Békés Megyei Hírlap, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-04 / 154. szám

KULTÚRA 2002. JÚLIUS 4., CSÜTÖRTÖK - 7. OLDAL Az első levezényelt tanév végén A szakképzőben az oktatás mellett a termelés is fontos szerepet kap Váradi Gyuláné ötéves kinevezéssel látja el igazgatói teendőit D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Hosszú igazgatóhelyettesi évtizedek után első igaz­gatóként végigdolgozott tanévét zárta Váradi Gyuláné a szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakképző Inté­zetben. Jól ismeri az isko­la profilját, három őt meg­előző igazgató munkájá­ban volt tevékeny része. Ebből kifolyólag semmi­lyen nehézséget nem je­lent számára, ha az intéz­mény jelenéről vagy — ami talán fontosabb — jövőjé­ről kell képet rajzolnia... Szabadkígyós Váradi Gyuláné a decemberi megyegyűlés határozata alap­ján ötéves kinevezéssel látja el igazgatói teendőit a szakképző élén. S mivel az előző vezető, dr. Komáromi Sándor a most zárult tanévben már nem dolgozott az is­kolában, gyakorlatilag az egész cik­lus megtervezése, lebonyolítása az igazgatónő nevéhez fűződik.- Mennyiben kapott ,,új színt” az iskola a vezetőváltással?- A képzésszerkezet felépíté­sében a folyamatosságot képvise­lem, hiszen az itt oktatott szak­mák a változó gazdaság igényeit elégítik ki. Felkészítünk pék, pék—cukrász szakembereket, tar­tósítóipari és kertész szakmunká­sokat. Mindezt természetesen már négyéves képzés keretében: az első két év az alapozó szakasz, ezután kezdődik a konkrét szak­képzés. A szakközépiskolások mezőgazdasági és élelmiszer-ipa­ri szakirányon tanulhatnak. Ezek a képzések érettségivel zárulnak. — Mely irányokban tanulhat­nak tovább a diákok?- Érettségizettjeink leginkább szakmai irányban haladnak to­vább, elsősorban a gödöllői, debre­ceni vagy szarvasi felsőoktatásban. Persze az is gyakori, hogy techni­kusi vizsgát tesznek nálunk. A re­gionális munkaerő-átképző köz­ponttal karöltve az élelmiszer-ipari menedzserképzést is végzi isko­lánk, érettségizett tanulóknak.- Hogyan sikerült a jövő évi be­iskolázás?- Idén 527 nappali tagozatos tanulónk volt, plusz 44 élelmiszer- ipari menedzser. A 2002-2003-as beiskolázás is jól sikerült, egy szakközépiskolai és két szakmun­kás irányultságú osztályt sikerül majd indítani, 40-es létszámokkal.- Változás nem lesz a képzésben?- De, bevezetjük a dísznö­vénykertész szakmát, valamint a zöldségkertész képzést is. Sze­mélyi változást mindemellett nem tervezek, a személyi és tár­gyi feltételek biztosítottak. Sikere­sek vagyunk a pályázatírásban, például a 9. osztályok tárgyi esz­közeinek biztosítására nyertünk 4 millió körüli ös­szeget, a pék-cukrász tan­műhely bővítésére pedig 7 milliót. Ennek befejezésé­hez további kedvező dön­tést várunk, hiszen a megnövekedett létszám na­gyon igényelné a fejlődést. Itt szeretném megköszönni a szakképzési keretükből iskolánkat támogató cégek jóindulatát, ebben az évben 19 millió forint folyt be kas­szánkba ebből a forrásból.- Az igazgatóváltás nem okozott nehézségeket az in­tézetnek?- Igazából nem, mert a tantestület 90 százaléka mellém, illetve az általam képviselt program mellé állt. Ennek köszönhetően az iskolában javult a tanul­mányi átlag is. Sőt, a tavasszal ál­talunk rendezett országos pék szakma kiváló tanulója verse­nyen a második és a negyedik he­lyezést tanulóink nyerték el. Em­líthetném továbbá a közismereti tantárgyi verseny eredményeit, vagy a sporteredményeket is, e te­rületeken is szépen szerepeltünk. — Többször szóba került külön­böző fórumokon a kastély sorsa... — Igen, de egyelőre semmilyen biztosat nem tudunk, ha esetleg el kellene költöznünk, akkor a sü- tötanműhely mellett rendelke­zünk egy akkora telekkel, amely­re felépíthetnénk egy modern is­kolát kollégiumostul, egyelőre azonban nem látunk előre ebben a kérdésben. — Milyen kedvvel néz a jövőbe? — Bizakodó vagyok e tekintet­ben, egyedül nem tudom véghez vinni terveimet, de segít ebben a tanári gárda, valamint a többi al­kalmazott is. Nehéz dolgunk van, hiszen termelés - állattartás, kertészet, földművelés és sütő­ipari tevékenység - is folyik az intézményben, a 2002-es bevételi tervünk 86 millió forintot tartal­maz. Egyszóval mindenki mun­kájától függ, hogy az iskola el tudja-e látni feladatát, sikeres tud-e maradni: a dolgok jelenlegi állása azonban mindenképpen bizakodásra ad alapot. VANDLIK JÁNOS Pályakép Váradi Gyuláné, a szabadkígyósi Mezőgazdasági és Élelmi- szeripari Szakképző Intézet igazgatója. Matematika-kémia szakos középiskolai tanár. Az 1974-es évtől szaktárgyait tanítja az iskolában. 1978-tól igazgatóhelyettes először a Timkó Béla, később a Ftaffai József, végül a dr. Komáromi Sándor vezette intézetben. A 2001-2002-es tanévet megbízott igazgatóként kezdi, majd decemberben öt évre szóló kinevezéssel folytatja. Július 19-én: Életmódi Gyuláról Az ml televíziós csatorna szegedi körzeti stúdiójának stábja ma Gyulán forgat az Életmódi című műsoruk számára. Gyulát az Egészséges Városok Magyaror­szági Szövetségének tagjaként keresik fel. A forgatócsoport in­terjút készít Danes László polgár­mesterrel a város egészségfejlesz­téséről, a jelenlegi helyzetről. Be­szélgetnek dr. Perjési Klárával, a gyulai Egészséges Városért Köz- alapítvány kuratóriumának elnö­kével, ellátogatnak a Gyulai Vár­fürdőbe, ahonnan beszámolnak a fejlesztésekről, a wellness-köz­pont létesítéséről. Felvételek ké­szülnek a város parkjairól is. A műsor július 19-én 14 órától lát­ható az ml-en, ahol Gyula mellett a Dél-Alföld azon települései is szerepelnek, amelyek az Egészsé­ges Városok Magyarországi Szö- vetségének tagjai. ____________(öi Ki nek mi jelenti az értéket? Villanások az európai zongoratanárok konferenciájáról Rév Lívia: „Csak addig akarok élni, amíg tudok zongorázni...” ÍVFOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Azt hiheti a nem hozzáértő, hogy olyan témában, mint a zeneta- hon maximálisan elismert művész nítás, aligha kell kutatómunkát végezni. Beiratkozik a gyerek a karrierje már 6 éves korában elin- zeneiskolába, vagy halad vagy nem a tanulmányaiban, s rövid dúlt. Csak addig akarok élni, amíg idő alatt eldől, muzsikus lesz-e belőle, vagy „csak” egyszerű ze- tudok zongorázni - jelentette ki neszerető. Az idei zenei napok nyitányaként az Európai Zongo- egy évvel később, amikor Liszt Ma- ratanárok Társasága 11. konferenciáját Békésen tartotta a zene- gyár rapszódiája bűvölte el egy iskolában, ahol tudományos kutatók és művésztanárok tartót- koncerten. Élete nagy szerencséjén tak előadásokat az érték fogalmáról, a zenei tehetség és intelli- nek tartja, hogy a legendás hírű gencia összefüggéseiről. A Békéscsabáról elszármazott Laczó Varró Margit és Máthé Klára tanít- Zoltán, a budapesti Zeneakadémia docense zenepszichológiái ványa lehetett (ez utóbbi nevelte a és zenepedagógiai kutatásairól számolt be a hallgatóságnak. Kocsis-Ránki-Schiff generációt Békés Az előadó 1978 óta aktívan vesz részt a zeneoktatási programok ki­dolgozásában, több mint 100 pub­likációja jelent már meg Európa valamennyi országában. Tanított Ausztráliában, Kanadában és Dél- Afrikában is. Békési előadásában a rendszerváltás utáni társadalmi rétegződés kultúrában bekövetke­zett következményeiről beszélt. A könnyebb műfajok előretöréséről, a globalizációról, a tömegkommu­nikáció csatornáin keresztül terje­dő konzervkultúra romboló hatá­sáról: Az igazi értéknek hosszan tartó, évszázadokon átívelő üze­nete van. A zenetanítás feladata, hogy felmutassa, érdeklődést kelt­sen, megszerettesse és az ilyen ér­tékek maradandóságát hirdesse a napi használatos, eldobható, mű­anyag zúzalékkal szemben. Az amerikai dél-illinoisi egye­tem professzora, Barta Mihály he­gedűművész a kamarazenei mes­terkurzus előadója volt a békési EPTA konferencián. A kurzusára érkezett bolgár hegedű-zongora párosból Smiliana Lozanovát szeptembertől ösztöndíjas tanul­mányokra hívta meg tanszékére. A tanár úr vallja, hogy kamaraze­ne nélkül nincs komolyzene, s szavaiból megtudtuk, hogy a lakó­helyén, Carbondaléban megala­kult Kamarazenei Társaságot több mint 80 szponzor működteti. Kon­certeket szerveznek, vendégmű­vészeket és ösztöndíjasokat hív­nak meg, és a békés-tarhosi zenei napokhoz hasonlóan a régió zenei életéért tevékenykednek. A Ko­dály vonósnégyes egykori első he­gedűse, Barta Mihály professzort ma már minden nyáron kurzusok­ra hívják meg, többek között Mál­tára, Bulgáriába Spanyolországba, Ausztriába, és itteni kedvező be­nyomásai alapján szívesen tér vissza jövőre Békés-Tarhosra is. A háromnapos konferencia esti programjai a zeneiskola előadóter­mében a vendégművészek és a kurzushallgatók koncertjei voltak. Az első estén a konferencia dísz­vendége, a Párizsból érkezett Rév Lívia zongoraművésznő játszott Chopin-műveket, és 86 évét meg­hazudtoló fiatalos lendületével, ab­szolút szellemi frissességével, nem utolsó sorban hangszeres tudásá­val vívta ki hallgatósága csodálatát. Rózsaszín tüllmhájában mintha a Szentivánéji álom Titániája szállt volna le a színpadra, hogy lenyűgö­ző játékkal valljon a zene örökké­valóságáról. A tüneményes hölgy, a szakmai körökben külföldön és itt­is). A tőlük tanultaknak köszönhet­te, hogy kijuthatott a párizsi Margerite Long versenyre, meg is nyerte azt, és Párizst egy röpke szempülantás alatt megszeretve el­határozta, egy életen át ott marad. Rubinsteinnel való találkozásának köszönheti a karrierjét, akit szintén lenyűgözött tehetségével és aki be­ajánlotta őt a legelőkelőbb körök­be. Lívia Rév Auber azóta francia állampolgár lett, több mint 40 éve ott él, magyar fiatalok zenei pályá­ját próbálja önzetlenül segíteni és egyengetni. Az egykori tarhosi nagydíjas, Krausz Adrienn a leg­jobb barátnője lett, a fiatal Mocsári Károlyt a „szárnyai” alá vette. Bé­késen is úgy járt-kelt-tanított- zongorázott reggeltől késő estig fá­radhatatlanul, mint egy jó tündér. Csoda volt, hogy eljött, hogy ta­pasztalatokat adott át, segített min­denkin, aki hozzá fordult. Minden­kinek az életében megjelenik egy­szer a szerencse, csak el kell tudni kapni — mondta. Én Istenben hi­szek, mert engem megsegített. És tudom, hogy nincs más dolgom, hogy ezt a kincset, ami az enyém, minél többek számára hozzáférhe­tővé tegyem. Hívjatok, és jövök máskor is! Békés-Tarhos sokat nyert je­lenlétükkel. F. PÁLFY ZSUZSA Az egyházgondnok siratója In memóriám Fodor József Július 1., hétfő. Kora délután egy telefon. Bielek Gábor apátplébá­nos úr férfiasán érces hangja szo­katlanul halvány, amikor közli: „Meghalt a Józsi bácsi”. Az erzsé- bethelyi római katolikus egyház- község gondnoka, sekrestyése, mindenese, „második lelkipászto­ra”, Atlasza, aki vállán hordta egy közösség életét, gondjait, búját-ba- ját, örömét; környékét és környe­zetét templomnak, térnek, plébá­niának, kertnek, temetőnek. Hivatalnoki apátiával fogadom a hírt. Udvarias sablon-zavarral kérdezek vissza: „Valóban? Iste­nem! De hát mi történt?” Rövid párbeszédünket követően újra a tévékészülék elé ülök. Semmi kü­lönös, fájdalmas érzés. Semmi sí­rás-inger. Túllépek a hallottakon. Akusztikai délibáb lehet az egész. Kizárt dolog. Tegnap volt a templombúcsú. Mondták, hogy még jól érezte magát. Hangulata a szokottan kedves, visszafogottan vidám. Édesanyám is beszélt vele. Boldog volt, annyian köszöntötték az elmúlt héten, hiszen nemrég töltötte be a nyolcvanat. A mi Józsi bácsink. Mindenki tudta róla. Megnyugtatom magam. Azután eltelik pár óra és átgon­dolok mindent. Ha holnap reggel kimegyek Jaminába a szentmisé­re, bizonyára a világ legtermésze­tesebb hangján kérdezném meg: Józsi bácsi hol van? Miért nincs itt? Korán locsolni ment a földre? Állatokat kell etetni? Már megint hajnalban kezdte a munkát? Nem kíméli magát? Miért nem vigyáz jobban, aki elmúlt nyolcvan éves! ... Vagy miért nem szólt este, hogy nyissam a templomot? Hogy menjek el hozzá a kulcsért, mint régen. Miért? ... és kezd minden reálisan tiszta lenni. A görcs most éri el a torkom, a homály a sze­mem. Felfogom a telefont. Meg­halt a Józsi bácsi. Szégyellhetném, hogy az első pillanatban semmi fájdalmat nem éreztem, de nem teszem. Egy kvali­tásos ember halálára fel kell készül­ni. Azt nem lehet azonnal megérte­ni, elhinni, jóváhagyni. Jaminai egyházközség, templom, szentmi­sék Józsi bácsi nélkül? Olyan nincs. Elment a Munkás Szent József, a munkaapostol, a MÁV-nyugdí- jas, a vasutas-pontosság élő szob­ra, az emberszabású szeretet-szi- gor, a csupa-szív, áldozatos em­ber? Emberi kapcsolatok látnoka, törvény és rend védnöke egy kis plébánián, aki úgy gondozta gyer­mekeként a mi kis világunkat, hogy elhitette: ez a külvárosi, szürke világ valódi otthonunk? Józsi bácsi! Ne tessék velünk bolondozni! Tessék visszajönni! Kell az a csendes szeretet, csen­des mosoly, amit megismertünk Önben. A gyermeki pirulás min­den apró dicséretre, amit elhárított magától férfias erővel, de mi mégis éreztük, hogy jólesik Önnek. Kell az a kemény kiállás, amellyel óvta- őrizte az egyházközség és közös­ség rendjét. Kell az egyedül Önben hordozott vasutas-rend. Ez a rend adta az életünket. Ön valóban felelt érte. Névtelen, szelíd háttérbe, Gá­bor atya mögött megbújva. Tud­juk, hogy nem akart magának ne­vet, elismerést, honorációt. Mint jó órásmester, ott állt mellettünk és fi­gyelte művét: a fogaskereke finom időtjelző harmóniáját. S az óra mindig pontos időt mutatott. Jól fo­rogtak a kerekek. Ez az Ön érdeme volt, aki alkotótársa lett Gábor atyának, s akinek verejtéke, vére, kútmélységekig hatoló figyelme, dörgedelme mind ott vannak és ott is maradnak a templom, a plébánia falai közt, a díszes seccók felüle­tén, az új orgona sípjaiban. Egy ember igazi értékét az jelzi, ha alakja korszakot határoz meg. Ha utána valami már nem lesz, nem lehet ugyanaz, mint volt. Még egy ilyen kis egyházközség­ben sem. Józsi bácsi, ez az ala­csony sorának egyszerűségét ne­mes szívével túllépő nagykama- rási öreg megtanított bennünket egymásért, mindnyájunkért dol­gozni. Önálló fejezet egy mikro- történetben, amely mégis sokunk élete. ígérjük, hogy megbecsül­jük, amit értünk tett. LISZKAI TAMÁS, RÓMAI KATOLIKUS PAP AZ EZERARCÚ TERMÉSZETET ÁBRÁZOLJA, (s) Corvus Kora Róbert festőművész Az ezerarcú természet című tárlatát a napokban nyitották meg Békéscsabán, a Damjanich utcában, a TIT Körösök Vidék Egyesülete előadótermében. A bemutatott 23 festmény alaptémája a természet, találunk tájképeket és csendéleteket is. A kiállítás júli­us nyolcadikéig tekinthető meg a helyszínen, a megvásárolt képek árával a művész a gyu- lai Pándy Kálmán Megyei Kórházat támogatja d-fotó: lehoczky péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents