Békés Megyei Hírlap, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-19 / 65. szám

4. OLDAL - 2003. MÁRCIUS 19., SZERDA INTERJÚ üdiÉKÉS MEGYEI HÍRLÁP A hímzés élménye ott legyen minden öltésben Kiszely Jánosné évtizedek óta alázattal szolgálja a népművészetet Zsuzsi néni. Mezőberényben a legtöbben csak így ismerik Kiszely Jánosné hímző népi iparművészt, a népművészet meste­rét. Több évtizedes munkásságát az esztendők során számos el­ismeréssel jutalmazták, az említett címei mellett kétszer érde­melte ki a Gránátalma kitüntetést, és további díjak tulajdonosa. Kézműves családból származik. Ősei szűcsök, tímárok és csiz­madiák voltak. Idestova fél évszázada gyűjti, tervezi, készíti munkáit, melyek a település magyar, német és szlovák népcso­portjának hímzéskultúráját, annak több évszázados múltját, történetét, azonosságát és különbözőségét őrzik. Mellesleg há­rom évtizeden át vezette a városban a díszítőművészeti szakkört. Mezöberény A törékeny, hófehér hajú Kiszely Jánosné korát meghazudtoló für­geséggel mozog. Gondolkodás- módja, humora igencsak fiatalos, úgy is mondhatni: XXI. századi. — A koromat soha nem tagad­tam le, túl vagyok a 75. évemen, s hetvenegynéhányan zártuk a sze­zont - emlékszik, majd arról szól, hogy a három évtized alatt a tag­ság nem nagyon cserélődött. Hű­ségesek voltak hozzá, a harminc esztendő során mintegy száztíz tagja volt a szakkörnek. — Sajnos harmincnyolc szakköri tagunkat már eltemettük — jegyzi meg csen­Kiszely Jánosné munkájának motívumai saját, több évtizedes kutatásai alapján készültek bizony meglehetősen sárga már a keresztlevelem. Egyébként áz énj- ber annyi idős, amennyinek érzi magát - kezdi a beszélgetést. Hogy csevegésünk még meghit­tebb legyen, pogácsával, kávéval kínál. A krónikás kicsit nehéz hely­zetben van, idestova öt évtizedes ismeretség fűzi riportalanyához.- Édesanyám nagyon szépen hímzett, gyerekkoromban az álta­la rajzolt mintákon tanított meg a különféle öltésekre. Aztán nagy­lányként, majd fiatalasszonyként mind jobban belemerültem. Ko­molyabban 1962 őszétől foglalko­zom a hímzéssel, az akkori Arany­kalász tsz-ben 20-22 taggal, fő­ként a mezőgazdaságban dolgozó lányoknak és asszonyoknak indí­tottam a téli hónapokban, októ­bertől márciusig, díszítőművésze­ti szakkört - meséli. S máris ug­runk egy évtizedet, 1972. novem­ber elsején, irányításával, az első foglalkozással a Petőfi Sándor Mű­velődési Központban beindult a díszítőművészeti szakkör. — Óriási volt az érdeklődés, hat­vannyolcán kezdtük az első évet, s desen. Három évtized után egyko­ri tanítványának^ivutáSi Annamá­riának adta át a stafétabotot, va­gyis a szakkör vezetését.- Tagként továbbra is tényke- dek és dolgozom. Úgy érzem és gondolom: jó kezekbe került a szakkör vezetése, a fiatalítással nem lesz törés a csoport irányítá­sában és munkájában - folytatja Zsuzsi néni, s máris mutatja re­mekeit, melyekkel itthon és hatá­rainkon túl, a világ minden részé­ben - a megyei művelődési köz­pont jóvoltából és segítségével - sikert sikerre halmozott. Több mint száz csoportos, közel ennyi egyéni kiállításon mutatkozhatott be munkáival.- Mi kell a sikerhez?- Türelem, szeretet, akarat, jó szem, s bizonyos fokon jó kéz­ügyesség... De talán a legfonto­sabb: alázattal kell csinálni és szolgálni a népművészetet, úgy, hogy az alkotás öröme ott legyen minden egyes öltésben. Mező- berény népművészetben igen gazdag település, három nemzeti­ség szűcshímzése, gyapjúhímzé­se, a város motívumvilága régen is messze földön ismert, elismert és keresett volt. A népművészet meste­re címet is herényi motívumokkal, hat párnával és egy ágy- terítővel nyertem el - emlékezik, s máris sorolja: a női köd- mön 5-6 bárány bő­réből készült, a fő­minta a hátközépen volt, a magyar, né­met és szlovák köd- mönnek nem volt gallérja, a magyar ködmön díszítése volt a leggazdagabb, a női ködmön becses darab volt. A férfi­bunda 16-18 birka bőréből készült, sú­lya 15-20 kilogram­mot nyomott. Az el­ső bundát 16 évesen, a legénykorba lépés­erzó felvétele kor kapták a fiúk, udvarláskor üzenetet is közvetített: ha tetszett a lány, akkor ott felejtették. Ha másnap reggel a bunda ki volt akasztva a tornácra, az azt jelentette, nemkí­vánatos volt a legény, s „kitették a szűrét”.- Nem csak alkot, kutat és gyűjt is...- Munkáim motívumai saját, több évtizedes kutatásaim alap­ján készültek, a motívumokat a Ködmönökről, bundákról Mezöberény vegyes nemzetiségű lakosságának legkarakteresebb viseletdarabjai a bőr ködmönök és bundák voltak. Az ezeken talál­ható szücshímzések alapján megkülönböztethetők voltak viselőjük nemzetiség szerinti hovatartozása. A településre költözök - né­metek, szlovákok, az 1723-as újratelepítés során - hozták ma­gukkal népművészetüket is. A városban 1864-ben negyvenkét szücsmester élt és dolgozott, mindegyiknek megvoltak a saját mintái, színei. Ami közös volt munkájukban: a ködmönök és bundák nyers fehérre kikészített bőrből készültek. Nagyon szép, ünnepélyes viselet volt a fehér bőrön gazdagon és színesen hímzett ködmön és bunda, melynek komolyságát, ünnepi méltóságát csak növelte a fekete szoknya, fényes csizma, a kucsma és a nadrág. A mezőberényi szűcsmes­terek készítették a vidék legszebb ködmöneit, női és férfi bundáit, kocsibundáit. A mondás szerint a bunda volt a szegénylegény ágya, párnája, takarója, halála után a szemfedője. herényi házaknál, idős emberek­nél, múzeumokból, Erdélyben és a Felvidéken gyűjtöttem. Két könyvet írtam, a Körösladányi fe­hér hímzések és a Mezőberényi magyar, német és szlovák szűcs­hímzések címet viselik. Mind­egyik könyv rengeteg motívumot tartalmaz. Megvallom, roppant módon örülök annak, hogy na­gyon sokan dolgoznak ezekből a könyvekből, ezzel is erre a piciny­ke városkára irányítják a népmű­vészetet kedvelők figyelmét.- Saját munkáit megismeri?- Több ezer darabból is kön­nyűszerrel kiválasztom. Mondha­tom ezt azért is, mert volt rá pél­da: a fővárosban, a Royal Szálló­ban és Dunaújvárosban találkoz­tam kézimunkáimmal.- Lehet iparszerűen hímezni?- Lehet, de ez már a művészet rovására megy. Egy igazi népmű­vészeti darab mívesen készül, ab­ba az ember szívét-lelkét beleadja, s ez visszatükröződik az adott da­rabból, de ugyanígy visszatükrö­ződik a tömegmunka is. Van olyan munkám, melyből csupán egyet­len darab készült, értéke felbecsül­hetetlen: három hónapon át, napi 7-8 órát dolgoztam rajta. Ha csak az órabéremet számolom, az is csak töredéke az értékének...- Kedvenc darabja van?- Természetesen! A herényi hímzések mindig a legközelebb álltak a szívemhez. Van egy ágy­takaró, melyet sok évvel ezelőtt készítettem, egyik zsűrizett mun­kám, ettől a világ kincséért meg nem válnék.- Hogyan él?- Épp úgy, mint bármelyik nyugdíjas. Ugyanúgy hímezek mint korábban, általában este li­kőr teszem le, hagyom abba a munkát. Közben a televíziót hall­gatom, nézni nem nézem, legfel­jebb egy-egy futó pillantás erejéig, mert a kézimunkázás közben az ember a hímzésre, vagyis arra fi­gyel, amivel éppenséggel foglala­toskodik. Az utóbbi időben több időt töltök unokámmal és déduno­kámmal. Egyébként ma is olyan gyorsan hímezek, mint régen, tíz­húsz évvel ezelőtt. November vé­gén volt az utolsó önálló kiállítá­som, melynek a megnyitójára na­gyon sokan eljöttek. Ereztem az emberek szeretetét, megbecsülé­sét... Azt hiszem, ezért érdemes volt dolgoznom. Mindenben az eredetiségre törekszem, mereven elhatárolódok a gépi munkáktól, a giccstől. Úgy gondolom, kifino­mult ízlésvilágom felhatalmaz er­re. S még valami: régi vágyam tel­jesült azzal, hogy több mint negy­ven éves gyűjtőmunkám alapján szülőhelyem nemzetiségi szűcs­hímzéseiből készült, saját tervezé­sű mintáimat közreadhattam, át­mentve azokat az utókornak — mondta búcsúzáskor Kiszely Jánosné. szekeres andrás Megkérdeztük olvasóinkat Az alkotás öröméről Bula Edina, gyomaendrődi óvónő:- Az óvodá­ban én tartom a kézműves fog­lalkozásokat. A gyermekek nagy kedvvel vetik bele magukat a munkába. Vannak, akik ezeken a kötetlen alkalmakon éreztek rá az alkotás örömére. A kezük munkáját ha- zavihetik, elajándékozhatják. Többen büszkén mesélték, hogy karácsonykor a maguk öntötte gyertya égett az ünnepi asztalon. Hunya Imréné, gyomaendrődi óvónő:- Sok szakla­pot, kiadványt böngészek, gyűjtöm az ötle­teket. Különö­sen az új kéz­műves technikák tesznek kíván­csivá. Az otthonomat is szívesen díszítem magam készítette mun­kákkal, színes keretbe foglalt fali­képekkel. Szemlátomást a szülő­ket is érdekli a kézművesség, amikor alkalom van rá, örömmel bekapcsolódnak a munkába. Csöndes József- né, szarvasi nyugdíjas: _- Édes­anyám ügyesen kézimunkázott, a horgolt és a hímzett térítőit, meg a futóit ma is őrzöm. A vitrineket ezekkel dí­szítem. Van, aki divatjamúltnak tartja, de én ragaszkodom hozzá­juk, mert mindegyikhez szép emlék fűz. A kedvencemet, a sza­laghorgolással készült térítőt is ajándékba kaptam. Kézimunkát adni és kapni is öröm. Tóth Bianka, gyomaendrődi kisdiák:- Az iskolá­ban már többfé­le kézműves technikát meg­ismertem. Külö­nösen a gyöngy­fűzés, a sógyurmázás és a papír­hajtogatás tetszett. A tanultaknak az ajándékkészítéskor is hasznát veszem. Tavaly karácsonykor no­teszt és virágokat hajtogattam. A szüléimét leptem meg velük az ünnepen. csath róza D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szí­vesen meghallgatnák mások véleményét is. Arra kérjük Önöket, ezeket a kérdéseket írják le, és mi feltesszük azokat az utca em­berének. Beküldési cím: Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasó­inkat. Tagok leszünk és szabadok! Kérdések és válaszok a népszavazás előtt — Az 1848-as forradalom olyan célkitűzéseket hirdetett meg, amelyek azóta is követ­hetők, vállalhatók — mondta dr. Vastagh Pál, Békés megye 6. számú választókerületének egyéni országgyűlési képvise­lője, az Európai Unió alkot- mányozó konventjének tagja március 15-én Orosházán, a Kossuth-szobor előtti téren rendezett ünnepségen. Orosháza Dr. Vastagh Pál beszélt 1848 vív­mányairól, majd a jelen aktuális kérdéseiről. — Napjainkban ismét átfogó, történelmi mértékű átalakulás ré­szesei lehetünk. Az Európai Uni­óhoz való csatlakozásról történő véleménynyilvánító szavazástól már csak néhány hét választ el bennünket. Ezekben a napokban sokan felteszik a kérdést: kell-e féltenünk az Európai Uniótól a függetlenségünket? Ellentétes-e a csatlakozás a magyarság érdekei­vel? Tönkremegy-e a mezőgazda­ság a belépés után? A kérdések megválaszolásához nézzünk szét az unió országaiban! Az Európai Unió önkéntesen vállalt közös­ség, amely nem csak a gazdaság­ra épül. A csatlakozás után szá­mos tagállamban felvirágzott a nemzeti kultúra, soha nem látott számban tanulják az ősi nyelve­ket, a régiók megerősödtek. A csatlakozás tehát nem uniformi- zálódást jelent. Sokan aggódnak a mezőgazdaság jövőjéért is. Az unió közös agrárpolitikája nem csodaszer, annyi azonban bizo­nyos, hogy a következő évek nagymértékű támogatása nélkül a hazai agrárágazat nem tudna to­vábbfejlődni. Az Európai Unió te­hát mindenkinek a jobb élet re­ménye, és nem ellentétes a nem­zeti érdekeinkkel. Reményeink szerint hamarosan tagok leszünk, és természetesen szabadok! — mondta dr, Vastagh Pál. _____ice. Én ekesnő a valóságshowból Más szemszögből a zeneiskoláról Országos döntőben matematikusaink A Big Brother ház első generá­ciójához tartozó Tarának nem­rég jelent meg könnyűzenei al­buma, amelyen több számot a szintén a való­ságshowból megismert Pon- góval közösen ad elő. Mint Tara elárul­ta, az így fogadj el című album meg­jelenésével régi nagy álma való­sult meg. Szarvas József — aki egyben producere is - és Molnár Gábor szerzőpáros az ő lelkivi­lágára írta a dalokat, így azok tel­jesen az ő érzéseiről szólnak. „Könnyű volt Tarával dolgozni, sokat gyakorolt, így a végered­mény egy jól sikerült, széles réte­geknek szóló popzenei album” - számolt be Molnár Gábor a stúdi­ós munkáról. _________________________1?M1 A mezőkovácsházi Művészeti Alapiskola Kht. ügyvezetői megkeresték szerkesztőségün­ket, hogy a lapunk március 10- ei számában megjelent Vész­helyzet a zeneiskolai oktatás­ban című cikk kapcsán észre­vételt kívánnak tenni, mely a tények más szemszögből törté­nő megvilágítását szolgálja. Mezőkovácsháza- Nem került veszélybe az alapin­tézmény, hiszen a kht. a mezőkovácsházi zeneoktatás ki­vételével minden telephelyén, minden művészeti ágban válto­zatlanul folytatja művészetoktatá­si tevékenységét. Az adótartozás ténye valós, amely az egyéni mű­vészeti (zenei) oktatás állami alul­finanszírozása miatt következett be. Ebből adódóan meg kell szün­tetni a veszteség forrását. A vesz­teséges mezőkovácsházi zenei tanszakok megszüntetésével, egyéb, átmeneti megszorító intéz­kedésekkel a kht. helyzete egyen­súlyba hozható, működtethető, és működni is fog. A veszteséges egyéni (zenei) tanszakok meg­szüntetése nem érinti az intéz­mény többi telephelyén tanuló 400 gyermek további tanulmánya­it és az ott oktató tanárok munka­helyét. A dél-békési kistérségben a Művészeti Alapiskola Kht. nem­csak csoportos oktatást végez, a zenei tanszakok is — pénzügyi egyensúlyban tartható létszám­mal - működnek. Az érintett tele­pülések - Medgyesegyháza, Dombiratos, Revenues, Almáska­marás és Kunágota - önkormány­zatai minden anyagi segítséget megadnak az eredményes műkö­déshez. Esetünkben csak a mezőkovácsházi oktatásról van szó - fogalmaztak a művészeti alapiskola ügyvezetői. ______h.h. Id én a tavalyinál is nagyobb érdeklődés mellett, 83 iskola 2 ezer 234 tanulójának rész­vételével rendezték meg — a Sarkadi 1. Számú Általános Iskola koordinálásával — a Zrínyi Ilona matematikaver­seny megyei fordulóját. Békés megye Megyénket az országos döntő­ben, hat korosztályban 12 tanuló képviselte - tájékoztatta lapun­kat Tokai Györgyné igazgató asz- szony. Tíz helyszínen - hat korosz­tályban - vágtak neki az orszá­gosan egységes feladatok megol­dásának megyénk kis matemati­kusai. A harmadikosok között első he­lyen Zuba Viktor (Mezöberény, 1. számú általános iskola) végzett. Második Murányi Anna (Békéscsa­ba, 11. számú általános iskola), har­madik Kecskés Ádám (Békéscsaba, Petőfi Sándor utcai általános iskola) lett, s mindhárman kiharcolták az országos döntőn való részvétel jo­gát. A negyedikesek közül az orszá­gos döntőbe Balázs Milán (Békés­csaba, József Attila Általános Isko­la) és Böőr Kata (Békéscsaba, Pető­fi Sándor utcai általános iskola) ju­tott. Az ötödikesek közül Pálinkás István (Gyula, 5. számú általános iskola), illetve Petri László (Okány, Petőfi Sándor Általános Iskola) kva­lifikálta magát a döntőbe. A hatodik osztályos korcsoportból Herczeg Bonifác (Békéscsaba, 9. számú álta­lános iskola), illetve Hallai Tímea (Doboz, általános iskola) képviseli megyénket. A hetedikesek közül Szekera Ottó (Csabacsüd, általános iskola), valamint Tóth Csaba (Bé­késcsaba, Savio Szent Domonkos Katolikus Általános Iskola) jutott az országos fináléba. Egyeüen megye­beli nyolcadikosként Gál Péter (Bé­késcsaba, Belvárosi Általános Isko­la) vesz részt az április 16-18 kö­zött Kecskeméten megrendezendő országos döntőn. ____________b.j.

Next

/
Thumbnails
Contents