Békés Megyei Hírlap, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-31 / 303. szám
S 2 ILVESZTER 2002. DECEMBER 31., KEDD - III. OLDAL így élték meg és át, ...avagy kértünk egy sztorit Az idei kolbászfesztivál ismét részvételi és látogatottsági csúcsot döntött. Ahol pedig ennyi jó ember megfordul, ott sztorikban sincs hiány. Ezekből mazsoláztunk, megfogadva azt az aranyszabályt: inkább a történetekből mazsolázzunk, minthogy a kolbászba kerüljön mazsola. Rossznyelvek szerint ugyanis egyes csapatoknál ha valaki odateszi, ők belerakják még a mazsolát is. Eddig egyetlen életműdíjasa van a Csabai Kolbászfesztiválnak, mégpedig a megyeszékhelyi, 80 éves Krajcsó Pál. A kolbászkészítés tudományát nagyon sok későbbi győztes sajátította el tőle, de kiderült: Pali bácsinak is tudtak még meglepetéssel szolgálni az idei fesztiválon.- Megyénkén kívüli magyarországi, valamint külföldi vendégek közül is sokan azt kérdezték kol- bászkínáló standjuknál, hogy csípős-e az unokám által felszeletelt kolbász - emlékezett a nyugdíjas hentesmester. - Mi mondtuk, hogy igen, ők pedig azt válaszolták, akkor köszönik szépen, de nem kérnek. Beszélgettünk és mindig távozásuk után vettük észre: a kóstolásra kitett szeletek Krajcsó Pál unokája nem tudott annyi kolbászt felszeletelni, hogy ne jusson szájba azonmód. Mi lett volna, ha előzőleg nem vallja be, hogy csípős?!- pedig bőven mértük — egytől egyig elfogytak. Ugyanakkor így legalább a szemét már nem csípte senkinek az adott adag kolbász. Mácsai Sándornál, a Politerm Plusz Kft. ügyvezetőjénél a négy nap egybefolyt, hagyományőrző vetélkedő is - hangsúlyozta Mácsai Sándor. - Általában távolba tekingetéssel, páros morfon- dírozással kezdtük a napot, ezeket bizalommegvonás követte. Miként az elmúlt öt évben mindig, most is a CSÜP, vagyis a Csabai Ünnepi Program részét képezte saját disznólkodásunk. Az áldozati sertés sérelmére elkövetett szolid beavatkozás viszont csak CSÜP volt a tengeriben. A java a kolbászkészítő versenyre maradt, a ferrobetonos Sárközi György például pótmellbe- dobással is segédkezett a siker elérésében. Katasztrófa. Szolgálati titokra hivatkozva csak ennyit ámít el a katasztrófavédelmis csapat és főként saját produkcióját méltatva Takács Árpád, a megyei katasztrófavédelem szóvivője. A másnapi reA ferrobetonos Sárközi György pótmellbedobással is igyekezett a Politerm Plusszal közős csapatukat segíteni Szolgálati titokra hivatkozva Takács Árpád (képünkön középen) csak annyi árult el: katasztrófa összemosódott, ugyanis partnercégük, a dunaújvárosi Fer- robeton Rt. képviselőit avatták be a kolbászfesztivál rejtelmeibe. — A Mester Klub volt a bázisunk, itt zajlott a délutáni és éjszakai Alvó Világ konstruálásról kiemelte: ez már nyilvános volt, és mások elmondása szerint ízletes kolbászt készítettek. Ekkor már a katasztrófa-elhárítás is napirendre került, így az eseményértékelési napló elkészítéséhez feltétlenül szükséges pálinka mellé szódát is beszereztek. Az oldalt összekolbászolta Nyem- csok László. Fotó: ki mit adott, avagy Kovács Erzsébet és Veress Erzsi, valamint a kolbászfesztivál fotóarchívuma Kolbászoltunk kések és daráló nélkül is Asztalunknál Vágó István volt az egyetlen, akit vágónak nevezhettünk Csapatunknál a ritkább pillanat az volt, amikor kolbászkészítéshez szükséges eszközt, szerszámot érintettünk. A képen kollégáink szerint mindenkinek olyan kerek a feje, hogy bárki lehetne Popol Pál, Szekeres András, Both Imre vagy Nyemcsok László Kollégáink mindig azzal bocsátanak utunk- ra a Csabai Kolbászfesztivál kolbászkészítő versenyére indulva: a szilveszteri lapban egy cikk garantált, nevezetesen a csapat hányattatásainak leírása. A gárda összetétele módosulhat ugyan évente némileg, de ez a pálinkafogyást és a kolbász minőségét egyáltalán nem befolyásolja. A zsűri mindig kénytelen beismerni, hogy a hírlapos csapat készíti a legízletesebb kolbászt, díjat viszont már nem ítélnek nekünk, mert kétséges: az eredményhirdetésnél lenne-e, aki még képes felkászálódni a színpadra. Pedig idén direkt vigyáztunk. Több agysejtet tartalékoltunk a fesztiválra... A kolbászkészítő versenyben az a legfogósabb, hogy mindig a fesztivál második vagy harmadik napján rendezik, így az előzetes terepszemle és a Ki mit hoz? című megbeszélés csapatunknál evés-ivásba torkollik valamely pulthoz közeli asztalnál. Másnap aztán a Ki mit hoz? átalakul Ki kit hoz? népi játékká, melynek lényege, hogy egymásra találjunk valahol és valamikor. Idén a gyúrás reggelére derült ki, hogy gárdánk zenei vezetője, Orbán Józsi — a 100 Folk Celsius frontembere - vesekőgyanúval kórházba került. Bármennyire is erősködött, hogy kimossa ő a fesztiválon a követ, az orvosok ezt a terápiajavaslatot elvetették. Both Imi kollégánk ezen úgy felkapta a vizet, hogy legszívesebben kést mártott volna valakibe. Ez ugyanakkor azért sem jöhetett össze, mert késfelelősként természetesen otthon hagyott minden vágóeszközt. Popol Pali csapatkapitányhoz illően hozta a húsdarálót, csak éppen a felszereléséhez szükséges felfogatót felejtette el. Jómagam a vágódeszkát hagytam ki a csomagból, a legnagyobb hibát mégis Szekeres Bandi követte el, a megállapodásban rögzített pálinka nélkül futott be. Azzal a lendülettel tovább is küldtük Békési Zolihoz, némi Békési-féle szilváért és barackért. Zoli csak azzal a kitétellel juttatott a csapatnak többszörös aranyérmes nedűjeiből, ha Szekeres Bandi minden munkafolyamat végeztével tölt a csapattagoknak. (Mint tudjuk, a kolbászkészítés számos munkafolyamatból tevődik össze.) Közben a csapatkapitány Both Imit jelölte ki kolbászhúshozónak. Most idézet abból, ahogyan Imre fogadta a feladatot. (A nyomdafestéket nem tűrő részt kipontoztuk - a szerk.) B.............................................................. Az igen magvas alsószékely káromkodásnak annyi előnye volt, hogy ezalatt fogyott a sor, és húshoz jutottunk. De minek? Se kés, se vágódeszka, se üzemképes húsdaráló. Népmeséi fordulat következett: telt-múlt az idő. Szekeres Bandi figyelő- szolgálatot látott el, mikor végez valaki a húsdarabolással, hogy lecsapjon a késekre. Én az asz- szonyokat hívtam, hogy hozzanak vágódeszkát, darálófelfogatót. Popol Pali exkluzív interjúkat adott a médiának, hogyan is készül az igazi hír- lapos kolbász. Az elmélet maga volt a csoda. Befutott Szekeresné, hozott pogácsát, konyharuhát, mosogatótálat, csak kést nem. Jött Nyemcsokné, aki hozta a hírt: nincs húsdaráló- felfogató. Popolné jött volna a vágódeszkával, de még időben lebeszéltük erről, mert fontosabb volt az erős paprikát megvárnia, mely futárral érkezett Gerendásról. Asztalunknál jó ideig csak egy vágó volt, mégpedig Vágó István zsűritagként. Amikor érdeklődött, hogy miért nem látunk a kolbászkészítéshez, azonnal magyarázatot adtunk a nullforintos kérdésre. „Pihentetjük a húst.” Természetesen az idő ismét mindent megoldott. Amikor a többiek már ünnepelték az elkészült kolbászt, mi is hozzáláttunk a munkafolyamatokhoz, főként azért, hogy Szekeres Bandi tölthessen pálinkát. Both Imi azért felvetette, hogy inkább vegyünk sültkolbászt, a húst pedig vigyük haza és süssük meg. Akkor nem kell a húsdaráló-felfogató sem. Ekkor úgy döntöttünk, a hús helyett Both Imit pihentetjük. A végére minden összeállt. Mégiscsak kolbász lett a kolbászhúsból. Sőt, a korábbi évek veszteséglistáinál jobban teljesítettünk. Bár az asszonyok szerint ez nem volt túl nehéz, hiszen alig vittünk magunkkal valamit. ___________________________ NYEMCSOK LÁSZLÓ 1. Prohászka Béla: Laci bácsi nyújtsd a mondandód, nincs áram. Olaj viszont van, tehát vagy olajra lépünk, vagy elsüllyedünk szégyenünkben Egy áramszünet három pillanata 2. Prohászka Béla (kicsit mosolygósáéban, lehet, hogy hat a citrom): Laci bácsi! Áram még mindig nincs, de ezen már Szabó Ha is csak mosolyogni tud kínjában. Meséld el azt is, mit főztél alsó-Tanganyikában! 3. Prohászka Béla: Mennyivel könnyebb volt, amíg nem jött meg az áram. Laci bácsi ugyanúgy magyaráz, a különbség csak annyi, hogy ő most már főz, mégis nekem kell kavarni Benke László olimpiai bajnok mesterszakács Prohászka Béla mesterszakáccsal, a megyei gasztronómiai társaság elnökével együtt ételkészítési bemutatót tartott az idei kolbászfesztiválon. A két profi elektromos sütő-főző alkalmatosságok bevonásával próbált meg eljutni a csúcsra, vagyis a kész ételig. Csaknem két órán keresztül az áramszünet ebben megakadályozta őket. Mindenki Laci bácsija nem jött zavarba, a közönség figyelmét az előkészítés fontosságára és időigényes voltára hívta fel úgy, hogy közben elröpült a 120 perc semmittevés. A közönség maradt a helyén, és végül már azon sajnálkozott az előadás tartalma és módja miatt, hogy megjött az áram. Képösszeállításunkon a különleges ételkészítési folyamat három pillanata látható, órás eltolódásokkal.
