Békés Megyei Hírlap, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-13 / 61. szám

4. OLDAL - 2003. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK MÚLTIDÉZŐ 55 írni érdemes, ami az utca emberének fáj...” Egykori kollégánk, Baráth László emlékezik ájságírói pályafutására A Magyar Sajtó Napjához közeledve nehéz szívvel tesszük közzé lapunk egykori munkatársának, az ötvenhat után mellőzött Baráth Lászlónak (képünkön) a visszaemlékezését, és a Független Újság 1956. december 6-ai számában megjelent írását. A fájda­lom oka, hogy az alábbi sorok szerző­je a közelmúltban — hosszú, súlyos betegség után — eltávozott közülünk. Baráth László sorai eredetileg a Magyar Újságírók Szövetsége (MÚOSZ) által 1999-ben kiadott, írások nehéz időkből című kötetben jelent meg. A könyv a MÚOSZ örökös tagjainak válogatott cikkeit tartalmazta. Az alábbi összeállítással elhunyt kollégánkra emlékezünk. A remény esztendejében, 1953- ban, Nagy Imre első miniszter­elnökségekor kóstoltam bele az újságírás mesterségébe Békés­csabán, a Viharsarok Népe cí­mű Békés megyei napilap szer­kesztőségében. Huszonhat éve­sen, tehát jóval túl a slapajok, a fizetés nélküli gyakornokok életkorán. Tarsolyomban gimnáziumi érettségi bizonyítvány volt, meg egy oklevél a tervgazdál­kodás statisztikai ismereteiben való jártasságomról. No és az a szerény élettapasztalat, ame­lyet katonáskodásom idején és a körülöttem élő felnőttek ke­nyérharcát figyelve szereztem. Tevékenységemet az ipari ro­vatnál kezdtem, majd a mező- gazdaságinál folytattam. De az egyéniségemhez leginkább illő újságírói feladatokat a levelezé­si rovatnál találtam meg, amelynek vezetője lettem. A szerkesztőséghez érkező leve­lek olvasása, hátterük megis­merése alakítptta ki újságírói ars poeticámat, amit tömören így fogalmazhatnék meg: írni arról érdemes, ami az utca em­berének fáj... És szerencsémre az ország életében a legkeser­vesebb évek - 1949-1952 - után olyan periódus követke­zett, amikor - ha tompítva is, ha csupán a sorok között is — legalább egy töredékét meg le­hetett írni annak, amitől az em­berek szenvedtek. Nagy Imre és reformpolitiká­jának 1955. március-áprilisi megbuktatása a szerkesztőség­ben is felerősítette Rákosi híve­inek hangját, de ez csak átme­neti romlást okozott a „munkahelyi klímában”. 1956 februárjában valósággal berob­bant életünkbe a szovjet kom­munista párt Sztálint leleplező XX. kongresszusa. Tavasszal sorra érkeztek a hírek, tudósí­tások a Petőfi Kör kritikus szel­lemű vitáiról, nyáron pedig Rá­kosi Mátyás bukása nyomán bátorodtunk fel, és szereltük le a hangtompítót „zeneszerszá­mainkról”. Ekkorra jelentősen megváltozott a szerkesztőség légköre, lazult a megyei pártbi­zottság ellenőrzése, jóval nyíl­tabban mertünk kiállni a szegé­nyeket, kisembereket ért koráb­bi bántalmak és méltánytalan­ságok orvoslásáért. számos tagja szenvedett. So­katmondó, hogy a Viharsarok Népe feltűnő helyen, háromha­sábos tudósítást közölt a késő estig tartó vitáról. Mint számos kollégám és persze sokkal több honfitársam életében, úgy az én sorsom ala­kulásában is választóvonal lett az 1956-os forradalom. Máig jó érzés tölt el, ha a csabai nép győzelmes napjaira gondolok. Ez tette lehetővé, hogy október 29-31-én létrehozzuk a párt­cenzúrától megszabadított Füg­getlen Újság című megyei napi­lapot, amelynek munkatársa lettem. Az újság a forradalom és szabadságharc legfőbb esz­mei és gyakorlati céljaival - a nemzeti függetlenség helyreál­lításával, semlegességünk dek­larálásával, a szabadságjogok tényleges valóra váltásával, a demokratikus pártok részvéte­Tojásvásár A múlt vasárnap történt. Az egyik békéscsabai vásárló kicsit késve indult el beszerző kőrútjára. A kispiacra érve, kétség­beesve tapasztalta, hogy az oda kivitt tojás már mind elfo­gyott. Azaz mégsem... Szomorú tűnődése közepette furcsa dolgot észlelt. Az egyik piaci árus, gyanúsan körülnézett, benyúlt ken­dővel takart kosarába és kivett két tojást. S amilyen gyorsan csak lehetett, az előtte álló vevő szatyrába csúsztatta. Több sem kellett a mi emberünknek. Nyomban odament:- Néném, remélem nekem is jut még a tojásból. A kérdezett arca hirtelen színt váltott:- Oh..., csak az a kettő volt... Ismerősöm... Neki tartogat­tam... Mivel nyilvánvaló volt a turpisság, a vásárló nem tágított.- Nézze, jól tudom, hogy van még tojás a kosárban. Adjon nekem is kettőt és akkor rendben leszünk. Az eladó érezte, hogy nincs kiút a kátyúból, ezért hajlandó volt, egyezkedni.- De nem csinál lármát? - kérdezte. - Mert úgy-e megért­heti, nem adhatom úgy, mint mások... Tudja, nagyon keveset tojnak a tyúkjaim... Enni meg csak esznek... Folytatta volna még, de türelmetlen vevője közbevágott:- Hogy adja? A kérdés nyersessége újra megrémítette. Ezért úgy csinálta, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon. Keve­sellte a kialakult piaci árat, de jóval többet nem mert kérni.- Három forint.- Adja ide. Megismétlődött az előbbi vevővel történt jelenet. Gyorsan körülnézett, lopva belenyúlt a kosarába és a vásárló kezébe csúsztatta a két tojást. Egy fiatal asszonyka éppen odaért.- Van tojás? - kérdezte boldogan.- Nincsen drágám. Az utolsó kettőt adtam oda. (Megjelent: Független Újság, 1956. december 6.) A politikai és társadalmi vi­har előjeleit nálunk 1956. októ­ber 4-én a békéscsabai Balassi kultúrház zsúfolásig megtelt nagytermében lehetett érzékel­ni. Az értelmiség helyzetéről szóló szenvedélyes vitában éle­sen elmarasztalták azokat a funkcionáriusokat, akik a hiva­talos politikát még „túl is telje­sítették”, amitől az intelligencia lével választandó országgyűlés igényével, és mindennek felté­teleként a szovjet csapatok tá­vozásának követelésével - tel­jes mértékben azonosult. Az új lap felelős szerkesztését az új­ságírásban és rovatvezetésben egyaránt tehetséges Kiss Béla látta el, akinek ezért a megtor­lás időszakában két és fél évi börtönnel és a szakmától való eltiltással kellett fizetnie. A lap másik — kilenc hónapi börtön­nel sújtott — szerkesztője Őrsi Tóth László volt, aki a forrada­lom ügyének egykori védelme­zőjeként, később története fel- idézőjeként egyaránt emlékeze­tes újságírói munkát végzett. A november 4-ei hajnalon Békéscsabára támadt szovjet sereg — mint a birtokbavételre kijelölt objektumok egyikét - a lapnyomdát is elfoglalta, és a Független Újság harmadik szá­mának kész példányait elko­bozta. „Nézhetünk új foglalko­zás után” — ezt gondoltuk a szovjet katonai intervenció első napjaiban. De a megszállók csakhamar észrevették: olyan gyenge a velük együttműködő pártkatonák csapata, hogy egy­előre célszerű meghagyni a Független Újságot, mint az irántuk lojális megyei közigaz­gatás lapját, mialatt feltámaszt­ják a hitelét vesztett Viharsarok Népe jogutódját, a megyei párt- bizottság „új” lapját: a Békés Megyei Népújságot. Egykori főszerkesztőm en­gem is felkért, írjak az új név alatt megjelenő pártlapba, de ennek nem tettem eleget. Ma­radtam a bizonytalan sorsú Független Újság mellett, amely­nek újraindítását a december 6- ai hatalmas tömegtüntetés — több más követelésével együtt- napirenden tartotta. Az öt­venhathoz hű lakosság utóvéd­harcának köszönhetően né­hányszor még megjelenhettünk — persze ismét „hangfogóval húrjainkon”. De 1957 januárjá­ban végképp elnémítottak ben­nünket. Csaknem fél évi munkanél­küliség után, személyes kap­csolatom révén, a Magyar Hir­dető helyi kirendeltségéhez ke­rültem, ahol sikeres kezdemé­nyezéseim, újításaim révén ve­zető lettem. Előbb Békéscsabán szélesítettem a hirdetők tábo­rát, majd a járási székhelyek reklámtevékenységét élénkítet­tem. Megvalósult a javaslatom önálló nyomdai üzem létesíté­sére, amely megfelelő géppark­kal és 22 főnyi személyzetével jövedelmezően működött. Ta­pasztalataim felhasználásával szervezték át az országos háló­zatot és hozták létre előbb a megyei központokat, majd a megyei igazgatóságokat. Mun­kámat nemcsak a vállalat veze­tői értékelték. Ismételten szak­minisztériumi elismerésben, egy ízben - Pozsgay Imre mi­nisztersége idején — művelő­désügyi miniszteri kitüntetés­ben részesültem. 1989-ben mentem nyugdíjba. MÚOSZ-tagságomat, akárcsak tartalékos tiszti rendfokozato­mat, 1991-ben kaptam vissza. Megkérdeztük olvasóinkat Szükség van-e kétszintű érettségire? Mudrityné Baji Klára, 42 éves, battonyai közép­iskolai tanár: — Elképzel­hető, hogy a kö­zépszint kön­nyebbséget je­lent, viszont az emelt szint nagyon nagy buktató lehet. Ha nem sikerül a vizsga, se felvételi, se érettségi. Annak elle­nére, hogy évek óta napirenden van a téma, óriási a fejetlenség, a tájékozatlanság, s ebben talán mi, pedagógusok is hibásak va­gyunk. Az a legnagyobb baj a kétszintű érettségivel, hogy a 12 éves tanulási folyamat közepén akarják bevezetni, holott a diá­kok készség- és képességfejlesz­tését az általános iskola első osz­tályában kell elkezdeni. Molnár Edina, 17 éves, batto­nyai középisko­lás: — Eddig jó volt a sima érettségi, ezért nem tartom in­dokoltnak a vál­toztatást. Mi az, hogy könnyű, és mi az, hogy nehéz érettségi? Mondják, hogy a felvételire jogo­sító érettségit csak alapos idegen- nyelv-tudással lehet megszerez­ni. Szerintem eleve helytelen megkülönböztetni a végzős kö­zépiskolásokat. Aki komolyan gondolta a továbbtanulást, az ed­dig is fel tudott készülni a felvéte­li vizsgára. Szerintem sem a kö­zépiskolák, sem a felsőoktatási intézmények nem lelkesednek a kétszintű érettségiért. Nagy István, 45 éves, mezőhe- gyesi gyakorlati- oktatás-vezető:- Közokta­tás-vezetői kép­zésre járok, s elmondhatom, hogy a kollégák körében sem aratott osztatlan si­kert a kétszintű érettségi ötlete. Sem a középiskolák, sem az egyetemek nincsenek fölkészül­ve a bevezetésére: iskolánként változnak a tankönyvek és a ta­nulni valók, egyszerre többféle tanterv van érvényben. Nem va­gyunk változásellenesek, azt vi­szont tudjuk, hogy a meggondo­latlan reformok káoszhoz vezet­nek. Személyes véleményem, hogy a későn érő gyermekeknek kárára válna a kétszintű érettségi. Sztanojev Kitti, 17 éves, battonyai középiskolás:- Annak, aki nem akar tovább­tanulni, köny- nyebbség lesz a középszintű érettségi: aki vi­szont felsőoktatási intézménybe ké­szül, annak a sikeresen letett emelt szintű érettségi vizsga lesz a belépő­je. Úgy gondolom, hogy ez jó és igazságos megoldás. Kérdés persze, hogy valóban így lesz-e. Mert mi van akkor, ha szó sem lesz könnyítésről, csak szigorításról?! És azt sem tu­dom megválaszolni, hogy vajon a könnyebbik megoldást választók négy-öt év elteltével vajon jelentkez- hetnek-e egyetemre, főiskolára? MÉNESI GYÖRGY GFOTÓ: A SZERZŐ FELVÉTELE Kedves Olvasók! Bizonyára számos olyan téma van, amiről szíve­sen meghallgatnák mások véleményét is. Arra kérjük Önöket, eze­ket a kérdéseket írják le, és mi feltesszük azokat az utca emberé­nek. Beküldési cím: Békés Megyei Hírlap, Békéscsaba, Munkácsy u. 4. A levelezőlapra írják rá: Megkérdeztük olvasóinkat. Rehabilitációs munkahely Gerendáson, a művelődési házban az önkormányzat és a szlovák kisebbségi önkor­mányzat — együttműködve a szolnoki Karita Szolgálat 991 Kft.-vel — tizennyolc, főként mozgásában korlátozott hely­béli számára rehabilitációs munkahelyet létesített. Gerendás A gerendási művelődési ház egy részében a Karita szolgálat hu­szonnegyedik telephelyét alakí­tották ki, melynek vezetője Priskin Jánosné, az őszi választá­sok után megalakult szlovák ki­sebbségi önkormányzat elnöke.- A művelődési ház számunkra biztosított részében adottak a felté­telek a munkavégzéshez. A rehabi­litációs telephely kialakításának szervezését már ősszel megkezd­tük, március elejére sikerült meg­valósítani az elképzelést. Nálunk, Gerendáson magas a leszázalékol­tak száma, hiszen a több évtizedes mezőgazdasági munka nyomot hagy az embereken. Itt napi hét órában dolgozunk. Kézügyességet igényel a tevé­kenységünk. Nem normára dol­gozunk, minőségi munkát vég­zünk. Borosüvegek csomagolásá­hoz dísztasakokat készítünk, va­lamint németországi alapanyag­ból ruhacímkéket, fogkrém- és sajtreklámokat gyártunk. Bízunk benne, hogy hosszú távon bizto­sít a telephely munkát Gerendá­son. Reményeink szerint a jelen­legi tizennyolcas létszámot a jö­vőben tovább bővíthetjük. K. E. Hátrányos helyzetűek lehetőségei Pályázat a tartósan munkanélküliek foglalkoztatására Körösújfalu pályázatot nyújt be a Foglalkoztatáspolitikai és Mun­kaügyi Minisztérium által meg­hirdetett, hátrányos helyzetű, tar­tós munkanélküli - elsősorban ci­gány származású - lakosság fog­lalkoztatását, megélhetését, élet- körülményeinek javítását szolgá­ló idei közmunkaprogramra. Körösújfalu A pályázat benyújtásáról leg­utóbbi ülésén döntött a helyi képviselő-testület. A község ve­zetői úgy döntöttek: a program keretében 30, tartósan munka- nélküli foglalkoztatását vállalja fel az önkormányzat 8 hónap időtartamra. A személyek kivá­lasztásában, a program lebonyo­lításában tevékenyen részt vállal a helyi cigány kisebbségi önkor­mányzat is. A program keretében foglal­koztatottak a belterületi bel- és csapadékvíz-elvezető rendszerek felújításán, karbantartásán, vala­mint a szociális alapellátás terén dolgoznak majd. A pályázathoz az önkormány­zat 1 millió 189 ezer forint önerőt