetéssel még lehet tartalékokat ta­lálni az intézményekben - mi is ezt tettük és tesszük -, de akkor meg azt nem értem, miért ne le­hetne egy önkormányzati tulajdo­nú intézményt is hatékonyan mű­ködtetni - tette fel a kérdést a fő­igazgató, majd így folytatta: - Tisztában vagyok vele, hogy igen­is létezik jó privatizáció is, mely­nek során hosszú távra tervező, felelősen gondolkodó befektetők sokaknak a gyanúra: rövid távon gondolkodó befektetők, cégek jönnek majd a kórházakba, s ha az intézmény már csődközeibe kerül, odébbállnak. Mi tagadás, láttunk már ilyet... A legmerevebben az EDDSZ tiltakozik a törvénymódosítás el­len. Cser Ágnes, a szakszervezet elnöke szombaton a polgári kö­rök rendezvényén szólalt fel. A Népszabadság kérdésére, mely szerint ezzel átlépett egy határt, egyenesen így válaszolt: Nem lép­tem át semmilyen határt. A szak­tárca minden szakmai alapot nél­külöző jogalkotási munkája ellen szólok, a betegek és a munkavál­lalók érdekében. Cser Ágnes sze­rint a tervezett kórháztörvény tra­gikus veszélyeket jelent az ágazat egésze számára. Hangoztatta: ké­szek az együttműködésre, azt azonban nem fogják megenged­ni, hogy 160 ezer ember elveszít­se közalkalmazottiságát vagy a munkahelyét. — Az emberek nem ostobák és nem alattvalók, élni fognak jogaikkal, akár ügydöntő népszavazással is - jelentette ki az EDDSZ elnöke. A fórumon el­hangzottakról szólva Kökény Mihály, az egészségügyi tárca politikai államtitkára felelőtlen politikai zsarolást, alaptalan vá­daskodást emlegetett. Dúl a vita, a harc, az illetéke­sek nem kímélik egymást. Egy szinttel lejjebb pedig megindul­tak a pletykák, a találgatások, a jólértesültek suttogva adják to­vább az itt-ott felcsípett informá­ciómorzsákat: ki, kinek a valaki­je hogyan akarja egy forintért megvenni ezt vagy azt a kórhá­zat. Rémtörténetek keringenek hárommilliós kft.-kről, fantom­cégekről, külföldi karvalytőké­ről, és minden egyébről. Gyaní­tom, ez a közeli napokban nem fog elcsitulni, mindaddig folytató­dik, amíg az illetékesek fel nem hagynak a magántőke nagyszerű­ségének általánosságban való ecsetelésével, s be nem mondják az igazit: milyen körben, milyen feltételekkel akarják lehetővé ten­ni a kórházak privatizációját. Mert ne felejtsük el: a törvény csak megnyitná a lehetőséget. A döntés a tulajdonos önkormány­zatok választott testületéinek ke­zében marad. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents