Békés Megyei Hírlap, 2003. február (58. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-08 / 33. szám

A Békés Megyei Hírlap magazinja 2003. FEBRUÁR 8., SZOMBAT Új mozaikok Roger Vadim a fáraók korának mindenkit kirakós jókedvre tudott játékához deríteni 8. oldal 9. oldal Kegyes halál a menthetetlennek ítélt betegnek? Eutanázia: e fogalom állandó vita tárgya világ­szerte, mindenhol megosztja a közvéleményt. Vannak olyan országok, ahol már engedélye­zett a halálba segítés, de például a katolikus egyház határozottan ellenzi. Sokan azonban úgy vélik: az élethez való jog része az élet mél­tó befejezéséhez való jog is. Hazánkban áprili­sig dönt az eutanázia alkotmányosságának kérdéséről az Alkotmánybíróság. Az ókori görögök eszmevilágában az életút végén ott állt Thanatosz, a halál istene, lefelé fordított fáklyá­val. Az ő nevéből származik a szó: eutanázia, azaz a jó halál, a kegyes halál fogalma. Az eutanázia kérdésköre az utóbbi évtizedben vi­lágszerte előtérbe került, annál is inkább, mivel a modern orvostudomány lehetővé teszi a beteg hal­doklásának akár hosszú évekre nyújtását, sok eset­ben emberhez méltatlan helyzetben tartva a ment­hetetlennek ítélt beteget. Ám egyre többen nem akarják elviselni az elhú­zódó haldoklás kínjait, a vele járó megaláztatásokat. Maguk akarnak rendelkezni az életük felett, s úgy ítélik, nem kényszeríthetik a további szenvedésre őket, ha már nincs remény az emberhez méltó élet­re. A felfogás alapja emberjogi kérdés: az élethez va­ló jog része ugyanis az élet méltó befejezéséhez va­ló jog is. Hazánkban, ahogy Európa néhány más orszá­gában is, mind többen sürgetik az eutanázia en­gedélyezését — általuk minden szempontból in­dokoltnak tartott esetekben. Nálunk régóta várat magára az Alkotmánybíróság döntése e kérdés­ről. Tíz évvel ezelőtt Takács Albert ombudsman és Kmetty Ildikó terjesztették az Alkotmánybíró­ság elé e témát, de a döntést napjainkig elodáz­nák.' Az eutanázia nemcsak jogi, hanem lélektani kér dés is. Az a lelki tényező, amit önértékelésnek ne vezünk, szabályozza viselkedésünket, magatartá sunkat, a társada­lomban betöltött szerepünket. Az ön­értékelés meghatá­rozó része az önren­delkezés, amely az életvezetéssel függ össze, és az önbe­csülés, ami magá­ban foglalja igé­nyünket az ember­hez méltó életre, de egyben az ember­hez méltó halálra is. A törvényhozásnak célszerű figyelembe vennie a lelkiisme­reti szabadságot. Eszerint nem min­denki tekinti abszo­lút értéknek az éle­tet, amiért vállalnia kellene a szenvedéseket, szemben a „szép halál­lal”, ami megrövidíti az életét, de a kínlódásait is. A passzív eutanázia — vagyis, hogy a beteg kinyilvá­nított akaratával megtagadja az életfenntartó keze­lést — már hellyel-közzel polgárjogot nyert. Ugyan­ez az aktív eutanáziára — arra, hogy az orvos segít­se elő a fájdalommentes halált - a világ legtöbb or­szágában nem mondható. Európában Belgium és Hollandia kezeli liberálisan, megengedően az euta­názia kérdéskörét, de például Anglia törvénykezé­se — mint a kegyetlen fájdalmai ellenére kínos hal­doklásra kényszerített asszonynak az egész világot A többség engedélyezné Az eutanázia kérdésében nálunk még teljes a zűr­zavar. Az orvosok szerint egy dolog beszélni róla, más viszont alkalmazni. Bár a Magyar Orvosi Kama­ra teljesen elutasítja a kegyes