vállal. A program teljes bekerülési költsége 21 millió 589 ezer forint, így Körösújfalu a célra 20 millió 400 ezer forint támogatást kér. En­nek a pályázatnak sikere különö­sen fontos az önkormányzatnak, hiszen a település munkahelyek szempontjából halmozottan hát­rányos, így Körösújfaluban nincs más lehetőség a családok jövedel- mi helyzetének javítására. m. b. Kovácsházi közmunkapályázat Mezőkovácsháza képviselő-testülete pályáza­tot nyújt be a Foglalkoztatáspolitikai és Mun­kaügyi Minisztérium által 2003. évre kiírt közmunkapályázatra. A pályázat célja a hát­rányos helyzetű, tartós munkanélküliek - el­sődlegesen cigány származású emberek - át­meneti munkalehetőségének megteremtése, ezzel megélhetésük és életkörülményeik javí­tása. A döntés értelmében Kovácsházán a cél­csoportból 50 munkanélküli, 8 hónapos fog­lalkoztatására összesen 34 millió forint támo­gatást igényel az önkormányzat, melyhez si­keres elbírálás esetén a felmerülő áfa-fedeze­tet biztosítja. A program formája vissza nem térítendő támogatás, amelynek minimum 80 százaléka bérköltségre, a fennmaradó rész munkaruhára, védő- és tárgyi eszközre fordít­ható. ___ ___________________(L) Jó tékonysági iskolabál A mezőkovácsházi általános iskola évente visszatérő hagyományként rendezte meg az Településeink krónikája elmúlt hétvégén a jótékonysági iskolabált a művelődési házban. Fodor Istvánná igazga­tónő elmondta: - A bálon közel 100 tanuló hangulatos és színvonalas műsorral szóra­koztatta a vendégeket. Nőnapi meglepetés­ként a megjelent hölgyeket tulipánnal kö­szöntötték a férfi pedagógusok. A finom va­csora után a tanulók vérpezsdítő country- tánca nyitotta meg a hajnalig tartó mulatsá­got. Az est sikeréhez hozzájárult sok ven­dég, a szponzori felajánlások és az ajándék­ba kapott tombolatárgyak. A bál bevételéből olyan eszközöket szeretnének vásárolni, me­lyek segítik a nevelő-oktató munkát, illetve hozzájárulnak a szabadidő hasznos eltölté­séhez. A kiválasztáshoz a diákönkormány­zat véleményét is kikérik. id Kötelező hulladékszállítás Gerendáson január l-jétől vezették be a köte­lező hulladékszállítást. A kötelező közszol­gáltatás feladatát a békéscsabai Tappe Kft. lát­ja el a településen - tudtuk meg Gajdács Já­nostól, Gerendás polgármesterétől. A hulladékszállítás negyedévente 1272 fo­rintba kerül a falu lakóinak. Évente két alka­lommal, tavasszal és ősszel pedig lomtalaní­tásra is sor kerül majd Gerendáson, amiért nem kell fizetni a lakosságnak. k. e. Segítséget a gyulai óvodának! Összefogással a gyermekek egészségéért gon­dolat jegyében egészségnevelési hetet rendez­tek Gyulán, a Béke Sugárúti Óvodában. A hét előzménye volt, hogy tavaly az óvoda belső és külső környezete megszépült, tárgyi feltétele­ik bővültek. Mindez a város költségvetésének, a Gyulai Városgazdálkodási Igazgatóságnak, Tóth Sándor önkormányzati képviselőnek, az Egészséges Városért Közalapítványnak, vállal­kozóknak, szülőknek és a nevelőtestület mun­kájának köszönhető. A szülők segítségével, a Kéz a Kézben Óvodai Alapítvány, a Molnár Ceramia támogatásával folyik a pancsoló bur­kolása, a nyáron már zuhanyzóként szeretnék használni, amihez várják a további segítő együttműködést. Az óvoda kéri, a nemes cél érdekében támogassák alapítványukat. iői

Next

/
Thumbnails
Contents