Békés Megyei Hírlap, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-14 / 291. szám

2002. DECEMBER 14., SZOMBAT - 9. OLDAL A mínuszok ellenére is sokan vállalták a sorban állást Pongó nem vetkőzött alsónadrágra Tudtam, hogy ki fognak szavazni, de nem is elsősorban azért költöz­tem be a Big Brother-házba, hogy megnyerjem a főnyereményt — mondta tegnap Pongó Békéscsabán egy igen jól sikerült közönségtalál­kozón. A vasútállomás mellett ta­lálható Fair Play üzletet és környé­két két órára ellepték az autogram­vadász fiatalok. Hosszú sort kellett megelőzniük la­punk munkatársainak a bolt előtt ahhoz, hogy bejussanak az üzletbe, ahová csak tízesével engedték be a rajongókat. Minden ajtónyitásnál hatalmas sikoltozás és lökdösődés kezdődött - ebből is látszódik, mekkora népszerűséget hozott a valóság-show az addig hétköznapi életet élő fehérnemű-kereskedő­nek. A legtöbben egy Pongó aláírá­sával díszített képeslapért áhítoz­tak, mások a családi fényképezőgépet, néhány ifjú hölgy pedig a bugyiját is csatasorba állította. A rajongók zöme az iskolás korosztályból került ki, amiről Pongó megjegyezte: a gyerekek sokkal nyitottabbak, nagyobb empati­kus képességgel rendelkeznek, mint a felnőttek. Elmondta azt is, kizáró­lag a show és a poén kedvéért költözött be a Brother házba, a főnyereményről már a máso­dik héten megfeledkezett. Elsősorban abban látja kiszavazásának az okát, hogy 16-18 évvel volt idősebb lakótár­sainál, így már előre tudta: nem fog bent maradni. En- a többieket sem tekinti a 20 és 25 év közötti korosztály reprezentatív képvi­selőinek, inkább az emberi jelle­mek 12 alaptípusának. Pongó kifejtet­te: a Big Brother abban különbözik a külföldi valóság-showktól, hogy a la­kók teljesen el vannak zárva a külvi­lágtól. A nézők csak mozaikokat Pongó egyik rajongója azért megpróbálta: elkezdte a vetkőztetést D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET látnak a játékosok életéből, így sok­szor nem látják az ok-okozati össze­függéseket. Megtudtuk, Pongó jelentkezett a ha­marosan induló Big Brother II. játékosai közé is, a televízió vezetői megígérték: be fogják hívni a válogatásra. Pongó csak annyit mondott erre: nem sok re­ményt fűz a dologhoz, de bízik még a csodákban. Ennek ellenére akkor is mindent úgy tenne, mint eddig, hiszen mindig önmagát adja. Pongó egyébként a J. Press fehérnemű cég reklámembe­reként járt Békéscsabán, ami nem is csoda, hiszen korábban is ezzel foglal­kozott. Gács Zoltán, a közönségtalálkozó szervezője az elfogyott képeslapok szá­mából úgy becsülte: két óra alatt 1500- 2000-en fordultak meg az üzletben. Mint mondta, nincs ez másképp más­hol sem, hiszen mostanában naponta két-három várost is felkeresnek. A teg­napi békéscsabai találkozót aznap két másik előzte meg, majd Salgótarjánba sietettek egy diszkó átadására. Csicsely Zoltán Szigorú vadászati és természetvédelmi törvényeknek kell megfelelni A solymászat elsajátítása három-négy évig tart Napi húsz kilométert legyalogolni úgy, hogy az ember az egyik karján 6-7 órán keresztül egykilós sóly­mot, vagy 4-5 kilós sast tart, nem kis teljesítmény. A solymászok szá­mára azonban ez nem teher. Azt vallják, a természet — ezen belül a vadászmadár - szeretete bennük genetikailag van kódolva. Ember, madár és kutya kapcsolatát ismer­hették meg, a vadászat ezen ősi ágának titkaiba pillanthattak be mindazok, akik elkísérték egy-egy vadászatra a solymászokat. A XII. Nemzetközi solymász találkozónak Orosháza-Gyopárosfürdő adott ott­hont november első hetében. — A solymászat a vadászat azon ága, amit tenyésztett ragadozó madárral haj­tanak végre. A solymászat eredete 4-5 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza, felte­hetően Belső-Ázsiában alakult ki. Eb­ben az időben a férfiak hajítódárdával és íjjal vadásztak, amivel néhány tíz méteren belül lehetett csak zsákmá­nyozni. Ezzel szemben egy sas akár több száz méter magasságból is tudott vadat ejteni. Őseink ezért hívták segítő­társul vadászataikhoz a madarakat - tudtuk meg Szabó Lászlótól, a Magyar Solymász Egyesület elnökétől. — Úgy tudom, a vadászat a középkor­ban élte virágkorát.- Valóban, a XV. és a XVI. században a solymászat az addigi zsákmányszer­zésből sporttá vált. Az előkelő udvarok elképzelhetetlenek voltak vadászmada­rak nélkül. A középkorban szinte mű­vészi fokra fejlesztették a solymászatot, ami egyébként gyűjtőfogalom. Soly- mászni nemcsak sólyommal, hanem karvallyal, vércsével, héjával, sassal és más vadászmadarakkal is lehet. Mint minden hobbi, a solymászat sem olcsó mulatság.- Hogyan válhat valaki solymásszá! — A vadászatot, így a solymászatot is szigorú vadászati és természetvédelmi törvények szabályozzák. Ahhoz, hogy valaki solymásszá váljon, állami va­dászvizsgát, majd elméleti solymász- vizsgát kell tenni. Ezután kaphat a jelölt ideiglenes ragadozómadár-tartási enge­délyt az elsőfokú természetvédelmi ha­tóságtól, amely egy évre szól. Ezalatt az idő alatt gyakorolhat a madarával, majd gyakorlati solymász vizsgán és termé­szetvédelmi vizsgán kell részt vennie. Ez mintegy három-négy évet vesz igénybe. Jó dolog, hogy ilyen szigorú feltételeknek kell megfelelni. Lehet, hogy valaki első fellángolásból akar solymász lenni, míg másvalaki a gazda­ságát akarja esetleg azzal fitogtatni, hogy ragadozó madarat vásárol. A soly­mászat azonban nem erről szól. A 3-4 éves tanulóidőszakban megismerik a jelöltek a solymászat alapjait, a madár­ral való együttélést, a róla való gondos­kodást, megtanulják a vadászetikettet. A törvények azt is szabályozzák, hogy milyen ragadozó madarakkal lehet va­dászni. Ezek a madarak csak igazolt te­nyészetekből kerülhetnek a solymá- szokhoz, vagyis olyan nem fordulhat elő, hogy a természetből fognak be ma­darakat a vadászat céljára.- A természetben milyen arányban fordulnak elő ragadozó madarak?- Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. Ha mondjuk a fácántelepek tu­lajdonosait kérdezné, ők biztosan azt mondanák, hogy nagyon sok van. Ko­molyra fordítva a szót, úgy érzem, hogy az 1970-es évek óta jelentősen javult Ma­gyarországon a helyzet. A kerecsensó­lyom és parlagi sas aránya kielégítő, az egerészölyv-populáció jelentős mérték­ben emelkedett, számuk talán már való­ban sok is. A vörösvércse- és kékvércse- állomány valamivel gyengébb, de nagy probléma ezen a területen sincs. A hazai ragadozóma­dár-tenyészetek pedig ellát­ják a magyarországi soly­mászokat. Nem vagyunk sokan, csak 162-en, akik közül 40-50-en vadászunk aktívan, a többiek inkább szimpatizánsok. Azok a solymászok, akik kurió­zum-madárra vágynak, a megfelelő engedélyek be­szerzése után külföldről hozhatják be a madarat. — Úgy tudom, Ön nem csak solymász, puskával is vadászik.- Ha lehetőségem van a választásra, akkor inkább a madarammal indulok va­dászatra. Sokat vadászok fegyverrel is, de az vala­hogy más. Nagyobb él­mény a madarammal egy fácánt elejteni, mint húszat lelőni. Egy hétéves hím hibridsólyom a vadásztársam, nagyon a szívemhez nőtt, eredményes ragadozó madár, re­mélem, sokáig vadászhatunk együtt, a neve Mobutu. A madaram, a kutyám és én együtt alkotunk egy csapatot. Min­denkinek megvan a maga feladata, a si­kerek, az eredmények pedig közösek. Kovács Erika Solymászni nemcsak sólyommal, hanem karvallyal, vércsével, héjával, sassal és más vadászmadarak­kal is lehet. Felvéte­lünkön egy réti sast tart gazdája DÍOTÓ: LEHOCZKY PÉTER-Ajánló----------------­CD H ungarian Trance Party. A karácso­nyi piac egyik üde színfoltja lehet a Hungarian Trance Party című lemez. A Clubsolutions kiadó gondozásában megjelent album vonzereje, hogy együtt szerepelnek rajta Náksi&Brun- ner legutóbbi szer­zeményei, Shane 54 produkciója és a V-Tech remixe, valamint a Sterbinszky&Tranzident páros remixei. Rajtuk kívül számos aranylemezes előadó - így például Ákos, a Kozmix, a Romantic, a Crystal és a Groovehouse - popsláge­reinek trance remixei adják meg a hangulatot egy fergeteges Trance Party-hoz. MOZI Télapu 2. — Veszélyben a karácsony! Közeledik a karácsony, és Télapu ahe­lyett, hogy az ünnepekre készülne, fe­leséget keres. Scott Calvin (Tim Allen) immár nyolc éve áll a jeges északi-sarki vártán, és hűséges manói szerint ő minden idők legjobb Miku­lása. Scottot azonban gondok gyötrik. Fiával az iskolában komoly bajok van­nak, őt magát pedig az a veszély fe­nyegeti, hogy ha karácsonyig nem si­kerül oltár elé vezetnie valakit, elve­szíti állását. KÖNYV Magyarország csodái. A Csavargások régmúlt időkben alcímű kötet különle­ges útikalauz Magyarországról. Histó­ria, művelődéstörténet, régészet, me­sék, legendák, rejtélyek, csodás kincsek és emberek elevened­nek meg a lapjain. Száraz Miklós György esszészerű írása - gazdag képanyaggal - olvasmányosan szól történelmünkről. Olyan kérdésekre ka­punk választ, mint: miért gyakorol ránk olyan nagy hatást Szent László hermá­ja, mitől voltak olyan sikeresek a kalan­dozó magyarok, mi a magyar kocsi, a székelykapu, a tokaji bor, a szabolcsi földvár, a veleméri templom, a Csontváry-festmények és a Csíksomlyói Madonna titka? A könyvet — amely szép karácsonyi ajándék lehet - a gyu­lai Ady, és a csabai Radnóti könyves­boltokban 5200 forintos jubileumi klub­áron láttuk kitéve. PROGRAM Ludastól az Eleven Holdig. A békéscsa­bai ifjúsági házban ma délután négytől este nyolc óráig a lengyel klub tartja ka­rácsonyi estjét a Casinóban. Szintén a Casinóban muzsikál 21 órától a Ludas és a Berbécs zenekar, míg a nagyterem­ben - ugyancsak este kilenctől - az Ele­ven Hold koncertezik. Hétvégi olva Beszédkultúránk és emberi kapcsolataink Rádióhallgatóként, tévénézőként gyak­ran felszisszenünk. Nem azon, hogy mit hallunk, hanem inkább azon: ho­gyan! Parlamenti vitáktól egyszerű ri­porteri kérdésekig és válaszokig sorol­hatnánk a példákat arra, hogy beszéd­kultúránk színvonala vészesen süly- lyed. Gondolataink szavakkal való közlé­sének képessége emel ki bennünket az állatvilágból és ez teszi teljessé egymással való kapcsolatunk rend­szerét is. ha valamilyen okból - be­tegség, vagy akár az idegen nyelv is­meretének hiánya folytán - akadály emelkedik a gondolatcsere útjába, azt az adott kapcsolat is megsínyli. Ám sokszor a közlés módja az, ami lehe­tetlenné teszi a másik emberhez való közeledést. Tehát nemcsak az nem mindegy: tudunk-e beszélni, kommu­nikálni egymással, legalább ilyen fon­tos, hogy azt célravezető módon, a másik számára is elfogadhatóan te­gyük. A természetes emberi nyelven való közlés, vagyis az úgynevezett verbális kommunikáció környezetünkkel való mindennemű kapcsolatunk legfonto­sabb velejárója, emberi létünk meghatá­rozó eleme. Nem mindegy tehát az, hogy miként beszélünk, kommuniká­lunk. Hányszor tapasztaljuk, a szép vonzó hölgy addig szép és vonzó, míg ki nem nyitja a száját! Az egyetemen két olyan tanárom is volt, akik szerény külsejükkel, köznapi embereknek tűn­tek, ám olyan magával ragadóan adták elő a tárgyukat, hogy valóságos elragad­tatással hallgattuk őket. Óráikon rend­szerint zsúfoltságig megteltek az előa­dótermek. Természetesen nem mindenki ért ilyen művészi fokon a beszéddel való hatáskeltés módjához, de mindenki tö­rekedhet arra, hogy a másik ember odafigyeljen, megértse és elfogadja az általa mondottakat. Munkahelyen, közéletben, de a családban, társaság­ban egyaránt kifejezésre jut és hatásos lehet a kiművelt beszéd, aminek hátte­rében a műveltség, intelligencia, olva­sottság áll. Az utóbbi a szókincs gaz­dagságát segíti elő. Ámde fontos a be­széd tónusa, a hangerő, a beszédtem­pó, a beszédszünetek, a kiejtés is. Saj­nos, ezekben sok hibával találkozunk, ami rontja a kommunikáció színvona­lát. Vannak, akik utcán, tömegközleke­désben „tele szájjal” beszélnek, min­denki rájuk figyel. Ennek ellentéte a halk, motyogó beszédű ember, „akinek anyja sem érti a szavát". Mindkét válto­zat kellemetlen érzetet kelt bennünk: a nagy hangtól, ha lehet elmenekülünk, a motyogó szöveg viszont idegesítő, hi­szen nem értjük. Főleg a fiatalok nyelv- használatában találkozunk manapság a hadarással, a beszédtempó felgyorsulá­sával, ami azzal jár, hogy a magánhang­zókat „lenyelik”, holott nem csupán anyanyelvűnk egyik szépségét jelenti a magán- és mássalhangzók jó aránya, hanem az érthetőséget is. A sikeres em­ber, többek között éppen azért válik az­zá, mert meggyőzően tud kommunikál­ni; érveit képes elfogadtatni, meg tud egyezni másokkal, személyes arculatát képes megőrizni. Ezek érdekében néhány körülmény­re figyelnünk kell. A legfontosabbak közé tartozik a türelem és tolerancia. A kommunikáció kölcsönösséget igényel, ami azt jelenti, hogy türelmesen hall­gassuk meg a partner közlését. Sajnos, ennek nap-nap után az ellenkezőjét ta­pasztaljuk. Beleszólnak a másik mon­dandójába, vagy éppen mindenki egy­szerre beszél, azaz nincs türelmünk vé­gig hallgatni, míg partnerünk kifejti gondolatait. Ezzel kapcsolatos a tole­rancia hiánya: a partner közléseiben nem a pozitívumokat vesszük észre, amivel azonosulni tudunk, hanem az ellentmondást. Tehát nem azt keres­sük, ami összeköt, hanem ami szétvá­laszt. Megszívlelendő követelmény a magabiztosság és egyben a másik em­ber tisztelete is. Sokan félreértik ezeket a szerepeket, a magabiztosságot a gő­gösséggel azonosítják, lekezelően be­szélnek másokkal. A magabiztosság az önértékelésből fakad, nem jelenthet megalázkodást a főnök vagy a hivata­lok előtt, de nem is ellentétes a másik tiszteletével. Azt az embert is tisztel­hetjük, aki nem áll felettünk a ranglét­rán, vagy éppen nem rangos személyi­ség, de ember mivoltában becsüljük és annak megfelelően kommunikálunk vele. Dr. Takács Ilona

Next

/
Thumbnails
Contents