Békés Megyei Hírlap, 2002. szeptember (57. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-18 / 218. szám
10. OLDAL - 2002. SZEPTEMBER 18., SZERDA TÉR - KÉP Magyarbánhegyes Emlékezés a múltra Első alkalommal rendeztek háromnapos rendezvénysorozatot Magyarbánhegyesen, amelyet Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója alkalmából hívott életre a képviselő-testület. A szeptember 13-15-én tartott nagy sikerű rendezvényen fiatalok és idősek egyaránt megtalálhatták a kedvükre való ki- kapcsolódást. Mint azt a nagy érdeklődés és részvétel bizonyítja, nem döntött rosszul a testület, amikor a Kossuth-napi megemlékezéseket háromnapos programsorozattá bővítette. A történelmi megemlékezés után színes kulturális, sport- és szabadidős programok várták a résztvevőket. Az I. Kossuth-napot Szokola Béla polgármester nyitotta meg, aki örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan ellátogattak Magyarbán- hegyesre, és a helyiekkel együtt részesei lehettek a történéseknek. Külön megköszönte a vállalkozók hozzáállását, akik igen gazdagon szponzorálták a tervek megvalósítását. A rendezvény szervezőjeként az önkormányzat 2,6 millió forintot szavazott meg támogatásként, ebből 1,6 milliót pályázatból szeretnének biztosítani. A műsorok koordinátora Pozsárné Nagy Ilona, a művelődési ház vezetője volt, aki sok segítséget kapott a képviselőktől, a hivatal és az intézmények dolgozóitól, valamint a nyugdíjasklub tagjaitól is. A program pénteken délelőtt kezdődött, ahol a polgármester köszöntője után Kereki Sándor, a Kossuth Emlékbizottság tagja történelmi visszatekintésben szólt Kossuth Lajos életéről. Kiemelte, hogy a nagy hazafi neve, sorsa, cselekedete eggyé vált a nemzet életével, amely példaképet mutat nemzedékről nemzedékre. Ezt követően Bacsa Katalin és Kertes István 6. osztályos tanulók elmondták Kossuth imáját a kápolnai elesettek emlékére, majd az önkormányzat és a helyi szervezetek résztvevői koszorúkat helyeztek el az iskola falán levő emléktáblánál. Tűzzománc, kerámia és csendélet Három művész mutatkozott be a Kossuth-napi kiállításon A művészet a szépség hordozója, melynek szemet és lelket gyönyörködtető példáival találkozhattunk a magyarbánhe- gyesi Kossuth-napok kiállításán. A művelődési ház könyvtárában szombaton megnyitott kiállításon három művész mutatkozott be. Farkasné Imre Éva tűzzománc képeivel, és közös munkaként Szakálné Koltai Klárával együtt különböző kerámiákkal szerepelt a nagyközönség előtt. Varga Gyula festőművész viszont gyönyörű tájképeit és csendéleteit hozta el a bemutatóra. A kiállítókat Dudás Károlyné nyugdíjas pedagógus köszöntötte. Mint mondta, Farkasné Imre Éva a nyolcvanas évek végén egy kézműves táborban ismerkedett meg az agyag- művesség technikájával, s már korai alkotásaira is a nem mindennapi érzelemgazdagság a jellemző. Az agyagozást pedagógusként a gyermekekkel is megszerettette. Az amatőr művész a szobrászaton túl foglalkozott szövéssel is. Érdeklődése később a Dudás Károlyné képviselő (balról) köszöntötte Szakálné Koltai Klárát, Varga Gyulát, Farkasné Imre Évát tűzzománc felé irányult. A sokoldalú tehetség bizonyítékai a kerámiák is, amelyet Szakálné Koltai Klára mezőkovácsházi pedagógussal közösen készítenek. A korongozás Klára, míg a rajzolás, kimetszés, karcolás technikája Éva keze nyomát dicséri. A két művész rendkívüli empátiával megáldott, gyermek- és emberközpontú egyéniség, akiknek alkotásaiból a harmónia, a szeretet sugárzik. Varga Gyula munkásságát - aki decemberben tölti be a 70. évét - Szokola Béla polgármester méltatta. A művész januárban költözött haza Budapestről Ma- gyarbánhegyesre. Az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemen irodalmat és művészettörténetet tanult, majd képzőművészeti iskolában végezte tanulmányait. Az ipari címfestő és reklám szakmát is elsajátította. Európa más országaiban is járt. A művész kora ifjúságától fest, ám a versírásban is jártas. Impresszionista festőnek tartja magát. Mint mondta, az irodalmat és a festészetet sohasem tudta elválasztani egymástól. Érzelmi töltetű, színekben gazdag képei önmagukért beszélnek. Alkotásait az országban számtalan önálló és csoportos kiállításon bemutatták. Népzene, tánc és játékos vetélkedők Vidám hangulat és jókedv uralta az első magyarbánhegyesi fa- A kulturális rendezvényeket pén- lunapokat, ahol az ünnepi megemlékezések mellett szórakoz- teken a mezőberényi Fortuna tató programok várták az ideérkezőket. mazsorettcsoport nyitotta meg látványos bemutatójával. Ezután a bánhegyesi tanulók, az orosházi Leonardo Művészeti Alapiskola jóvoltából, Erdei Gabriella táncpedagógusa közreműködésével néptáncműsorral kedveskedtek a közönségnek. A táncos produkciók után fülbemászó zenés, verses összeállítás következett, amelyet Kulcsár Sándor vezetésével a mezőkovácsházi Művészeti Alapiskola növendékei mutattak be. A gyermekműsort a diákok ügyességi és sportversenye, valamint az alsó- és felsőtagozat futballmérkőzése tette izgalmasabbá. Az összesített eredmények szerint az alsósoknál a 4. osztály, a felsősöknél a 8. osztály lett a győztes. Míg a felnőttek a műsorokon szórakoztak, addig a legkisebbek óriáscsúszdán és a „vadul vágtázó” rodeóbikán próbálhatták ki ügyességüket. Szombaton lépett fel a helyi nyugdíjasklub dalköre, akik népdalcsokrot énekeltek. A nyugdíjasklub tagjai bográcsos főzést is felvállaltak, illetve Sódar Jánosné vezetésével több mint 800 palacsintát sütöttek. A finom csemege különö- Kilenc bográcsban főtt a pörkölt, a nyugdíjasklub tagjainak Lázár János és felesége sen a gyerekek körében aratott (képünkön), a vendégeknek testületi tagok és alkalmi szakácsok készítették a vacsorát nagy sikert. Kézműves mesterségek A korongozás tudományát Domokos Evelin ötödikes tanuló is kipróbálta A magyarbánhegyesi napok egyik hasznos elfoglaltságaként a vállalkozó szelleműek a kézműves mesterségekben is kipróbálhatták ügyességüket. Az általános iskola udvarán felállított rögtönzött „műhelyekben” a korongozás, agyagozás fortélyaival Reményiné Tulipán Gyöngyi igyekezett megismertetni a kis tanulókat. Készült itt korsó, tál és számtalan fantázia alakította figura, mindenkinek ízlé- . se és kézügyessége szerint. A kosárfonás sem a legkönnyebb mesterség, ám mint azt Czene Andrásné oktató elmondta, meglepően ügyes kezű fiatalokkal találkozott. Volt, aki a fűzfából készített napkorongra száraz növényekből látványos virágdíszt is varázsolt. A virágkötők Róka Mihályné irányítása mellett készítették a szebbnél szebb csokrokat. Sokakat vonzott a fafaragók asztala is, ahol szorgos kezek gyártottak ruhacsipeszekből repülőt, darazsat, illetve az anyukák vágódeszkája színes mintázattal lett gazdagabb. A csoportot Tulipán István kalauzolta a fafaragás birodalmában. A foglalkozásokat a speciális szakiskola, a virágbolt és a fogyatékosok otthona munkatársai segítették. Rendes falu volt mindig... Szokola Béla köszönti Kisházi Margitot, aki elsőként dolgozta fel a település történetét A bánhegyesi tájház avatására helyből és vidékről olyan sok vendég érkezett, hogy alig fértek be a faluház udvarára. Sokak személyes ismerőseként találkozhattunk dr. Kisházi Margittal, aki a községben nőtt fel, és első kutatóként megírta a régi Magyarbánhegyes történetét. Margitka elmondása szerint életkorban túl van a nyolcadik ikszen, de ma is nosztalgiával emlékezik fiatal korára, a régi ház lakóira, a rokonokra és a barátokra. 