Békés Megyei Hírlap, 2002. december (57. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-14 / 291. szám
Püski Sándor, a budai Krisztináról A két világháború közötti magyar könyvkiadás egyik nagy alakja: Püski Sándor. Az akkori Magyar Élet Kiadót jegyző Püski Sándor 92. évében is a könyves szakmában dolgozik. Budapesten, a Krisztina körúti könyvesboltjában reggelente találkoznak vele az oda betérő könyvbarátok. A népi írók mentora — aki teljes szellemi frissességnek örvend — ma is Püski Sándor, a budai Krisztináról könyveket ad ki, Németh László, Sinka István, Veres Péter, Szabó Pál, Szabó Dezső és mások, főleg a népi írók műveit. Jellegzetes, de meglehetősen egyszerű, fehér borítójú könyvei sorában a közelmúltban egy 600 oldalas önéletrajzi kötet jelent meg Könyves sors — magyar sors címmel. Püski Sándor színes, de meglehetősen kalandos életútjának összegezése a kiadvány, amely egybe- gyűjtött dokumentumok alapján nyújt képet nem csak a szerző pályájáról, hanem a magyar irodalom mintegy hét évtizedéről, beleértve a nyugati magyar emigráns irodalmat is.- Önéletrajzi munkája, a ,,Könyves sors - magyar sors” nem egy vidám olvasmány...- Kilencven évem összes tragikuma át- meg átszövi. Bármennyire is sikeresnek mondhatom ugyanis magam, hogy „föld nélküli földműves” családból való származásom ellenére nekem való értelmiségi pályára kerültem és mindig újra kezdhettem, életem tragikus részletekkel van tele. Elég a világháború befejezését követő évekre, a két fordulat - 1948 és 1956 — utáni esztendőkre vagy a New York- i indulásomra, az amerikai magyarokkal való bajlódásaimra utalni.- Pedig az ember azt gondolná, az ötvenhatban kiment fiaihoz érkező, rendszerellenes összeesküvés yádjáva.1 súlyos börtönbüntetésre ítélt könyvkiadót tárt karokkal várta az amerikai magyar emigráció.- Tárt karokkal is, de bizalmatlanul is. Köztudott volt, azért hagytam el az országot, mert nemhogy a politikában nem juthattam szóhoz, de még szépirodalmat sem adhattam ki. Miután azonban nemcsak az emigráns irodalmat, hanem a hazait is terjesztettem, főleg a '44-es emigráció, de a későbbiek egy része is rámsütötte, hogy kommunista hitre akarom téríteni őket. Semmi nem kellett nekik, ami a kádári Magyarországról érkezett.- A hazatérése utáni pályája alaposan rácáfolt a gyanúsítgatásokra. Megkövették, bocsánatot kértek, egyáltalán, belátták tévedésüket?- Nem kellett addig várni. Hetvenben mentünk ki, és négy-öt év kellett ahhoz, hogy elfogadjanak, meggyőződjenek szándékaim üsztaságáról. Köz„Nem váltottuk meg a világot, még a saját nemzeti közösségünket sem, de a mégiscsak folyó megváltásban - a népi mozgalom hatásában - néhány csepp erejéig ott vagyunk és maradunk mi is a többiekkel együtt” »FOTÓ! KOVÁCS ERZSÉBET ben kihívtam előadó körútra Csoóri Sándort, Sütő Andrást, Czine Mihályt, László Gyulát, Béres Ferencet, Jancsó Adrienne-t és másokat, akiket ugyan a kinti magyarság kitűnő íróknak és művészeknek tartott, mégis előítélettel viseltetett irántuk, mert az „otthoni ügyeket képviselik”. A New York-i bolt választéka ezalatt egyre szélesedett, a nyolcvanas évekre a világ legnagyobb magyar nyelvű könyvesboltjává nőtte ki magát. Pesten sem volt akkora választék mint nálam, mert itthon az idő tájt nem lehetett hozzájutni a népi írók két világháború közötti műveihez és a nyugati magyar irodalomhoz.- Amikor aztán hazatért, nehéz volt újrakezdeni?- Nem, mert itthon is megvolt mindjárt a vevőkörünk. Sokan jutottak hozzá korábban is illegális csatornákon a könyveinkhez, s ők vagy gyermekeik - akik ezeken nőttek fel - ma is járnak Névjegy hozzánk. így gyorsan kiépült a vevőkörünk, amit - fura módon - segített, hogy a rendszerváltás után létrejött terjesztő hálózatokat nem nagyon érdekelte az általunk forgalmazott irodalom.- Németh László, Veres Péter, Sinka István, Szabó Dezső írásai? — Például, általában a népi írók művei és bizonyos történelmi munkák. Ezeket a könyveket a bolthálózatok nem árulják, vagy csak néhány példányt tartanak belőlük, így az irántuk érdeklődők ideszoktak. Messziről is eljönnek, s ha már betértek, mást is vásárolnak - sokszor barátságból vagy támogatásként. Könyveink jó részét tehát itt adjuk el a Krisztina körúti boltunkban. Postán is kapunk rendeléseket. Az itteni forgalomnak köszönhetően folytathattam a kiadást, a 13 év alatt mintegy 400 könyvet jelentettem meg.- Sokáig élt Amerikában, a magyar nyelvű könyvek legjelentősebb kiadójának számított a tengerentúl. Hogyan lehet, hogy nem adott ki Márai- könyveket?- Nyolcvanhét végén kísérletet tettünk arra, hogy Márai műveit behozzuk Magyarországra. Az írószövetség és két hazai kiadó felkérésére 1988 márciusában fogadtam Furkó Zoltánt, és kijártam Márainál, hogy találkozzon vele. Az írót személyesen ismertem, mert a hetvenes évek végén felkeresett bennünket a New York-i üzletünkben. Akkor annyi baja volt, hogy ha kapok rajta, biztosan meg tudtam volna szerezni művei kiadói jogát, legalább is ottani kiadásra. Márairól ugyanis köztudott volt, hogy hallani sem akart arról, hogy könyvei Magyarországon megjelenjenek, amíg szovjet csapatok itt tartózkodnak. Furkó látogatását személyes hangú levélben és telefonon készítettem elő. Ebben felhívtam az író figyelmét arra, hogy az ország jelentős változások előtt áll, s azt neki is segítenie kell. A szovjet csapatok kivonását ugyan nehéz lesz kivárni, de el lehet érni, hogy munkáit cenzúrázatlanul adják ki Budapesten, őt magát pedig, aki akkor már súlyos beteg volt, szanatóriumi ellátásban részesítsék. Úgy érzékeltem, hajlik az ajánlatra, ezért küldtem neki egy négyezer dolláros csekket előlegként, amit sajnos néhány nap múlva visszajuttatott, pár sor kíséretében. Visszatért korábbi merev álláspontjához.- Befejezésül mondana még valamit?- A könyvem utószavából néhány mondatot: „Nem váltottuk meg a világot, még a saját nemzeti közösségünket sem, de a mégiscsak folyó megváltásban - a népi mozgalom hatásában - néhány csepp erejéig ott vagyunk és maradunk mi is a többiekkel együtt”. Árpási Zoltán (Fenti interjúnk egy hosszabb beszélgetés része. A teljes szöveget lapunk holnapi kiadásában, a Békés Megyei Hírlap Vasárnap Reggel Arckép rovatában olvashatják.) Született: 1911. február 4., Békés. Családi állapota: nős, Zoltán Ilona (1935); gyermekei: Sándor (1936), Gábor (1938), László (1940), István (1943). Pályája: elvégzi a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetem jogi karát (1935), ott 1931-től jogi jegyzeteket ad ki, könyvesboltot nyit Budapesten (1938), megalapítja a Magyar Élet Kiadót (1939), ahol főleg a népi írók műveit jelenteti meg, konferenciákat szervez Balatonszárszón (1942, 1943), kiadóját államosítják (1950), koholt politikai vádak alapján elítélik (1962), kiszabadul (1963), az USA-ba költözik (1970), New Yorkban könyvkereskedést nyit (1974), megalapítja a Püski Kiadót (1975), hazatér Magyarországra, a kiadó székhelyét áthelyezi Budapestre, ahol könyvesboltot is nyit (1989). Elismeréseiből: Bethlen Gábor-dij (1990), % Pro űrbe Budapest (1996), Békés díszpol- - gára (1996), a Magyar-Köztársaság Érdemrend Középkeresztje (2001). > * & « » # » í EURO 2008 Bozóky Imre, az MLSZ elnöke állítólag azt mondta a genfi Intercontinental Hotelben, a 2008-as labdarúgó Európa-bajnokság rendezésére kiírt pályázat győzteseinek - Ausztria és Svájc - kihirdetése után, hogy Magyarország soha többé nem pályázik foci Eb-re. Aztán valamelyik másik magyar azt is közölte, hogy vesztettünk ugyan, de mi lettünk a másodikak. (Mint a világszépségversenyeken, ahol a magyar lány rendre a tizenegyedik helyen végez azon egyszerű oknál fogva, hogy csak az első tíz helyezett nevét ismertetik. E szerint a logika szerint vagy százharmincán tolonganak a tizenegyedik »♦»•••♦•«•«»•»•♦»<>• ... de másodikak lettünk. ” helyen.) A két megjegyzés jellegzetes magyar mentalitásra utal. Háborúk elvesztését már megtanultuk elviselni, igaz a történelem jócskán adott lehetőséget a gyakorlásra. Ezzel szemben pályázaton veszíteni még nem tudunk. Legalábbis az elnök szavaiból ezt olvasom ki. Úgy gondolja, ha többé nem pályázunk, akkor jól kitolunk Európával. Mintha az Eb csupán focigála lenne, s nem gazdasági kérdés, miként azt az osztrákok és a svájciak gondolják. A szomszédék szerint ugyanis az Eb-előkészületek csak Ausztriában hatezer új munkahelyet teremtenek, az idegenforgalmi holtszezonba rendezendő fociünnep pedig plusz bevételt hoz az országnak. De hagyjuk az osztrákokat, meg a svájciakat, ők nem érzelmileg ítélnek meg kérdéseket, mint mi magyarok, hanem gazdasági alapon. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az eredményhirdetésig itthon mindenki meg volt győződve: mi nyerünk. Egy szó sem esett arról, hogy az osztrákok, miután felmondták a velünk tervezett közös Eb-t, a svájciakkal léptek szövetségre, nyilván jobb reményekkel, mint a csóró Magyarország. Arról is lapítottak az illetékesek, hogy miközben a hazai lapokban alig lehetett olvasni arról, hogyan készülünk az Európa-baj- nokságra, az osztrák és a svájci lapokat immár hónapok óta az EURO 2008 szöveg uralta, amitől a két ország a foci Eb lázában égett. Az egyik országos napilap munkatársa egy nappal az eredményhirdetés előtt arról tudósított Genfiből, hogy a svájci városban minden Ausztria és Svájc pályázatáról szólt, mintha a többiek - köztük a magyarok - ott sem lennének. Ma már tudjuk, hogy ott voltak, ott voltunk, igaz, a kutya nem ,, látott” minket. Aztán amikor jól pofán csaptak bennünket, megsértődtünk, a világra és a körülményekre haragudtunk. Ja, és azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ,,... de másodikak lettünk". Mintha a világon nem az számítana, ki a győztes! Árpási Zoltán Hírtéo^fél Derrick befejezte. Minden idők egyik leghíresebb nyomozójának megformá- lója, Horst Tappert végleg befejezi színészi pályafutását: Derrick felügyelő rokonszenves, táskás szemű alakjának életre keltője búcsúzni készül a film világától. A 79 éves színész Romániában forgatja utolsó tévéfilmjét Korona szív nélkül címmel. „Tap- szpert egy nagyon személyes beszélgetés során elmondta, hogy ez a film lesz életében az utolsó” — fecsegte ki a ZDF televízió egyik szerkesztője, Siegfried Braun. Tappert állítólag szeretne több időt tölteni a feleségével. Huszonnégy évig erre nemigen volt ideje: Derrick felügyelőként 281 ügyet „göngyölített fel” - ennyi rész készült a sorozatból. Sohasem léptették elő, senkinek sem tűnt fel, hogy már rég túllépte a nyugdíjkorhatárt. A népszerű sorozatot száz országban vetítették. Bojkottálják a kólát. Három hónapig nem vásárolnak a muzulmánok Coca- Colát Malajziában — ígéri a helyi fogyasztóvédelmi hivatal vezetője. Az akcióval az amerikai politika ellen tiltakoznak az ázsiai országban. „A bojkottal arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy az Egyesült Államok milyen durván beavatkozik a muzulmán országok belügyeibe, miközben azt állítja, hogy a terrorizmus ellen harcol. Az üdítőt gyártó cég után három hónap múlva a McDonald's következik” - mondta az egyik szervező. Julia teli bukszája. Akárcsak tavaly, az idén is Julia Roberts bizonyult a legjobban kereső színésznőnek. Ebben persze a szerencse is közrejátszott: még az idén sikerült leszerződnie két elkövetkező nagy szerepre. Roberts gázsija 20 millió dollár filmenként. A második helyen Cameron Diaz végzett. Drew Barrymore, Jodie Foster és Reese Witherspoon egyaránt a 15 millió dolláros kategóriát képviselik, ezzel a harmadik, negyedik és ötödik helyet foglalhatják el. Sandra Bullock átlagosan 12-15 millió dollárt kap egy szerepért, ezzel a hatodik helyen áll. A hatalmas - összegek persze megdöbbentően hangzanak, de be kell látni - emancipáció ide vagy oda - Hollywoodban a férfiszínészek kategóriákkal jobban keresnek a nőknél. Boldog ország. Egy új felmérés szerint Guatemala a világ legboldogabb országa. Az egyik amerikai kutatóközpont által készített felmérésből az derül ki, hogy a guatemalai lakosok a világon a legboldogabbak, holott 10 ember közül 7 nyomorban él. Az adatok szerint a kö-, zép-amerikai ország lakóinak 71 százaléka általában véve elégedett az életével. A felmérés 44 országot érintett, köztük Kanadát, az Amerikai Egyesült Államokat és Németországot. A legkevésbé boldogok Tanzánia és Bulgária lakosai. Latin-Amerikában az argentinok a legkevésbé boldogok. Fassbinder-díj. Pálfi György, a Hukkle című film rendezője (képünkön) nyerte el az európai filmművészek egyik legrangosabb elismerését, a Fassbinder- díjat, melyet minden évben a legígéretesebb filmes tehetségnek ítélnek oda. A 15. Európai Filmdíj átadásán, a Római Operaház színpadán a fiatal rendező egyéni fogalmazásmódjáért, egy új filmnyelv megteremtéséért kapta az elismerést. Az alkotás elsősorban egy filmnyelvi játék, amelyben az idilli jelenetek és képek mögött úgy helyezkedik el a történet, mint a századfordulón közkedvelt varázsképeken a keresett személyek: a képeket gyakran fejtetőre kell állítani, a valóban látottat el kell felejteni ahhoz, hogy előbukkanjon a keresett. Magyarok az Antarktiszon. Útjára indult az első hazai Antarktisz-expedíció, amelynek tagjai tudományos kutatómunkát végeznek és ismeretterjesztő filmsorozatot készítenek majd a jég birodalmában. A hétfős, két nőből és öt férfiből álló csapatot sokféle szakma és tudományterület képviselői alkotják, hazaérkezésüket március végére tervezik. A hivatalosan Quaestor Magyar Antarktisz Kutató és Filmes Expedíciónak nevezett csapat egyik része már elindult Patagónia felé, ahol december 27- én találkoznak majd később érkező társaikkal, s a chilei légierő egyik repülőgépével jutnak el az Antarktiszi-félsziget mellett található Déli-Shetland szigetcsoport King George-szigetének nemzetközi egyezményekkel védett területére.