Békés Megyei Hírlap, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-31 / 203. szám

6. OLDAL - 2002. AUGUSZTUS 31., SZOMBAT HÁT TÉR m Magyar Nemzeti Rezervátum a megye területén Program, amely kiemelheti térségünket a jelenlegi mélységből Medgyessy Péter miniszterelnöknek szánt nyílt levelet küldött szerkesztőségünkbe Gyuláról dr. Köteles Lajos, a Tessedik Sámu­el Főiskola Egészségügyi Intézetének igazgatója. Nem szokásunk nyílt levelet közölni, de az abban megfogalmazott gondolatokra tekintettel nem zárkózunk el attól, hogy tartalmát önálló írás for­májában közreadjuk. A pamflet tanulságos lehet mindazoknak, akik abban reménykednek, hogy sorsunk jobbra fordulhat, de azoknak is, akik felelősséget éreznek térségünk jövőjéért. A programot még az előző mi­niszterelnök országlása idején ké­szítettük, amikor az volt a jelszó: merjünk nagyot álmodni. Azóta kicsit piacosítottuk a tervet és be­illesztettük a jóléti rendszerváltás gondolatába, amivel szívből egyetértünk - ha ránk is vonatko­zik. Tervünk lényege az alábbiak­ban összegezhető. I. Itt, a Körösök és a Berettyó között mindig is nehéz volt az élet. Kis magyar falvak kapasz­kodtak meg a végeláthatatlan vízi világ dombjain és úgy éltek az emberek, ahogy lehetett. Idege­nek nem merészkedtek ide, elke­rültek bennünket, mi hasznuk lett volna abból, ha idejönnek?! Lecsapolták ugyan a mocsara­kat és a téeszek megpróbálták megművelni a vízjárta földeket, de semmi nem volt gazdaságos. A földből nem lehet megélni, a kapitalizmusban sem. Ezt mond­ja a területfejlesztő is, aki okos ember, többet keres, mint ameny- nyi egy-egy falu összes nyugdíja­sának járandósága. Ő mondta, hogy az itteni parasztokra nincs szükség a majdani Közösben, mert az ottani farmerek olcsób­ban termelnek. Szedjünk gyógy- füvet, vízililiomot, gyűjtsünk csi­gát, piócát, tartsunk szürke mar­hát, racka juhot, csináljunk turiz­must - ilyesféléket tanácsolt. Végiggondoltuk és rájöttünk, ha külön-külön csináljuk, ugyan­úgy nem élünk meg belőle, mint eddig. Ezért egyszerre, együtt tudato­san visszame­gyünk a múlt­ba. II. Programunk alapgondolata: Magyar Nemzeti Rezervátum lét­rehozása. Különlegességeinkből még pénzt is tudunk csinálni, mert az egész világ ide jár majd magyar módra élni. Könnyen belátható, hogy a szokványos fejlesztési programok nagyon sokba kerülnek. Ezen a vidéken szinte mindent meg kel­lene teremteni - utakat, vasútat, hírközlést, orvosi ellátást, szállo­dákat, közművesítést, egyebeket —, hiszen az utóbbi száz évben alig épült itt valami. Ezek létreho­zása több tízmilliárdnyi forintba kerülne és sohasem térülne meg. Pár év alatt a nádas és a vízi vi­lág magától is helyreáll és nekünk csak ahhoz kell igazodni. Szinte mindenünk megvan a boldogu­láshoz, és ezernyi programot tu­dunk majd kínálni a magyaméző- be érkező turistáknak. Itt van például a világ leghosz- szabb hullámvasútja Vésztőtől- Körösnagyharsányig. Az 1880-as években építették, s azóta szinte hozzá sem nyúltak. Lehetne szafari-programokra is indulni, ha ráállunk a szalontai vörös disznó tartására, pár év múlva tele lesz a nádas vaddisznóval. Ha afrikai szafari kell struccal, az sem gond - Kovács Józsi évek óta ilyeneket ne­vel, lehet rajtuk lovagolni is. Jó helyszíne leszünk mindenfajta eg­zotikus filmek forgatásának; a ma­gyar betyártörténetektől a holland láplecsapolásig; a dél-amerikai sza­badságharcoktól a horror-filmekig. Van hungarikumunk is elég. A macskapöcsű paprikával ízesített fokhagymás pálinkánk például messze földön híres, akárcsak a szilvacefrében áztatott avas sza­lonna. Ráadásul az utóbbi egész­séges is, mert egyből leviszi az ember vérnyomását, akár export is lehet belőle. De a sport és kulturális külön­legességeinkért is érdemes lesz idejönni. Itt a cél- és távsercintő bajnokság, amelyen az idén már ötvenen indultak, nagy egyénisé­günk malmos Jóska, aki 10 méter­ről még a legyet is eltalálja. Lehet itt egészségturizmus meg fürdőzés is, hiszen mindenütt me­legvíz van alattunk, akárhol já­runk. Csak jöjjön a roskatag pén­zes külföldi, meg a nyamvadt vá­rosiak — a Markos Julis úgy meg- dögönyözi őket a falu széli kacsa­úsztatóból kimert jó fekete sárral, hogy minden nyavalyájukat rög­vest elfelejtik. De az itteni fehér­néptől is felakad a szemük, akik még foghatósak, nem olyan vé­konyka, laposak mint a városiak. Igaz, még nem tudják úgy viselni magukat, ahogy az üzleti élet megkívánja, de majd megtanul­ják. (Legalábbis ezt állítja az állat­orvosunk, aki nyaranta. Pestre megy tapasztalatcserére. Ő mond­ja, hogy a pesü rosszlányok annyit kérnek egy éjszakáért, amennyit az asszonyok az itteni varrodában keresnek egy hónap alatt.) Hál’ istennek (meg a tsz-nek) a férfiakkal nincs szemléleti problé­ma. Már a tsz-ben megtanulták, „lopni nem szégyen, de mindenki csak tiszte szerint tegye” - így köny- nyen beilleszkednek az új világba. Traktoros Lajcsi például helikopte­res akar lenni, mert arra biztosan szükség lesz a turisták szállításához, meg a modem nyugati egészségügyi ellátási rendszer is használni tudja. A Repülj Páva Kör (korábban Szövetkezeti, még korábban KISZ, réges-régen pedig „Zója” Úttörő Daloskor) is könnyen átalakul lát­ványos show-biznisszé. Csak bő gatya, meg pruszük kell hozzá és megtanulni a „heppi bazdéjt” meg a „trink-trinket”, meg hasonlókat. Nagyon fontos, hogy itt bizton­sággal lehet fejleszteni, mert nincs széthúzás a pártok között, mivel­hogy pártok sincsenek. Igyek­szünk kitalálni, kinek az ígéretei­ben lehet jobban hinni, aztán ki erre, ki arra szavaz. Eddig mind­egy volt nekünk, ki nyert a válasz­tásokon, mert semmiféle komoly változás nem történt felénk. Ezért nem hiszünk már senkinek, leg­feljebb csak reménykedünk, hogy valaki végre tesz értünk valamit. Tulajdonképpen megértjük, hogy nem kellünk az országnak, hi­szen nem mi gyorsítjuk majd fel azt a bizonyos integrációt, de egy kicsi­vel jobb világot az itt élők is szeret­nének megélni. Amíg ez nem jön el, addig a 80-as évek békéje és nyugalma a legszebb emlékünk, amikor legalább mindennapi ke­nyér meg lakás mindenkinek jutott. Egyelőre mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud. Van, akinek sikerül: az ülető helyi pártvezér lesz, hatalomra kerülve csak csur- ran-cseppen neki is, meg a hozzá dörgölődőknek is. De hát ezt is csak kevesen csinálhatják, mert vagy ide, vagy oda könyvelik az embert. Más lehetőség a jobb élet­re itt nemigen van. Vagy a pénz, vagy a kapcsolatok, vagy a hozzá­értés hiányzik a változtatáshoz. A régi módon gazdálkodva semmi sem éri meg, mert nem ver­senyképes. Csak azért műveljük a földet, hogy máról-holnapra élhes­sünk. Legyen egy kis takarmány, felnevelünk 1-2 disznót, maradjon annyi pénzünk, hogy megvegyük a boltban a legszükségesebbet. Ez a sorsunk, ezen szeretnénk változ­tatni úgy, hogy egyik oldalon visz- szamegyünk a 19. századba, a má­sikon meg a 21-be. Persze ehhez is pénz kell - de nem olyan sok, mintha a 20. szá­zadban elmulasztott fejlesztéseket is meg kellene csinálni. Mi kitöröl­jük az életünkből a 20. századot és megpróbáljuk megteremteni szép­apáink világának meg az új világ­nak a szintézisét. Azt mondják, az Unióban sok­ra értékelik az eredeti fejlesztési elképzeléseket. Az elgondolás megvan. Most már csak a külön­böző minisztériumokban kellene átgondolni, hogyan lehetne a ten­nivalókat megvalósítani. Valamikor Fehér Lajos, meg Maróthy, akik innen származtak, el­intézték, hogy a közös földek mel­lett legyen háztáji, ami a megélhetés biztonságát adta. De azóta nem te­remtődött itt egyetlen befolyásos ember sem, akihez fordulhatnánk. Reménykedünk a dolgok jobb­ra fordulásában. DR. KÖTELES LAJOS, A PROGRAM MEGFOGALMAZÓJA Jól halad a restaurálás Kossuth születésének kétszá- zadik évfordulóját Orosházán méltóképpen kívánják megün­nepelni. Az 1904-ben felállított, egész alakos Kossuth-szobrot és annak talapzatát restaurál- tatják, mivel az idő nyomot ha­gyott az emlékművön. A mun­kálatok a végéhez közelednek. Orosháza Jól haladnak a munkálatok, ami­nek vezetésével az önkormány­zat Rajki László, orosházi szüle­tésű szobrászművészt bízta meg. A talapzatot felújították. A régi alapján elkészült az új relief is. - Mivel a régi relief sziluettfigurái­nak egy része lekopott, ezért tu­lajdonképpen meg kellett fejteni a már nem látható részleteket - tudtuk meg Rajki Lászlótól. A re­liefen négy jelenet látható: Kos­suth a parlamentben, toborzó- és csatajelenet, valamint Kossuth te­metése. Hogy a sziluettfigurák jól látszanak, az alapot aranyszínűre festette a szobrászművész, így volt ez valaha a régi reliefen is. Az egész alakos Kossuth- szobrot is megtisztították, és ki­javították a szobor jobb szemét, amit a második világháborúban egy puskagolyó lyukasztott ki. Megtörtént a szobrot körülvevő kerítés felújítása is. A Kossuth-szobor restaurációs bizottság tagjai augusztus 29-én a szobor talapzatába urnát helyez­tek el, amibe a restaurálással kap­csolatos dokumentációt, a felújí­tásról készült digitális fotókat, a he­lyi újság, az Orosházi Élet néhány példányát, illetve a forgalomban lé­vő fémpénzeket helyezték el, vala­mint üzenetet az utókornak. A szobor összeállítása a napokban történik. Szeptember 19-én 17 óra­kor, Kossuth születésének 200. év­fordulóján, városi ünnepség kere­tében avatják újra Orosházán a Kossuth-szobrot. K. E. Dámának lenni a hétköznapokban A lovaggá ütésnek feltétele a feddhetetlen élet A gyomaendrődi Vaszkó Sán- dorné Rácz Margitot nemrégi­ben a Templomos Lovagrend dámává avatta. Ő a hatodik magyar nő, aki megkapta a megtisztelő címet. ___ Gyomaendrőd A1 2. század elején a világon első­ként megalakult Jeruzsálemi Templomos Lovagrendet minden idők legnagyobb lovagrendjeként jegyzi a história. A lelki és szelle­Névjegy Született 1952. január 20-án Endrődön Foglalkozása könyvelő Férjezett, egy 27 éves fiú édesanyja Hobbija az olvasás és a zenehallgatás mi örökét az olaszországi köz­pontú Templomos Lovagrend má­ig őrzi. A rend magyarországi hi­vatala 1997-ben alakult meg, mára negyvenöt fel­avatott lovagja és dámája van. Az idei Szent László- ünnepen a budapesti Szent Imre Templomban tartott püspöki szentmi­sén hat jelöltet ütöttek lo­vaggá. Köztük a gyoma­endrődi Vaszkó Sándorné Rácz Margitot. Aznap sok földije zarándokolt a fő­városba, hogy részese le­gyen az eseménynek.- A szentmisén több olasz és magyarországi egyházi méltóság vett részt, az avatást az olasz nagymes­ter végezte. A jelöltek között az egyedüli nő voltam, így mondtam el a fogadalmat és mentem fel az oltárhoz. Végig magamon éreztem a hozzátartozóim és az ismerősök bátorító pillantását. Felemelő pü­Születni kell rá — Születni kell rá, hogy észrevedd, hogy a másik embernek szüksége van rád. Én ezt a szülői házból hoztam. Az öcsémmel endrődi katolikus családban nőttem fel, ahol mindenki szorgalom­mal és hittel tette a dolgát. A szüleimtől távol állt a csúnya szó, a rossz szándék, szeretetteljes lég­körben nagyon igazságosan neveltek - hallottuk Flácz Margittól, aki az otthoni példa nyomán lett alapitó tagja és elnöke az Élet Másokért Egyesü­letnek. Az egyesületi tagok közvetlenül tarják a kapcsolatot a rájuk bízottakkal. Ő maga tíz csa­lád, jellemzően nehéz körülmények közt élő fiatal házasok és sokgyermekesek sorsát követi. lanat volt — idézte fel a történteket Margitka, aki máig sok gratulációt kap. A lovaggá ütésnek szigorú feltételei vannak, egyebek mellett a feddhetetlen élet, a vallásgyakor­lás és a rászorulók segítése. A gyermekek sorsát kivált szívén viseli, szeretné, ha gazdagabb, élménytelibb lenne az életük. Azt tervezi, hogy megmutatja nekik a Szent Koronát és Opusztaszert. Eh­hez azonban pénzt kell szerezni, miként az egyesület nagy­szabású vállalkozásához, a harangozóház felújításá­hoz is. A gyomai katolikus templom kertjében álló épületet pályázati támoga­tással az idei télre szeret­nék felújítani. Az itt kialakí­tandó Harangszó Missziós és Karitatív Központot az egyesület a Templomos Lo­vagrenddel közösen üze­melteti majd. Itt gyűjtenék össze délutánonként azo­kat a gyermekeket, akik szülői figyelem híján az ut­cán csavarognak. Bíznak benne, hogy a számítógépekkel fel­szerelt, tartalmas programokat kí­náló helyet megszeretik a fiatalok. CSATH RÓZA Regula szól róla, a dámák milyen alkalmakon hordhatják a palástot, a fátylat és a lovagi ke­resztet. Margitka augusztus 20-án részt vett a Szent Jobb körmenetben, oda öltötte fel az ünnepi viseletét ___________________________reprodukció: lehoczky péter A vízművek fizet A feketebekötést bejelentőket jutalmazzák A berendezési munkálatok utolsó simításait végzik a 350 millió forintos beruházás eredményeképpen megvalósított gimnáziumrekonstrukción, s a szombaton átadandó 104 fé­rőhelyes kollégiumban és a tanpostaépületben — tájékoz­tatta a sarkadi városatyákat tegnapelőtti ülésükön Szűcs Levente igazgató. Sarkad Négy évtizedes pálya elismerése — Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a lassan lezáruló, több mint négy évtizedes pályafutásomat ilyen magas kitünte­téssel ismerték el — mondta beszélgetésünk elején Dinnyés Istvánné orosházi pedagógus, aki augusztus 19-én Magyar Bá­lint oktatási minisztertől vehette át a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét. Orosháza A képviselők elsőként az Ady Endre — Bay Zoltán Gimnázium, Postaforgalmi és Informatikai Szakképző Iskola pedagógiai programjának - az idei tanévtől debütáló angol-magyar kéttan- nyelvű képzés okán szükséges­sé vált - módosítását hagyták jóvá. A Békés Megyei Vízművek Vállalat vezérigazgatója, Hideg András, s a vállalat gyulai üzemmérnökségének vezetője, Dombóvári György nem pa­naszkodhatott a sarkadi testület érdektelenségére. A képviselők ugyanis kérdések tucatjaival bombázták — főként — a válla­lat első számú vezetőjét. Töb­ben azt kifogásolták, miszerint jelentős eltérés mutatkozik az átvett, illetve az értékesített víz között, s ebből eredően relatíve magas az elvesző, ám a fo­gyasztókat terhelő vízmennyi­ség díja. A csatornamű és az üzemeltető kritikájaként hang­zott el az, hogy igen nagy a kü­lönbség az elvezetett tisztított szennyvíz mennyisége, vala­mint a számlázott szennyvíz között. Az idei esztendő első fe­lében 120 ezer 587 köbméter az elvezetett, tisztított mennyiség, s csak 59 ezer 471 köbméter el­lenértékét számlázhatta ki a vízművállalat. Hideg András válaszában kifej­tette: a társaság a „feketebeköté­sek” felderítése érdekében anyagi áldozatot is vállal, hiszen eseten­ként ötezer forint üti a bejelentő markát, ha hitelt érdemlően feke­te-szennyvízbekötésről tájékoz­tatja a vízműveket. A vezérigaz­gató válaszából az is kiderült, hogy a szennyvízszolgáltatás egyelőre veszteséges, s a vállalat tulajdonképpen a vízszolgáltatás árbevételéből, úgymond kereszt­finanszírozza a kevésbé jövedel­mező ágazatot. BOTH IMRE- Kecskeméten kezdtem, a zenei alapokat a békés-tarhosi iskolá­ban szereztem, majd az intéz­mény megszűnése után a Szege­di Konzervatóriumban folytat­tam tanulmányaimat. Itt szerez­tem szolfézs és karvezetés sza­kon diplomát. Főiskolás korom­ban kerültem ide Orosházára, óraadó lettem a III. Számú Álta­lános Iskola zenei tagozatán, ahol nagyszerű gyermekekkel ta­lálkoztam. A pedagóguspályát mindig is hivatásomnak tekintet­tem. Már egész kicsi koromban is ez a pálya vonzott, ami nem csoda, hiszen a szüleim is peda­gógusok voltak, valószínűleg tő­lük örököltem a tanári vénát. Számomra soha nem volt teher vagy fáradtság a tanítás, mindig örömmel mentem és megyek a gyerekek közé. Legfontosabbnak azt tekintettem, hogy az értékes zenével ismertessem meg a fel­növekvő nemzedékeket. Szeret­ném, ha megtanulnának különb­séget tenni a jó és rossz zene kö­zött. Az ókori filozófusok azt tar­tották, a jó zene nemesít, a rossz pedig elzülleszt. Ez örök igaz­ság. Ugyancsak rendkívül fon­tosnak tartom, hogy a gyerekek ismerjék meg a magyar népdal­kincset is. Dinnyés Istvánné a Liszt Fe­renc Zeneiskolában szolfézst is tanított. Jelenleg nyugdíjasként a III-as iskolában dolgozik, félállás­ban. Úgy tervezi, a következő tanév után befejezi pedagógus pályafutását. Dinnyés Istvánné az elmúlt 42 évben 60-70 diákot ké­szített fel a zenei pályára. Kiváló munkáját 1993-ban Aranykated- ra-díjjal, most pedig a Magyar Köztársaság Bronz Érdemke­resztjével ismerték el.- A kitüntetést a gyerekek nél­kül, akiket tanítottam, nem kap­hattam volna meg, köszönöm fe­letteseimnek is, akik méltónak tartottak erre az elismerésre - fo­galmazott a köztiszteletben álló zenepedagógus. K.E. EtSSSSsKB

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents