Békés Megyei Hírlap, 2002. október (57. évfolyam, 229-242. szám)

2002-10-05 / 233. szám

A Békés Megyei Hírlap magazinja Meghatározó férfiak Hernádi Judit életében 8. oldal 2002. OKTÓBER 5., SZOMBAT A püspök hitről, iskoláról BigBrotherről 9. oldal Sokszor utazás közben is táncolunk” Bodor Johanna és Szakály György elismert táncművészek, koreográfusok, de mindketten játszottak már prózai szerepeket is. Hétfő este mindkét képességre — a mozgásra és a szöveg- mondásra — egyaránt szükségük volt, amikor a Békés Megyei Könyvtárban adták elő a Ba­lettcipők nélkül... című táncdrámát. A művé­szekkel a tragikus sorsú balerina, Isadora Duncan életét feldolgozó előadás után beszél­gettünk az operaházi botrányokról és a tánc­művészet elismertségéről. Bodor Johanna sokáig élt Romániában, édesapja a neves író és újságíró, Bodor Pál, akit más néven Diurnusként is ismerhettünk. Tagja volt a Szegedi és a Győri Balettnek, később az egyik legismertebb színházi koreográfus lett. Férje Mertz Tibor, aki a szolnoki színház színművésze, ikreik tizenegy éve­sek. Azt mondja, huszonhét éves koráig annyit élt, mint más negyven év alatt: - Egy művész nagyon sokat tud hasznosítani egy ilyen élményanyagból. Ma már tisztában vagyok azzal is, hogy az irigység is hozzátartozik a szakmánkhoz.- Milyen gyakran fordul elő, hogy egy táncosnő a ma estéhez hasonlóan prózát mondjon ?- Nem igazán jellemző. Ha egy bizonyos idő után ki merjük magunkról jelenteni, hogy jók vagyunk valamiben, az azt is jelenti, hogy másban nem. így vagyok én is a prózamondással, hiszen soha nem tanultam, ennek eile nére korábban volt már néhány pró zai szerepem. A mostani koreog ráfiát viszont teljesen rám szabta Szakály György, akitől rengete­get tanultam a próbák alatt. Pél­dául azt, hogy két mozdulatsor között meg tudjak szólalni — ma este ez kétszer nem egé­szen sikerült.- Lehet egyáltalán egy pro­dukcióról azt állítani, hogy tökéletes?- A művészetben nem lé­tezik az a szó hogy „kész”, hiszen egyetlen szerep meg valósítása sem fejeződik be a próbák végeztével. Elké­szülni csak naptári értelem­ben lehet, hiszen mindenki határidők szerint él. Min­dig szeretem megkeresni a szélsőségeket, hiszen gyű­lölöm az unalmat, nagyon magas hőfokon égek. Per­sze nem szeretnék har­sánynak sem tűnni.- Mennyiben volt más egy könyvtárban táncolni, mint általában? - fordu­lok Szakály Györgyhöz, az Operaház Kossuth-díjas táncművészéhez, Bodor Jo­hanna darabbeli partneréhez.- Talán bátrabbak voltunk, mint más­kor, a külsőségek abszolút nem hiányoz­tak. Díszlet és világítás nélkül is lehet táncolni, sőt azt tartom igazi tehetség­nek, aki ilyenkor is le mét. Sokszor a vonat táncolunk, próbálunk.- Ha már a kö­rülményekről be­szélt, kíváncsi len­nék, mennyire befo­lyásolják a munká­jukat a viharos ope­raházi botrá­nyok. tudja kötni a közönség figyel- folyosóján, utazás közben is Az erőszakos Mikes A Balettcipők nélkül... című produkciót a Korona Pó­dium mutatta be, aminek a vezetője, Mikes Lilla gyakran visszajáró vendég a megyei könyvtárba. Többször fellépett Sinkovits Imréről szóló műsorai­val is, néhány éve az egyik téli előadás után meg­csúszott a jégen, amire a sajgó fájdalom olykor még ma is emlékezteti. Kitartónak tartja magát, viccesen azt mondja, azt fogják a sírjára írni: az erőszakos Mikes. Elmesélte azt is, hogy amikor Gobbi Hilda már nagyon beteg volt, ki­kelt a kórházi ágyából, és elment megmonda­ni neki, hogy a magyar színjátszás mit köszönhet Mikes Lillának. — Szinte abszolút nem hatnak egy-egy produkció megszületésére, de még a közönségtől sem von el fi­gyelmet. Okos, értelmes emberek járnak az Operába. ............................................Inkább az újságok csi­nálnak ebből ügyet, ma már a magyar la­pok is ilyen szenzáci­ókkal akarják eladni magukat. Sok bot­rányt megéltünk már, ez is le fog csengeni két-három éven belül. Az Operaház mindig is lemaradásban volt a változások tekinteté­ben. Mindettől függet­lenül jobban örülnék, ha nem lennének vi­ták. Ennél nagyobb gondot jelent, hogy a nézőtér ma külföldi­ekkel van tele. A múltkor beültem egy előadásra, és csupán egy magyar hangot hallottam magam körül. Hátrafordultam: Tokody Ilona volt az.- A balett hogy állja az idők kihívásait?- Ahogy az operettet, úgy a balettet is eltemették már ezerszer, de azért, mert felfedezték Picassót, még nem fogják levenni más fes­tők képeit a fal­ról. A rendszer- váltáskor kiszéle­sedett a táncmű­vészet palettája, hiszen azelőtt minden újat til­tottak. Rengeteg kísérleti jellegű műhely jött létre, persze a fiatalok mindig is mást szerettek volna, mint az öregek. Mindeközben Johanna is visz- szatért közénk. Az elmúlt per- k^FOTó: kovács Erzsébet cekben elszívott néhány cigit és HR megevett egy-két szendvicset.- Szabad ezt egy baleriná­nak? — kérdezem.- Annyit lehet enni és dohá­nyozni, amennyi jólesik, csak bírni kell a mozgást a színpadon. Et­től függetlenül Gyuri mindig ugrat, hogy kövér vagyok.- Mostanában talán többször tehe­ti ezt meg, hiszen felkapott koreográfus lett, egyik színházból rohan a másikba.- Amikor a gyerekeim születtek, nagyon nehezen viseltem az otthoni üldögélést, olyan vol­tam, mint egy ketrecbe zárt oroszlán. Duzzadt ben­nem az energia, és ha már nem táncolhattam, hát el­kezdtem koreografálni, azután az egyik felkérés hozta a másikat. Csicsely Zoltán A megmaradás robotosa Voltunk, vagyunk, leszünk - e három szó díszlett csu­pán a határon túli Simonyifalva csöppnyi kul- túrházának színpadfalán egy héttel ezelőtt, szomba­ton. A falu ünnepet ült: 120 éve alakult a település, s em­léket állított - kiállítást nyi­tott - két nagy fiának. Simonyi Józsefnek, a le­gendás óbesternek, aki vitézségével kitűnt Má­ria Terézia seregében, és az ott született, de Gyulára elszármazott József Attila-díjas költő­nek, Simonyi Imrének. Néptáncosok felvonulá­sa, kiállítás szervezése megemlékező- Változtatni sek a két Sí- ÚpIIptip mányiról, föl- Kellel Le. klórbemuta- *♦♦»»»»•#*••«♦«»»♦* tők és az elmaradhatatlan bográcsos tették ün­nepivé a határ túloldalán összejött magyarok napját. A zsúfolásig megtelt teremben vagy há­romszázan - helybeliek és környékiek - szem­mel láthatóan itták a magyar szót, a magyar táncot és éneket. Szülők, nagymamák és nagy­papák jöttek el hogy megnézzék, meghallgas­sák gyermekeiket, unokáikat, miként énekük, táncolják a,.magyart”? Ha tudósítást írnék az eseményről, talán ennyi elég is lenne ahhoz, hogy visszaadjam, ami Simonyifalván történt. Talán még a pmtokoü hiányozna, hogy kik vol­tak ott, mit mondtak, mire emlékeztek. Még néhány veretes gondolatot is idézhetnék tőlük, ha találnék. Mellesleg találnék. Csakhogy ez nem tudósítás, hanpm emlékműállítás akar lenni azoknak, akik a simonyifalvai színpad falára kitolódták és odarajzszögezték a három szót: Voltunk! Vagyunk! Leszünk! Egy doktor volt az ünnep „mozgatórugója”. Egy közlésvággyal bíró körzeti orvos, aki innen negyven kilométerre - hihető vagy sem -, öt­ven évvel ezelőtti körülmények között a meg­maradás motorja. ír, szervez, helytörténetet kutat, kapcsolatokat ápol, pénzt szerez, múze­umot nyit és könyvet szerkeszt. Újabban em­lékmű-maketteket rendel gipszből az óbester­ről, s a mi Simányinkról, a hatalmas költség miatt a megvalósítás - a bronzba öntés - csöppnyi reménye nélkül. Közben fáradhatat­lanul járja a betegeket, megy mindenhová, ahol hivatása szerint szükség van rá. Az orvos a vállán cipeli a hiányos egészség- ügyi ellátottság, a falusi elmaradottság és a kisebbségi lét embemyomorító terheit. Tudja, mindegyiken változtatni kellene. Az elsőn or­vosként, a másodikon falusiként, a harmadi­kon magyarként. Alighanem számára az utóbbi a legfontosabb. A voltunk, a vagyunk és legfőképp a leszünk elszántsága. Hozzá hasonlóak sokan vannak? Kevesen? Ki tudja? Vannak. Egyelőre még vannak. Még él a remény: leszünk! Lesznek! Arpási Zoltán Híréoétél­Hófehérke olasz volt? Egy olasz mí­toszkutató szerint Hófehérke, a Grimm- testvérek híres, hercegnővé lett árva le­ánya nem német volt, hanem olasz, még­hozzá Veneto tarto­mányból származott. Giuliano Palmieri trevisói professzor megjelenés előtt álló kötetében védelmezi ezt a tételt. A kutató, aki főleg Észak-Olaszország legendáit tanulmányozta, megállapította, hogy rengeteg, a Hófehérkéhez hasonló mí­tosz született. Van egy olyan történet is, amely egy „méregszakértő” boszor­kányról beszél. A professzornak van magyarázata a hét törpére is. Szerinte a Dolomitok völgyében a bányásznak kis­termetűnek kellett lennie, hogy elférjen a hegyek szűk vájataiban. A német fel­dolgozást azzal indokolja, hogy a terü­let egészen 1918-ig a Habsburg-biroda- lom része volt, sok német élt itt, és való­színűleg így jutott el a történet a Grimm-fivérekhez, akik a világirodalom egyik leghíresebb meséjét írták belőle. Rumba, a robotporszívó. Elérhető árú ro­botporszívó került az üzletekbe az Egye­sült Államokban. A Rumba nevű, kis mé­retű robotporszívóhoz már 200 dollárért (50 ezer forint) hozzá lehet jutni. Beépített mikrochipjének és érzékelőinek köszön­hetően Rumba teljesen egyedül takarít, és nem jelent neki akadályt sem a lépcső, sem az útjába akadó tárgy. Gazdája köz­ben otthonától távol nyugodtan dolgoz­hat vagy bevásárolhat, s mire hazaér, ra­gyog a lakás. A Wall Street Journal című amerikai lap értékelése szerint Rumba egy nagyobb házibuli maradványait ugyan nem tudja tökéletesen eltakarítani, de any- nyira kedves látvány a robotoló robot, hogy az ember legszívesebben otthon ma­radna, és nézné, ahogy egyedül takarít. pülés közelében. A mintegy 128 millió éves leletről a kutatók megállapították, hogy a rendkívül ritka, tojással szaporo­dó, kis termetű, kétlábú, papagájéhoz hasonló csőrű dinoszauruszok csoport­jába tartozott. A most fellelt egyed azon­ban fajtájának eddig ismert legrégebbi példánya. Legszembetűnőbb sajátossá­ga a rágcsálókra jellemző, két hosszú, elálló metszőfoga. A csontváz alapján rekonstruálható testformája is valahol félúton lehetett a nyúl és a gyík között. A feltűnően elálló metszőfogak arra en­gednének következtetni, hogy az állat inkább növény-, mint húsevő lehetett. sabb dolog számunkra, mostantól szülői kötelességeink teljesítése lesz számunk­ra az első és mindenekfeletti feladat” - jelentette ki írásos nyilatkozatában a pár. Minelli azt is elmondta, hogy néhány éven belül szeretnék a többi gyereket örökbe fogadni. Az 56 éves színésznő márciusban ment hozzá a nála nyolc év­vel fiatalabb producerhez. Idén az egyik külföldi csatornán indítanak közös valóságshowt, Liza és David címen. McCartney Pekingben. Paul McCartney koncertet készül adni a pekingi Liza gyerekeket adoptálna. „Még há­rom gyereket szeretnénk adoptálni” — Zöldülő Szahara. Észak-Afrikáról készí­tett műholdas képek tanúsága szerint a több évtizedes szárazság miatt a Szahara által bekebelezett, elsivatagosodott terü­letek kezdenek újra kizöldülni. Egy brit tudományos lapban is megjelent felvéte­lek elemzése alapján megállapítható, hogy a sivatag egy, Mauritániától Eritre- áig terjedő széles sávból visszavonult, aminek hátterében az eső mennyisé­gének növekedése áll. A kutatók szerint a jobb földművelési módszerek is fontos szerepet játszottak a folyamatban. Tienanmen téren 500 ezer néző előtt. A Beatles egykori énekes-zeneszerzője, aki nemrégiben kezdte meg ötven várost érin­tő amerikai turnéját, hasonló koncertet sze­retne adni Kínában, valamint Moszkvában is, a Vörös téren. „Ezek lesznek életem legnagyobb koncert­jei. Céljuk, hogy béke- és szeretet-üzenetet közvetítsenek” — mondta a hatvaneszten­dős művész. A pekingi Tienanmen tér ak­kor vált világszerte ismertté, amikor 1989. június 4-ére virradó éjszaka szétverték a demokráciát követelő diákok tüntetését. McCartney már korábban is részt vett szá­mos, békét, demokráciát, emberi jogokat követelő rendezvényen. Nyuloszaurusz. Nyúléhoz hasonlóan elálló fogú dinoszaurusz megkövesedett csontvázára bukkantak kínai kutatók az ország északkeled részén, Pejpiao tele­Bodor Johanna és Szakály György balettcipők nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents