Békés Megyei Hírlap, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-27 / 300. szám
6. OLDAL - 2002. DECEMBER 27., PÉNTEK ORVOSTUDOMÁNY toÉSMEGÍEIiÉLAP Mikulás az előtérben A hálás régi beteg visszajár megmentőihez A legtöbb munkahelyen szokásos valamelyik decemberi ünnepen összejövetelt tartani, ahol a Mikulás, a karácsony és az óév búcsúztatása általában egybeolvad. A közösségeknek megvannak a maguk hagyományai, szokásai: az időpontot, a helyszínt és a rendezvény formáját mindenki a maga igényeihez, lehetőségeihez igazítja. Ilyenkor általában nincs ügyfél, nincs munka, s az sem ritkaság, hogy a cég vagy intézmény dolgozói elegáns ruhában valamelyik étteremben ünnepelnek együtt. No, már aki teheti. A csabai Réthy Pál Kórház intenzív osztályán is hagyomány a decemberi közös ünnep. Csakhogy szó sincs étteremről, elegáns ruhákról, még a pezsgős koccintásban sem mindenki vehet részt. A munka ilyenkor sem szünetelhet, bármelyik percben jöhet új beteg, előfordulhat komplikáció, s akkor bizony fel kell állni az asztaltól, s menni kell az osztályra. Az ötödik emeleti előtér általában néptelen, átjárásra is ritkán használják, itt állították föl ünnep előtti pénteken az asztalokat ebédidőben. A legtöbben fehér köpenyben ültek a szerény, de ünnepi ebédhez, az asztalokon műanyag tányérok, üdítős palackok, elvétve egy-két pezsgősüveg. A Mikulás rendíthe- tetienül követeli, hogy mondjon tájt feküdt itt nálunk súlyos koponyasérüléssel. Azóta mindig eljön az ünnepségre, és hoz nekünk egy tortát. Látszik is, hogy mindenki ismeri, egészen otthoÖsszeszokott a csapat Nincs dekoráció, sem zene, de az időnként itt-ott felcsattanó nevetésből megállapítható, hogy a hangulat kitűnő. Ebéd után megérkezik a Mikulás is, hatalmas doboz ajándékot vonszol, rögtön kér is egy széket, mondván: elfáradt. Név szerint szólít mindenkit, egyenként kell a fehér szakállú Télapó elé járulni és átvenni az ajándékokat. A szertartásnál Szabó Ilona főnővér segédkezik, előkeresi a névre szóló csomagot, s megjegyzéseit élénk derültség kíséri. Hogy min nevetnek, azt a kívülálló nem értheti, egy összeszokott csapat megannyi élménye, emléke jelenik meg a csattanós célzásokban. nosan mozog a többiek között. Közben elfogytak a csomagok, csöndes beszélgetésekkel telik az idő. Bóna főorvost én faggatom az ünnepi betegforgalomról.- Érzékelhetően megnő ilyenkor a hozzánk kerülő betegek száma — mondja. — Legtöbb a közúti Az osztályon 14 ágy van, és mindig kell lennie üresnek. Az intenzív osztály nem teheti ki a „Megtelt” táblát soha, a súlyos beteget tudniuk kell fogadni. Minden műszakban két betegre kell jutnia egy ápolónak, itt az átlagosnál is nagyobb baj, ha létszámhiány van. Dr. Bóna Attila meg is indokolja: — Az intenzív osztályon gyakorlatilag csak olyan betegek vannak, akik teljesen képtelenek ellátni magukat. Itt a beteg nem mehet ki a mosdóba, mert nem is tud, a nővéreknek kell fürdetniük, gyakran etetniük is, nálunk az ápolási munka rendkívül összetett és időigényes. És hát nincs hétköznap, meg ünnepnap, sok az éjszakai műszak; ezért is sok nálunk az egyedülálló, nemcsak a nővérek, az orvosok között is. A család nehezen tolerálja ezt a munkabeosztást, ezt az állandó leterheltséget. Egy fiatalember közben betolja a liftbe a tálalókocsit, valaki utána szól: a főorvosnő ebédjét eltettétek? Dr. Szabó Terézia főigazgatóról beszélnek, aki évekig vezette az osztályt, s mint kiderül: Budapesten van éppen, de azt ígérte, megpróbál időben hazaérni. Bármikor bárkit elszólíthat a kötelesség, az életmentés az ünnepségről valaki végre verset, de ezt mind elhárítják. A hölgyektől kap egy puszit, ennyi a fáradozás jutalma. A lifttel szemben ülünk hárman egy kis kerek asztalnál, dr. Bóna Attila főorvos időnként feláll, közelebb megy az események helyszínéhez, szorgalmasan kattintgatja fotómasináját. A mellettem ülő Pikóné Olej Mária a terem túlsó végébe mutat: — Látja azt a baseball-sapkás férfit? Pár éve épp így karácsonybalesetben sérült, aztán a háztartási balesetek is megszaporodnak ünnep idején. Tavaly például egy egész család került hozzánk súlyos szén-monoxid-mérgezéssel. Szilveszterkor a legkülönfélébb okok miatti rosszullétekkel találkozunk, van persze közte olyan is, amit az alkohol okoz, de nem mondanám jellemzőnek itt az intenzíven. A leggyakoribb a súlyos agyvérzés vagy szívinfarktus és a közlekedési sérült. Elköszönök asztaltársaimtól, s míg a liftre várakozom, az jár a fejemben: mennyi szervezés, aprómunka kell egy ilyen összejövetel előkészületeihez, hogy minden jól menjen. Hogy mindenkinek jusson az összegyűjtött apró ajándékokból, szépek legyenek a kis csomagok, legyen a tányérokon elegendő aprósütemény... Úgy tűnik, olyan ünnepségbe csöppentem bele, ami nem a pénzről szó. Érezhetően erősödik a bizalom Évzáró beszélgetés dr. Szabó Terézia főigazgató főorvossal — Mindent egybevéve azt mondanám: pozitív a mérleg. Stabilizálódott a kórház pénzügyi helyzete, ami a továbbiakra nézve alapvető fontosságú ügy. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy itt a Kánaán, attól nagyon mesz- sze vagyunk. De a csődöt sikerült elkerülni, időben történt a beavatkozás, megállt a negatív folyamat, sőt, elindultunk felfelé. Ez abban is megmutatkozik, hogy érezhetően erősödik a bizalom a csabai kórház iránt. — kezdi a választ kérdésünkre dr. Szabó Terézia főigazgató főorvos (képünkön).- Mozgalmas év van az ország és a kórház mögött is. Visszatekintve milyennek látja 2002-t?- Igen, mi is megéreztük néha a politika viharos szelét - halljuk a folytatást, - hiszen mi is itt élünk a magyar valóságban. Hadd mondjam el azt is, hogy a mindennapokat ez nálunk nem igazán érinti. Ez egy eléggé zárt egység, speciális feladatokkal, sajátos gondokkal. Jönnek a betegek, tesz- szük a dolgunkat, és ha beszélgetünk egymás közt, tízszer esik szó egy bonyolultabb esetről, míg egyszer a választásokról.- Térjünk vissza egy kicsit a pénzügyekre: a stabilizációban a bevételek növelése vagy a kiadások csökkentése játszik nagyobb szerepet?- Mindkettőre igyekeztünk nagyon figyelni, de azt mondanám, hogy főként a bevételek növekedtek ebben az évben. A teljesítmények nyomon követése, ellenőrzése, a pontosabb adminisztráció, a precíz munka- szervezés, elszámolás felé indultunk el, s egyelőre úgy tűnik, hogy ez jó irány. A kiadások csökkentése csak abban az esetben indokolt, ha fölösleges költekezést tapasztalunk. A szükséges költségek lefaragása nem lehet cél, hiszen az az ellátás minőségét veszélyezteti, s hosszú távon újratermeli a pénzügyi problémákat. Ettől függetlenül igyekeztünk a költségeinket is elviselhető szinten tartani. A legnagyobb eredményünknek azt tartom, hogy mind a finanszírozó, mind a szakma és nem utolsósorban a betegek részéről is érezzük a növekvő bizalmat. Ez nagyon fontos.- Sok szó esik az egészségügy kínzó munkaerőhiányáról. Békéscsabán milyen a helyzet?- Mi is gondokkal küszködünk e téren. Soroljam? Égető szükség lenne baleseti sebészre, radiológusra, patológusra, fül-orr-gé- gészre és gyermek- gyógyászra is. Rettentő nehéz a betegellátás zavartalanságát biztosító, ugyanakkor igazságos, méltányos munka- beosztás úgy, hogy egy-egy szakterületen több szakorvosi státus is üres. Az orvosaink és nővéreink mindig helytálltak, akármilyen nehézség adódott is, de ezzel nem szabad senkinek sem visszaélni. Nem is várjuk a sült galambot, minden lehetséges követ megmozgatunk azért, hogy mielőbb új embereket tudjunk munkába állítani, és ezzel bizonyos mértékig könnyíteni a túlterheltségen. Ez most a soron lévő legfontosabb feladat, mert ha krónikus szak- emberhiánnyal kell működnünk, az megakasztja az ellátás színvonalának további emelését. A betegeket nem érdekli és nem szabad, hogy megérezzék: kevesen vagyunk. Ápolók, szakdolgozók is kevesebben vannak a kívánatosnál, de ott az utóbbi időben kezd enyhülni a hiány.- Lehet, hogy ebben a béremelés is szerepet játszott? — Úgy gondolom, igen. Ez a béremelés az utolsó nap utolsó órájában jött. Szétszéledtek volna a szakemberek a különböző normálisabb megélhetést biztosító pályákra. A munkaadók is nagyon jól tudják, hogy aki itt jó munkát végez, az bárhol megállja a helyét. Kitartás, munkabírás, szakmai igényesség terén bárkivel felveszik a versenyt, nem beszélve arról, hogy emberek életéért viselik a felelősséget; mi lehet ennél nehezebb, összetettebb feladatkör? Ez a béremelés legalább azt jelezte: kezdi a társadalom érdeme szerint becsülni ezt a munkát.- Valamikor a nyár elején beszélgettünk, akkor Ön azt mondta: szereti a mostani munkáját, de hiányzik a gyógyítás, a közvetlen kapcsolat a betegekkel. Még most is így érzi? '- Egyre inkább. Gyerekkorom óta orvos akartam lenni, el sem tudtam képzelni magamnak más hivatást. Az eszemmel tudom, hogy nagyon fontos, amit most csinálok, nagyon sokat dolgozunk a munkatársaimmal azért, hogy jó, biztonságos feltételeket teremtsünk a kórház működéséhez, mert ez a betegek érdekét szolgálja. Borzasztóan hiányzik az intenzív osztály, a napi küzdelem az emberek életéért, az a semmihez nem hasonlítható öröm, amikor sikerül valakit megmenteni az életnek. Erről igazából nagyon nehéz beszélni, aki nem élte át ezeket a pillanatokat, nagy szavaknak hiheti, amit mondok. Megrázó tragédia, amikor ki kell mondani egy több órás küzdelem végén: elvesztettünk valakit. Az ember érzi, hogy mindenki, aki elmegy, magával visz a leikéből is egy részt. Ezt nem lehet megszokni. De fel kell állni, újra kell kezdeni, van úgy, hogy naponta többször is. És az a pillanat, amikor egy ilyen küzdelem után a műszerek kezdik mutatni, hogy sikerült, a beteg életben maradt - sza^ kad rólunk a víz, megtöröljük a homlokunkat, kifújjuk a levegőt és halványan összemo- solygunk a kollégákkal... Nagyon hiányzik! De talán jövőre már sikerül a vezetésben olyan munkamegosztást kialakítani, hogy időnként visszatérhetek a betegekhez is.- Mit kéme a karácsonyfa alá a Réthy Pál Kórház közössége, ha lehetne?- Prózai dolgot mondok: egy másfél milliárdos csekket szeretnénk, hogy végre felújíthassuk a belgyógyászati tömböt. Ezen kívül csak egyet szeretnénk mindahányan: soksok szeretetet, türelmet, megértést az emberi kapcsolatokban. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. ^ Internet: www.rethy.hu E-mail: titkar@korhaz.rethy.hu Szilveszterkor igazi a nagyüzem A belgyógyászati osztályok már néhány nappal karácsony előtt megtelnek Karácsony előtti héten már a legtöbb munkahelyen érződik az ünnep közeledése, sokan szabadságra mennek, félgőzzel működik a hivatal. A Réthy Pál Kórházban leginkább a dekoráció, a sarokban álló kis fenyőfa jelzi, hogy itt a karácsony. Egyébként ugyanúgy folyik a munka, mint máskor. Sőt, beszélgetés közben az is kiderül: néhány osztályon ilyenkor van „csúcsforgalom”. A belgyógyászati osztályok már néhány nappal karácsony előtt megtelnek. Nem szívesen mondják el sem a nővérek, sem az orvosok, de sok idős embert hoznak be ilyenkor különféle panaszokkal, és ahogy Ildikó mondja: - érződik a hozzátartozók szavaiból, hogy nem bánnák, ha jó alaposan kivizsgálnák a dédit. Ezt többen is megerősítik, bizony, sok ilyen eset van. Marika jóhiszemű:- Persze, sokszor érthető. Ilyenkor tudnak a gyerekkel együtt esetleg elutazni valahová, az idős nagymamát, nagypapát nem vihetik magukkal, jó helyen, biztonságban akarják tudni. Nem gondoljátok? Van, aki bizonytalanul helyesel, mások sokatmondó hallgatásba burkolóznak. A karácsony a nagy eszem- iszom ideje, ebből is szoktak problémák adódni. Ilyenkor azok sem mindig tudnak ellenállni a finomságoknak, akik egyébként fegyelmezetten tartják az előírt diétát. Disznótoros, töltött káposzta, mákos bejgli - és már jöhet is a mentő, súlyos eperohammal egy-kettőre a belosztályon találja magát a beteg, fuccs az ünnepnek. Zsuzsa a karácsonynak egy nagyon szomorú sajátosságáról beszél. Ilyenkor hirtelen megnövekszik az öngyilkossági kísérletek száma.- Ez kimondottan a karácsonyra jellemző — mondja —, a szilveszterre nem. A legtöbben a magányt nem bírják elviselni, akár idősek, akár csak középkorúak. A család szétszéledt, vagy nincs is senkije az illetőnek, és ezt a hétköznapokban csak-csak elviseli, vannak szomszédok, ismerősök, van kivel szót váltani. De karácsonykor mindenki behúzódik az otthonába, s a magányos em,,Segítsetek, egyedül vagyok!” Az öngyilkosság kifejezetten december 23-24- ére jellemző, sem előtte, sem utána nincs any- nyi gyógyszeres öngyilkossági kísérlet, mint ezen a két napon. Szerencsére ritka a végzetes eset, többnyire sikerül őket megmenteni. Anikó, az egyik nővér szerint épp azért, mert ezek az emberek tudat alatt igazából nem akarnak meghalni, csak egy végső figyelmeztetést adni a külvilágnak: segítsetek, egyedül vagyok! tők, baleset, rosszullét, infarktus - alig helyezték el az egyik beteget, már jön is a másik. Előfordul, hogy már majdnem egy óra van, mire egy kis lélegzethez jutnak, hogy a bentlévő kollégákkal köszönthessék az új évet. Nem lehet valami szívderítő dolog ünnep éjszakáján is szolgálatban lenni, ennek óvatosan hangot is adok. Meglepetésemre egybehangzóan mondják: hát igen, nem könnyű, de beosztjuk. Karácsonykor áltaIában a kisgyermekeseknek szabad a napjuk és estéjük, szilveszterkor aztán a karácsonyi műszak mehet ünnepelni. Úgy tűnik, nekik természetes, hogy a munka nem állhat meg, a beteget el kell látni, és hát ezek az osztályok ilyenkor a leginkább leterheltek. — Aki ezt a hivatást választotta, tudta, mi vár rá — mondja egy idősebb nővér. Igaz. De néha nem árt gondolni gyertyagyújtáskor, a pezsgős palack durranásakor ezekre az emberekre, orvosokra és nővérekre, műszakiakra és takarítónőkre, beteghordókra és konyhai dolgozókra, akik nem a saját családjukkal örülnek az ünnepnek, hanem a mi gyerekünket vigasztalják este, ha eltörik a mécses. A mi nagymamánknak segítenek a mosdóba menni, a mi édesapánk életéért küzdenek az infarktussal, a mi kedvesünk lábát gipszelik éjnek idején. Ha megyünk látogatni, mondjuk meg nekik: eszünkbe jutottak szentestén. Köszönjük! bernek át kell élnie, hogy mindenhol ünnep van, együtt a család, látja a fényeket, az érkező autókat, érzi az illatokat; csak ő ran: a baleseti sebészet, a belgyógyászat, sőt az intenzív osztály is eljes kapacitással dolgozik. Az imbulanciára szinte megállás nélkül érkeznek a menüldögél egyedül az üres lakás- < ban. Ilyenkor aztán könnyen < nyúl az altatóért vagy a mére- 1 gért. i Szilveszterkor igazi nagyüzem <
