Békés Megyei Hírlap, 2003. január (58. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-20 / 16. szám
12. OLDAL Üt ■ 2003. JANUÁR 20., HÉTFŐ SPORT 'u-v. -:; A Dakar 2003 útvonala öt országot érint A Dakart a teherautók viszik szó szerint a hátukon: versenytempóban teljesítik a szakaszokat, ha lerobban a támogatott motoros vagy autós, akkor gyorssegélyt nyújtanak, vagy bevontatják a célig, a táborban pedig gyakran egész éjjel szerel a nappal sofőrként és navigátorként szolgáló háromfős legénység. A platón alkatrészek, gumik, kerekek, szerszám- készlet, egyéb felszerelés - néhány tonna. A Renault Kerax eleve ilyen kemény igénybevételre készült, de a futamra persze külön fel is készítették. Sivatagi őrült száguldás Miközben esténként lebilincselve nézzük a tévében a sivatagi vándorcirkusz fantasztikus produkcióját, elgondolkodunk: mi is ez valójában? Lelkes amatőrök sportja vagy kőkemény profik összecsapása? Grandiózus természetjárás vagy gátlástalan környezetpusztítás? Hősköltemény vagy marketing-szemfényvesztés? Miután a Renault Trucks vendégeként a helyszínen beleszagoltam a Dakar levegőjébe, kijelenthetem: mindegyik egyszerre! A Szahara normális ésszel elképzelhetetlenül hatalmas - országnyi területek vannak benne, ahol soha, senki nem jár. Életelutasító, ugyanakkor csodálatos is rideg, kopár szépségével. Addig, amíg rendben az autó, működik a GPS és teli a kulacs, óriási élmény behatolni „katedrális” homokdűnéi, napfényben izzó sziklacsúcsai közé. Ám ha valami baj támad, az emberi sors és szenvedés iránt közönyös, rettentő csapdává változik a sivatag, amelynek végtelen csendjében visszhang nélkül hal el a segélykiáltás. Karavánútjait fehérlő csontok szegélyezik. Itt autó- és motorversenyt szervezni? Őrület! Amatőrök és profik Az őrült ötlet mégis gyökeret vert Thierry Sabine fejében, aki kitalálta és 1979-ben megvalósította a Párizs-Da- kart. Mindenki azt hitte, egyedi kaland marad, de nem, azóta is szünet nélkül minden évben megrendezték, idén már a jubileumi, 25. Dakarra került sor - a versenyen rajtaragadt ez a név, pedig közben sokszor változott a rajt és a cél színhelye: indultak Granadából, Dakarból és Árasból is (idén Marseille- ből), és érkeztek Fokvárosba, Agadezbe, most pedig Sharm el Seikhbe. Egyetlen év akadt, amikor nem halt meg senki. Bukások, terroristák, a homokban felejtett aknák szedik áldozataikat. Ennek ellenére egyre több a résztvevő. Őrültek? Nem. De nem is a szó köznapi értelmében vett normális emberek. Azért persze akadnak köztük totál habókosok is. Két rokonszenvesen flúgos holland például Jaguar limuzinkarosszériát épített Range Rover-alvázra. Mások szélvédő- és ablak nélküli, végletekig spártai Chevrolet kisteherautóval mennek. Egy vagabund francia egyedül ül Toyota pick-upjában. Némelyik bizarr jármű már az elején döglődik. Mások, mint a kétszeres győztes Schlesser, tip-top egyedi gyártmánnyal állnak ki, mégis kudarcot vallanak. A Dakar könyörtelen. Ez az őrület abszolút normálisan van megszervezve. Thierry Sabine már évekkel ezelőtt helikop-terbal- eset áldozata lett a Szaharában, szerepét a korábbi motorkerékpáros és autós győztes, a „sivatagi róka” Hubert Auriol vette át. A kiírás hangsúlyozza, hogy ez amatőröknek szóló esemény, amelyben szerepet játszanak profik is. Ez azért pontosítást kíván. Tény, hogy a nevezők 80 százaléka amatőr, de a tempó, a napi etapok hossza mégis az óriási támogató csapat által segített legjobbakhoz igazodik, és gyakran felőrli a magányos hősöket. A Dakar emberevő verseny. Ha valakinek semmi más dolga nem lenne, csak végigülni az egészet mondjuk egy verseny-teherautó fülkéjében, estére se eleven, se holt nem lenne az állandó dobálástól, rázástól. És akkor mi vár egy motorosra? Csoda, ha egy naptól káprázó szemű, a kavargó homoktól elvakított, a végkimerülés szélére jutott ember elnéz egy követ és odacsapja magát? Nem. Az a csoda, hogy felkel, és továbbmegy. Már sírni sincs ereje, de valahogy elvergődik a táborig, ahol tankol, szerel, eszik, ha marad ideje, alszik, és másnap - gyerünk tovább! Éjszakai műszak A tábor kísérteties. A távot szintén versenytempóban teljesítő Renault Kerax szervizkamionok között kiterített nagy ponyvákon Nissan Pick- upokat hoznak rendbe a fejlámpás szerelők. Itt, a csodásán kistafírozott nagy csapatnál percek alatt cserélnek fődarabokat, míg a kicsik a porban térdelve, gyorsvágóval és hegesztő- apparáttal próbálnak még egy napi életet lehelni agonizáló járgányukba. A kantin mellett alacsony beduinsátrakban guggolva, térdelve, heverve, sietősen tömik a fejüket az emberek, aztán iszkolnak sátrat verni. Néhány nagy sátor szolgál a rendezőségDakarszámok A 8552 kilométeres, 17 szakaszra osztott táv, amelyből 5216 kilométer a gyorsasági, öt országon halad át. Stéphane Peterhansel eddig hatszor győzött motorral, egyszer autóval. Nyolc nő indult, egyikük motoron, heten autóval, köztük a szenegáli elnök lánya, Syndiely Wade, és az 1968-as montreali olimpia maYa- toni győztesének lánya, Nadia Gammoudi. 18 repülőgép szállítja a felszerelést, egy-egy motoros részére például 50 kilós egyenládát és két pótkereket. 51 kamion, 133 autó és 184 motorkerékpár indult, 24 nemzet képviseltette magát. 50 ezer adagban 150 tonna élelmet osztottak ki, 1300 fő táborozott éjszakánként. Minden napra új autó: éjszakai szerviz Habókos hollandok Range Rover Jaguarral Győztesek Autóval győzött már a volt Formula-1-es versenyző, Jacky lek, a ralivilágbajnok Juha Kankkunen és Ari Vatanen (négyszer), hátsókerék-hajtású buggy- val Jean-Louis Schlesser (kétszer), és a „gyengébb nem" képviseletében a motorkerékpárral is teljesítő Jutta Kleinschmidt. A győztes márkák: Range Rover (kétszer), Volkswagen, Renault (háromszor), Mercedes, Porsche (kétszer), Mitsubishi (hatszor), Peugeot (négyszer), Citroen (négyszer). Motorral kétszer lett első a mostani főszervező Hubert Auriol, hatszor a most autóval induló Stéphane Peterhansel, és az utóbbi években duplázott Richard Sainkt, Fabrizio Meoni. A győztes márkák: Yamaha (kilencszer), BMW (hatszor), Honda (ötször), Cagiva (kétszer), KTM (kétszer). nek, sok kis kutyaól a résztvevőknek. Kényelem semmi, egész éjjel zúgnak az áramfejlesztők, bőgnek a motorok, nyüzsögnek a gépek és emberek, fel- leszállnak a szállítórepülők. Talán egy jógi tudná itt kialudni magát. Amúgy nem a táv öl, hanem a tempó. Muszáj repeszteni. Egyrészt, mert a dűnékre nem lehet lassan felmenni, csak lendületből. Homokban megállni lehetőleg csak lejtőn szabad, vízszintesen nem tanácsos, emelkedőn biztos elakadás. Másrészt, mert ha rásötétedik az emberre, kevés ideje marad pihenni, egyre fáradtabb lesz, végül hibázik valahol. Harmadrészt, mert ez verseny. Az élen tébolyodon a sebesség, 160-nal mennek úttalan terepen. Óriásiakat repülnek, -brutálisakat landolnak. Többnyire megússzák, mert masszív a futómű, de nem mindig. Shinozuka majdnem széttörte a fejét a volánon, De Rooy kamionjáról egy szokatlanul kemény orraállás után szó szerint lebukfencezett a fülke benne a három emberrel. Utána döbbenten álltak az összetört jármű mellett, és nemigen értették újjászületésüket. A vetélytár- sak megilletődve nyilatkoznak a szakaszcélban, de az időeredményükből látni, hogy nem vették le a gázt. Száguldás életre-halálra! Te is képes lennél rá? És mi lesz a kiesettekkel? A tetemes nevezési díj fejében orvosi ellátást és személyi mentést nyújt a rendezőség. Gondoskodik a környezet védelméről is, például a táborozások után az utolsó papírfecniig eltakarít mindent. Ennek azonban megvannak a maga határai, a szerencsétlenül járt embert ugyanis elviszi a helyszínről a „söprö- gető” teherautó vagy a helikopter, jó esetben feldobják a platóra a motor- kerékpárját is, de az összetört, lerobbant autó eltávolítása a sivatagból már a résztvevő dolga. Ha nem képes rá, ott marad a roncs. Nem rozsdásodik, tehát gyakorlatilag örökre, akárcsak a második világháború és a hatnapos háború járművei. Egyes terepszakaszokon évtizedekre megmaradnak a keréknyomok is. Mintha összefirkálták volna egy monumentális épület falát, mintha beszennyezték volna a természet egyik utolsó menedékét. Nagy ára van kérem egy olyan produkciónak, amely tévénézők millióinak sugallja a jórészt hamis képet: ilyen márkájú autóval, motorral te is képes lennél rá... SZÖVEG ÉS KÉP: KARLOVITZ KRISTÓF/AUTÓ-MOTOR A Telefonica-Dakar 2003-ról részletes beszámolót olvashat az Autó-Motor 2003/1. és 2. számában.
