Békés Megyei Hírlap, 2003. április (58. évfolyam, 76-100. szám)

2003-04-15 / 88. szám

B É KÉS 2003. ÁPRILIS 15., KEDD - 15. OLDAL Ma ünnepi ülés A település önkormányzata Bé­kés várossá nyilvánításának 30. évfordulója alkalmából ma dél­után 2 órakor a városi művelődé­si központban ünnepi testületi ülést tart. Köszöntőt mond Pataki István polgármester, majd a váro­sért végzett kiemelkedő tevé­kenységükért többeknek kitünte­tést nyújtanak át. Az ünnepi tes­tületi ülés kultúrműsorral zárul. Ifjúsági napok A város önkormányzata, a Békési Diákszövetség és a városi művelődési központ az idén is közösen szervezi az április 29. és május 1. kö­zötti időszakban a már ha­gyományos Ifjúsági napok rendezvénysorozatát. A program Április 29. (hétfő) 18.00: „Az én hangom” énekverseny döntője (művelődési központ) Április 30. (kedd) 18.00: Amatőr együttesek fellépése 20.00: A diákpolgármester beikta­tása 20.15: „Az én hangom” énekver­seny kategória-győztesei­nek fellépése 20.30: A Republic együttes élő koncertje (Valamennyi rendezvény az Er- zsébet-ligetben lesz.) Május 1. (szerda) 10.00: Egész napos majális, kira­kodóvásár, művészeti és sportbemutatók, játékos ve­télkedők, sportrendezvé­nyek 18.00: „Az én hangom” énekver­seny gálaműsora 20.00: Az United együttes élő kon­certje (Valamennyi rendezvény az Er- zsébet-ligetben lesz.) A programok díjmentesek! Békési nyílt napok A „ Békési nyűt napok" elnevezé­sű programsorozatot az önkor­mányzat azzal a céllal rendezi, indította útjára, hogy a helyiek jobban megismerkedhessenek a város, szűkebb lakóhelyük érté­keivel, adottságaival, ezzel prog­ramot is biztosítva a családoknak az év minden hónapjában. A ren­dezvény ma folytatódik: 10-től 16 óráig a Galériában (Széchenyi tér 4.) a ,,Múlt és jelen - 30 éve vá­ros Békés" című kiállítást tekint­hetik meg az érdeklődők. A kiállításon kívül a városi könyvtár tv-szobájában Szabó Gerzson helytörténeti kisfilmjeit láthatják az érdeklődők, melyek az elmúlt három évtizedben a településről készültek. Víziközmű-közgyűlés A helyi Víziközmű Társulat ma délután fél háromkor a városhá­za dísztermében tartja éves ren­des közgyűlését. Egyebek között napirendre tűzik a társulat inté­ző bizottságának tavalyi munká­ját, a társulat gazdasági tevé­kenységét, beszámoló hangzik el az ellenőrző bizottság munká­járól. A napirendi pontok között szerepel a társulat idei gazdálko­dási tervének elfogadása is. Települési oldalaink a Békési Önkormányzat támogatásával készültek. Szerkesztette és fotózta: Szekeres András Harminc éve ismét város Békés Pontosan három évtizede, 1973. április 15-én, a helyható­sági választáson az akkori nagyközség lakossága városi tanácsot választott, s ezzel a te­lepülés visszanyerte városi jog­állását, amit a korábbi évtize­dekben megvontak tőle. Harminc esztendő egy em­ber életében hosszú idő, de egy településében nem túl nagy. E rövid idő során büszkén gondolhatunk erre az időszakra, hiszen esélyt kapott a város arra, hogy fejlődjön, felzár­kózzon, valódi várossá váljon. Visszatekintve ezekre az évtizedekre, ünnepelhetjük ezt a napot, hiszen a város akkori vezetői, a lakossággal össze­fogva éltek a kínálkozó lehetőséggel. A három évtized során átalakult, megszépült városunk. A mögöttünk hagyott harminc év alatt huszonkilenc olyan létesítmény valósult meg, amelyek együttesen már igazi városi arculatot ad­tak Békésnek. Lényegében kiépült a város intéz­ményhálózata, melynek eredményeként az új év­ezred küszöbét egyre komfortosabb, lakhatóbb, fejlődő településként lépte át a város. Az eltelt idő­szakban, vagyis a harminc év alatt egyebek kö­zött negyvenkilenc általános iskolai tanterem épült, száznyolcvan fővel bővültek az általános is­kolai diákotthonok, nyolcvan férőhellyel a bölcső­dék, kétszázötven férőhellyel az óvodák, elkészült az új művelődési központ, a sportcsarnok, átad­hattuk a szociális otthont, utak épültek, átalakult és megszépült a belváros, s a sort lehetne folytat­ni..'. Fejlődött a város infrastruktúrája, folyamato­san gazdagodó kulturális rendezvényei pedig öregbítik hírnevét, de elviszik hírét a világba is. Csak az elismerés hangján lehet szólni a várossá nyilvánítást megelőző és az ezt követő időszak vá­rosvezetéséről, a lakosság tetteiről, segítségéről, s arról a példaértékű összefogásról, amely ezt az időszakot jellemzi. Ma új kihívásoknak kell megfelelni. Az uniós csatlakozás, az előttünk álló közigazgatási reform újabb és újabb feladatokat ad. Lelkesítsen ben­nünket az elődök példája, akarata, munkája, hozzáértése, az összefogással a siker biztosan nem marad el. Az alapokra építve új távlatok nyíl­hatnak a város, Békés polgárai előtt. PATAKI ISTVÁN POLGÁRMESTER Madarat tolláról, Csavigát főztjéről... Ismeri Varga Istvánt? — állítottam meg a minap néhány béké­sit. Van belőlük jó néhány — hangzott szinte mindenkitől a vá­lasz. S ha úgy kérdezem, hogy ismeri Csavigát? Arra már hatá­rozott volt a válasz, mint mondták, így kellett volna kérdez­nem, hiszen így ismerik városszerte.- Honnan a Csaviga becenév? - kérdeztem elöljáróban én is Cs. Varga Istvántól, aki a minap a Szar­vason, a városok polgármester-ta­lálkozóján rendezett halfőző verse­nyen két első helyezést szerzett. — A bátyámtól örököltem. Cs. Varga Gábornak hívják, gyerek­korában nevének kezdőbetűiből ragasztották rá barátai ezt a ne­vet, amit aztán - az ördög tudja, hogyan — rám ruházta. Így lettem Csaviga — magyarázta, s máris a fakanálnál tartunk. A városban remek főztjeiről lett híressé az egykori hentes, aki kitanulta a szakács szakmát is, s több mint negyedszázadon át az egyik helyi étterem főszakácsaként dolgo­zott. Nagyon sok rendezvényen, lakodalomban csillogtatta sza­kács tudását, főztjével sokakat le­vett a lábáról. Aztán az 1990-es évek legelején, a rendszerváltás­kor ő is váltott, a magánszektort választotta. A kárpótlás során a visszakapott 20 hektárnyi földön vállalkozóként gazdálkodik, de azért hű maradt a fakanálhoz is. A birtokon olajtököt, sütőtököt, burgonyát és búzát termel. Mint mondja, több lábon áll, ha az egyik növény nem jön be, a má­sik pótolja a kiesését. — Mindig is szerettem főzni, 13 éves koromban, mikor a szüleim hazajöttek a földekről, kész étel­lel vártam őket. Aztán később a főzéssel kerestem a kenyerem, ami nekem világéletemben mun­ka és hobbi is volt.- Mit főz szívesen?- Elsősorban a magyaros éte­A bátyja ruházta rá a Csaviga nevet leket, halat, vadat, sertést, marhát és birkát.- Úgy tudom, több ezer ember­re is főzött már...- Egy alkalommal, egy au­gusztus 20-ai rendezvényen 31 bográcsban főztem marhapörköl­tet. Persze nem egyedül, szép számmal voltak segítőim. Ezer személyre többször főztem már...- A szakácsnak mi a kedvenc étele?- Levesek közül a tárkonyos leveseket imádom. Kedvenc éte­lem a töltött csirke és a rántott csirke. Az utóbbit speciálisan ké­szítem: a panírba teszek szezám- magot, a csirke mellé kirántott petrezselyemzöldet, ezek együt­tesen egy különös, ugyanakkor kitűnő ízt adnak.- Szarvason remekelt...- A város csapatát hárman al­kottuk, dr. Pásztor Gyula alpolgár­mester, a fiam és jómagam. Kétfé­le halászlét főztünk, 25-25 sze­mélyre. Minden csapat maga vitte a halászléhez a nyersanyagot. Mi tisza-körösi halászlét és tárkonyos korhely halászlét készítettünk, eh­hez csak folyami halat vittünk. Az alapié ötféle keszegből készült, a halászlébe filézett ponty, harcsa és süllő került. A zsűrit szaktekinté­lyek alkották, Benke László volt az elnöke. Nem vallottunk szégyent, a halászlével és a tárkonyos kor­hely halászlével remekeltünk, mindegyik kategóriában megsze­reztük az első helyezést.- Receptjét elárulja?