Békés Megyei Hírlap, 2002. október (57. évfolyam, 229-242. szám)

2002-10-08 / 235. szám

A kupolacsarnokba érve középen lát­hatjuk a Koronát. Mióta e szent ereklye az Országházban van, hazaiak és külföl­diek ezrei láthatták. A kupolában megcsodálhatjuk a 16 ágú csillagboltozatot, a színes ablakokat, a magyar uralkodók szobrait, Árpád feje­delemtől II. Lipótig. Fenn a magas kupo­lában a csillár 250 izzója szórja fényét. Hogyan javítják? Nem hatalmas létráról! A kupola felett van még egy, úgynevezett műszaki kupola, ebből leereszkedve le­het javítani a csillárt vagy égőt cserélni. A hamutartó is műemlék A kupolából nyílik a déli és az északi szárny, amelyek tükörképei egymásnak. A déliben az Országgyűlés ülésezik, az északiban volt valaha a felsőház, most kongresszusokat tartanak a falai között. az is - a harmincas években -, hogy az egyik képviselő a bibliát olvasta fel, fel­szólalásaként. A kormánypártiak termé­szetesen igyekeztek az obstrukciót elhá­rítani. Ehhez különösen értett az erősza­kos módszereiről ismert Tisza István. 1912. június 4-én egy obstrukció elfoj­tása után botrányos vihar tört ki az Or­szággyűlésben, amelynek során több tomboló ellenzéki képviselőt - elsők kö­zött gróf Károlyi. Mihályt - karhatalom­mal vezettették ki az épületből. A vihar napokig nem múlt el. Június 7-én, a Ház üléseiről kitiltott Kovács Gyula a sajtó­páholyból a terembe ugorva háromszor is rálőtt Tisza Istvánra. A golyók szeren­csére nem találták el a Ház elnökét, az előadói emelvénybe, az elnöki asztal oldalába és a falba fúródtak. A lyukak ma is látszanak, ma már műemléknek számítanak. europress vonzódtak hozzá, de akik megismerték, tudták, hogy szíwilágában a jóság foglal­ja el a legnagyobb teret. Valódi egyszerűség és szerénység volt. Nem irigye mások sikerének, viszont sohasem kereste a hangos elismerést. Steindl Imre 1839. október 29-én Buda­pesten született. A pesti műegyetemen és a bécsi képzőművészeti akadémián tanult. Steindl Imre életének utolsó két évét súlyos betegsége miatt tolókocsiban töltötte, de még így is naponta kint volt a Parlament építkezé­sén, 1902. augusztus 31- én bekövetkezett haláláig. Steindl mesterben való­di müvészlélek, hatalmas al­kotóerő lakozott. Sohasem kereste a szórakozást, nem pihent: minden örömét mű­vészetében lelte, egész éle­tét művészetének szentelte. Egyenes, szókimondó mo­dora miatt talán nem sokan A faragott kődarabok száma közel 600 000. A téglafalazat 173 600 négyzetméter a boltozat 191 000 négyzetméter, amelyekhez 40 millió téglára volt szükség. A vasneműek súlya, 28 368 métermázsa. Az épülete 286 méter hosszú, a kupola tornya 96 méter magas. Az épü­letnek 17 kapuja és 10 ud­vara van, a falak között 29 lépcsőházat, 13 liftet és 200 irodahelyiséget találunk. A főlépcsőn és a főemele­ten a falak, a díszítések bontására 22 karátos aranyfüstből, egy gramm töredékénél is könnyebb lapocskákból negyven kilónyit vittek fel a falakra a díszfestők. Az építkezés teljes költsége: 17 521 858 korona és 45 krajcár volt. (Egy ven­déglőben 22 krajcárért jól meg lehetett ebédelni.) A parlament épületére 1845-ben írták ki az első pályázatot. Markó Károly Firenzében tartózkodó és a Rómában, illetve Bécsben tanult Vitovszky István nyújtott be pályázatot. Ez utóbbi tervét fogadták el, ám a sza­badságharc miatt nem épült meg. 1880-ban született törvény egy, az Or­szággyűlés mindkét (az úgynevezett alsó és felső) házát befogadó, állandó Ország­ház építéséről. Országos Bizottság ala­kult, amely „az első alakuló ülésében, még a program pontozatainak megállapí­tása előtt elvül kimondotta: az épülő Or­szágház tervezése, s mi a beosztást és célszerűséget illeti, nem korlátozható pénzügyi tekintetek által, hanem az épü­let a jelen, valamint a jövőbeli szüksé­geknek is megfelelően épüljön”. A kiírt pályázatra 1883. február 1-jéig, 19 neves építőművész - köztük Hausz- mann Alajos, Schickadenz Albert - pálya­műve érkezett be. Egy évvel később jelent meg a határozat arról, hogy Steindl Imre tervét - némi módosítással - elfogadták. Az épület alapozási munkálatait 1885. október 13-án kezdték meg, de fél év sem telt el, leálltak a munkával. Az épület te­rületén ugyanis egy vízműtelep állt. Ezt elég lassan telepítették ki, így csak 1886. október végén lehetett folytatni a munká­latokat, amellyel 1887. augusztus 31-re el is készültek. A kupolacsarnok A főlépcsőn lépkedve feltűnik a boltoza­tot tartó nyolc, hat méter magas, egy-egy tömbből faragott, egyenként négy tonna súlyú svéd gránit oszlop. A világon ilyen csak 12 darab készült, a többi négy az an­gol parlamentben található. A legidősebb képviselő Semmiből nem lehet kiöregedni - vallja dr. Varga László (Fidesz-MPP), az Or­szággyűlés legidősebb képviselője.Em- lékszem, 1947 szeptemberében léptem be először a Parlamentbe - idézi vissza első parlamenti napját. Akkor a Demokra­ta Néppárt nyerte meg a választásokat, a 62 képviselő bazilikában megtartott öku­menikus istentisztelet után indult a Parla­mentbe. Isten házából az Ország házába. A képviselők általában tegezték egymást - emlékszik vissza. - Mára megváltozott a hangnem, sokszor nem is bírom halk gatni. A múltkor a liftben rászóltam egy fiatal nőre, tudja-e, milyen nyelven beszél. Ezeket a szavakat használta: kaja, meló, szabi... meg kellene tanulni megint szépen magyarul beszélni. 2002. OKTÓBER 8., KEDD - 7. OLDAL Az üléstermek padsorai, a főemeleti szo­bák bútorai, falai és mennyezete a leg­szebb fából, szlavóniai tölgyből készül­tek. Az üléstermeket körülveszik az iro­dalomból is jól ismert Ház folyosói. Az épületnek minden része műemlék, őrzi eredeti állapotát. A régi időket idézik a Ház folyosóin a beépített, fényesen csil­logó réz hamutartók, amelyeken olyan vastag, megszámozott vájatok vannak, hogy éppen beléjük fér egy szivar. Akkortájt csaknem minden képvise­lő szivarozott, ha kijött a teremből, a számozott hamutartóban meg­találta félig elszívott szivarját. Ma a folyosókon tilos a dohányzás. A belső csarnokok és ter­mek építőművészeti díszí­tésére a márványfélék közül a siklósi, a gyű- di (baranyai) és a vaskohi (bihari), girolamói, castel- venerei, sarrancolini és siennai márványt valamint mauthauseni svéd gránitot használtak. A korabeli krónikák szerint az addig parlagon heverő, építők előtt is­meretlen magyar márványkincsre ekkor figyeltek fel a geológusok és a kőfaragó mesterek. Egy Budapestről szóló vetélkedőn töb­bi között tesztlapokat kellett kitölte­ni. Arra a kérdésre, hány szobor dí­szíti az Országház homlokzatát, senki sem adott helyes vá­laszt. Elrohanunk az épület mellett, pedig érdemes rövidebb-hosszabb időt szentelve megcsodálni az épület minden apró részletét. A homlokzatot, tematikus sor­A Hazának nincs háza! - írta 1846-ban Vörösmarty Mihály. Csak négy évtizeddel később, többszöri pályázat elnyerése után kezdték el Steindl Imre tervei szerint építeni hazánk házát, a világ egyik legszebb parlamentjét az akkori lipótvárosi rakparton. A tervek szerint itt lett volna az 1896. évi ezredéves jubileumi Országgyűlés, de az épület nem készült el csak 1904-re. Ezért az ünnepi ülést 1896. június 8-án állva, a kupola alatt tartották meg. Összeállításunkban felvillantunk néhány jelenetet az Országház valójában több mint százéves történetéből. AZ ÉPÍTÉSZ, AKI SOHASEM PIHENT Az Országház számadatokban rendben 90, kőből faragott szobor díszíti, a kor legkiválóbb szobrászainak alkotá­sai. Az épület északi bejárata felett Árpád vezér és a hét fejedelem szobra a honfog­lalást, a déli bejárat’felett Szent István és az allegorikus figurák az államalapítást jelképezik. Az épület dunai oldalán, idő­rendi sorrendben állnak a magyar fejedel­mek és királyok, Árpádtól V. Ferdinándig. A város felőli oromzaton sorakoznak az erdélyi fejedelmek, országnádorok, kivá­ló hadvezérek és államférfiak szobrait ta- láljük. A Kossuth téri kapuzat felett Nagy Lajos és Mátyás király szobra áll. Munkácsy Terem Az épület déli szárnyán találjuk a Mun­kácsy Termet. A köztársasági elnök itt fo­gadja vendégeit és itt adja át a kitünteté­seket. Itt látható a nagy magyar festő, Munkácsy Mihály viszontagságos sorsú, Magyarok honfoglalása című festménye. A hatalmas festmény évtizedeken át a Szépművészeti Múzeum raktárában he­vert. A remekmű eredeti helyének a kép­viselőház elnöki emelvénye mögötti falat szánták, de amikor a kép elkészült, 1904- ben nem engedték oda helyezni. A művésztől ugyanis olyan képet ren­deltek, amelyen az itt élő népek behódol­nak Árpádnak. Munkácsy festménye pedig nem hódító, hanem barátkozó ta­lálkozást ábrázolt. Munkácsy megelőzte korát. A lyuk is műemlék Az obstrukció az ellenzék fegyvere. Nem új ötlet, hogy végeláthatatlan felszólalá­sokkal akadályozzák meg egy-egy tör­vényjavaslat keresztülvitelét. Előfordult A legfiatalabb képviselő Rendszeresen eltévedek még az Országházban, a liftekhez kell igazod­nom, a lépcsőkhöz nem megy - meséli Szijjártó Péter, a jelenlegi Országgyűlés legfiatalabb képviselője. A 23 éves fia­talember még most is tanulja, mi merre található az épületben, minden nap felfedez valami újat. Szijjártó Péter friss diplomás közgazdász létére a költség- vetési bizottság tagja. - Húszévesen már önkormányzati képviselő voltam, ' nem kerültem hirtelen furcsa szituációba azáltal, hogy az Országgyűlés tagja let­tem - meséli. Legfiatalabb önkormány­zati képviselőként volt, hogy neki kellett ülés előtt felállni és becsukni az ajtót, ezt az Országgyűlésben már nem kell megtennie. AZ ELÖREGEDETT PARLAMENT (Részlet Mikszáth Kálmán tárcájából, 1896) ...Ah, bizony öreg már a parla­ment, házsártos, tehetetlen, mo- rózus és szeszélyes. Érdekes megfigyelni ebben az állapotá­ban - amint az egyik lába már a sír szélén van, s mégis rugdaló- zik a másik lábával. Mennyi tenger idő egy ilyen testületben csak négy esztendő is! Hol van immár az a társaság, mely pezsgő életkedvvel gyűlt egybe az első ülésre? Az őslegen­dák közé látszik már tartozni ez első ülés, melyen az „admirális” Janicsáry elnökölt, ki bezárván az ülést, arra a közbekiáltásra, hogy a következő ülés mikor lesz, vállvonogatva odamordult: „Tudja az ördög." Janicsáry apó csak még fiata­labb lett azóta, de a Ház elvénhe- dett, átváltozott. Nem is az már ez, amelyik volt. Egynegyede ki­halt, egy másik negyede széjjel ment, a fele pedig, amelyik meg­maradt, összevissza keveredett. Az akkori kabinetből nincs már meg Fejérváryn kívül egy lélek sem, maga a vezér is, aki válasz­tatta a mostani országgyűlést, otthagyta pártját, önkéntes számkivetésbe bujdosván el a nemzeti párti gránicra. És milyen csúnya egy ilyen el­aggott Ház. A vén asszony is kel­lemetlen, de egy vén parlament még borzasztóbb. Nem érdeklő­dik a tárgyalások rendes menete iránt senki, azokat már csak Perczel Béni veszi komolyan. Az előadók beszédjeit, amikben alig lehet agresszív elem, senki se hallgatja; általában a szép beszé­dek értéke megszűnt. Nincs töb­bé olyan beszéd, amelyért valaki eldobja a folyosón a szivarját. Az elöregedett Ház nem tud már hallgatni, csak szavazni. Vannak esetek, hogy igen csinos beszé­dek alatt négy ember lézeng bent a teremben, a többi voks künn te­referél és pletykázik a folyosón, és csak a csöngettyűszó rángatja be őket. A kereskedelmi büdzsé­jénél megtörtént, hogy a Visontai beszéde alatt egyetlen ember sem ült a kormánypárti padokon. Megfoghatatlan, hogy kinek be­szélnek most már a negyedik esztendőben a szónokok? Az új­ságoknak? Bolondság! Az újsá­gok se ostobák, és csak kivona­tolják a beszédeket, az olvasó- közönségnek pedig éppenséggel megjött az esze, és nem olvassa el a kivonatokat sem (...) (...) S maga a vén Ház mit se törődik a saját elaggottságával, köszvényes lábával egykedvűen odább vánszorog, s az oldalnyilá- lásokat és az általános decaden- ceot úgy veszi, mint természetest, miközben csak egy dologra kíván­csi, hogy meddig él még. Érzi, hogy napjai meg vannak számlá­vá, a koporsója is kész, csak a dátum hiányzik. A teljes dátum, mert az anno 1896 bizonyos... Százéves aziország háza

Next

/
Thumbnails
Contents