1949 után Hódmezővásárhelyen tanított a nyugdíjazásáig. A szegedi egyetemen a doktori disszertációját Bánhegyesről írta, valamint kiadott könyvei is a falu lakóiról szólnak. írásai nem száraz doku- mentáris jellegűek, mint inkább a megélt idők hangulata, az itt élők iránti szeretet és őszinteség sugárzik belőle.- Rendes falu volt ez mindig, ahol összetartó és szorgos emberek laktak — mondta Margitka, aki elismeréssel szólt a tájház létrejöttében oroszlánrészt vállalt utódok és az ebben segítők kitartó munkájáról. Az oldal a Magyarbánhegyesi Önkormányzat támogatásával készült. Szerkesztő: Halasi Mária. Fotó: Kovács Ferenc A magyarbánhegyesi Kossuth-napok egyik jeles eseménye volt a Chabrecsek Andrásáé által összegyűjtött, megőrzött családi és helytörténeti gyűjtemény megnyitása, ahol Borbély Jolán etnográfus mondott avatóbeszédet.- Megtiszteltetésnek vettem azt a baráti kérést, hogy eljöjjek Magyar- bánhegyesre és osztozzam abban az örömben, amit a faluház avatásával a helyiekkel együtt megélhetünk. Öröm, hogy a Nógrád megyében 1834-ben született Rács Balázs és felesége, Szalai Veronka, valamint unokáik, a déd- és ükunokák megőrizték a bánhegyesi házat, megmentették önmaguknak és az itt lakó polgároknak. Ám öröme telhet benne a hazalátogató, távolraszakadt öregeknek és azoknak a fiataloknak is, akik keresik gyökereiket. Rács Balázs családja csatlakozott nagybátyjáéihoz, akik többedmagukkal, a rossz körülményeik miatt elindultak a Dél-Alföldre főbérlőnek - fogalmazott a néprajzkutató, borbély Jolán utalt a kor viharos történeti korszakaira, az 1880-as évek elején pusztán élő bérlőkre, akik a viszontagságos körülmények után az ősi bánhegyes tövében alakították ki községüket. Bár az állattartás mellett földet műveltek, később dohányt is termesztettek, de évenként hosszabbították bérleti szerződéseiket, mígnem 1875-ben örökáron, saját pénzükön megváltották földjeiket.- Ekkor már utcás település volt a falu, s a maga erejéből iskolát, templomot építtetett, a község közigazgatását is maguk fizették — mondta. — A Rács család a második utcában építette fel a házát. Az első épület kéttagú volt, de a növekvő családnak megfelelően bővítették, gazdasági épületekkel gyarapították. Az öt gyermekből a legkisebb A magyarbánhegyesi faluház bemutatja, őrzi népi kultúránkat fiú örökölte a házat, aki feleségével, Barta Teréziával nyolc gyermeket nevelt. Fiuk, József - aki 1906-ban született és 1999-ben halt meg - családjával együtt lakta utoljára a házat. Az előadó kiemelte azt a tiszteletreméltó cselekedetet, amellyel a család késői utódai összeszedték a meglévő eredeti bútorokat, berendezési tárgyakat és felújították a faluházat az utókor számára. A gang végén kialakított ven- dégszobácska pedig pedagógusoknak, tárgyi néprajzi kultúrával foglalkozóknak kínál további lehetőséget, illetve a távol lakó időseket, fiatalokat várják, akiknek nincs hol megpihenniük, ha néha hazajönnek szeretteik sírjához. Szerető gondoskodás ez, amit mások iránt éreznek - emelte ki a néprajzkutató, hisz mindnyájan tudjuk: a gyökerek nem látszanak, de azok tartják a fát. És a mi gyökereink itt vannak, ebben a sok szenvedést megélt hazában, például Magyarbánhegyesen is. A tájház avatásán Borbély Jolán etnográfus emlékezett a múltra. A tornácon mellette Chabrecsek Andrásné, aki kitartó munkával gyűjtötte és megőrizte a család korabeli tárgyait, bútorait, amelyet ezúttal nyitottak meg a nagyközönség számára