- Nem titok,a szakácskönyvek tartalmazzák. Én egy-két fortélyt alkalmazok, ilyen például, hogy az alaplevet két órán át zubogó tű­zön főzöm, a halászlébe kerülő fő halat 3-4 órán át száraz fehér bor­ban áztatva a halászléhez haszná­latos fűszerekkel pácolom. A bor­tól a hal főzés közben nem esik szét, ugyanakkor a fűszerek job­ban érezhetők a húson. A halász­lét újra szoktam fűszerezni, mi­közben a halat 35-40 percig kö­zepes tűzön főzöm. A tárkonyos korhely halászlé is ebből az alapléből készül, azzal a különb­séggel, hogy ebben több a haltej és a halikra, adok hozzá babérle­velet, tárkonyt, citromlével és egy­két karika citrommal ízesítem, tá­lalás előtt tejföllel összekeverem.- Otthon ki a szakács?- Amikor ráérek, én főzök, de remekül főz a feleségem is, mi több, főiskolás fiam is próbálgatja „oroszlánkörmeit”. Ő inkább az olasz, a grill ételek specialistája, olajat használ, fiatal lévén egy más ízvilágot képvisel - mondta Cs. Varga István. Tizenkét év tanácselnökként A város első tanácselnöke a ma 77 esztendős pénzügyi szakember, Makoviczki János volt. Arról beszélgettünk, ho­gyan emlékszik vissza a vá­rossá nyilvánítás időszakára. — Már 1973 februárjában sejteni lehetett, a kiszivárogtatott hírek arra engedtek következtetni, hogy a nagyközség megkaphatja a váro­si rangot. Jómagam alckor az MNB járási fiókjának voltam a vezetője, hivatalból is ismertem a települést. — Igent mondott, aztán később kiderült, egyedüli jelölt volt...- Azt hiszem, bátorság is kellett ehhez, mert volt feladat bőven, na­gyon szigorú követelményeknek kellett megfelelni, hogy egy telepü­lésnek odaítéljék a városi címet. Utólag bevallhatom, hogy sok min­denben alig, csak kisebb-nagyobb „kozmetikázással” tudtunk megfe­lelni a követelményeknek. Amikor kiderült, hogy Békés város lesz, nagy volt a helyiek öröme, büszke­ség töltötte el a lakosságot. Min­denki a minőségi változásokban, a beruházásokban reménykedett, ugyanis a nagyközségek roppant szűkösen részesültek a különféle állami támogatásban. Békés na­gyon rászorult a fejlesztésre. A vá­rossá válás első évében elkez­dődhetett az útépítés, a víz­vezeték-háló­zat bővítése és biztonságossá tétele, a több­szintes, telep­szerű lakásépí­tési, az iskolafejlesztési program, előtérbe került a munkahelyterem­tés, az ipar fejlesztése.- Ön tizenkét évig volt tanács­elnöke a városnak. Hatvanévesen ment nyugdíjba. Hogyan ítéli meg utódai munkáját?- Olyan utódom volt, akivel hu­zamosabb időn át együtt dolgoz­hattam, tanácselnök-helyettesként ismerte a várost, a feladatokat, így zökkenőmentes volt a váltás.- Nyugdíjasként részt vesz-e a helyi közéletben?- Természetesen. A városvédő és városszépítő egyesület tagja­ként veszek részt a közéletben.- A településért tett munkássá­gát több kitüntetéssel ismerték el...- Nyugdíjasként vehettem át a „Békés városért” kitüntetést, s öt éve, a várossá válás 25. évfordu­lóján megkaptam a „Békés dísz­polgára” címet. Márton László hagyatéka Nehezen tudom elhinni, hogy Laci bácsi elment, s ilyen hir­telen itt hagyott bennünket. Az élet olykor kegyetlen és ki­számíthatatlan. Márton Laci bácsit a napokban kísérték utolsó útjára. S hogy ki volt ő? Márton László 1928. május 12-én Mindszenten szü­letett, kisgyermek korában került a te­lepülésre, az évti­zedek során igazi békésivé vált: itt járt elemi iskolába, itt tanulta a betűve­tést, a helyi gimná­ziumban érettségi­zett, majd kitanulta a fényképész szak­mát, a városban alapított családot, a városban élt. Az évek során szenvedélyes fotós­ként gyalogszerrel, kerékpárral járta a várost, a környező tanya­világot, a Körösök partját. írni is szeretett. Amit képek­ben nem tudott kifejezni, el­mondta írásban. „A néprajzos, ha fényképez, akkor háromszor éli át a témát. Egyszer, mikor lefény­képezi, egyszer, mikor előállítja, s akkor is, mikor évek múltán elő­veszi a képet. Beszélgetni kell az emberekkel, ha közelebb kerül­tünk hozzájuk, megnyílnak, me­sélnek, s már nem is vagyunk ide­genek egymásnak. A néprajzos­fényképész figyel. Kiválasztja azt, amire neki szüksége van. A fény­képész képbe sűrítve adja vissza a történetet” - mondta egy alka­lommal. Igaza volt. Egy kútágas, egy határjelző oszlop, egy kéz­mozdulat beszélni tud, egy arcki­fejezésben minden benne van. Márton László írni is szeretett. Dolgozatai közül ki­emelkedik a Szán­tás, vetés, nyomta­tás, aratás Békésen, A lótartás ismeret- anyaga és szókin­cse, a sárréti juhtar- tás ismeretanyaga. Könyv formájában jelent meg A békési földművelés és állat­tartás, a Bódisné halma, s a kunhal­mokhoz kapcsoló­dó fényképsoroza­ta. Féldolgozta a he­lyi temetési szoká­sokat, s több novellája és tárcája jelent meg a Békési Újságban, melynek első főszerkesztője volt. Az önkormányzat 75. születés­napjára jelentette meg a Nehéz ke­reset című kötetét, s születésnap­jára „Békés városért” kitüntetésre javasolta, amit a mai ünnepségen nyújtottak volna át számára. A néprajzi írásokat és novellákat tar­talmazó könyv kiadását, a kitün­tetés átvételét már nem élhette meg, a halál elszólította. Laci bácsi, nyugodj békében! Munkáid, fotóid halhatatlanná tet­tek, gazdag alkotó éveket hagytál nekünk és az utókornak örökül... Gőzmozdony és pálinka, mint idegenforgalmi vonzerő Minden bizonnyal a város egyik idegenforgalmi látványossága és érdekessége lesz a Békési és Fia Bt. telephelyén, a szeszfőzde szom­szédságában felállított vasúttörténeti park. A látványpark, a bemu­tató- és kóstolóhely kialakítását a Békés Megyei Területfejlesztési Tanács és az FVM célelőirányzatából 1,5 millió forinttal támogatja. A gőzmozdony és a két vasúti kocsi felújítása befejező szakaszához közeledik Mindezt két vasúti kocsiban mu­tatják majd be az érdeklődőknek, melyek előtt ott büszkélkedik a csaknem két évtizedes múltra visszatekintő vállalkozás védjegy­ét jelképező, az idén 105 eszten­dős gőzmozdony is.- Az öreg - int a kismozdony- ra Ifjú Lajos nyugdíjas mozdony- vezető — utolsó munkahelye a Sarkadi Cukorgyár volt, tolató­mozdonyként dolgozott, s onnan került Békésre - magyarázza be­szélgetőpartnerem, aki most a sze­relvény és a mozdony felújításán szorgoskodik nagy szakértelem­mel. Mozdonyvezetőként 342-es, 411-es és 424-es mozdonyt diri­gált, de fűtőként dolgozott az öreg masinával is. Korát meghazudtoló fürgeséggel ugrik a monstrum egyik kerekéhez, melyben ott van „születési” dátuma: 1898. Persze a vágány, amin a mozdony és két kocsiból álló szerelvénye áll, még öregebb, s ugyancsak eredeti. A fa vasúti aljakon sínszeggel lefogatott sín 1895-ben Diósgyőrben készült. A két kocsit egy évszázaddal ez­előtt gyártották, s évtizedeken át a különféle vonalakon étkezőkocsi­ként járta az országot, robogott a sínpáron. Ki tudja hányán frissül­tek fel, pihentek meg benne a hosz- szú utazás során. Most már befeje­ző szakaszához érkezett felújítása, hamarosan eredeti formájában pompázik majd, az évek során az elvégzett „korszerűsítéseket” is ősi, gyári állapotába állítják vissza. A kocsi berendezésének alapanya­ga szorosan kapcsolódik a békési tájhoz, hagyományokhoz, fűzvesz- szőből készül falborítása, az ülőhe­lyek is fűzvesszőből készülnek. A felújított étkezőkocsiban a látoga­tók videovetítés keretében megis­merkedhetnek a pálinkafőzés titká­val, megkóstolhatják az ágyas, a disznótoros vagy éppenséggel a hungarikummá nyüvánított szilva- pálinkát. A második kocsi felújítá­sa már csaknem kész, ebben kiállí­tást rendeznek be. A tervek szerint minden termék a helyszínen meg­vásárolható lesz, a gyerekeknek játszóteret alakítanak ki, s készül a szabadtéri főzőhely, ahol családok, baráti társaságok bográcsozhatnak vagy szalonnát süthetnek. A kézifékes mozdony is megfia­talodik, megszépül. Fénykorában három-négy vasúti kocsival képes volt óránként akár 40 kilométeres sebességgel „robogni”. Mostani he­lyén sem lesz tétlen az „öreg”, telje­sen nem vonul nyugdíjba, ugyanis néhányszor majd befűtenek benne, s igazi idegenforgalmi látványossá­gával jó néhány évtizeddel vissza­repíti a múltba a látogatókat.

Next

/
Thumbnails
Contents