Békés Megyei Hírlap, 2003. március (58. évfolyam, 51-75. szám)

2003-03-11 / 59. szám

4. OLDAL - 2003. MÁRCIUS 11., KEDD R I P ŐRT tRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Rádöbbentünk, itt meg is lehet halni” Mindegyik háborúban kiszolgáltatott az ember A fekete-fehér, féltenyérnyi képen kanyargós sorban a ki­lakoltatott falu népe vonul. A batyuk nagyját tehenekre és szamarakra málházták, a töb­bit a fejkendős, bőszoknyás asszonyok cipelik. A mene­kültoszlopban csak nőket és gyermekeket látni. Ők itt a tűzvonal mögött küzdenek a megmaradásért. A férfiakra a fronton osztott szerepet a há­ború. ___________Szarvas __________ A kép 1942 telén, valamelyik orosz faluban készült. A hely­színt, ahogy a fotós nevét is, el­mosta az idő távola. A szarvasi Podani János csak arra emléke­zik, hogy a fiatal férfit mellé osz­tották be segédvezetőnek. A ta­nult mestersége bádogos volt, amúgy szenvedélyes fotós. A ké­peket a légierő fényképészével hívatta elő, s egy részét elajándé­kozta. Turkálunk a fényképek közt. Egyiken-másikon a kaproni repülőgép szárnyának dőlve, az ötmázsás bomba mellett, majd az erdei bunker előtt a bajtársai­val Podani János is feltűnik. Újabb fotók, amin kormos falú házakat, kilőtt repülőt, lebombá­zott vonatszerelvényt, s avarral félig betakart, temetetlen holta­kat látni. Némelyikre a képek gazdája is rácsodálkozik. Régóta nem nyitotta már ki a fényképes dobozt, mint ahogy a frontról őr­zött emlékeit is eltemette jó mélyre. — Fájdalmas történetek azok, jobb nem emlegetni. Meg kinek is mesélném? Az unokáimnak már olyan távoli az a világ. Szerencsé­re - teszi hozzá. A frontszolgálatig Podani Já­nos is csak a tanítója elmondásá­ból ismerte a háborút. Szarvasi, hatgyerme­kes családban nőtt fel, asztalos mesterséget tanult. Húszévesen kapta a behívót. 1941. január 7-én vonult be a debreceni 4. számú re­pülőszázadba. Az első négy hónapot Ungvá- ron, kiképzésen töltöt­te, majd egy évig Deb­recenben katonásko­dott. Őrvezetői rang­ban, a 4. számú bom­bázó osztály gépkocsi- vezetőjeként 1942. au­gusztus 15-én indult a frontra. Innen gombo­lyítottuk tovább az em­lékezet fonalát. — Amikor a debreceni vasút­állomásról elindult velünk a sze­relvény, még a sürgönyoszlop­nak is integettünk. Lelkesek vol­tunk, eltelve fiatalos hévvel. A pár hónapos kiképzésen igazán a feladatra készítettek fel, arra már nem jutott idő, hogy a fegy­verrel megtanuljunk bánni. Ez akkor nem foglalkoztatott. Be­Podani János őrvezetőként szolgált a második világháborúban. Felvételünkön feleségével, Sebján Máriával lénk verték, hogy a katonának nem gondolkodni kell, hanem parancsot teljesíteni. Ha valaki mégis ellenkezett, a vezetők gondoskodtak róla, hogy más­D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET mot, kilőtt vasúti kocsit és teher­autót láttunk. Voronyezs alatt, Sztarij Oszkol- nál és Novij Oszkolnál alakították ki felszállópályával és szerelőmű­Távol a hazától „Vegyünk a kezünkbe egy körzőt és szúrjuk Európa térképén Budapest helyére. A körző két centiméteres nyílása háromszáz kilométernek felel meg. Induljunk el a körzővel északkelet felé: egy, kettő, három, négy, öt lépés a körzővel, s elértünk Gheorghiu-Dej városához a Don partján. Ötször háromszáz: ezerötszáz kilométert tettünk meg légvonalban. Már az első háromszáz kilométernél elértük az akkori or­szághatárt, aztán újabb három körzőlépés, kilencszáz kilométer: átszeltük Ukrajnát, s az utolsó háromszáz kilométer már az Orosz Szocialista Köztársaság területe. Idá­ig jutott el véres harcok után, 1942 szeptemberében a 2. magyar hadsereg, s itt áll most 1943. január elsején. Határainktól ilyen távol magyar katona még sosem har­colt... A fegyverre fogható férfilakosság egyharmada áll a Szovjetunió földjén. ...Mit keresnek egy kis közép-európai ország katonái ezerötszáz kilométerre a fővárostól, a ki tudja hányadik szomszédban? Mit keresnek ott, ahová legvakmerőbb hadvezé­rei sem vezették el soha? ...A 2. magyar hadsereg a Don folyó kanyargós partján hosszkiterjedésben nagyobb területet véd, mint amekkora a Bécs-Budapest közötti távolság, az egész, magyar katonák megszállta terület pedig nagyobb, mint az 1942-beli Magyarország!...Mi lesz ebből?" (Részlet Nemeskürty István Requiem egy hadseregért című regényéből) kor ne tegye. A front felé tartva, éjszaka Ukrajnában, Orelnéí kaptuk az első légitámadást. Le­ugráltunk a szerelvényről, szét­spricceltünk. Bár a bombázást megúsztuk emberáldozat nél­kül, innen csendesebben folytat­tuk az utat. Igazán ekkor döb­bentünk rá, hogy itt meg is lehet halni. A vonatból egyre több ro­hellyel a bombázó osztály bázisa­it. Podani János a kiszolgáló sze­mélyzet tagja lett.- Sok, nálam idősebb, tartalé­kos szolgált itt, Szarvasról Gál Mi­hály géptulajdonosra emlékszem. A bajtársak közül én voltam a leg­fiatalabb. Az igaz, hogy a gép lel­ke a pilóta és a navigátor volt, ám a bombázó osztály semmit nem ért volna a kiszolgáló személyzet nélkül. Mi voltunk azok, akik az elosztókból ideszállítottuk a négy-öt mázsás bombákat, elvé­geztük a bevetésekről visszatért gépek karbantartását, biztosítot­tuk az üzemanyag- és élelmiszer­utánpótlást. Állandó feszültség­ben éltünk. Egymást érték az orosz felderítők berepülései, lőt­ték, bombázták a bázist. Télire a bombázó osztály visszatelepült Debrecenbe, mert a favázas kap- ronik gombásodtak, nem bírták a nyirkos hideget. A családosok a gépekkel visszatérhettek Magyar- országra, ám az ifjú titánokat a tüzér félszakaszhoz vezényelték. Podani János a tüzéreknél is gépkocsizó maradt.- A tél beálltával egyre nehe­zebben boldogultam. Arra csak földutak voltak, hóban, sárban alig járhatók. A hideg miatt is so­kat szenvedtünk. Mínusz har­minc-negyven fokban, téli felsze­relés nélkül... A legmelegebb hol­mim egy irhamellény volt. 1943 januárjában azt a parancsot kap­tam, hogy egy gépkocsira való le­génységet vigyek a kijevi közpon­ti parancsnokságra. A hó addigra elette a kocsit, Novij Oszkolnál végképp felmondta a szolgálatot. Gyalog folytattuk az utat. Egy hó­napig tartott Kijevig. Volt, hogy derékig érő hóban vergődtünk. Élelmünk nem volt. Amikor nagy ritkán elértünk egy falut, a pa­rasztoktól kaptunk egy kis krumplit. Akkor már idegen kato­nákkal keveredtünk, tábori csendőrök tereltek minket. Vi­gyáztak, hogy a felvonuló egysé­gek ne lássanak. A gépekről sok­szor megstuccolták a menetoszlo­punkat, akik megmaradtunk, mentünk tovább. A sebesülteket otthagytuk. A kijevi központi pa­rancsnokságon engem és a bajtársaimat vissza akar­tak osztani a tüzérekhez, feltartóztatni az orosz tá­madást. Hogy nem így tör­tént, azt a légierő egyik parancsnokának köszön­hetem. Felraktak minket a sebesültszállító vonatra, ami visszavitt Debrecen­be. Ott letetvesedve, né­hány hétre karanténba ke­rültünk. 1943 tavaszától 1945 májusáig már ma­gyar földön szolgáltam. Négy hónap szovjet fog­ság után negyvenöt szep­temberében tértem haza a szülői házba. Podani János egy évre rá vette feleségül Sebján Máriát. Há­rom gyermekük született. János bácsi, aki ma öt unokának és két dédunokának örülhet, azt mond­ja, a fronton az ember egyvalamit végképp megtanul, rádöbben a ki­csinységére. Aki megjárta a pok­lot, annak a szájából hangzik leg- igazabbul: ne legyen soha háború! ______________________ CSATH RÓZA __________Megkérdeztük olvasóinkat__________ Mi a legfontosabb az életben? Talpa Róbert, 25 éves, szeg­halmi lakos: — Szerintem az életben a leg­fontosabb a munkahely. Ha valakinek van ál­lása, akkor an­nak esélye van arra, hogy mindent megteremtsen, ami az igazi boldog­sághoz kell. Csak biztos jövedelem­re nősülhet meg az ember, csak ak­kor építheti saját jövőjét, ha tudja, hogy a következő hónapban is lesz miből nyugodtan megélnie. Aki­nek viszont nincs állása, az örökre csóró marad. Hiszen a segély az maximum a túlélésre elég, de arra is szűkösen. Kár, hogy a mai világ­ban ilyen nehéz munkához jutni, pedig ha mindenkinek lenne állása, boldogabbak lennénk. Török Béla, 33 éves, szeghalmi lakos: — Az életben az a legfonto­sabb, hogy jól éljünk. Itt most nem kifejezet­ten csak az anyagiakra gondolok. Az ember akkor igazán boldog, ha sikeres, ha meg tudja valósítani álmait, ha a valóság igazolja vissza tervei­nek, elképzeléseinek hitelességét. Persze mindezekhez pénz is kell. De nem biztos, hogy mindig az a személy a legboldogabb, aki a leg­gazdagabb. Akinek több milliárd- ja van, annak nyűgöt is jelenthet a nagy gazdagság. Sok gazdag foly­ton azon töri a fejét, miként tudna még több pénzt szerezni, vagy fél, hogy elveszíti vagyonát. Baliga Norbert, 17 éves, körös- ladányi tanuló: - A tanulás a legfontosabb, és ezt most nem azért mon­dom, mert én még diák va­gyok. A mai világban igazán csak az tud érvényesülni, aki folyama­tosan képezi magát. Ma már érettségivel semmire sem jutha­tunk. Ha azt akarjuk, hogy min­den körülmények között megáll­juk helyünket, ahhoz több diplo­ma szükséges. Persze a nyugodt, családi életre is szüksége van az embernek, és az is nagyon fon­tos, hogy mindig legyen életcé­lunk. Hiszen csak akkor „jön­nek” a sikerek, ha megfogalmaz­zuk, hogy mit szeretnénk elérni, s azt is, miként cselekszünk a megvalósításáért. Kóti Erzsébet, 52 éves, szeg­halmi lakos:- A megértés és a család a legfontosabb az életben. Ha nyugodt családi légkörben élünk, akkor minden nehézséget, megpróbáltatást könnyebben el­viselünk, nem emésztjük magun­kat annyit egy-egy adódó problé­mán. Persze a megélhetés is na­gyon fontos. Hiszen, ha nincs mi­ből biztosítanunk az élet alapfel­tételeit, akkor hiába a szeretet, a boldogság még nem teremtődik meg. Persze személyes adottság­tól is függ, hogy ki mit tart fon­tosnak az életben. A legtöbben bizonyára a pénzt tennék az első helyre, pedig a pénz önmagában nem boldogít. magyari barna D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET „Takaréklángon”, helyiadók nélkül Gerendás képviselő-testülete idén a megszorítások költség- vetését fogadta el — fogalma­zott Gajdács János, a telepü­lés polgármestere. A település „takaréklángon”, de helyi­adók bevezetése nélkül mű­ködik az idei esztendőben. A közalkalmazotti béremelés finanszírozása miatt Geren­dás nehéz helyzetbe került. Gerendás A gerendási képviselő-testület 109 millió forinttal fogadta el a te­lepülés költségvetését.- A közalkalmazotti béreme­lés, amelynek finanszírozása az önkormányzatokra maradt, olyan mértékben sújtja településünket, hogy az idén nem jut forrásunk a fejlesztésekre - nyilatkozta la­punk érdeklődésére a polgármes­ter. A közalkalmazotti béremelés 17 millió forintos többletkiadást jelent a településnek, aminek fi­nanszírozásához 2 millió forintra pályázatot nyújtottunk be az úgy­nevezett „bérhiki” kerethez. Gajdács János hangsúlyozta, a pénzügyi nehézségek ellenére a település oktatási intézményét továbbra is fenntartják. Idén a fejlesztések elmarad­nak, a települési rendezési terv elkészítése azonban nem húzód­hat tovább, vannak ugyanis pá­lyázatok, ahol a rendezési terv megléte fontos kritérium. Gajdács János arról is tájékoz­tatta lapunkat, bár a pályázatukat elutasították, továbbra is tervezik a szennyvízhálózat kialakítását. Kör­nyezetkímélő, gazdaságos megol­dásban gondolkodnak a környező településekkel együttműködve, de az is elképzelhető, hogy egyedül oldják meg a szennyvízkérdést. Gerendáson idén sem kell a la­kóknak helyiadót fizetniük. Gajdács János elmondta, a te­lepülés fejlesztése érdekében él­ni kívánnak a pályázati lehetősé- gekkel is._____________itt SZ AVAZÁS AZ INTERNETEN Településeink krónikája Lapunk internetes oldalán egy héttel ezelőtt arról kérdeztük Önöket: segít-e a mezőgazdaságon a most megjelent SAPARD- csomag? A szavazás a következőképpen alakult: Igen, mert megnyílnak az eddig „bedugult” források. Nem, mert szigorúak a követelmények és bonyolult a pályázati rendszer. Nem egészen, mert félő, hogy már nem lesz elegendő idő az elköltésére. Mától az alábbi témában kérdezzük véleményüket: „A máltai igen hatással lesz-e a magyarországi eu-s népszavazásra?” Klikkeljenek a www.bmhk1ap.hara! Benne leszünk-e az új menetrendben? — Mi egy leszakadó kistérség vagyunk. Hamarosan ott tar­tunk, hogy a rossz közutak miatt már a vonatpótló autó­buszok sem fognak tudni közlekedni. A szemétszállítás mellett a vasúti ipari összeköttetést is jelent. Számunkra lét- fontosságú a vasút megmaradása. Örülünk, hogy a két új regionális vasút egyike Vésztőn létesül, de vajon a 2004-es vasúti menetrendben is benne lesznek-e a mi települése­ink? - kérdezte Macsári József, Szeghalom polgármestere Mándoki Zoltántól, a MÁV Rt. vezérigazgatójától a Vasutas Települések Szövetségének a napokban Budapesten tartott közgyűlésén. A felvetésre a vezérigazgató nem adott egy­értelmű választ. _ _______ ___m Új vezetőség Körösújfalun Kényszerűségből történt vezetőváltás a körösújfalui ci­gány kisebbségi önkormányzat élén, mert Lakatos István elnök a közelmúltban elhunyt. Nemcsak az elnök helye üresedett meg a kisebbségi önkormányzatban, hanem az elnökhelyettesé is, mivel az elnökhelyettes Szilágyiné Ma­kula Teréz lemondott az önkormányzati tagságáról is. A napokban tartott ülésén a választási bizottság elnöke, Turbucs Károlyné előtt esküt tettek az új képviselők, Szoboszlai Elemérné és Varga János. Ezt követően megvá­lasztották az új elnököt, idős Varga Károly személyében, az elnökhelyettes pedig Szoboszlai Elemérné lett. m Nőgyógyász Okányban is Okányban korábban a háziorvosi szolgálat mellett fogor­vos és gyermekorvos biztosította a helyi egészségügyi el­látást. Fekete Zoltán, Okány új polgármestere programjá­ban felvállalta a nőgyógyászati szakrendelés beindítását, amely nemrég meg is valósult a körös-sárréti településen. Februártól havonta két alkalommal dr. Párducz László nőgyógyász szakorvos rendel Okányban. - Dr. Párducz László lányka nőgyógyászati szakvizsgával is rendelkezik. Ezért bátran biztatom a fiatal lányokat és hölgyeket arra, hogy problémáikkal, kéréseikkel forduljanak az adjunktus úrhoz, aki a gyulai Pándy Kálmán megyei kórház elismert szakembere - hangoztatta Fekete Zoltán polgármester, w Békési nyílt napok Március 15-én folytatódik az egész éven át tartó programso­rozat, mely a Békési nyílt napok elnevezést kapta. Ezúttal nemzeti ünnepünkön 12 órától 17 óráig kellemes családi programon vehetnek részt azok, akik ellátogatnak a Jantyik Mátyás Múzeumba, a látogatók megismerkedhetnek a név­adó festőművész munkásságával. A gyerekek a kiállítás meg­tekintése után — jó idő esetén az udvaron, rossz idő esetében a Galériában - ragadhatnak ceruzát és papírt, hogy kedvük­re rajzolhassanak. A rajzok ajánlott témája: Helyi kultúránk és az EU. Ameddig a gyerekek alkotnak, addig a szülők meg­tekinthetik a múzeum alig-alig látogatható részét, a kétszin- tes padlást. A programokon való részvétel ingyenes. m Falugazdász körzet Orosházán Az orosházi falugazdász körzethez hat település tartozik: Orosháza, Nagyszénás, Gádoros, Csanádapáca, Puszta- földvár és Kardoskút. A körzetben tavaly február elejétől november végéig összesen 2495 regisztrációs igazolást adtak ki. A benyújtott kérelmek alapján 147 családi gaz­dálkodót vettek nyilvántartásba. A hat településen össze­sen 9114 gazdálkodó rendelkezik őstermelői igazolvány­nyal - derült ki az orosházi képviselő-testület ülésén, ahol a falugazdászok tevékenysége is napirendre került. Az orosházi falugazdász körzetben 1506-an igényeltek földalapú támogatást, közülük 30 gazdálkodó kérelmét el­utasították. 748 termelő aszálykárigényét fogadták el, aki­ket összesen 200 millió 130 ezer forinttal segített az állam. ___________________________,__________________it«,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents