Békés Megyei Hírlap, 2002. augusztus (57. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-13 / 188. szám
HÁTTÉR 2002. AUGUSZTUS 12., HÉTFŐ - 7. OLDAL Élünk, és ebbe mindenki belehalt már... Liechtenstein-Zábrák József patológus boncolásról, szervátültetésről, jogokról és kötelességekről A halál, akár hirtelen, előrelátható, várt, akár nem, mindenkor megrázza a hozzátartozókat. A halál láttán az emberben minden összezavarodik, azontúl másként látja a világot, az életet. Pedig a szeretett hozzátartozó halálakor is kell a józan ész, hiszen cselekedni kell, orvost, mentőt hívni, gondoskodni a temetésről. A halál egyszerre misztikus és racionális. Kezdjük az elején: mikortól számít az ember halottnak? — kerestük meg a kérdéssel dr. Liechtenstein-Zábrák Józsefet, a gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház patológiai osztályának vezető főorvosát. — Az esetek többségében különbséget tudunk tenni élő és holt között, olykor azonban szakértelem szükséges a határ eldöntéséhez, azaz, hogy valaki visszafordíthatatlanul a halál állapotában van, vagy csak az úgynevezett klinikai haláléban, melyben még szakszerű orvosi beavatkozásokkal esély van visszahozni őt az életbe.... Gyula- A halál fogalmát törvényi szinten is meghatározták - folytatta az osztályvezető főorvos. - Az egészségügyi törvény egyértelműen megfogalmazza, mikor beszélünk klinikai halálról, agyhalálról, halálról. A törvény a klinikai halál fogalmát úgy határozza meg, hogy az a légzés, a keringés vagy az agy működésének átmeneti megszűnése, amely még nem jelenti a halál vagy az agyhalál beálltát. Az agyhalált úgy határozza meg a törvény, hogy az az állapot, amelyben az agy - beleértve az agytörzset is - működésének teljes és visszafordíthatatlan megszűnése következik be. A halál fogalmának törvényi meghatározása így szól: halálról akkor beszélünk, amikor a légzés, a keringés és az agyműködés teljes megszűnése miatt a szervezet visszafordíthatatlan felbomlása megindul.- A klinikai halál állapotából visszahozható az ember, és az agyhalálból?- Ebből már nem, a törvény szövege szerint az agyhalál már visszafordíthatatlan állapot. Ebben az esetben már minden újraélesztési kísérlet elméletileg eredménytelen. Azt megmondani adott esetben, hogy valaki a klinikai halál állapotában van-e, vagy már az agyhaláléban, nagyon nehéz vagy nem is lehet. Az orvosi tevékenység alapvető szelleméből következően a bizonytalan esetekben is meg kell kísérelnie az orvosnak az újraélesztést.- Melyek a halál alapvető ismérvei egy nem szakember előtt?- Véglet, amikor egy holttest már bomlásnak indult. A klasszikus, vörhenyes hullafoltok már pár óra múlva megjelennek. A sápadtság közvetlenül a halál után kialakuló hullajelenségek egyike. A halált követően megszűnik a szervezetben a vérkeringés, többek között a bőrben is, ahol nagyon sok, apró kis erecske van. A halott sápadtsága azért alakul ki, mert az erek vértartalma kiürül. A hullamerevség is igen korai jellegzetesség, csak úgy, mint a szervezet kihűlése. Később testszerte felpuffad a bőr, eltorzul az arc, a test. Ezek a jelenségek már igen előrehaladott stádiumban észlelhetők.- A pupilla állapotából is lehet erre következtetni?- Erre szolgál az úgynevezett pupillareflex vizsgálata. A halottvizsgálatot végző orvos kinyitja a szemhéjakat és egy lám- pácskával a szembe világít. Normális körülmények között, ha fény éri a szemünket, akkor pupillánk védekezésképpen összeszűkül. Ha már azonban valaki meghalt és a szemébe világítunk, pupillája nem tágul, nem is nem szűkül, változatlan marad. Ha valaki nyitott szemmel hal meg, a fénynek ugyanúgy nincs hatása a pupillareflexre.- Régen az volt a szokás, hogy napokig virrasztóitok a halott mellett a házánál. Nem volt ez bölcs dolog amiatt, hogy tetszhalottként ne temessenek el senkit? Biztos, hogy soha nem téved az orvos?- Közegészségügyi okokkal magyarázható, hogy manapság már nem lehet, törvény tiltja, hogy holttestet otthon tartsunk, akár csak egy napig is. Most az az előírás, ha valaki azt gondolja, egy ember meghalt, jelentenie kell a háziorvosnak vagy az ügyeletes orvosnak. Az orvos végzi el a hivatalos halottszemlét, a halottvizsgálatot. Ezután kerülhet sor, a halál hivatalos megállapítását követően, a holttest elszállítására a temetők halottasházaiba. Amennyiben úgy gondolja a halottvizsgálatot végző orvos, hogy nem tudja biztonságosan kitölteni a halottvizsgálati bizonyítványt, melyben nyilatkoznia kell, milyen betegségben halt meg valaki, miért állt be a halál, kérheti kórboncolás elvégzését. Ilyenkor nem a temető halottasházába, hanem a területileg illetékes kórház patológiai osztályára szállítják a holttestet, ahol elvégzik az orvos kérésére a kórboncolást. Ha kórházi ápolás, kezelés alatt álló beteg hal meg, akkor a halottvizsgálatot végző orvosnak a halál megállapítása után két óra hosz- száig még az osztályon kell tartania a holttestet, és ezután szállítható a patológiai osztály hol- testtároló helyiségébe. A halottvizsgálatot az arra illetékes orvosnak mielőbb, de legkésőbb a halálesetről kapott értesítés után hat órán belül, közterületen történt halál esetén két órán belül kell elvégezni. A kórházon kívül, nem rendkívüli körülmények között elhunytak esetében a halál bekövetkezésének helyéről, legkésőbb tizenhat órán belüli elszállításukról a halottvizsgálatot végző orvos intézkedik, ha a halál okát egyértelműen meg lehet állapítani ezen időn belül. A tetszhalál fogalma az orvostudományban ismeretlen. Manapság birtokában vagyunk minden olyan ismeretnek, amelyek egyértelműen kizárják vagy megerősítik a halál tényét.- Mi történik azokkal, akik bűncselekmény áldozatai lettek?- Többek között a bűn- cselekmények, az erőszakos körülmények okozta haláleseteknél kerül sor a hatósági boncolásra. Rendőr orvosok vagy igazságügyi orvosszakértők végzik. Hatósági boncolást kell végezni például gyilkosság, öngyilkosság, közlekedési balesetek esetében. A rendelet ezeket rendkívüli halálesetként foglalja össze. A rendkívüli halál fogalomkörébe tartoznak azok az esetek is, amikor a halál bekövetkeztének természetes módja a körülmények vizsgálata alapján kétségessé válik. Nem szükségesek az erőszakosság nyilvánvaló jelei, már a gyanú is ltimeríti a rendkívüli halál fogalmát, ami hatósági boncolást követel. A baleseti halál vagy ennek gyanúja miatt is hatósági boncolás szükséges. Például, ha valaki olyan szerencsétlenül esik le cseresznyeszedéskor a fáról, hogy belehal, nem lehet bizonyítani addig, míg meg nem történik a hatósági boncolás, valóban baleset okozta-e a halált. Másik példa az öngyilkosság bármilyen módja, vagy ha a körülmények erre utalnak. Vannak olyan öngyilkosságok, amikor nincsenek közvetlen jelek. Például, ha valaki nagy mennyiségű, nagy hatású altatótablettát vesz be, és mielőtt a halálba aludná magát, eltünteti a gyógyszeres fiolát. így a környezetében nem marad árulkodó jel. Ugyancsak rendkívülinek minősülnek azok a halálesetek, melyek gyógykezelés során következtek be, akár otthon, akár egészség- ügyi intézményben, melyet orvos vagy ápolói, gondozói jogosítvánnyal felruházott személy végzett. Ha felmerül a lehetősége, hogy valaki a gyógykezelés során azért halt meg, mert az orvos, az ápoló, vagy mindkettő valamilyen foglalkozási szabályszegést követett el, ugyancsak rendkívüli halálnak számít. Leggyakrabban az okozza a legtöbb konfliktust és meg nem értést a boncolás elvégzésének vagy mellőzésének kérdésében, amikor a halál bekövetkezésének körülményeiből nem lehet megalapozottan következtetni annak okára, illetve arra, hogy az természetes módon kö- vetkezett-e be. Ezt nevezi a törvény tisztázatlan halálesetnek. Például, valaki teljes jólét közepette, otthonában egyik pillanatról a másikra összeesik és meghal. A hozzátartozók elmondják, hogy nem tudnak arról, hogy valaha is bármilyen betegségben szenvedett volna az elhunyt, mert nem szedett semmiféle gyógyszert, nem kezelte orvos, nem feküdt kórházban. Nagyon gyakran megtörténik, hogy egy látszólag teljesen egészséges ember egyik pillanatról a másikra meghal. A hozzátartozók ezekben az esetekben értik meg a legkevésbé, hogy miért szükséges a hatósági bonvény erejénél fogva kötelezhető lenne a holttest eltemetésére. Vannak olyan családok, akik anyagi helyzetükre hivatkozva nem tudják vállalni a legegyszeLeonardo da Vinci: Vénusz szerkezete colás. Sokszor a halottvizsgálatot végző orvosok is kórboncolást kérnek, holott ilyen esetben a helyes eljárás az, hogy értesítik a rendőrséget, akik elvégzik a halottszemlét.- Az országos sajtóban lehetett olvasni egészségügyi intézményekben tárolt temetetlen holtakról. Előfordul ez ebben kórházban is?- A temetés feltételeiről jogszabály rendelkezik. A halottat koporsós temetés esetén a halottvizsgálati bizonyítvány kiállítása után számított 72 órán túl, de 96 órán belül el kell temetni. A halottvizsgálati bizonyítvány kiállításának időpontja az a dátum, amikor a boncolást végző orvos megállapítja a halál okát. Ugyanezek az időpontok érvényesek akkor is, ha boncolást nem végeznek. Előfordul, hogy a halottnak nincs hozzátartozója, aki a tör„A halál fogalmát törvényi szinten is meghatározták" D-FOTÓ: VERESS ERZSI rűbb temetés költségeit sem. A halottnak is vannak jogai. Többek között joga van a végtisztességhez. A törvény azt mondja, ha valakinek a temetését nincs ki intézze, akkor az annak az önkormányzatnak a kötelessége, ahol a haláleset bekövetkezik. Ebből is félreértések származhatnak a patológiai osztályok és az önkormányzatok között. Mi történik például akkor, ha egy budapesti állandó lakost a gyulai kórházban gyógykezelnek, itt meghal és nincs hozzátartozója? Kinek a kötelessége eltemettetni? A törvény szerint mindig azé az önkormányzaté, ahol a haláleset bekövetkezett. Példánknál maradva, a gyulai önkormányzaté. Minden kórlapon van egy kérdés: ki a legközelebbi hozzátartozója, akit értesíteni kell? A beteg joga, hogy kit jelöl meg legközelebbi hozzátartozójaként. A kórboncolás után hivatalos levélben bejelentjük ezt a tényt a gyulai ön- kormányzati hivatalba, amely gondoskodik az úgynevezett köztemetésről. A közelmúltban, részben a „Fekete Ángyai esete kapcsán, két ÁNTSZ-vizsgálat is indult az országos tisztifőorvos kezdeményezésére annak felmérésére, hogy milyen hosz- szú ideig tárolják a holttesteket a patológiai osztályokon. Kórházunkban mindkét felmérés azt állapította meg, hogy semmiféle szabálytalanság nem történt. A tisztifőorvosi állás- foglalás alapján a hozzátartozó nélküli halottakat 30 napon belül el kell temetnie az önkormányzatoknak.- Mikor kell a kórboncolást elvégezni és mikor lehet attól eltekinteni? — Az előző, 1972-es és a legújabb, 1997-es egészségügyi törvény is a kórboncolásokról úgy rendelkezik, hogy az elhunytat, függetlenül attól, fekvőbeteg-intézetben vagy azon kívül halt meg, kórbonctani vizsgálat alá kell vonni. Vannak azonban olyan körülmények, melyek együttes fennállásakor a kórbonctani vizsgálattól el lehet tekinteni. Ezek a következők: ha a halál természetes eredetű, annak oka egyértelműen megállapítható, a kórbonctani vizsgálattól további lényeges megállapítás nem várható, a kezelőorvos és a patológus szakorvos a kórbonctani vizsgálatot nem tartja szükségesnek, az elhunyt még életében vagy hozzátartozója a halált követően kérte a kórbonctani vizsgálat mellőzését. E feltételeknek együttesen kell fennállniuk ahhoz, hogy eltekinthessünk a kórboncolástól. A lehetőségen van a hangsúly. Ha ennek ellenére a gyógy- intézményben mégis elvégzik a kórboncolást, s a hozzátartozó emiatt panaszt tesz, azt jogtalannak minősítik, mert a törvénynek megfelelően a gyógyintézmény élt a lehetőséggel, és úgy döntött, hogy a holttestet felboncolja. Ha az említett lehetőségek együttesen megvannak, az orvosi humánum alapján mérlegelni lehet. Hangsúlyozom, minden esetben, amikor az nem ütközik a törvénybe és a hozzátartozó kéri vagy az elhunyt még életében kérte a kórboncolás mellőzését, el szoktunk attól tekinteni. A kórboncolást minden körülmények között el kell végezni, ha a halál okát nem lehetett megállapítani az orvos rendelkezésére álló vizsgálati módszerekkel. Továbbá a perinatális halál esetén, melynek fogalma azt jelenti, hogy valaki aldcor hal meg, amikor fogantatása után életének 24. hetét betöltötte vagy testének tömege az 500 grammot elérte és a születését követő 168 óráig él. Kötelező akkor is a kórboncolás, ha az elhunyt szervátültetés donora (a szervet adó) vagy recipiense (a szervet kapó) volt, ha az elhunyt foglalkozási eredetű megbetegedésben szenvedett vagy akárcsak annak gyanúja merült fel. A törvény szerint akkor is kötelező, ha az elhunyt szervezetébe újrafelhasználható, nagy értékű műszert vagy eszközt ültettek, ha az nem az elhunyt tulajdona. Ezek az esetek egyre ritkábban fordulnak elő, mert manapság többnyire a szervezetbe ültetett eszközök egyszer használatosak. Akkor is fel kell boncolni a halottat, ha az esetnek tudományos vagy oktatási jelentősége van. Az új egészségügyi törvény szerint az elhunyt hamvasztásától akkor lehet eltekinteni, ha a kórboncolás mellőzhetőségének említett együttes feltételei adottak. Ugyanez vonatkozik a tudományos vagy oktatási jelentőségű esetekre is.- Mikor használhatják fel az elhunyt szerveit?- Mindenkinek személyes joga rendelkezni arról, hogy egy vagy több szervét szervátültetés céljára felajánlja. Ugyanígy mód van írásos nyilatkozatban megtiltani az ellenkezőjét. A törvényi szabályozás úgy szól, ha valaki nem tett írásbeli tiltó nyilatkozatot az ellen, hogy halálát követően a testéből szervet, szerveket átültetés céljából kivegyenek, akkor ez, ezek transzplantációra felhasználhatók. Magyarországon, ha nincs az elhunytnál tiltó nyilatkozat a szervkivételről, akkor az úgynevezett transzplantációs bizottság megállapítja, alkalmasak- e a szervei átültetésre. Ha igen, akkor egy speciális orvoscsoport eltávolítja azokat. Ebbfn a hozzátartozónak nincs rendelkezési joga. Ha valaki nem tett nyilatkozatot, noha életében szóban hangoztatta, hogy nem járul hozzá a szervkivételhez, de azt jogszerűen nem foglalta írásba, hiába bizonygatják, kérik, fenyegetőznek feljelentéssel a hozzátartozók. Az ő engedélyük nem szükséges hozzá.- A világban hasonló a gyakorlat a magyarországihoz?- Országa válogatja. Vannak a magyar kórboncolási és szervel- távolítási törvénykezéseknél még szigorúbb jogi szabályozással rendelkező országok és vannak a mienkénél liberálisabb szemléletűek. Például Torontóban tavaly egy patológiai osztályon tapasztalhattam, ha nem állnak fenn azok a körülmények, melyek hatósági boncolást indokolnak, a halál természetes módon, betegség miatt következett be, a kanadai törvények úgy rendelkeznek, hogy első a hozzátartozó kívánsága. Ha ők nem járulnak hozzá a kórboncoláshoz, függetlenül attól, hogy nem tudták teljesen tisztázni az elhunyt életében a betegségeit és senki nem tudja a halál okát, csak a hozzátartozó engedélyével lehet elvégezni a kórboncolást. Ez a gyakorlat nem jó, mivel így a kórboncolások száma igen alacsony. Torontó szóban forgó kórházában az évi boncolások száma minimális, 40- 50-re tehető. Gyulán évente mintegy 300 kórboncolást végzünk, a hatóságiak száma 50-60. A legbiztonságosabb haláloki és megbetegedési statisztikai adatokat a kórboncolások alapján lehet megadni. Ha ez nem történik meg, bármilyen eredményes is volt a beteg kivizsgálása, fontos betegségek és kóros állapotok rejtve maradhatnak, amelyek esetleg nem is okoztak tüneteket. Magyarországon a rendszerváltozást megelőző években a kórboncolások száma igen magas volt. Emiatt a hazai halálozási, haláloki és megbetegedési statisztika adatainak megbízhatósága a világelsők közé tartozott a kórboncolási arány közel 80-90 százalékos volta mellett. A társadalmi változások hatásai és az új egészségügyi törvény révén a kórboncolások száma drasztikusan lecsökkent. Manapság az országos kórboncolási arány körülbelül 40 százalékra tehető, gyakorlatilag a régi felére csökkent. így a haláloki, megbetegedési statisztikák nem egészen a valóságot tükrözik. Ennek nagy a társadalomegészségügyi jelentősége. Ha nem élünk ezzel a klasszikus, kórboncolás adta lehetőséggel, nem tudjuk igazán felmérni, milyen betegségek a leggyakoribbak, a társadalom mely rétegét érintik, így az egészségügy-politika sem tud kidolgozni megfelelő stratégiát a betegségek megelőzésére és kezelésére.- Manapság sok mendemonda kering a szervkereskedelem körül. Tűnhet el szerv a halottból? — Törvény szabályozza, hogy halottból szerveket kivenni kétféle célra lehet. A már említett szervátültetés mellett a másik cél, hogy a kórboncolás vagy hatósági boncolás során sok esetben szabad szemmel nem lehet biztonságosan minden kórfolyamatot, betegséget felismerni, megállapítani, csak mikroszkópos vizsgálattal. Ez feltételezi, hogy szervrészleteket kimetsszünk a holttestből, megfelelően tároljuk, előkészítsük és megvizsgáljuk. Ez segít bennünket a minél pontosabb diagnózis, kórisme megállapításában. Törvényi előírás alapján 20- 25 évig kell megőrizni ezeket a szervrészleteket. Olyan nem fordulhat elő, illetve ha előfordul, az törvényellenes, hogy valakinek a szervét a holttestéből valamilyen célra - az említetteken kívül - kivegyék. Kétségtelenül létezik illegális szervkereskedelem a világon. Magyarországon egy bizonyított esetet kivéve, ami a '80-as évek közepén zajlott, szervkereskedelemről, ezzel foglalkozó csoportról nem hallottam. Hazánk még nem tart ott, ahol bizonyos fejletlen országok, ahonnan, sajnos, érkeznek olyan hírek, hogy a szegények saját szerveiket eladják. A magyar jogszabályok ezt tiltják. Ha valaki úgy rendelkezik, hogy halála esetén szervét felhasználhatják transzplantációs célra, ezért őt anyagi juttatás nem illeti meg. Lehetőség van arra, hogy felajánlja akár holttestét is oktatási célra, függetlenül attól, hogy van vagy nincs hozzátartozója. Ilyen kérdéssel engem is megkerestek már néhány éve. Még néhány évtizeddel ezelőtt is valamennyit fizettek a felajánlóknak, de a mai magyar törvények szerint ezt csak anyagi ellenszolgáltatás nélkül tehetjük meg. — Mi lesz a boncoláskor megvizsgált szervek sorsa?- A szervek abba a halottba kerülnek vissza, ahonnan származnak, majd a kegyeleti szempontok szerint elvégzik a holttest rekonstrukcióját. SZŐKE MARÓIT
