Békés Megyei Hírlap, 2002. szeptember (57. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-19 / 219. szám
6. OLDAL - 2002. SZEPTEMBER 19., CSÜTÖRTÖK ORVOSTUDOMÁNY ^BÉKÉS MEGYEI HÍRLÁP Ments meg három életet! A rászoruló betegek vérszükségletét kielégítik A Réthy Pál kórház mellett a Gyulai út 20. szám alatt található a véradó intézet Az életet jelenti a vér „...érzi, ahogyan visszatér belé az erő” Nemcsak a gyógyítók, hanem a köznép is mindig tudta, érezte, milyen fontos szerepe van a vérnek az emberi életben: a kicsit misztikus, titokzatos vörös folyadék az élet jelképévé vált a tudatunkban. A vér ma is az élet szimbóluma a szemünkben. A modern orvostudomány pedig éppoly tisztelettel közelít hozzá, mint a köznapi emberek, mert a gyógyításban, az életmentésben a vér nélkülözhetetlen. A békéscsabai Réthy Pál Kórház két vezető főorvosának segítségével a transzfúzióval, a gyógyító vérrel igyekszünk megismertetni olvasóinkat. Az Országos Vérellátó Szolgálat békéscsabai területi vérellátója a kórház szomszédságában helyezkedik el. Itt várjuk naponta 8-12 óráig a segíteni kész kedves donorainkat, akik egy véradással 3 ember életét mentik meg. Véradóinktól kapott 450 ml teljes vérből számos vérkészítményt, illetve gyógyszer-alapanyagot gyártunk szigorú minőségi előírások betartásával. Vírusszerológiai (Hepatitisz, HÍV) és vércsoport-szeroló- giai kivizsgálás után a vér alkotóelemeit centrifugálással egymástól szétválasztjuk egy többrészes zárt zsákrendszeren belül, annak megnyitása nélkül. A vörösvér- sejt és vérlemezke közvetlenül a Ezzel a címmel rendeznek versenyt október 2-án 13 óra 30 perckor a békéscsabai Réthy Pál Kórház-Rendelőintézet ebédlőjében, ahol a fekvőbeteg-osztályokon dolgozó ápolók háromfős csapatai — szám szerint 14 — mérik össze tudásukat, ügyességüket a sebkezeiés terén. Akit elért már a balvégzet, azaz sérült már meg komolyabban, vagy akit operáltak, esetleg hosszas betegsége alatt felfekvésekkel kínlódott, az tudja: nagyon nem közömbös, hogy érti- e a dolgát a sebet ellátó nővérke, de az sem, hogy milyen anyagokat használ erre a célra. A csabai kórház ápolói két továbbképző tanfolyamon vettek már részt, ahol a modern sebkezelés betegellátásban kerül felhasználásra. A vörösvérsejt-koncentrá- tum 28 napig, míg a vérlemezke- koncentrátum 5 napig tárolható. A vérplazmát a vér levételétől számított 6-8 órán belül lefagyasztjuk, és -30 Celsius-fokon tárolva a benne lévő véralvadási faktorok és immunglobulinok funkciójukat megtartva kinyerhetők egy bonyolult gyártási folyamat során, mely gyógyszer- gyári körülmények között történik. Rászoruló betegeink vérszükségletét a lehető legrövidebb időn belül minden esetben kielégítjük, szoros együttműködésben a klinikussal. technikáit és eszközeit ismerhették meg a gyártó-forgalmazó szervezésében. A korszerű, nedves sebkezelés a sérülés gyorsabb gyógyulását eredményezi, emellett ezek az újabb kötszerek puhábbak, nem ragadnak a sebbe, a ragtapasszal rögzített lapocskák pedig köny- nyen és kevesebb fájdalommal távolíthatók el. Használatukat természetesen meg kellett tanulni, s a két tanfolyam után most Tárkány-Szűcs Zsuzsanna ápolási igazgató és munkatársai egy jókedvű, izgalmas játékot szerveztek a kollégáknak, hogy megmutathassák: igenis eredményes volt a továbbképzés. A zsűri minden bizonnyal szigorú lesz, elnöke Vargáné Baksai Erzsébet, a Mölnlycke területi igazgatója. A legnagyobb vérfelhasználók: a baleseti sebészet, ortopéd sebészet, az összes sebészeti jellegű szakterület, a szülészet-nőgyógyászat, belgyógyászat és természetesen az intenzív betegellátás. Ez utóbbi nem műtétes szakma, ennek ellenére igen nagy vérfelhasználónak számít. Ám vérvesztés nem csak műtérnél vagy balesetnél fordulhat elő, hanem egyéb betegségeknél is.- A legismertebbek e téren a fekélybetegségek, a gyomor-, nyom- bélfekély, amikor szövődményként emésztőszervi vérzés jelentkezik - mondja dr. Péter József belgyógyász főorvos. Fellépnek a vérszegénység jellegzetes tünetei: gyengeség, bágyadtság, szédülés, sápadtság. Ez odáig is vezethet, hogy már attól is eszméletét veszti a beteg, ha fekvő helyzetből felül. Ilyenkor a transzfúzió életmentő lehet. Sok idült betegség - daganatok, elhúzódó fertőzés, vesebetegség - kísérő tünete lehet a vérszegénység, ami ez esetben lassan alakul ki, nem jár olyan hirtelen, látványos tünetekkel, de a beteg fáradékony, hullik a haja, töredezik a körme, rossz a közérzete. Transzfúzióra csak akkor kerül sor, ha a beteg olyan súlyos állapotban van, hogy nincs idő más módon szaporítani a vérét, vagy az alapbetegség olyan, hogy nem is lehet a fellépő vérszegénységet gyógyszeresen kezelni.- Ma még a vérrel gyógyítás egyszerűen nélkülözhetetlen, életet ment - szögezi le határozottan dr. Szabó Terézia, a kórház főigazgató főorvosa. — A transzfúzió ma rutineljárás, de a kutatások továbbra is folynak, hogy minél többet megtudjunk a vércsoportokról, alcsoportokról, illetve a vérrel átvihető betegségekről. Vannak ugyanis olyan betegségek, amelyeknek a kórokozói bizonyos időzónában nem kimutathatók, pedig jelen vannak, és sajnos létezhetnek olyan betegségek is, amelyeket nem ismerünk. Tudom, ez így félelmetesen hangzik, de amikor már vérre van szükség, akkor az a konkrét, heveny betegség még félelmetesebb, és a transzfúzióval ott és akkor, azonnal életet tudunk menteni. A vérképző szervek betegségei között vannak nagy biztonsággal gyógyíthatók, de igen súlyos kimenetelűek is. Dr. Péter József elsősorban a különböző hiányok okozta rendellenességekről beszél.- Érdekes módon sokszor pont ezeket lehet vér adása nélkül gyógyítani. A vashiány okozta vérszegénység gyakori például a menstruációs zavaroknál. A nőgyógyász kezeli a menstruációs problémát, emellett üyenkor vaskészítményt adunk a betegnek. A másik jellemző típus: a vészes vérszegénység, ennek oka a B12-vitamin hiánya. Ez a vérszegénység lassan fejlődik ki, viszonylag jól képes az ember elviselni, és ha időben kiderül, akkor a vitaminkezelés hatására a szervezet termelni kezdi a vért és rendbejön a beteg. — Ennél súlyosabb a dolog, ha az alkotóelemek termelődésének rendje borul fel - folytatja dr. Szabó Terézia. — Mint tudjuk, a vért a csontvelő képzi. A vérlemezkék a vér alvadását szabályozzák. Ha valakinek nagyon lassan, vagy egyáltalán nem alvad a vére, akkor a legkisebb sérülés is végzetessé válhat a számára, ha viszont nagyon alvadékony, akkor a trombózis kialakulásának veszélye fenyeget. Ezt tudjuk kezelni. A vörösvérsejtek az oxigént szállítják a sejtekhez, ahol az anyagcsere folyamatai lezajlanak, s a keletkezett szén-dioxidot a vér ismét a tüdőbe szállítja, ahonnan az távozik. A fehérvérsejtek a szervezet védekezőfehdszéré- ben játszanak kiemelkedő szerepet, a kórokozók pusztításában vesznek részt. Ha akár a vörös-, akár a fehérvérsejtek kont- rollálatlan szaporodásnak indulnak, akkor mondjuk igazán, hogy a vér, a vérképző csontvelő betegedett meg. Bizonyára sokan idegenkednek a gondolattól, hogy ereikben egy másik ember vére keringjen. Hasonlatos ez a szervátültetéssel kapcsolatos ellenérzésekhez, annál is inkább, mivel maga a transzfúzió bizonyos értelemben nem más, mint szervátültetés. Aki még sosem esett át rajta, valószínűleg elképzelni sem tudja, milyen érzés lehet, hogy a feje fölött függő palackból egy idegen vére folyik be az ereibe. Szabó főorvosnő viszont az intenzív osztályon eltöltött évei alatt sok ezer beteget gyógyított ily módon, életeket mentett, természetes hát, hogy vannak erről tapasztalatai.- A heveny vérvesztés, vagy a súlyos vérszegénység, az nagyon kínzó állapot. Rettenetes. Amikor valakinek a vérvesztesége a kritikus- ság közelébe ér és érzi, hogy a halál közelében jár, kimegy belőle az életerő. Beszűkül az életműködése, szinte már csak az agya működik, úgy érzi, hogy üresen ver a szíve, gyakori, hogy mindene fáj, mert a vér már nagyon kevés oxigént szállít, és az oxigénhiány fájdalmas. Amikor elindul a transzfúzió, akkor mindezek megszűnnek: érzi, ahogy a vérrel visszatér belé az erő, elmúlik a fájdalom, fel tudja emelni a fejét a párnáról, látja, hogy a testébe visszaköltözött az ereded szín, eltűnt a falfehér bőr. Ez egy igen gyors folyamat, s ha a beteg eszméleténél van, akkor érzi is, hogy mind jobban van. Hozzáteszem: ez akár gondot is okozhat, mert például ha egy súlyos gyomorvérzéssel kezelt beteg átesett a transzfúzión, hirtelen erőre kap, és úgy gondolja, hogy meggyógyult, nem egyezik bele a műtétbe. Hazamegy oki kezelés nélkül, és egy idő múlva kezdődik minden elölről. Egy heveny vérvesztés tehát transzfúzióval ragyogóan kezelhető, persze el kell állítani a vérzést, hogy ne üres hordót töltögessünk, de ahogy a beteg megkapja háromnégy, vagy tíz-húsz idegen ember vérét, azonnal visszatér az ereje. Nagyon különös dolog ez, de nem hinném, hogy túlzottan lelkiznének rajta: annyira erősek a testi, fizikai tünetek, hogy ilyenkor az ember nemigen elmélkedik az idegen vér gondolatáról. Ráadásul ez az idegen vér egy idő után eltűnik a testünkből, és felépítjük újra a sajátunkat. Mégis vannak, akik nem fogadják el ezt a gyógymódot, alig feldolgozható, alig feloldható dilemmát okozva ezzel az orvosnak. Mint kiderül, mindketten igen nehezen tudnak belenyugodni, hogy nem segíthetnek, hogy a beteg személyiségi jogainak tiszteletben tartása gátolja őket abban, amire esküt tettek.- Személyes tapasztalatom az, hogy felnőtt, tiszta tudatú, cselekvőképes emberek nem szokták visszautasítani a transzfúziót, ez alól kivétel, ha valaki vallási okból kénytelen erre - mondja az igazgatónő. - Ezek a Jehova tanúi. Nagy gond, mert megtehetik, hogy elzárkóznak az életmentő beavatkozástól. Minket az orvosi eskü köt arra, hogy mindenáron segítsünk, de ha valaki az idegen vért tiszta tudattal, írásban visszautasítja, akkor semmit sem tehetünk. — Sajnos, így van - erősíti meg Péter főorvos. — De el kell mondanom, hogy ha a beteg döntésképes, akkor transzfúzió javaslata esetén csakúgy, mint műtét előtt, alá kell írnia a beleegyező nyüatkozatot; éppígy az elutasítást is tiszta tudattal, tanúk előtt kell aláírnia. Ha a beteg halál közeli állapotba kerül, nincs eszméletén, akkor én - hangsúlyozom, én magam - úgy vélem, hogy nem asszisztálhatok a beteg halálához, nem nézhetem tétlenül. Ha ugyanis a beteg már nincs tudatánál, nem tudja újra átgondolni az ő régebbi állásfoglalását, pedig elképzelhető, hogy ha dönthetne, mégis inkább az életet választaná. A közeli életveszély sokszor átértékelteti az emberrel a dolgokat. Ezért mondom: ha egy gyomorvérzéses beteg ilyen állapotba kerül, én valószínűleg nem lennék képes hagyni, hogy meghaljon azért, mert nem kaphatott vért. Szabó Terézia főorvos azért lát némi reménysugarat a konfliktus megoldására, hiszen az orvostudomány, a kutatók keresik a lehetőségeket az egész világon. A Jehova tanúi élenjárói azoknak a kutatásoknak, fejlesztéseknek, amelyek az idegen vér adásának kiváltására, visszaszorítására irányulnak. Ezek közt a legelterjedtebb eljárás a vérmentés, a szakszerű fogalom magyarázatát a főorvosnő azonnal meg is adja.- Ha egy beteg műtétre készül, akkor előtte két alkalommal veszünk le tőle négy*- négy deciliter vért, eltároljuk, s ezt kapja a műtét során vesztett vér pótlására. Ez már nálunk is szokásos eljárás, predonációnak nevezzük. A beteg egy hétig szedi a vaskészítményt, amitől a szervezete erőteljesen kezdi termelni a vért, levesz- szük, és ezt használjuk fel utána. Sőt, ha a testüregben nagyobb vérzés keletkezik például egy baleset során, akkor ezt a mellkasba, hasüregbe elfolyt vért mentjük, és megfelelő kezelése után ezt is fel tudjuk használni. Erre létezik egy speciális vérmentő készülék. Az ortopéd sebészeti műtét után pedig a csontból szivárgó vért kivezetjük, egy e célra készült, a megfelelő oldatokat tartalmazó tasakban felfogjuk és a beteg ezt a vért, azaz a sajátját kapja vissza. Vannak ugyan kísérletek a vüágban művér előállítására is, de ez ma még sehol nem bevett klinikai gyakorlat, úgyhogy a vér életmentő, fontos gyógyító eszköz az orvosok kezében. Az oldal a Békéscsabai Réthy Pál Kórház Rendelőintézet támogatásával készült. Internet: www.rethy.hu Email: titkar@korhaz.rethy.hu DR. GYIMESI HILDA INTÉZETVEZETŐ FŐORVOS Versenyeznek a nővérek Modem sebkezelés Mölnlyeke-kötszerekkel Az alkohol kismértékben,,gyógyszer” Felmegy a vérnyomásom, a vércukrom, mindjárt agyvérzést kapok... Naponta mondjuk ezt, ha valami bosszúság ér minket. Dr. Péter József szerint nem véletlenül, mert ezek a jelenségek valóban bekövetkezhetnek bizonyos stresszhelyzetekben. A vér szaporítása céljából javallt vörösbor esetében azonban nem teljesen pontos a népi gyógymód:- Újabban tudományosan megalapozott tanulmányok is igazolják, hogy igen mértékletesen fogyasztva az alkoholnak jó hatása lehet, véd a szívinfarktustól, érrendszeri megbetegedésektől, de ez bármelyik alkoholféleségre igaz. A bort szokták ugyan javasolni, de csak azért, mert a pálinka megérzik a leheleten, a sörivók pedig ritkán állnak meg az egy pohárnál, azaz gyakran túlméretezik a preventív dózist - fejezi be nevetve dr. Péter József, a Réthy Pál Kórház belgyógyász főorvosa. A biztonságos vérátömlesztés Az orvosok nagyon régóta próbálták a vért felhasználni a gyógyításban: a sebesült, vérző beteg mellett állva természetes volt a gondolat, hogy pótolni kell az elvesztett vért. Ám korszerű laboratórium és transzfúziós eszközök nélkül nagyon is bizonytalan volt a beavatkozás kimenetele. Előfordult, hogy siker koronázta az erőfeszítést, de gyakran nem tudták megmenteni a beteg életét. Mivel az egyes emberek vérének összetételéről, sajátosságairól, a korabeli eszközök és ismeretek birtokában megállapíthatatlan különbségekről nem tudtak, ezért nem a felhasznált vérnek, illetve a beavatkozásnak, hanem a betegségnek tudták be a sikertelenséget. Az első igazi lépést a transzfúzió felé vezető úton 1874-ben Lechard Landois német fiziológus tette meg, aki leírta a vörösvértes- tek feloldódásának jelenségét, a hemolízist. Ez tulajdonképpen a befogadó szervezet félelmetes reakciója a vérátömlesztésnél. A jelenség magyarázatát Landois kísérletei sem adták meg, mivel a hemolízis okát a befogadó valamilyen betegségével összefüggésben keresték. A nagy áttörést a századfordulón egy bécsi kórbonctani intézetben dolgozó orvos, Karl Landsteiner felfedezése jelentette. Landsteiner a megfigyelései nyomán arra a sejtésre jutott, hogy a normális emberi vérsavó gyakran képes feloldani más, teljesen egészséges emberek vörösvértesteit. Ebbe az irányba indult el, s egy sor kísérletet végzett a jelenség tisztázására. A levett vérmintáknál különválasztotta a savót és a vörösvértesteket, s a reakciók eredményeit tabellán rögzítette. A 22 vizsgált vérmintából három vércsoportot állapított meg, a vörösvértestek antigénjei és a vérsavó izoagglutininje (antiteste) szerint: A, B és 0. Az így felfedezett vércsoportok ismeretében Landsteiner megfogalmazta a szabályt, mely szerint egy egyén vérsavója a saját vércsoportjának vörösvértesteit sohasem agglutinálja (csapja ki), s ez az eredményes vérátömlesztés alapfeltétele. Egy évvel később, 1902-ben Alfredo von Castello és Adriano Sturli megtalálta a negyedik, legritkább vércsoportot is: az AB csoport vérsavójából hiányoznak az izoagglutininek (antitestek), viszont mind az A, mind a B antigén jelen van. A vércsoportok felfedezése után jóval biztonságosabbá vált a transzfúzió, bár rendszeres alkalmazására a technikai fogyatékosságok miatt csak az első világháború éveiben került sor. Ugyanakkor a vérátömlesztés során továbbra is előfordultak súlyos, sőt halálos kimenetelű szövődmények. Ez a bizonytalanság csak 1940-ben zárult le, amikor Kari Landsteiner és Alexander Solomon Wiener felfedezték az Rh-faktort. A vérellátó megyei intézetében ma már korszerű körülmények között történik a vér elemzése és feldolgozása