halált, a gyakorlatban a passzív eutanázia nálunk is mindennapos. A ha­zai lakosság körében folytatott egyik legfrissebb felmérés szerint a megkérdezettek 64 százaléka egyetértene azzal, hogy az aktív eutanáziát enge­délyezzék, 31 százalék ellenzi, a fennmaradó réteg nem tud dönteni. Az eutanáziát támogatók túlnyo­mó része nálunk az egyetemi végzettségűek, illetve érettségizettek közül kerül ki, akik tisztában vannak azzal, hogy egy ilyen beavatkozás engedélyezése nemcsak a fölöslegesen szenvedő és az életüktől már megválni akaró súlyos betegekről dönt, hanem bonyolult jogi és lelkiismereti problémák egész so­rát is fölveti. Az eutanázia nemcsak jogi, hanem lélektani kérdés is KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ megrázó, a tévé képernyőjéről is megismert törté­nete bizonyítja — mereven elutasító álláspontot ír elő polgárainak. A zsidó-keresz­tény kultúrkör egy­értelműen elítéli az eutanáziát. Amint az öngyilkosságot is bűnnek tekinti, hi­szen nem is olyan ré­gen az öngyilkoso­kat még a temető fa­lán kívül temették el, megtagadván tőlük a végtisztességet. A modern állam tiszte­letben tartja az elté­rő életfelfogásokat, meggyőződéseket. Több európai or­szágban büntetlen­séget biztosítanak az aktív eutanáziát vég­ző orvosoknak: Hol­landiában és Belgi­umban már törvényesítették a halálba segítést, Ausztráliában közel egy évig hatályban volt az aktív eutanáziát legalizáló törvény, végül a parlament megsemmisítette. Az Egyesült Államokban a felnőt­tek önrendelkezési joga kiterjed az életmentő keze­lések visszautasítására. A lélegeztető gépen lévő be­teg kérésére a készüléket ki kell kapcsolni, a végleg megbénult egyén elutasíthatja a mesterséges táplá­lást. A tagállamokban lehetővé tették, hogy az ál­lampolgár olyan jognyilatkozatot tehet, mely sze­rint, ha gyógyíthatatlan betegsége, vagy súlyos bal­eseti sérülése folytán végleg tudatát vesztené, akkor az orvosok életfenntartó kezelést ne alkalmazzanak, engedjék a természetes halált. Az amerikai kong­resszus minden egészségügyi intézményt kötelezett arra, hogy tájékoztassa a jognyilatkozat lehetőségé­ről a pácienseket, de jognyilatkozatban rögzítve sem kérheti az egészségügyi intézetektől, az orvosoktól a beteg, hogy halált okozó szert adjanak részére. Ha a kórházak, orvosok eleget tennének az egyének ilyen önrendelkezést kifejező nyilatkozatának, akkor a jog ezt emberölésnek tekintené, az orvost pedig gyil­kosnak ítélné. Etikai szempontból hivatkoznak a hippokráteszi orvosi eskü vonatkozó részére: „Halálos szert még kérésre sem szolgáltatok ki sen­kinek, sőt ilyen tanácsot sem adok, sem nőnek mag­zatelhajtó szert...” Az utóbbi fél mondat tekintetében már jócskán el­távolodott az orvosi gyakorlat az eskü szövegétől. A betegjogok rég várt méltánylásának és kiszélesítésé­nek életbe lépett gyakorlata hazánkban is felveti an­nak mérlegelését, hogy minden döntésképes beteg élhessen az önrendelkezés lelki indíttatását kifejező jogával. Seneca érvelése ma is időszerű a témában: „Ha az egyik halált fájdalom és szenvedés kíséri, a másik pedig egyszerű és könnyű, miért ne válasszam az utóbbit? Ugyanúgy, ahogy kiválasztom a hajót, ame­lyen utazni fogok, ugyanúgy választom meg a halál­nak azt a módját, amellyel eltávozom az életből...” Takács Ilona Matrica— Magyarország Solti Viktor hódmezővásárhelyi vállalkozó fel­lázadt. Ingyen utazik az M5-ös autópályán. Eddig vagy 80-100 alkalommal a sorompó megkerülésével hajtott fel a sztrádára. Egyszer ugyan el­kapták, húszezer forinttal meg is vágták, de a bünte­tést nem fizette ki. Solti nem szegény, tellene neki jegyre, de ruhelli az igaz­ságtalanságot. Nem érti, miért kell neki egyetlen pes­ti útért kétszer annyit fizetnie, mint győri kol­légájának egy havi sztrádabeton koptatásért. A vásárhelyi vállalkozó szeretné, ha ügye a bíróságra kerülne. Úgy érzi, alapvető emberi jogokat sért Európa legdrágább sztrádájának magas tarifája. Amennyiben ugyanis a ma­gas ar miatt az M5-össel _ , párhuzamos Négy kormányon 50-es utat vá- átívelő dlSZHÓSág. laszpa, serül a szabad moz- «»»*»«»•♦»«»«♦»**«* gáshoz és a biztonsághoz való joga, emellett jelentős időveszteséget is szenved. Solti azt is sérelmezi: az üzemeltető, annak ellenére, hogy csak a pálya egy részét építette, egész hosszában kasszíroz. Ráadásul az állam bi­zonyos profitszintet garantál nekik, így - okoskodik a vállalkozó - a működtető cég nem igazán érdekelt a nagyobb forgalomban, hiszen a kevesebb autó miatti alacsonyabb karbantartási költség és a garantált állami támogatás mellett is jól jár. Igaza van-e Solti Viktornak? Jogiltig! természetesen nincs. Hiszen mi lenne ebben az országban, ha mindenki ma­ga döntené el, hogy méltányosak-e a díjak a vonaton, az autóbuszon, a szemétszállítás­ban, a víz- és csatornahasználatban. Ám vannak esetek, amikor a jog tehetetlen, mert látszólag ugyan minden rendeben van, az ember mégis azt érzi, hogy nagyon nagy disz- nóság veszi körül. Az M5-ös ügye ilyen! Négy kormányon átívelő disznóság. A rendszervál­tás utáni Magyarország legnagyobb botrá­nya. Nagyobb, mint a Tocsik-iigy, az Ambrus Attila-ügy, az olajbotrány, vagy az Aranykéz utcai robbantás. Azok mindegyikében sérül­tek érdekek, vagy áldozatul estek személyek, de egyikben sem vettek ki naponta, állami tá­mogatással, százezrek zsebéből hatalmas összegeket, s egyikben sem hoztak gazdasági­lag lehetetlen helyzetbe tömegeket. A kormány a múlt év közepén bejelentette, folynak a tárgyalások az M5-ös matricásítá- sáról, ám decemberre kiderült, csak a pénz folyik, de az patakokban. Menesztették ugyan a tárgyalásra kijelölt minisztériumi mókust, változás azóta sem történt. Hány kormánynak kell még jönnie, és hány politikusnak kell még azt hazudni, hogy ,,megoldjuk”, mire végre bebocsátást nyerhetünk matrica-Magyarországra? Árpási Zoltán Leo színlelése. Kapj el, ha tudsz című filmben Leonardo DiCaprio a világ leghí­resebb csalóját alakít­ja, aki 16 évesen kezd­te pályafutását, mülió- kat csalt össze fondor­latos eszközökkel, és az FBI éveken át bottal ütötte a nyomát. Ami­kor Leót a film berlini premierén arról fag­gatták, nehéz volt-e a szerep, csak neve­tett. „A színészmesterség eleve arról szól, hogy becsapjuk az embereket” - vallotta be. „A színpadon vagy a kamerák előtt érzelmeket színlelünk, és egészen más embernek adjuk ki magunkat, mint akik valójában vagyunk. Végre egy olyan figu­rát alakíthattam, aki nem egy forgató­könyvíró tekervényes agyából pattant ki, hanem hús-vér ember, akinek saját törté­nete van, megismerte a szenvedést és a boldogságot is.” National Geographie magyarul. Már­cius 7-én kerül a standokra a National Geographie magyar nyelvű változata a Sanoma Budapest Kiadói Rt. gondozá­sában. A földrajzos témákkal foglalko­zó magazin tartalmának 85 százalékát az amerikai kiadás fordítása teszi ki, a fennmaradó részben jelennek meg ma­gyar szerzők anyagai. A magyar National Geographie 136 oldalas, de - amennyiben ez a példányszám és a hir­detési bevételek tükrében lehetséges - terjedelmét később növelik. A havilapot 120 ezer példányban jelente­tik meg. Az országban a nemzetközi verziónak mintegy nyolcezer, a magyar változatnak pedig hétezer előfizetője van. Sarandon anyaszerepei. Susan Sa­randon sosem tartozott a hollywoodi szexszimbólumok közé, inkább el­mélyült színészi munkájával hívta fel magára a figyelmet. Éppen ezért az öregedés sem okozott számára akko­ra traumát, mint a legtöbb korabeli kolléganőjének, akik egy bizonyos életkor fölött már nem kaptak szere­peket. Sarandon pá­lyáján nem jelentett törést, hogy az idő előrehaladtával ki­öregedett a fiatal lá­nyok szerepköréből - őt középkorú szí­nésznőként is fog­lalkoztatták. Évente legalább három filmben forgat, és szinte nem volt olyan alakítása, melyet a kritika ne méltatott volna. Mindezt azonban csak úgy érhette el, hogy a szakmája iránti alázatot előtérbe helyezte a női hiúsággal szemben. Sosem félt az anyaszerepektől, és nem gondolta, hogy általuk kevésbé tartják majd szexisnek. A legnagyobb nemzeti park. Nagy Limpopo Park néven hamarosan meg­nyílik három afrikai ország - Mozam- bik, a Dél-afrikai Köztársaság, vala­mint Zimbabwe - közös határának tér­ségében Afrika, de talán a világ legna­gyobb vadrezervátuma. Közös irányí­tás alá helyezik a dél-afrikai Krüger Nemzeti Parkot, a zimbabwei Go- narezhou, illetve a mozambiki Lim­popo nemzeti parkokat. A három or­szág az idegenforgalom jelentős fellen­dülését reméli az ambiciózus tervtől. Az így létrehozandó hatalmas, mintegy 35 000 négyzetkilométernyi összefüg­gő szavannaterületen ma is gazdagon tenyészik Afrika déli részének sokszí­nű állatvilága: oroszlánok, leopárdok, elefántok, zebrák, zsiráfok, vadkutyák és antilopok. Eminem szövegei. Ritkán van annyi munka egy amerikai film magyar szöve­gével, mint a 8 mérföld esetében. A nagy szőrszálhasogatásnak persze meg­van az oka: a film al­kotói és persze maga a főszereplő is ra­gaszkodnak ahhoz, hogy Eminem rap- szövegei a lehető leg­tökéletesebb magya­rításban kerüljenek a közönség elé. Ennek érdekében szoros a kapcsolat a film hazai forgalmazója és az amerikai rapkonzulensek között, akik a magyarról angolra visszafordított változatokat ellenőrzik. Szégyenkezés­re nem lehet okunk: az amerikai szakér­tők teljesen elégedettek, sőt el vannak ragadtatva Speier Dávid Eminem-fordí- tásaitól. „Rádióra”. Idén ősszel piacra kerülnek az első olyan karórák, amelyekkel kü­lönleges rádiófrekvencián fogni lehet időjárás-jelentést, híreket és más infor­mációkat. Emellett persze a pontos időt is mutatják. Az egyedülálló karó­rák az FM-hullámhossz különösen za­varásmentes, speciális frekvenciáján veszik majd az információkat. Az adá­sok vételére és a karóra-képernyőkön történő megjelenítésre szolgáló szoft­ver a Microsoft cégtől származik. Az első karóra-rádiók, azaz „rádiórák” - attól függően, hogy mi mindent tud­nak - 200-1000 dolláros áron lesznek kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents