Békés Megyei Hírlap, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-02 / 179. szám
8. OLDAL - 2002. AUGUSZTUS 2., PÉNTEK T É R - K É P Csorvás A verseny végeredménye AII. Csorvási Nemzetközi Lakodalmas Gasztronómiai Napok versenyében kilenc főzőbrigád, ugyanennyi lakodalmas zenekar és vőfély mérte össze tudását, tehetségét. A zsűri végül az alábbi sorrendet állapította meg a rendkívül jó hangulatú versenyen: 1. Orompart csapata (Jugoszlávia) 2. Száján Ady Endre Művelődési Egyesület (Jugoszlávia) 3. Gracza János Egyesület, Zentagunaras (Jugoszlávia) Legjobb vőfély: Soós János, Száján (Jugoszlávia) Legjobb zenekar: Orompart, Sarkantyú Tamburazenekar (Jugoszlávia) Szajáni vőfélyköszöntő Mondjunk hálát a magasságos Úristennek, ki teremtője mennynek és földnek! Ki szent kegyelmével őrködött felettünk, hogy eme szent házasság tanúi lehessünk. Kérjük Szent Felségét, áldja meg a frigyet. Adjon az új párnak erőt, egészséget, áldja meg házukat, fámdozásukat. Tegye boldoggá mindennapjaikat, hogy házasságukban Isten szent nevében holtig lehessenek együtt békességben. Kedves szülők és kedves vendégek! A tisztelt násznagyurak nevében beszélek. Menyasszony és vőlegény immár egyek lettek, sírig tartó örök fogadalmat tettek. Fogadjátok el hát szép menyasszonyunkat, vőlegényünket, mint saját fiatokat. Kívánom, hogy ahány óra, ahány vitéz ül a lóra, ahány réce száll a tóra, s ahány varjú lép a hóra, éljen az ifjú házaspár annyi esztendőket, boldog házasságban szerencsés időket. Kívánom, hogy bölcsőt sokat ringassatok, keresztelőt is vagy tízet tartsatok, ahol minket is vendégül lássatok! Az oldal Csorvás Nagyközség Önkormányzata támogatásával készült. Szerkesztette: Kovács Erika. Fotók: Lehoczky Péter és Juhos János. Este vitték a menyasszony ágyát A menyasszony ágyát markos férfiak emelték fel a lovas kocsira Ilyet még nem láttak a mai csorvásiak, talán csak a település legidősebb lakóinak emlékezetében élt még a régi szokás. Kíváncsi is volt rá a falu apraja és nagyja! Július 27-én, szombaton kora este már sokan álltak a nagyközség utcáin, hogy megismerjék a régen feledésbe merült szokást, hogyan viszik a menyasz- szony ágyát! A kondorosi Széchenyi Lovas Klub feldíszített fogatai sorakoztak fel a menet kiindulóhelyén, Gelegonya József gazdálkodó telephelyén. Szenteczki Zoltán csorvási vőfély innen kérte ki a menyasszony ágyát. Csorváson még a XX. század első évtizedeiben is szokás volt, hogy díszes menet kísérte a menyasszony ágyának és kelengyéjének elvitelét a vőlegény házához. Markos legények kapták fel a több mint 100 éves ágyat, és rakták fel a lovas kocsira. Az ágyra felkerült a dunna és a párnák is, szépen élére állítva. Az ágy alá pedig még a bilit is odabiggyesztették! Az ágy négy sarkára ültek a nyoszolyólányok. Közben a másik kocsira felpakolták a sublótot, benne az edényekkel. Kocsira rakták a zsírosbödönt, a menyasszony rokkáját és a sajtárt is. A legények közt ott serénykedett Benke László, Laci bácsi, Oscar-díjas mesterszakács is, akit a népi iparművészet jeles csorvási képviselői, a Hudák család az alkalomhoz illően bőszárú gatyába, ingbe öltöztették. Mikor pedig készen állt az útra a stafírung, felszállt a fogatra az ifjú jegyespár is, akiket, felkérés alapján, Hudák József és Orbán Anikó személyesítettek meg. A mintegy másfél tucat lovas fogatból álló menet vidám zeneszóval, énekszóval vonult végig a nagyközség utcáin. A hangulat - sokak szerint - még jobb volt, mint egy igazi lagzi előtt. A menyasszony ágya ezúttal az iskola udvarán felállított sátorba került, ahol a menyasszony és vőlegény búcsúját is eljátszották a felkért szereplők. A ceremónia után pedig kezdetét vette a mulatság. A zenészek hajnal ötig húzták a talpalávalót! A legjobb vőfély ismét Soós János Soós János a vajdasági Száján csapatával érkezett Csorvásra. Akárcsak tavaly, idén is őt választotta a zsűri a legjobb vőfélynek.- Fiatal gyermek voltam, 15-16 éves, amikor egyszer-kétszer felkértek, hogy a barátom, unoka- testvérem és a szomszéd lány esküvőjén legyek vőfély. Azután elmaradt ez a dolog. Hét-nyolc évvel ezelőtt azonban a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség keretein belül újrakezdtem a vőfélykedést. Aktív népművelő és A zsűri a szajániak vőfélyét, Soós Jánost (képünkön jobbra) jutalmazta az első díjjal népzenész is vagyok. Ma már évente 25-30 lakodalmat is „leve- zénylek”.- Más egy vajdasági lakodalom, mint egy határon inneni? — Nehéz szívvel mondom ki, de az az igazság, hogy mi vajdaságiak sokkal jobban tudunk mulatni, mint az anyaországban élők. Néhány lakodalomban már jártam itt Magyarországon is. A násznép alig tudott táncolni. Itt nem lehetett olyan hangulatot teremteni, mint nálunk. Hogy ennek mi lehet az oka, nem tudom. Talán az, hogy Magyarországon könnyű magyarnak lenni, a határon túl sajnos, sokkal nehezebb.- Miben különbözik a vőfélyek munkája az Önök vidékén és a mi vidékünkön? — Például abban, hogy nálunk a vőfélyes hívogatás a szokás. A házigazda a lakodalom előtt egy héttel átadja a vendégek címlistáját, akiket személyesen keresünk fel. így sokkal személyre szólóbb az invitálás, mintha a postás hozná a meghívót - tudtuk meg Soós Jánostól. __________Megkérdeztük a résztvevőket _________ A lakodalmas rendezvényről Belicza Jánosáé, 50 éves, betanított munkás, újkígyósi lakos: — Tavaly nem voltunk, de csupa-csupa jót hallottunk a rendezvényről, ami felcsigázta az érdeklődésünket, ezért a nyugdíjasklub szervezésében felkerekedtünk, hogy a saját szemünkkel is meggyőződjünk a fergeteges hangulatról. A főzőüstök mellől jövünk éppen, finomabbnál finomabb illatok terjengnek a levegőben. Láttuk már a fiatal párokat is, elmondhatatlanul aranyosak voltak. Nagyon szeretek lagziba járni, szeretek mulatni, itt is nagyon jól érzem magam! Vozámé Beregszászi Eszter, 33 éves, gyeden lévő anyuka, csorvási lakos: — Most azért jöttem ki, hogy megnézzem a párokat. Nem szeretnék lemaradni a csapatok felvonulásáról, biztosan nagyon érdekes lesz. Tavaly még egészen pici volt a fiam, ezért csak rövid ideig voltunk kint a rendezvényen. Érdekes program, jót tesz a falunak, összetalálkozunk olyan ismerősökkel is, akiket csak ritkán látunk. Szeretem a lakodalmakat, szeretek táncolni, vigadni. Eszembe jut a saját lag- zim is, az is nagyon jó volt! Lengyel Lajos, 45 éves, betaní- _ tott segédmunkás, csorvási lakos: — Örülök, hogy Csorváson ilyen jó és színvonalas rendezvényeket szerveznek. Jó érzés látni, milyen remekül érzik itt magukat a helybelieken kívül a vidékiek, és a külföldi vendégek is. Tavaly is voltam, az is kiváló volt, de az ideinek jobb a rendezése. Gyakran vagyunk hivatalosak igazi lakodalomba is. A „rendes” lakodalmakban sem alakul ki jobb hangulat, mint itt. Jókat beszélgetünk még az ismeretlenekkel is, úgyhogy még barátságok is szövődhetnek egy ilyen rendezvényen. Baranyi Mihály- né, 33 éves szakmunkás, csorvási lakos:- Nagyon tetszett a lovas felvonulás, amikor a menyasszony ágyát vitték. Még sohasem láttam ilyet, igazán csodálatos élmény volt. A menyasszonyokat még nem láttam, kíváncsi vagyok rájuk is. Úgy gondolom, nem csak azért fontos ez a rendezvény, mert szórakoztatja a kicsiket, nagyokat, hanem azért is, mert ebből kettős haszna van a falunak, bevételt és hímevet is jelent. Mindkettő ránk fér. Mivel ez egy látványos és mozgalmas rendezvény, ezért sokakat idecsábít Csorvásra. Hagyományt teremtettek A következő évben újra lesz valóságos esküvő Az első alkalommal az iskola udvarán állították fel a szervezők a lakodalmas sátrat, ami kicsinek bizonyult. Idén — az előző évihez képest — közel kétszeres alapterületen a kézilabdapályára került a sátor, ami már szinte a kora délutáni órákban teltházassá vált. — Rendkívül jó hangulatú a rendezvény, ami már az első napon, a menyasszony ágyának vitelekor megalapozódott. Most, amikor egymás után vonulnak be a színpadra a különböző tájegységek násznépei, most látszik csak, milyen sokszínű a magyar lakodalmas kultúra. A versenyzők bemutatják szülőföldjük hagyományait, az érdeklődő közönség pedig fogadókész minden momentumra. Ez külön öröm számunkra, hiszen amikor a hagyományteremtésben gondolkodtunk, akkor azt szerettük volna elérni, hogy a határainkon túl élő magyarok mutassák meg az őshazában élő magyarokA Fecskeházra alapozva A jövőre vonatkozóan Szilágyi Menyhért elmondta:- Már most megegyeztünk abban, hogy a következő évben újra legyen „valóságos” esküvő. A fiatalok a most ünnepelt idős párok példáját követve rakjanak fészket Csorváson. Ehhez lehetőséget nyújthat az a Fecskeház, melynek tervein jelenleg dolgozunk. nak, hogy hogyan őrzik kultúrájukat. És persze azt is, hogy mi is hozzá tudtunk tenni valamit az egyetemes kultúrához, hiszen többek között ezt szeretnénk majd csokorba kötve átnyújtani az Európai Uniónak — nyilatkozta a lakodalomban Szilágyi Menyhért, Csorvás polgármestere. Köszöntötték az idős csorvási házaspárokat Megható ünnepséggel kezdődött a II. Csorvási Lakodalmas Gasztronómiai Napok rendezvénysorozat július 27-én, szombaton. A szórakoztató központba várták azokat az idős párokat, akik legalább fél százada élik közös életüket. A rendezvényen azokat köszöntötték, akik idén 50,55 és 60 évvel ezelőtt házasodtak össze. — Amikor elhatároztuk, hogy településünkön felelevenítjük a hagyományokat, amelyek korábban a lakodalmak elengedhetetlen kellékei, szokásai voltak, több ötlet is felmerült bennünk. Az is például, hogy a nagyszabású rendezvénynek méltó színfoltja lenne, ha azokról a házaspárokról is megemlékeznénk, akik immár fél évszázada, vagy annál is régebben élnek együtt. Minderre természetesen nem csak a településünkön élőket várjuk, hanem minden érdeklődőt. Az elmúlt évben is köszöntöttük a kerek évfordulót ünneplő idős párokat, és így történik ez idén is - mondta beszédében Szilágyi Menyhért, Csorvás polgármestere. — Annak idején az eskü szövegében először azt kellett kijelenteni, szeretik-e az Önök mellett álló férfit, illetve hölgyet. Önök mindannyian igennel válaszoltak. Ez az igen, a szeretet érzése tartotta össze Önöket, akik akkor azt is megfogadták, hogy ez az igen, ez a megpecsételt szövetség jóban-rosszban, holtomiglan-holto- diglan szól. Ilyenkor, amikor egy-egy kerek évfordulóhoz érkezik az ember, sok szép emlék idéződik fel. Önök azonban olyan időket is megéltek együtt, hogy nemcsak a szépre tudnak emlékezni, hanem sok keserűségre, gondra és bánatra is. Közös életük úgy indult, hogy arra rányomta bélyegét a második világháború. Míg a férj a fronton harcolt vagy fogságban sínylődött, addig a család terhét itthon a feleség vitte a vállán. Rettegésben élték napjaikat, tele félelemmel, ám egyben reménykedve is, hiszen várták a postást. Reménykedtek abban, hogy jó híreket hoz, nem pedig egy minden vágyat, reményt leromboló értesítést. Ezekben az években gyakran feltették az asszonyok a kérdést, vajon közösen nevelhetjük-e fel gyermekeinket? S amikor hazatértek a férjek, akik hazatérhettek, jöttek az újabb gondok, a háborút követő évek, melyeken egymás és a gyermekek iránt érzett szeretet mindig átsegítette Önöket. Örömmel köszöntjük mindazokat, akik jóban-rosszban megérték ezt a magas kort, s most együtt ünnepük családjukkal és a csorvási közösséggel az aranylakodalmukat, az ötvenötödik házassági évfordulójukat, illetve a gyémántlakodalmukat. Ebben a feszültségekkel teli világban rendkívül nagy érték a béke, a szeretet és az összetartozás. Az Önök élete példaként szolgálhat a mai fiatal csorvásiak előtt is! Szilágyi Menyhért polgármester a település lakói nevében köszöntötte az idős párokat, az öt, öt és fél, illetve hat évtizeddel ezelőtti menyasszonyoknak csokrot nyújtott át, az egykori vőlegények pedig a jeles évfordulót megörökítő emléklapot vehették át. Az ünnepeltek Csorváson idén ünnepli gyémántlakodalmát Kórós András és Barakonyi Erzsébet. Ötvenöt évvel ezelőtt kötöttek házasságot: Hajas János és Kecskés Margit, Támyik Pál és Gombkötő Erzsébet, Stiegelmayer József és Murvai Ilona, Horváth Gyula és Bartyik Mária, Bánki-Horváth Bálint és Lázár Mária, Salka István és Zsiga Julianna, Dajka Sándor és Sztvorecz Erzsébet. Aranylakodalmukat ünnepük 2002-ben: Nyári Mátyás és Borbély Ilona, Gergely János Sándor és Mocsorán Ilona, Gergely János és Támyik Mária, Juhász Pál és Kiss Ilona, Szabados Mátyás és Göndös Magdolna Ilona, Belucz Dezső és Kocsis Mária, Tolnai Miklós és Kecskeméti Erzsébet. Az ünnepség végén az idős párok pezsgővel koccintottak
