Békés Megyei Hírlap, 2003. február (58. évfolyam, 27-50. szám)

2003-02-01 / 27. szám

yy Engem a televízió nevelt fel” Kern András. E nevet hallva, azonnal fülünkbe cseng az a bizonyos, csak rá jellemző, „kern- andrásos” hanglejtés. Ahogyan egy-egy szó után szünetet tart, majd lendületet vesz, és olyan jóízűen mesél, hogy az ember órákig ül­ne, és hallgatná a történeteit...- Hogyan került a színpad közelébe?- Nem tudom, egyszer csak ott találtam magam. Mint gyerekszínész, már tízévesen játszottam filmek­ben, később szinkronizáltam is. Tehát az élet maga sodort oda. A rengeteg filmezés során mindig a forga­tás technikai bravúrjait lestem; mindvégig arról álmo­doztam, hogy belőlem is nagy rendező válik. Aztán megszületett az a filmnovella - persze film is készült belőle -, amely 1965-ben az amatőrfilm-fesztiválon nagydíjat nyert. Minden adva volt tehát a rendezői pá­lyafutásomhoz, ám abban az évben, amikor a főisko­lára jelentkeztem, nem indult rendezői szak. így hát a színész szakra felvételiztem, és ott is ragadtam.- Sohasem bánta meg, hogy nem lett rendező, aki csak a filmezésnek, rendezésnek él?- Azt hiszem, hogy nem. Igazán szórakoztató és érdekes pályára keveredtem. A színészet roppant * sokszínű, vad, harapós és bukásokkal teli, máskor ag»á| pedig édes, elkényeztető és hatalmas sikerekkel j||j|||j bíró hivatás. Nem vágyom arra, hogy csak rende­ző legyek, mivel ez a két szakma, a rendezői és a színészi, nagyon közel áll egymáshoz.- Sokféle szerepkörben kipróbálta már magát: színész, rendező, humorista, énekes és író. A sokfé­leség belülről fakadó késztetés, vagy pedig így hozza az élet, egyszerűen szeret belevágni mindenbe?- Biztosan belülről fakad, különben nem is létez­ne. Igen, olyan fajta vagyok, aki folyamatosan keresi a helyét. Valószínűleg ez alkati kérdés is, hiszen vannak akik psak egyetlen területen szeretik kipróbálni magu­kat. Én szeretem a sokféleséget. A kérdés második fe­lére is igenlő a válaszom. 1985-ben valaki meg­kérdezte tőlem, hogy lenne-e kedvem valami­lyen pop-rock számot elénekelni? Bár az öt letet jónak találtam, amit ajánlottak, az nem tetszett. Ekkor úgy határoztam hogy majd írok én magamnak szövege­ket. Szülessen abból lemez! Valóban, ez akkor csak úgy jött. Most ismét fel­keresett valaki, és azt kérdezte, hogy nem adjuk-e ki a Heti hetesben hangzott leveleket, hiszen olyan népszerűek. Kiadtuk! És mellétet­tük azokat az írásokat is, ame­lyek korábban születtek. Per­sze ahhoz, hogy ezek meg­születhessenek, minden­képpen szükség volt vala­mifajta íráskészségre. Egy személyben színész, rendező, humorista, énekes és író- Miért vállalta a Heti hetesben való részvételt?- Mert rettenetesen népszerű dolog, nagyon tet­szett nekem, és az volt az érzésem, hogy ki kell pró­bálnom, vajon tudom-e csinálni? Szeretek „jelen len­ni”. Amikor elkezdtem, éppen nem volt semmi más televíziós feladatom. Sajnos, ma már nincsenek olyan igazi színészetet igénylő televíziós produkciók, amelyben megmutathat­' Sk ». * í: Sí; :!■ A A * íí nám magamat. Engem a televízió nevelt fel. Egész életemben annyit televízi­óztam már, hogy gyakor­latilag folyamatosan jelen voltam a képernyőn. Egy idő után ez nagyon tud hi­ányozni. Ekkor hívtak meg a Heti hetesbe. Men­tem én, csak az elején meglehetősen furcsa volt. Nagyon gyorsnak kellett lenni, azonnal lecsapva egy- egy hírre. Ehhez nem volt túl sok érzékem. Aztán ki­találtam ezt az irományosdit, tehát azt, - - hogy előző este megfogalmazom, amit másnap mondani akarok. Nem tartom fejben, papírra írom, és az. egésznek formát adok: kérvény vagy újság­cikk, közvetítés vagy rádiójá­ték, számla vagy levél.- Mennyire tetszenek a i mostani televíziós ,,játékfilmek”, a valóság- show-k? — Ezeket meg kell szokni. Amikor elő­ször láttam a Big Brothert Gyűltek, gyűltek az írások „Kora gyerekkorom óta írogatok. Első »remekművem« a naplóm volt. Ebből is ke­rültek idézetek a könyvembe. Majd az évek során egyre csak gyűltek az írások. Filmnovellák, rádiókabarék, forgatóköny­vek és dalszövegek. Szeretem kiírni ma­gamból mindazt, amit gondolok.” a Való világot, azt mondtam, hogy ezek marhasá­gok. Aztán egyszer, két órán keresztül néztem vala­melyiket, és nagyon tetszett. Kialakulóban lévő vi­szonyokat lehet figyelemmel követni, vizsgálni azo­kat. Az egész olyan, mint valami különös mozifilm. Mintha valami régi cseh filmet néznénk. Minden­esetre eredeti...- Önnek mi a fonto­sabb: a színházban né­hány száz emberrel ki­alakított személyes kon­taktus és közvetlen visz- szajelzés, vagy milliós nagyságrendű közönség­gel meglévő közvetett, visszajelzés nélküli kap­csolat, melynek ,, érté­két" a nézettségi muta- tok jelzik?- Tökéletesen mindegy! Egy olyan társadalom­ban élünk, ahol az 1930-as évektől kezdődően gya­korlatilag nem tesznek különbséget a színházi és a filmszínészet között. Mi, magyar színészek sok min­dent csinálunk. Mindegy, hogy hány ember ül ve­lünk szemben, nekünk mindig a legjobb formánkat kell hoznunk, legyen az akár víg-, akár szomorújá­ték, vagy intellektuális darab. Ami a visszajelzéseket illeti, a legjobb visszajelzés az, amikor másnap meg­dicsérnek, vagy éppen elmarasztalnak.- Rengeteget játszik mostanában. Van kedvenc darabja, szerepe?- Mindent szeretek. De ha mégis ki kellene emel­nem valamit, akkor Az ügynök halála vagy a Játszd újra, Sam! lenne az.- Volt olyan előadása, amelyet pályafutása alatt kudarcként élt meg?- Volt, persze hogy volt, de erről nem szívesen beszélek. Az ember ezekből mindig tanul, de nem boncolgatja a nagyközönség előtt.- A könyvében nemcsak a Heti hetes anyagaiból szemezget, hanem a teljes pályafutását felvázolja olva­sóinak. Belekerült minden, ami jellemzi önt: a fil­mek, a rádiókabaré, és természetesen a dalszövegek is, melyek annyira kemandrásosak. Van közöttük jó néhány, amelyek talán nem annyira ismertek, ezek Leonard Cohen dalai. Hogyan esett a válasz­tása erre a tipikusan amerikai művészre? — Odajött hozzám egy kiadó vezetője, aki azt mondta nekem, hogy kiadják Leonard Cohen dala­it Magyarországon, és szeretnék, ha én énekelném azokat magyarul. Jó, mondtam, és elénekeltem. Egyébként kanadai.- Mit gondol, Leonard Cohen tudja, hogy létezik Magyarországon egy színész, aki az ő dalait énekli magyarul?- Ezt nem tudom, de nemrég volt itt egy kanadai fiú, aki riportot készített velem. Ez benne lesz a Leonard Cohen életét feldolgozó portréfilmben. Úgyhogy egy idő múlva bizto­san megtudja. Vagy már lehet, hogy tudja is!- Újabb lemeze jelent meg a napokban. Mi­lyen dalok kerültek rá?- Sok-sok régi és egy új. Szerintem nagyon jó lett! - Van-e szerepálma, rendezői álma?- Van, persze hogy van, de én azt sosem mondom el. Titok! Ha elmondanám, akkor nem valósulna meg! ***##*< Menni vagy lemaradni. Disznóól-politika Ha egyszer készülne egy napokra bontott történetírás, akkor a mögöttünk hagyott hét minden bizonnyal úgy vonulna be múl­tunkba, mint az európai uniós csatlakozás körüli csetepaték időszaka. Üzent Orbán Kovácsnak, Kovács üzent Orbánnak, a jobboldal üzent a baloldal­nak, a baloldal a jobbol­dalnak, s a végén minden­ki üzent mindenkinek. Csak a szavazópolgárnak nem üzent senki semmit. Egyre nagyobb a kétely az emberek között: a csatlakozás kér­dését kétségbe ejtő módon leszűkítik mos­lék-, házi vágás- és máktermesztési tilal­makra. Euró­pa magasz­tos eszméje a disznóólak szintjére süllyedt. Ha úgy gondolják, hogy szavaimmal a magyar paraszton és melóson akarom elverni a port, tévednek. Állítólag az EU-csatlakozási biztos szűk körben azt nyilatkozta: ha az április 12-ei népszavazásig egyetlen szót se szólnának a politikusok az Európába illeszkedésről, a nép akkor is bevinné az országot az unióba. Mert a nép - ezt már én teszem hozzá - sokszor bölcsebb, mint a politikusai. A párt­vezérek, a miniszterek és ügyeletes okos-je­löltek ilyen kérdéseket igyekeznek a közfi­gyelem középpontjába állítani: lehet-e mos­lékkal etetni a disznókat, szabad-e otthon vágni a jószágot, pláne böllérkéssel, s ehe- tünk-e majd mákos bejglit karácsonykor? Ezek valójában piti kérdések. Sokkal na­gyobb tét forog kockán. Hogyan is írta Arany a Toldi estéjébenf?): „Hajt az idő gyorsan - rendes útján eljár — / Ha felülünk, felvesz, ha maradunk, nem vár;”. Menni vagy lemaradni. Betagozódni Euró­pába, vagy járni tovább a magunk félbalká­ni útját. Aki nem hisz a fokozatos átalaku­lásban, s nem hiszi, hogy a moslékolás és egyebek csak kiragadott példák, menjen el Ausztriába vagy Németországba, s nézze meg az ottani parasztok portáját. Ugyanaz a rend (vagy rendetlenség), ugyanaz a trá­gyadomb, ácsorgó (vagy gyűjtőbe vezetett) trágyalével, mint nálunk. Európa szemléleti kérdés, amit át kell ven­nünk. Európa cél, ahová el kell jutnunk. Nem varázsütésre, a csatlakozás másnapjára, ha­nem öt, tíz, húsz év alatt. S persze mindezt nem magunkért, hanem gyermekeinkért, unokáinkért, a jövő nemzedékért, Magyaror­szágért. Európához tartozni nem szerződés és papír kérdése. Európainak lenni másként gondolkodást, a ház, a haza rendben tartását jelenti. Igazából egyetlen kérdést kellene minden­kinek feltenni, aki nem tud dönteni a csatla­kozásról: a Bécsbe vagy a Bukarestbe induló vonatra akar-e felszállni? „ , Arpasi Zoltán Anastacia betegsége. A különleges hangjával ismertté vált énekesnő évek óta látogatja a kórhá­zakat. Először 13 éves korában fedez­ték fel nála, hogy gyomorbetegségben szenved, amely miatt többször is megope­rálták. A műtéti hege­ket örökre megőrzi a teste és ezt az énekesnő sosem leplezte: klipjeiben szinte mindig rövid pólóban mutatkozik, emiatt észrevehetőek a vá­gások. Anastacia most újabb megpró­báltatás előtt áll: daganatot találtak mel­lében. Hogy a tumor ne terjedjen to­vább, sürgős műtéti beavatkozásra van szükség, ezért Anastacia hamarosan kés alá fekszik. „Ami mások számára átok, az számomra mindig is ajándék volt, mert segített felfedezni a valódi ön­magamat” - nyilatkozta a sztár. Radioaktív madárürülék. Tengeri ma­darak ürülékével radioaktív anyagok ke­rülhetnek a táplálkozási láncolatba. Er­re a következtetésre jutottak norvég tu­dósok, akik az északi-sarkvidéki Svalbard-szigeteken két madárkolónia ürülékmaradványait tanulmányozták. Megállapították, hogy a madárürülék­ben a radioaktív izotópok koncentráció­ja tízszer nagyobb volt annál, mint amennyit a sziget talajában találtak. A kutatók feltételezése szerint a radioak­tív anyag részben a tengerfenéken vég­bemenő természetes geofizikai folya­matok révén kerül az óceánokba, azok vizéből pedig a madarakba. Tűzelhalás-kutatások. Biztató vizsgá­latokat folytatnak a magyar kutátók az almatermésű gyümölcsfákat támadó baktériumos fertőzés, a tűzelhalás visz- szaszoritására. A magyar szakemberek a fákat elpusztító kórokozó megjelené­sének kivédésére, illetve a kialakult be­tegség terjedésének megakadályozására biológiai készítményeket és antibiotiku­mokat egyaránt előállítottak már, és azokkal megfelelő hatékonysággal ke­csegtető vizsgálatokat folytatnak. A ku­tatók beszámoltak arról: génmódosítási kísérletek is folynak, hogy a gyümölcs­fákat ellenállóvá tegyék a tűzelhalással szemben. Múzeum Fellininek. Federico Fellini, a tíz éve elhunyt világhírű olasz filmren­dező múzeumot kap szülővárosában, Riminiben. A múzeum - amely várha­tóan már az idén megnyitja kapuit - öt teremből áll majd, hogy felidézze Fellini művészetének öt nagy témáját: a reali­tást, az álmodozást, a vizualitást, a mű­vészeteket és a fil­met. A nagy művész nevét viselő alapít­ványnak nem pusz­tán Fellini magán- könyvtárát sikerült megőriznie, hanem összegyűjtött renge­teg, eddig ismeretlen vázlatrajzot, fényképeket, plakátokat, s a rendező magánéletének különböző dokumentumait is. DNS-zene. Megszületett a DNS-szimfó- nia: spanyol tudósok lefordították a zene nyelvére és lemezre vették az emberi át­örökítő anyagot. A kutatók a nukleinsav bázisokat jelölő betűket lejegyezték, ezt követően Richard Krull francia születésű zeneszerző a nyolchangú skálát felhasz­nálva megkomponálta a muzsikát. Krull és a madridi kórház munkatársai szerint a kísérleti zene hangulata és ritmusa hí­ven tükrözi az emberi DNS-t. A DNS-ből készített, tíz dallamra épülő muzsikát tartalmazó lemez teljes anyaga várható­an februárra készül el. A CD valószínű­leg nem kerül boltokba, pedig a pszicho­lógusok szerint nagyon nyugtató hatású. Filmjeitől óvja lányát. Nagy sikert ara­tott Eminem oldalán Kim Basinger a 8 mérföld című filmben, ám a színésznő kislánya, Ireland mégsem nézheti meg a produkciót. „Ireland nincs még nyolc­éves, és nem szeretném, ha egy iszákos, lompos nő szerepében látna, aki elhanya­golja a gyermekét” - nyilatkozta a szí­nésznő. „A többi filmem esetében hason­ló a helyzet. Azt sze­retném, ha a 9 és 1/2 hetet nagyjából 35 évesen nézné meg, az apja szerepeiről már nem is beszélve” - tette hozzá a gondos mama. CCCP a divat. A Szovjetunió (CCCP) a menő a szentpétervári fiatalok között. Nemrégiben nyílt meg az orosz nagyvá­rosban egy kávéház, amely az 1991-ben megszűnt birodalom nevével és „szov­jet stílusával” vonzza az új nemzedéket. A kávéházban a felszolgálónők stíluso­san a CCCP-feliratot viselik, no meg az egykori szovjet sarló-kalapácsos emblé­mát. A mai 20-30 éveseknek a szovjet rendszer legfeljebb a gyerekkorukat je­lenti, az egészet újnak és eredetinek tartják. Az egyik idősebb vendég szerint nagyon szórakoztató dolog viszszaem- lékezni azokra az időkre, különösen úgy, hogy az ember biztos benne: soha nem térnek már vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents