Békés Megyei Hírlap, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-24 / 171. szám
6. OLDAL — 2002. JÚLIUS 24., SZERDA TÉR KÉP Falunap Kardoskúton 2002. július 27., szombat 7.30 Váltófutás Pusztaközpont-Kardoskút 8.30 Falufutás 9.45 Andrékó Pálné és családja kiállításának megnyitója a Móra Ferenc Művelődési Házban 10.00 Kardoskút-Orosháza, öregfiúk kispályás labdarúgó-mérkőzés Helyszín: az általános iskola sportpályája 10.30 Kispályás labdarúgótorna 6 csapat részvételével Helysán: az általános iskola sportudvara 10.00 Játszóház Helyszín: Móra Ferenc Művelődési Ház 10.00 Tréfás ügyességi versenyek Helyszín: a játszótér 10.00-14.00 Internet Cafe Helyszín: az általános iskola 15.00 Moldovai ifjúsági néptánccsoport bemutatója Helyszín: Móra Ferenc Művelődési Ház 15.45 Kardoskút Községért'kitüntetés átadása. Virágos Kardoskútért pályázat eredményhirdetése, pörköltfőző verseny díjátadása Helyszín: Móra Ferenc Művelődési Ház 16.00 Domafa néptáncegyüttes bemutatója Helyszín: Móra Ferenc Művelődési Ház 18.00 Best Dance Company aerobik tánccsoport műsora divatbemutatóval Helyszín: Móra Ferenc Művelődési Ház 20.00 Falubuli hajnalig Helyszín: Móra Ferenc Művelődési Ház Várjuk Önöket! Kardoskút Község Önkormányzata július 27-én, szombaton harmadikalkalommal rendezi meg a falunapot.- Először a millennium évében szerveztük meg a rendezvényt, amely nagy sikert aratott a településen. A tavalyi rendezvényünkön is nagyon sokan vettek részt, de inkább a környező települések lakói, a kardoskútiak közül kevesebben jöttek el. Amellett, hogy az idei esztendőben is nagy szeretettel várjuk a környék lakóit is a települési falunapra, kérem a kardoskú- tiakat, hogy jöjjenek, hiszen elsősorban értük szervezzük a rendezvényt - mondta Ramasz Imre polgármester. - A programok ingyenesek, a szórakozás mellett lehetőséget teremtenek arra, hogy a dolgos hétköznapokból egy kicsit kiszakadjunk, beszélgessünk, együtt legyünk. Találkozzunk szombaton, a falunapon! A TÉR KÉP oldal a Kardoskúti Nagyközség Önkormányzata támogatásával készült. Szálanként aratja a búzát Szalmafonás: többgenerációs játék Míg a földeken modern kombájnokkal aratják le az idei búzatermést, a Kardoskúton élő Andrékó Pálné szálanként, egyesével takarítja be kiskertjében az „életet”: kisollóval vagy nemes egyszerűséggel, körömmel csippenti le tőben a búzaszálat. Az sem baj, ha kiperegnek a szemek, a lényeg, hogy ép és szép legyen a szár. Kis „búzakertjét” minden nap figyeli. Csak azokat a szárakat „aratja le”, amik éppen megfelelő színűek. Andrékó Pálné ugyanis szalmafonással foglalkozik.- Úgy tizennyolc évvel ezelőtt, amikor a helyi Rákóczi tsz-ben dolgoztam, megbíztak egy feladattal. Miután véget ért az aratás, a tsz ebédet rendezett, amihez fel kellett díszíteni a termet. Azt kérték, hogy stílszerűen búzaszárból legyen a dekoráció. Mivel előző évben búzakoszorú díszítette a termet, ezért abban az évben búzacsigát kértek. Kérdezték, hogy tudok-e szalmát fonni. Nem tudtam, de megígértem, hogy megtanulom. A szalmafonást mindig is sokan ismerték a településen, ezért megkerestem Karasz Jani bácsit, az idős postamestert és Kun Flóri bácsi bognármestert, hogy tanítsák meg a fogásokat. Ők jobbkezesek voltak, én pedig bal. Sehogy sem akart sikerülni a tanulás. Épp a gépműhely udvarán mentem át valamiért, amikor utánam szólt Flóri bácsi, megy-e már a fonás. Mondtam, lehet, hogy soha nem is mégy. A műhely udvarán volt egy szál szalma, ami a reggeli harmattól pont olyan puhává vált, mint amilyennek lennie kellett. Akkor sem sikerült. Éppen jött az édesapám, fogta