Békés Megyei Hírlap, 2002. szeptember (57. évfolyam, 204-228. szám)

2002-09-30 / 228. szám

6. OLDAL - 2002. SZEPTEMBER 30., HÉTFŐ HÁT TÉR Az európai piacon a háztáji nyúl vinné a puskát Kvóta nélkül és vámmentesen beszállítható, de ilyen árakkal meddig éri meg? A kistenyésztok szájából elhangzott, még nyomdafestéket tűrő szöveget idéz az újságíró, ha úgy fogalmaz, hogy válsághelyzet­ben van a nyúlágazat. A február óta különösképpen nyomott vágónyúl felvásárlási ár két hónapja zuhanórepülésbe kezdett, s augussztus végére — szemben a tavaly csúcsként regisztrált kilogrammonkénti 400—410 forintos, már a termelők által is el­ismerten túlzottan magas árral — 140 forintra „tornázta vissza” magát. S az, hogy ilyen siralmas a helyzet, részint az egyes EU- tagállamokban és Svájcban tiltólistán szereplő, de hazánkban még engedélyezett — s kiváltképpen a nagyüzemi tenyészetek­ben használatos — hozamfokozó szerek terhére is írható. Békés megye- Kimondhatatlan szívfájdal­mam, hogy a szebb napokat lá­tott, Európában korábban rendkí­vüli keresletnek örvendő magyar nyálra ennek következtében - például a svájci piacon - rákerült a billog (bélyeg), hogy „anti­biotikumot, illetve hozamfokozó szert tartalmazhat”. S ez, mint tudjuk, a közösség piacán nem jó ajánlólevél. Az is tény, hogy a kül­földi hatóság nem válogat, hogy melyik nyúl származik a háztáji gazdaságból, s melyik nem látott még füvet sem a vágósúly elérésé­ig. A legnagyobb bajt persze az je­lenti, hogy a hátrányos megkü­lönböztetés egyformán sújtja a gazdasági abrakkal hizlaló kister­melőt, illetve a javarészt tápot ete­tő, valamint hozamfokozó szere­ket is alkalmazó nagyüzemi nyu- lat is - mondja Boros László, a dobozi székhelyű Nyúlker Bt. ügyvezetője tudatva, hogy több fronton is harcba szállt a méltat­lan csorba mihamarabbi kiköszö­rülése érdekében.- A hazai feldolgozóipar jelen­tős részét birtokló, a svájci piacra termelő, OLIVIA Élelmiszer­feldolgozó Kft. ügyvezetőjével, Meinrad Odermatt úrral az FVM főállatorvosától már kérelmeztük, hogy a Svájcban, Franciaország­ban és Olaszországban is tiltólis­tás Flavomycin és Agilamycin ne­vezetű hozamfokozó szereket ha­zánkban is tiltsák be — tudatja az egyik vonalon zajló eseményeket. Igaza alátámasztásaképpen - a másik vonalra vezényelve - a lajosmizsei székhelyű társaság fejlécével ellátott Felvásárlási do­kumentációt nyújt át, melyet - a minőség biztosítása érdekében — a termelőkkel íratnak alá. A doku­mentációból kiderül hogy: „Az át­adásra került nyulak a hizlalás időtartama alatt csak hivatalos, ál­latorvos által felírt és engedélye­zett gyógyszert kaptak. Antibioti­kumot csak gyógykezelés céljából használtunk, állatorvosi felügye­let mellett... Hormonok, antimikrobiális szerek, valamint antibiotikumok - különös tekin­tettel a Flavomycin - mint növe­kedésserkentő hozamfokozó nem kerültek felhasználásra.” A követ­kező pontból az is egyértelművé válik, hogy a termelők aláírásuk­kal hozzájárulnak: „az OLIVIA Kft. hatósági állatorvosa szúró­próbaszerűen a beszállított álla­tokból mintát vegyen és szerma­radvány vizsgálatot végeztessen”. Ahhoz kétség sem férhet, hogy ha valaki „képben van” nyúlügyben, az Boros László. Még az átkosban kezdte, amikor — mint mondja — „még úgy néztek ránk, masze­kokra, mint a véres rongyra”. Je­lenleg integrátorként Békés mel­lett Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun- Szolnok, Pest, Bács-Kiskun, illet­ve Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyéből 4 ezer körüli kistermelővel áll napi kapcsolatban, s ebből ere­dően tudja, hogy mi hibázik. Lapunk 2002. március 30-ai számában Európában hódít a ma­gyar nyúl című írásunkban Bleyer Ferenc, a Nyúl Terméktanács az­óta leköszönt ügyvezető igazgató­ja még azt nyilatkozta, a tavalyi esztendőt a nyúl éveként tartják számon a kistermelők. Igaz, már azon írás megjelente után is felhá­borodott termelők keresték meg szerkesztőségünket, s tiltakoztak, mondván, hogy 260-270 forintra zuhant a vágónyúl kilónkénti fel- vásárlási ára. A nyúl éve szlogen- 140 forintos kilónkénti átvételi ár mellett - egyelőre még inkább a múlté, s már nem igaz, hogy aki „nyálhoz nyúl”, az jól jár — tud­juk meg a termelőktől. A megyeszékhelyi Egység és Rózsa utca sarkán üzemelő átve­vőhelyen augusztus végén vasár­nap hajnalban a ketrecekkel meg­rakott Ifa körül páran lézengnek. Közhiteles mérést követően, a szó szerint grabancon ragadott, riad­tan lapító tapsifülesek a ketrecek­ben landolnak, s a termelők átve­szik a megérdemelt, ám csekélyke ellenértéket. Amint Popol Gábomé Márta - a saját nyomorúságukon is nevetve - mondja, „megugrott az ára, mert 150-et fizetünk kilójá­ért”. (Ma a vágónyúl kilónkénti átvételi ára 180 forint - a szerk.) Racsák Jánosnak jelenleg 11 nyúlja van otthon, de most pang a tenyésztés, hiszen ilyen ár mellett halálos vétek fialtatni.- Azt nem kapom vissza, amit megetettem a nyúllal, s ezeket is csak azért hoztam ki, mert hely­gondjaim támadtak az állomány- nyál. Úgy 320 forint kilónkénti ár­ral már kiegyeznék, de ez így tisz­ta vicc. A gabona ára emelkedett- hogy a tápról ne is szóljak -, a nyúl ára meg folyamatosan csök­kent. Álljon elő valaki, aki két kilogramm nyulat előállít 300 forintból, s az előtt leveszem a kala­pom - mondja búcsúzó­ban. Csak Márta figyel­meztetésére jut eszébe, hogy az állatok ellenér­tékét sem vette még át.- Mind a hatvanat ki­engedtem az udvarra, le­gelni! Ennyiért aztán biztosan nem engedem, hogy leadja a gyerek. Százötven forint, az két gömb fagylalt ára. Megáll az ember esze - össze­gez lakonikus tömörség­gel Garamvölgyi János. Közben begördül Kiss József, a csomagtartóban kilenc tapsifülessel, de amint meghallja az árat, azonnal indul is.- Már a kétszáz forin­tos kilónkénti ár is nevet­ségesen alacsony volt, nem hogy a százötven. Mennénk nyaralni, így ha hazamentem, vágom nyakon őket, s be a hűtő­ládába - teszi hozzá mi­előtt visszaülne az autó­ba. Közben Boros Lászlót többen arról faggatják, hogy mikorra várható esetleges emelkedés, hi­szen akkor várnának a leadással. A dolog szép­séghibája persze az, hogy a felvásárló az I. osztályú - azaz 2,5-3,5 kilogramm közötti - nyálért fizet 150 forintot. A II. osztály, vagyis a 3,5 kilogrammos tömeghatárt túllépő nyúl kilón­kénti ára - jelen állás szerint - már csak 67 forint! Ritka kivétel, azért akad, aki nyulat keres. Forgó János a nász­asszonytól kapott egy bakot, s mellé egy anyát keres. Az üzlet hamar megköttetik, s 200 forintos kilónkénti áron gazdát cserél a szemrevaló tenyészanya. Amint az újdonsült gazdától megtudjuk, bár korábban - igaz kicsiben - jó­maga is tenyésztéssel foglalkozott, mára felszámolta az állományt.- Nem teher korán kelni, sze­retem ezeket az állatokat, s ezért tartom őket. Mára már csak öt anyám van, s körülbelül harminc a teljes állomány. Kizárólag gaz­dasági abrakkal és zölddel tartom a nyulakat, s így is szépen fejlőd­nek - válaszolja korát megha­zudtoló komolysággal Kovács Zsolt, aki idén elsős a Kemény Gáborban, de már jó pár éve nyu­lat tart. Marika, a tenyeres-talpas asz- szonyság — nyomdafestéket nem tűrő cifra káromkodások közepet­te - éppen azon sopánkodik, hogy kilenc darab első osztályú A szebb napokat látott, Európában korábban rendkívüli keresletnek örvendő magyar nyúlra rákerült a bélyeg, hogy „antibiotikumot, illetve hozamfokozó szert tartalmazhat”. S ez, mint tudjuk, a közösség piacán nem jó ajánlólevél D-FOTÓ: VERESS ERZSI nyúlért 3 ezer 550 forintot kap mindössze, amikor üvegcsöröm­pölésre kapjuk fel a fejünket. A sarkon beforduló Racsák János ütött-kopott biciklijének csomag­tartójában zörögnek az üres sö­rösüvegek.- Jól kaptam, mama elküldött sörért, de viszem a betétet, mert a nyulak ára nem futná a sört - leg­alizálja az asszonyi áldással reg­geli komlószörpbeszerző körút­ját.- A magyar nyúl becsülete, s jó hírneve a nyúltáp előtti időkben gyökerezik. Az európai országok­ban ma is a háztáji, lucernán, s gazdasági abrakon hizlalt nyúl vinné a puskát, ha a baromfiága­zathoz hasonlóan a kétes eredetű, nagyüzemi kínai nyúl nem árasz­totta volna el a közösség piacát — utal a globális méretű - remélhe­tőleg átmeneti - problémára Bo­ros László. - A nagyobb gondot persze az jelenti, hogy a huzamo­san nyomott ár hatására a háztáji termelői szféra megteheti, hogy felszámolja az állományt, de az újrakezdés mindig nehezebb — toldja meg mondandóját. Beszélgetőpartnerem a 21 éves békéscsabai, Nyíregyházán főiskolás lány — nevezzük Anitá­nak - 1999 húsvétjára kapott négy nyuszit, s azóta folyamato­san gyarapította az állományt. Jelenleg 90 darab - javarészt buszkáti, kosorrú, német ezüst, illetve német óriás — tapsifülest tart, de — mint szavaiból kiderül — a 400 forintos kilónkénti kor­szakban 220 nyula is volt egy­szerre. Amint mondja, idén a ka­rácsonytól sem sokat remél, mert húsvét előtt sem ugrott meg a nyúl ára. Kizárólag lucernaszé­nával és gazdasági abrakkal hiz­lal, s igaz, nem méri dekára a ta­karmányt, de meg is van a látsza­ta. Elmondása szerint két hét el­téréssel ugyanazt a tömeget ütik nyuszijai, mint a táppal és ho­zamfokozó szerrel „felpumpált” tapsifülesek. — A két húsminőséget meg össze sem lehet hasonlítani, s gazdaságossági szempontból kö­zelítve a témához, ez kifizető­dőbb. Háromszáz forint körüli ki­lónkénti felvásárlási árral már ki­egyeznék — tudatja, hogy az idén megszerzendő közgazdász diplo­májának máris hasznát vette a költség-haszonelemzés elkészíté­sénél. Az ugyancsak közis­mert, ám cseppet sem ör­vendetes tény, hogy az egyik legegészségesebb ál­lati fehérjeként aposztro­fált nyúlhús iránt a hazai piacokon minimális a ke­reslet. Az éves árualap mindössze öt százaléka kerül belföldön forgalom­ba, s az egy főre jutó éves fogyasztás alig tíz deka. Tavaly - magasabb felvá­sárlási ár lévén - az ágazat termelése 17,4 százalékkal haladta meg az előző évi mennyiséget. A feldolgo­zók összesen 12 ezer 761 tonna élő vágónyulat vásá­roltak fel, s ebből 5 ezer 615 tonna húst állítottak elő. Ez zömében exportra került, a fő piacok Svájc, Olaszország, Németor­szág, Görögország, Orosz­ország, a Benelux államok és Franciaország voltak. Persze minden relatív, ek­ként a tavalyi termelés- mennyiség-növekedés is. Tíz évvel korábban — 1992-ben - ugyanis 36 ezer 800 tonna élőállatot vásároltak fel a feldolgo­zók, s az arányok is más­ként álltak akkor: a felvá­sárolt állatok több mint 90 százalékát a kistermelői szféra produkálta, s csak 10 százalék körüli volt a nagyüzemek részesedése. Ez az arány mára jelentő­sen megváltozott. Tavaly a felvásárolt mennyiség 45 százalékát adták a kistermelők, s a csomagolt, vágott nyúl 55 száza­léka a vállalkozó méretű telepek­ről került ki. A szigorodó (Uniós áll-.r lategészségügyi szabályok sem kényeztették a kistermelői oldalt. Az európai közösség ugyanis a fertőzésveszélyre hivatkozva megtiltotta az élőnyúltranzitot, s ez is a feldolgozói háttérrel in­kább felvértezett nagyüzemi szfé­ra malmára hajtotta a vizet. A múlté tehát az az idő, amikor ha­zánkban a nyúlhús- és nyúlbőrex- port együttes árbevétele éves szinten meghaladta a 60 millió dollárt. Tavaly ez az összeg vala­mivel több mint egyharmadára, 21,5 millió dollárra rúgott. A kistermelői oldal azt is ne­hezményezi, miszerint a Nyúl Terméktanács támogatási rend­szere sem kifejezetten a háztáji gazdaságokat preferálja.- Egyébként az EU tagországa­iba és Svájcba mennyiségi meg­szabás, kvóta nélkül és nulla szá­zalékos vámkulccsal, azaz vám­mentesen szállítható a magyar nyúl — zárja újabb meghökkentő bejelentéssel mondandóját Boros László. BOTH IMRE Hazánkban kicsik az idegenforgalmi cégek A turistáknak több mint a fele EU-országba utazik Európai uniós tagként hazánk a világ legnagyobb turisztikai piacára kerül be. Ennek előnyeit csak úgy használhatjuk ki, ha felkészülünk rá — mondotta dr. Lengyel Márton, a Magyar Turisztikai Egyesület elnöke a közelmúltban Szarvason rende­zett konferencián, amely arra igyekezett rávilágítani, mi a te­endőnk az uniós csatlakozást megelőző időszakban? Szarvas A világ hétszázmilliós turistafor­galmának közel hatvan százaléka az Európai Unió országaiba irá­nyul. Ez az összes turisztikai be­vétel felét jelenti - a Turizmus és vidékfejlesztés az európai uniós csatlakozás tükrében című kon­ferencián dr. Lengyel Márton ezekkel az adatokkal érzékeltet­te, az államszövetség tagjaként komoly piaci előnyhöz jutha­tunk. Ehhez versenyképessé kell válni. Az előadó figyelmeztetett rá, a fokozott állami szerepválla­lás elengedhetetlen, mert ha­zánkban a magánszektor nem elég erős ahhoz, hogy infrastruk­túrát és oktatást fejlesszen. A Széchenyi-terv biztató folyama­tot indított el. Ez volt az első olyan nemzetgazdasági terv, amely jelentős összeget rendelt a turizmus fejlesztéséhez. Egy-egy térségben a turiz­mus a legfontosabb területfej­Megtérül az összefogás A sikeres felkészüléshez fontos, hogy a turisztikai fejlesz­tési programok beépüljenek a térségfejlesztési programok­ba, s ez az elv a nemzeti fejlesztési tervben is érvényesül­jön. Helyre kell tenni a turizmus intézményrendszerét, megoldani a törvényi szabályozást és fejleszteni a képzést. Dr. Lengyel Márton szólt arról is, egyetlen település attrak­ciójáért még nem kerekedik fel a vendég, ezért kívánatos a térségi együttműködés. Az összefogás a turisztikában ki­vált megtérül, mert itt az értékek nem összeadódnak, ha­nem szorzódnak. lesztési tényező lehet. Kivált igaz ez azokra a vidékekre, ahol nincs ipar, ellenben van természeti érték és kulturális örökség. A jövedelemszerző képességgel nem rendelkező területre, a másutt megtermelt jövedelmet kell odavonzani. Ennek hatásos módja lehet a turizmus. Elhangzott, a Budapest-köz- pontúság az idegenforgalomban is érvényesül. A külföldi vendég- éjszakák negyven százaléka a fő­városhoz kapcsolódik. Meg kell nyújtani a vendégek magyaror­szági tartózkodásának az idejét, s ebben kitüntetett szerepet kap­hat a vidék, mert igazán az képes a turisták által nagyra értékelt egyedi és sajátos élményt nyújta­ni. CS. R. Felvették a Vörösmarty nevet Orosháza város képviselő-tes- tülete a négyéves ciklus utol­só ülésén, szeptember 26-án elfogadta az idén százéves III. Számú Általános Iskola név­változtatási kérelmét. Az in­tézmény új neve: Vörösmarty Mihály Általános Iskola. ________Orosháza Az iskola 1902-ben kezdte meg működését Állami Elemi Népisko­la néven. 1908-ban már Orosházi Állami Elemi Iskolának hívták. 1946-ig, Orosháza várossá válásá­ig, még további három nevet viselt az iskola, abban az évben vette fel a 3. Számú Állami Általános Isko­la elnevezést, egy év múlva azon­ban újabb „keresztelő” követke­zett, ekkor Vörösmarty Állami Ál­talános Iskolaként folytatta a ne- velést-oktatást az intézmény. A Vörösmarty nevet azonban csak egy tanéven keresztül viselték. 1948 óta még háromszor változott az intézmény elnevezése. Az iskolát 1999-ben bővítették, újították fel. Már ekkor megfogal­mazódott a gondolat, vegye fel egy olyan személyiség nevét, akinek szellemisége példa lehetne a tanu­lóifjúság előtt, annál is inkább, hi­szen az 1947-48-as tanév kivételé­vel erre nem volt példa. Javaslat­ként elhangzott Darvas József, De­ák Ferenc és Vörösmarty Mihály neve is. Az elnevezésről véle­ményt nyilvánított az iskola neve­lőtestülete, tanulóifjúsága és a szü­lői szervezetek is. A nevelőtestület Vörösmarty Mihály nevének felvé­telét javasolta, amit megerősített az iskolaszék, a szülői munkakö­zösség és a diákönkormányzat is. A névválasztást a képviselő-testü­let is jóváhagyta. Az ünnepélyes névfelvételre november 15-én, az intézmény fennállásának 100. év- fordulóján kerül sor. __________ice.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents