Békés Megyei Hírlap, 2002. november (57. évfolyam, 255-279. szám)
2002-11-13 / 264. szám
KULT Ú R A 2002. NOVEMBER 13., SZERDA - 7. OLDAL Évadnyitás a Filharmóniánál A Filharmónia bérleti hangversenysorozatának nyitó- hangversenyét a MÁV Szimfonikus Zenekar vendégszereplése fémjelezte. Békéscsaba Mintegy ellenpontul - egy tudatos és igen szimpatikus műsorpolitika újabb állomásaként - két, még pályája elején álló ifjú művész működött közre. Mindketten nemzetközi versenyen szerepeltek kiválóan: Horváth Gábor az MTV 2002-es karmesterversenyén, Farkas Gábor a 2001-es Liszt Zongoraversenyen nyert 3. díjat. A hangversenyműsor, a két Beethoven opus és köztük egy Liszt versenymű ígéretes volt. Az eredetileg Goethe: Egmond tragédiájának előjátékául szánt Beethoven-nyitány népszerűsége 150 éve töretlen. Ezúttal is, mint mindig, a zene heroikus pátoszának sodró lendülete - hamar feledtetve a bevezető Sostenuto kezdeti bizonytalanságait - magával ragadta hallgatóságát. Farkas Gábor zongoraművész nem először szerepel Békéscsabán. Ezúttal is meggyőzött bennünket ragyogó pianisztikus képességéről. Liszt Haláltáncát adta elő. A középkori eredetű „Dies irae” dallamára zongorára és zenekarra komponált versenymű, a maga 26 variációjával az egyik legnehezebb és előremutatóbb romantikus alkotás. Farkas Gábor előadásában különösen emlékezetesek azok a változatok maradnak, melyekben a zongoraszólam a halálba menetelők motorikus mozgásának kifejezőjeként nagyszerű lehetőséget kínál a virtuozitásnak, a gazdag dinamika és színskálának. Zárószámként Beethoven egyik legnépszerűbb szimfóniáját, az Eroicát hallhattuk. A zenemű természetesen minden hivatásos zenekar állandó darabja. Ez a szakmai profizmus lép- ten-nyomon tetten érhető volt a MÁV Szimfonikusok hangszereseinek teljesítményén is. A karmester Horváth Gábor partitúra nélkül vezényelt, iskolázott gesztusai felkészültségről tanúskodtak. Mindezen pozitívumok ellenére sem sikerült az előadóknak megteremteni a beetho- veni hősi gondolat szimfonikus egységét. Dirigens és zenekar mintha nem értették volna egymást. így egy-egy tagadhatatlanul szép pillanat (a III. tétel egésze, a zárótétel oboa- és klarinétszólója) ellenére sem születhetett meg egy jól követhető előadói felfogás nyomán a katarzis. farka* pál Támogatják a hallgatókat A geszti önkormányzat idén is csatlakozott a Bursa Hungarica elnevezésű önkormányzati ösztöndíjpályázati rendszerhez. Ennek következtében a kiírásra a benyújtási határidő lejártáig három kérelem érkezett, s a testület legutóbbi döntésén úgy határozott: Bagdi Edina, Nagy Krisztina, illetve Borsós Erika pályázatát egyaránt támogatja. A testület az önkormányzat által folyósított összeget a tavalyi 2 ezer forintról idén 5 ezer forint/hó/személyre módosította. Ehhez jön a megyei önkormányzat által adható ösz- szeg, melyhez - a Felsőoktatási Programiroda révén - a kettő összegének megfelelő nagyság- rendű támogatást társít az Oktatási Minisztérium. ® online interjú november 13., szerda 17.00 www.bmhirlap.hu I Jordán Tamás & Balikó Tamás Jordán Tamás, a Nemzeti Színház leendő főigazgatója és a társigazgatói tisztre készülő Balikó Tamás lesznek online-szerkesztőségünk vendégei november 13-án, szerdán 17 órától. Elmúlt már a dobozolás ideje? Groteszk a szolgalelkűség értelmetlenségéről Okos választás a klasszikussá vált, műfajteremtő tragikomédia, Örkény István Tótékjának bemutatója a Békés Megyei Jókai Színházban. Olyan korszakot, szerzőt, stílust idéz az új nemzedéknek, amelyről legfeljebb irodalom-, történelemórán hallottak az iskolában (ha odafigyeltek). Gondolok a II. világháború éveire, Örkény Istvánra és az abszurd, valamint a groteszk, kevesek által ily' tökéletesen gyakorolt műfajára. A bemutató közönségének soraiban láttam magamhoz hasonló színházi megszállottakat, akik olvasták a Tóték című, 1964- ben megjelent kisregényt. A kor nagy erkölcsi kérdéseire választ kereső parabolát, hogy az igaznak vélt ügyért milyen határig lehet kompromisszumot kötni, hol az emberi tűréshatár, mikor robban a lázadás? A köznapi, nevetségesen abszurd helyzetekből összeálló, kicsinyes pokolban meddig vegetál az emberi szolgalelkűség? Kazimir Károly (már az ő neve sem teljesen ismert a fiatalok körében) a Thália Színház zseniális igazgató-rendezője ismerte fel a mű drámai értékeit, s bíztatására írta meg Örkény a tragikomédiát, amelyet 1967-ben állítottak színpadra. Fábry Zoltán 1969-ben Isten hozta, őrnagy úr! címen filmvásznon is megjelenítette a darabot. Tartottam a nagy elődök emlékétől, amikor beültem a nézőtérre, Latinovits Zoltán eszelős őrnagya, Sinkovits Imre pipogya Tótja az őket ismerők előtt nagy vetély- társai a jelen szereplőknek. Elöljáróban állítom, Gáspár Tibor Já- szai-díjas művészünk az őrnagy szerepében és Karczag Ferenc Tót figurájában jelentős a művészi produkció, amely az előadás csi- szolódásával még értékesebbé lehet. Az abszurd irodalom alapműveinek magyar nyelvű megjelentetése évtizedeken át a hatalom elszigetelő szándékába ütközött, hasonlóképpen a groteszk. Az absurdus latin szó, jelentései: össze nem illő, képtelen, ésszerűtlen, taszító, idétlen, az irodalom tárgya a létezés teljes értelmetlensége, reménytelensége, rútsága. Az abszurd epika a Tóték regényváltozata, míg a dráma közelebb áll a groteszkhez. A groteszk az olasz grotta, barlang szóból származik, visszavezethető Dantéig, Rabelaisig, az irodalom tárgya a létezés részleges értelmetlensége, viszonylagos reménytelensége, meghökkentően érdekes rútsága. A Tótékat eleA megalázott (engedetlenségével küszködő) Tót tűzoltóparancsnok, Karczag Ferenc. Háta mögött Ágika, Tarsoly Krisztina és Tótné, Szilágyi Annamária, valamint Gáspár Tibor az őrnagy szerepében d-fotói veress erzsi mezték abszurdként és groteszkként, sőt a kettő átmeneteként is megjelenése, színpadra vitele óta. Esztétikai minőség, látás- és ábrázolásmód, irányzat és műfaj egyaránt. Röviden a történésekről. A II. világháború idején Tót Lajos mátraszentannai tűzoltóparancsnok lapot kap katona fiától, melyben arról értesíti családját, hogy tépett idegzetű parancsnoka a mátrai erdők csendjében töltené szabadságát. A remény, hogy cserében a fiú majd elviselhetőbb, túlélhetőbb beosztásba kerülhet a fronton, az idilli, apaközpontú életben aggódó család számára mindent megér! Tót szagtalanítja a budit, elcsendesíti szomszédait, latba veti teljes tekintélyét, hogy a falu csak az őrnagyért létezzen. Tótné szíve teljes szeretetével, a családfő alárendelt asszonyaként bármit kész elfogadni, hogy a vendég jól érezze magát. Ágika, a 16 esztendős, „papa kedvence” leányzó a serdülők izgatottságával, a testvérszerető lányka naiv- ságával várja a háborús hőst. Jelentős figura a kisegítő, félkegyelmű postás, aki jó vagy rossz hírek alapján kézbesíti vagy tünteti el a leveleket. így a család a tragédia egyetlen percében sem tudja meg, hogy akiért az embertelen áldozatot hozzák, időközben meghalt a fronton. A fáradt őrnagy átalussza az érkezés délutánját, majd akcióba lendül, a lehető legabszurdabb parancsokkal, tevékenységre késztetéssel ugráltatja a családot. Még a lusta Tót is hajlandó megalkudni, sőt az őrnagy életének itteni értelmét jelentő dobozolásba is képesek erőszakkal bevonni. Az őrnagy elmélkedése jellemző korlátoltságára: „Néha elábrándozom rajta, milyen jó lenne, ha még több, sokkal több ember foglalkozhatna dobozhajtogatással. Egyszer talán eljön az az idő, amikor rávehető lesz az egész emberiség... Persze, úgy gondolom, hogy ezt nem szabad uniformizálni. Minden nemzet más színű és más formájú dobozokat csinálhatna. A hollandusok olyan gömbölyűt, amilyen a sajtjuk. A franciák olyat, ami muzsikálni tud. Még az oroszoknak is, ha már legyőztük őket, szabad lenne dobozokat csinálniuk. Persze, csak kicsiket, mint a gyufaskatulya... Ez nem lesz hamar. De ha sikerül, ha győz ez az eszme, akkor az egész emberiség áldani fogja a nevünket...” A konfliktusok állandó forrása, a szálka az őrnagy szemében mégis a nehezen „formálható” Tót, aki végül gyermeteg bábbá gyagyul, s a tragikomédia robbanásaként, a feszültségek teljesen felesleges oldásaként (hiszen akiért mindez történik, a fiuk már halott) ő lesz gyilkossá. A rendező Merő Béla jó útrava- lóval bocsátotta színpadra szereplőit, a tragédiát vállán hordozó őrnagyot (Gáspár Tibor), Tótot (Karczag Ferenc), Ágikát (Tarsoly Krisztina), Tótnét (Szilágyi Annamária), a postást (Gerner Csaba), s Cipriani elmegyógyászt („Süsü professzor” Vajda Károly). A családi békét még a budiban is hirdető, népi színművet idéző falvédős díszletet Mira János, a jelmezeket Valach Mária tervezte. Jelentős hangulati elemet jelent a tűzoltózenekar olykor hamis hangokat is előcsalogató csapata: Bíró Tamás, Simon Géza, Sebestyén Sándor és Bartos György. Gáspár Tibor igen jó a szerepben, kellően ellenszenves, eszelős és fasisztikus figura. Karczagnak testére szabták Tótot, Tótné (Szilágyi Annamária) tisztességes, dolgos, nyugalmat árasztó falusi asszony, tehetséges fiatal művész. Ágika, Tarsoly Krisztina csupa lendület, lelkesedés, áradó fiatalság, akiben az első szerelem szikrái éledeznek az őrnagy jelenlétében, ezért még az istenített apjával is képes szembeszállni. A többiek, Jancsik Ferenc, Csizmadia Éva, Árdeleán László, Szőke Pál teszik, amit tenniük kell. A színpadra állítás erényei mellett, bevallom, kicsit hosszúnak tűnt az előadás, lehet, hogy némi rövidítés jót tett volna a darabnak. Kár, hogy itt-ott üres székeket láttunk, ettől fogalmazódik a gondolat, megijedtek a nézők Örkénytől, az abszurd-groteszk drámától? Tanulság, s némi keserű kacagás nélkül nem élhető át a néhány óra, amelyet a nézőtéren töltünk. Tegyék minél többen. BEDE ZSÓKA A nemzetközi művésztelep vendégei éppen egy kis pihenőn a természetben A zrenjanini kapcsolat folytatódik A cserekiállítások gazdagítanák a városok kulturális kínálatát Két grafikus- és festőművész, Lonovics László és Gnandt János Békéscsaba és Zrenjanin testvérvárosi kapcsolata keretében a közelmúltban nemzetközi művésztábor vendége volt. Tapasztalataikról, illetve a kulturális együttműködés lehetőségeiről beszélgettünk. ________Békéscsaba A Békéscsabához fűződő testvér- városi kapcsolat jegyében a zrenjanini Modern Képtár igazgatója, Radovan Zivankié a Munkácsy Mihály Múzeumnak kiállítási anyagot ajánlott fel, továbbá még egy szeptemberi festőtáborba meghívott magyar művészeket. A Békéstáji Művészeti Társaság elnöke, Lonovics László és Gnandt János elnökségi tag utazott a Zrenjanintól tíz Itilométerre található, Eéka nevű kisfaluba, ahol egy korábbi kastélyban és parkban immár több mint 25 éve időszakonként művésztelep működik, az adottságok az alkotáshoz kiválóak, rendelkezésre áll elég műterem és galéria, kiállító- hely.- Tulajdonképpen a meghívást nemzetközi művésztelepre kaptuk, ahol tizenhárom festő dolgozott együtt egy héten keresztül. Jöttek Szerbiából, Svédországból - mesélte élményeit Lonovics László. - Az ott születő munkákból minden alkotó kettőt felajánlott a jövőre a zrenjanini Modern Képtárban rendezendő kiállításra. A művészi tapasztalaton túl nagyon fontos az a szándék, amivel a zrenjaniniak bennünket felkerestek, s ottlétünk alatt is folyamatosan éreztük, hogy a két város közötti, régi jó kapcsolatot érdemes felújítani, elmélyíteni. A mi részünk az együttműködésből annyi lenne, amit örömmel vállalunk, hogy cserekiállításokat szeretnénk rendezni: kölcsönösen bemutatnánk egymásnak a kortárs művészek alkotásait csoportos és egyéni kiállításokon. Ezzel szakmai tapasztalatokat szerezhetnénk, és ami talán még érdekesebb, hogy városaink kulturális kínálatát gazdagítanánk. Lapunk értesülései szerint az egyeztetések a két város kulturális együttműködéséről már elkezdődtek. NIEDZIELSKY KATALIN