a szalmát és a fonást bal kézre fordította. Azóta nincs gondom, csak rá kellett erre az apróságra jönnünk. Ma már tudok balról jobbra, jobbról balra fonni. A könyvtárban találtam szalmafonásról szóló könyvet, aminek segítségével tovább képeztem magam. Mindig lehet valami újat tanulni. Andrékó Pálné azóta a környék legismertebb szalmafonójává vált. Volt már kiállítása többek között Kardoskúton, Mezőberényben, Budapesten, Szentendrén, illetve a Békés Megyei Nép- művészeti Egyesület révén még számos településen. Legközelebb, a falunap alkalmából, ismét Kardoskúton láthatják szalmacsodáit. A kiállítás érdekessége, hogy három generáció munkáit mutatják be. Az édesanyjuk mellett Andrékó Pálné lányai is elsajátították a szalmafonás tudományát. A 23 éves Kati, a 21 éves Csilla és a 13 éves Móni is ügyes kezű. A kiállításon látható lesz olyan szalmaalkotás is, amit Andrékó Pálné anyósa kezdett el, ő maga folytatott, majd a lányok fejezték be. A szalmajátékok fa alkatrészei pedig az anyai nagypapa keze munkáját dicsérik. Andrékó Pálné számára csak a képzelet szab határt az alkotásnál. Készített koszorúkat, búzacsigákat, s mindenféle játékeszközöket is, hogy csak néhányat említsünk: kismadár, bari, nyuszi, halacska is készült szalmából, sőt még kiskecs- két is formált. Emellett játékbútorokat alkotott. Szalmából karácsonyfadíszek, húsvéti dekorációk is készíthetők. — Nagyon szeretek játszóházakba menni, ahol megtaníthatom a gyermekeknek a szalmafonás alapjait. Nagyon ügyesek, sőt sokat tanulok is tőlük. Óvodákba is szoktam járni, értelmileg sérült és vak gyermekekkel is szívesen foglalkozom. A legfontosabb, hogy az alkotás örömet okozzon annak, aki végzi. Számomra is jó játék a szalmafonás. Ezek a szalmából font csodák már a falunapi kiállításra készültek Nyugdíjas vers- és prózaíró verseny Népszerű program a farsang, a gyermekszínházi előadás A kardoskúti Móra Ferenc Művelődési Házban évente rendszeresen visszatérő programokkal várják a helybélieket. Lantos György, az iskola volt igazgatója tiszteletére már öt éve szerveznek emlékversenyt. A hetekig tartó asztalitenisz-, sakk- és malomversenyek sokakat vonzanak. A sakkversenyen például nyolc település képviseltette magát — tudtuk meg Lengyel Györgynétől, a művelődési ház vezetőjétől. A programok egy része természetesen az ifjúságnak szól. Népszerű program a farsang, a gyermekszínházi előadás. Az iskolások itt tartják a hideg idő beállta után a tornaóráikat. A művelődési házon belül aerobikcsoport, karate- és bodyklub is működik. Lengyel Györgyné szólt a gondokról is. Mivel a létesítmény fenntartási költségei magasak, ezért különféle vásárokra, közösségi és más családi rendezvényekre is kiadják a művelődési házat. Az igazgatónő szót ejtett a művelődési házon belül működő nyugdíjasok klubjáról. Az igen összetartó csoport jelenleg huszonöt tagot számlál soraiban. Rendszeresek az összejöveteleik. Kirándulásokat is szerveznek. A legközelebbi úticél, augusztus 13-án, a Dunakanyar lesz, Visegrádra és Szentendrére látogatnak el. A kirándulást az önkormányzat százezer forinttal támogatta. A nyugdíjasklub ötlete alapján indult el a nyugdíjas vers- és prózaíró pályázat is, amely idén jubilál, tizenötödik alkalommal rendezik meg. Bár a pályázatot Békés megyeinek hirdetik, már régen túlnőtte a megye határait. Az idei pályázatra érkeztek versek, prózai alkotások Csongrád megyéből, Tatabányáról és Debrecenből is. A kardoskúti irodalmi pályázat országosan egyedülálló kezdeményezés. Az idei versenyre 51-en küldték el alkotásaikat, ezek száma több százra tehető. A pályázatokból évről évre kiadványt is készítenek a szervezők, Kardoskúti antológia címmel. Negyvennégy év a gyermekekért A hatvannégy éves Lenti József nevét mindenki ismeri Kardoskúton. A tanár bácsi több nemzedéket tanított az elmúlt negyvennégy évben. Ősztől azonban — négy évvel nyugdíjazása után — valóban nyugdíjba megy. Az Orosházán élő pedagógus negyvennégy éves munkásságát, amit a kardoskúti gyerekekért végzett, a település képviselő-tes- tülete a legmagasabb elismeréssel, Kardoskút Községért kitüntetéssel jutalmazza, amit a falunapon adnak át Lenti Józsefnek.- 1958-ban végeztem Szarvason, a tanítóképzőben. Ebben az évben kerültem ki egy év gyakorlatra a kardoskút-pusztaközponti tanyasi iskolába. Akkoriban csak egy év gyakorlat után adtak diplomát. Mivel Orosháza-Gyökere- sen éltem, elég kacifántos volt a kijárás. Kardoskútig egy átszállással vonattal mentem, onnan pedig kerékpárral vagy gyalog a négy kilométerre lévő pusztaközpontba. 12 évig tanítottam itt, pedagógus pályafutásom talán legszebb időszaka volt. A körzetesítés előtt egy évvel kerültem be a kardoskúti iskolába, ahol testnevelést, oroszt és egy-két osztályban történelmet tanítottam. A hetvenes évek végén pedig igazgatóhelyettesnek neveztek ki. Ezt a megbízatást 1990-ig láttam el. 1998-ban, hatvanévesen mentem nyugdíjba, de még három évig közalkalmazottként dolgoztam. i Negyvennégy év hosszú idő. Orosházáról jártam ki, nem lak- tam a faluban, ■Z de úgy érzem, befogadtak az Lenti József- A tanítás mellett a sport is szívügye volt.- A szívszerelmem az atlétika és a foci. Szép eredményeket értünk el a gyerekekkel az úttörőolimpiákon, az említett sportágakon kívül asztaliteniszben és sakkban. Futballedzősködtem is. Először Kardoskúton, a megyei másodosztályban, majd Nagyszénáson, ahol két év alatt két osztályt léptünk előre és feljutottunk az NB III-ba. Emellett Gádoroson, Tótkomlóson, Fábiánsebestyénen és Orosházán is voltam edző.- Most, hogy tényleg nyugdíjas lett, mivel tölti majd az idejét?- Van egy telkem, ahol sokat dolgozom. A három és fél éves unokám, Marci pedig a szigorú tanár bácsit úgy vezeti az orránál fogva, ahogy csak akarja. Már jött felkérés edzői feladatra, még gondolkodom az ajánlaton.- Szombaton Kardoskút Községért kitüntetéssel jutalmazzák.- Nagyon nagy megtiszteltetés, meghatódtam, amikor megtudtam. Nagyon szépen köszönöm. A tanítást ugyan befejeztem, de a kardoskúti emberek a jövőben is számithatnak rám mindenben. A jó pörkölt titka Idősebb Ramasz Imre idén nyolcvanéves. Fél évszázada tanulta meg a pörköltfőzés tudományát, amit azóta szinte minden hétvégén „gyakorol”. Amikor felkerestem kardoskút-pusztaközponti tanyájában, az udvaron felálíitott bográcsban akkor is ott Totyogott a jóféle marhapörkölt. — Kitől tanult meg pörköltet főzni? — Kotormán Antaltól, aki maga is egyszerű parasztember és vándorfőző volt. Tőle tanultam meg a pörköltkészítést, van annak talán már ötven éve is. — Tanítója nem féltette a jó pörkölt titkát átadni? — A pörköltfőzők általában nem titkolják a receptjüket, szívesen továbbadják. Többnyire azonban a megadott recept alapján sem úgy sikerül, mint ahogy mi főzzük. — Mi kell az igazi jó pörkölthöz? — Először is a megfelelő alapanyag. Ezután a só a legfontosabb, majd a bors és a paprika. Legjobb a házipaprika. Legalább négy órán keresztül kell főzni. Megfő ugyan rövidebb idő alatt is, de annak más lesz az íze. Figyelni kell a tüzet, és mozgatni kell a bográcsot, hogy oda ne kozmáljon. Ebből a bográcsból is elfogyott a pörkölt az utolsó falatig!- Mikor szokott pörköltet főzni?- Lakodalmakban, ballagásokon, társasági vacsorákon, különféle rendezvényeken.- Összeszámolta már, hogy hány bogrács pörköltet főzött?- Még nem, de lehet, hogy ezernél is többet. Szerencsére panasz sohasem érkezett, és mindig elfogyott.- Szereti is vagy csak főzi?- Igazság szerint én nem nagyon vagyok oda érte. Amikorra megfőzöm, eltelek a kóstolással, ezért általában csak másnap szoktam enni belőle... Hadifogoly Emlékéremben részesítették a volt leventét Gombkötő Mihály nyolc évvel ezelőtt vetette papírra pokoljárása történetét, amely Levente voltam címmel könyv formájában is megjelent. Gombkötő Mihály az orosz fogságban harminc kilóra fogyott, betegen érkezett haza. Emlékeit csak ötven évvel később, a rendszerváltozás után adhatta közzé. Idén májusban a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége Hadifogoly Emlékéremmel tüntette ki.- Éjjel érkezett meg a bevonulási parancs 1944 szeptemberében, hogy másnap mi, leventék három napi hidegélelemmel együtt jelentkezzünk a megadott helyen. Édesanyám a csomagom közé tette a Bibliát is. Érezte, hogy nem csak három napra szól a behívó. Azt mondta, a nehéz időkben a Biblia adjon segítséget számomra - mutatja a sokat megért szent könyvet, amely megjárta fogolytáborokat is. - A Dunántúlra vittek bennünket. Október közepén jött a híre, Horthy kilép a háborúból. Nem sokáig tartott az örömünk, kiderült, Szálasi vette át a hatalmat. Minket, leventéket is be akartak maguk közé szervezni, ami elől inkább megszöktünk. Lebuktunk, de szerencsére egy antifasiszta százados keze alá kerültünk, aki nem bántott bennünket. Az orosz of- fenzíva megindulása után töb- bedmagammal elhatároztuk, hogy lesz, ami lesz, hazajövünk. Volt, akinek sikerült, én Tapolcánál orosz fogoly lettem. Bevagoníroztak, és a szerelvény elvitt a Moszkvától száz kilométerre sem lévő Mozsajszkba. Én mindig is „cináber”, vagyis vékony gyerek voltam, a sok éhezéstől még jobban lefogytam. A fogolytábor embertelen megpróbáltatásokat jelentett. Először útjavítást végeztünk, majd egy téglagyárba kerültem, ott sérült meg maradandóan a kezem. Mivel nem tudtak tovább dolgoztatni, ismét bevagoníroztak és Lettországon, Litvánián, Lengyelországon keresztül Kelet- Németországba érkeztünk, ahol javítólágerbe vittek, hogy némileg javítsanak az állapotomon, mert akkor nem voltam több mint harminc kiló. 1946. január 3-án közölték az örömhírt, mehetek haza. Csehországon keresztül hazahoztak, Szolnokon adták át az elbocsátó papírt. Felültem a csabai vonatra, onnan lovas kocsival Csorvásig jöttem, majd egy rokonunk behozott Orosházára, a nagyapámhoz. Éppen nála volt apám, aki nem akart hinni a szemének, hogy élek. Éltem, bár alig voltam több a javítóláger után is, mint negyven kiló. A család öröme azért is volt óriási, mivel egy héttel azelőtt érkezett haza a bátyám a bajor fogságból 98 kilósán, csokoládéval a zsebében. Tehát az sem volt mindegy, hogy melyik fogságba került az ember... — sorolta dióhéjban kétéves megpróbáltatásait Gombkötő Mihály, aki mindennek ellenére is szerencsésnek érzi magát, hiszen hazatért, ellentétben soksok társával, akik életét kioltotta a háború. A hős katonák és elesett leventék emlékére a rendszerváltozás hajnalán Kardoskúton kezdeményezték egy második világháborús emlékmű felállítását, ami az evangélikus templom kertjében valósult meg, s azóta mindig van virág a talapzatán... A Gombkötő Mihály által kezdeményezett és az evangélikus templom kertjében felállított emlékműre 58 hős nevét vésték, 48 katonáét és tíz leventéét, akik valamennyien a második világháború áldozatává váltak
