Békés Megyei Hírlap, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-23 / 170. szám
2002. JÚLIUS 23., KEDD - 7. OLDAL KULT Ú R A Akihitót herceg korában elrabolták A Japán Császárság kamarása múzeumunk védnöke A múlt héten Magyarországon vendégeskedő Akihito japán császárnak és családjának Békés megyéhez is fűződik kapcsolata. Doma-Mikó István, királyi udvari festőművész, a Füzesgyarmati Japán Múzeum megalapítója a család több tagjával, köztük a 69 éves Akihito császárral és Micsiko császárnéval is találkozott. A beszélgetésen a füzesgyarmati múzeum is szóba került. A jeles művész a császári családdal kapcsolatban több érdekességről nyilatkozott lapunknak. Füzesgyarmat- Véleménye szerint mit jelent a császári párnak a mostani európai mazás? - kérdeztük telefonon tokiói otthonában Doma-Mikó István festőművészt.- A japán császárok az 1603-tól 1860-ig tartó Edo-korszakban szinte soha nem hagyták el kiotói A múlt héten Akihito japán császár és felesége Ausztria, Csehország, Lengyelország mellett hazánkban is eltöltött négy napot várukat, csak később, a Médzsi-korszaktól kezdtek utazgatni. Akihito császár eddig 50 országban járt, amit a mostani útja megtold további néggyel: Ausztria, Csehország, Lengyelország, Magyarország. Az indulásuk előtti sajtókonferencián mondta: „Amióta átvettem a császárságot, azon igyekszem, hogy megfeleljek a japánok szimbólumának. Úgy érzem, néha azonban azon is kellene igyekeznem, hogy utazhassak, szórakozhassak vagy a városban biciklizhessek”.- Milyen várakozással indulhatott a császári pár Magyarországra?- Akihito és Micsiko étkezéskor gyakran hallgat külföldi zenét. A magyar klasszikusok közül különösen kedvelik Bartókot, Lisztet és Kodályt. A szűkebb császári család hangszereken játszik, néha együtt is zenélnek. Hazánkat a kultúra országának tartják, elsősorban zenénk és képzőművészetünk magas szintje miatt. Hazánk politikája a magyar-osztrák határ megnyitásával, a keletnémetek nyugatra engedésével keltett tiszteletet a szigetországban.- Milyen embernek ismerte meg a császárt?- Roppant felvilágosult, és azt hiszem, a legemberibb japán uralkodó. Az első, aki polgári párt választott magának. Feleségül vette teniszpartnerét, egy lisztgyáros szép leányát, Micsikót. Gyermekeit kiskorukban nem adta évekre nevelőkhöz, ragaszkodott ahhoz, hogy együtt maradjon a család. Uralkodói korszakának a Heiszei nevet adta, vagyis „teljes béke a földön és az égben”, és ehhez tartja magát.- Tudna-e mondani még nem publikált érdekességeket Akihito császárról?- Herceg korában a tokiói Gakushúin Egyetemen diákoskodott. Az iskolán belül ugyanazt tehette, mint a társai, az iskola előtt viszont testőrök várták, és „tisztes távolságból” követték mindenhová. Halálra rémisztette őket egyszer, amikor az utcasarokhoz érve kiderült, hogy „elrabolták” a koronaherceget. Rövid futkosás után megnyugodva fedezték fel egy teaházban, ahol osztálytársával zöld teát szürcsölt. Régi vágya volt egy „kíséret nélküli teázás”. Évekkel később, a vezetői jogosítvány megszerzése után, az autósztrádán hirtelen ötlettel átvette a kormányt a császári sofőrtől. Kísérete ismét pánikba esett, jöttek-mentek az aggódó rádióüzenetek. Aztán feltűnt a hercegnek, hogy mind kevesebb a kocsi körülötte, végül már csak egyedül vezetett a hatalmas sztrádán. A rendőrség helikoptere mindkét irányból elterelte a forgalmat, nehogy baleset érje az uralkodóház prominens tagját...- A császári családdal nem sok „földi halandó” beszélhet. Önnek mégis megadatott ez a lehetőség. Hogyan és mikor?- 1991-ben meghívást kaptam a palotába, a császár szűk körű rendezvényére. Ekkor ért a nagy megtiszteltetés, hogy beszélgethettem a trónörökössel és a császári párral külön-külön, japánul.- Hallhatnánk valamit a beszélgetés tartalmáról?- Azt hiszem, nem illenék, hogy a teljes beszélgetést közreadjam, legfeljebb csak részleteket. Naruhito herceg, a trónörökös tapasztalt diplomata benyomását keltette. A magyarországi élményeiről beszéltünk. Jól érezte magát Budapesten, méltatta a Dunát, a Láncltidat, és elmondta, mennyire ízlett neki a magyar gulyásleves. Felkeltettem érdeklődését a magyar falu iránt, és igen sajnálta, hogy a látogatás rövidsége miatt nem juthatott el vidékre. Michiko császárnéból árad a humanitás és a kultúra szeretete. Rendkívül nagy lelki érzékkel rendelkezik, kiváló kapcsolatteremtő. Egy aranyozott keretbe Hirohitónak magyar lova volt Hazánk mindig ápolta kapcsolatait a japán császári családdal, amelynek jelenleg 26 tagja van. A császári család három tagja járt nem hivatalos látogatáson nálunk, 1931-ben Takamatsu herceg, 1934-ben Kaya herceg, 1984-ben pedig a jelenlegi trónörökös, Naruhito herceg. Az első hivatalos látogatást a Takamado hercegi pár tette 1994- ben. A császári ház tagjai több magyar rendezvényen részt vettek, illetve védnökséget is váltattak. Az előző uralkodó, Hirohito császár gyakran jelent meg kedvenc fehér lován, amit a magyar kormánytól kapott ajándékba. foglalt, tojásra festett, miniatűr képemet vittem ajándékba. Nagyon érdekelte, hogyan formálom a festményt a gömbölyű felületen, hogy az laposnak lát- szódjon. „Nagyon vigyázni fogunk rá” - ígérte. Aztán a füzesgyarmati múzeumra terelődött a beszéd. Pár perccel később megille- tődve álltam a világ legnagyobb hatalmassága, a császár előtt. Egy roppant fontos személyiség benyomását keltette, akit nagy felelősség súlya nyom. Tudtam, hogy nincs pihenőnapja, és a munkája nem ruházható helyettesre. Számtalan kötelességének egyike naponta rengeteg hivatalos irat jóváhagyása és szignálása. Nagyon figyelmes volt és gyönyörűen beszélt. Hosszú társalgásunkat ott folytattuk, ahol a császárnéval abbahagytam. A Füzesgyarmati Japán Múzeum alapításának körülményei érdekelték, majd rátért Tongára. Arról kérdezgetett, hogyan lettem udvari festőművész IV. Tupou király udvarában, és hogy mi tetszik leginkább a királyságban. Még a tenger kékje is szóba került, Császári Fensége szereti a természetet.- Van-e folytatása a találkozásnak?- Azóta is figyelemmel követem az uralkodócsalád munkáját, utazásait, sorsát. A császári udvar kamarása a Füzesgyarmati Japán Múzeum egyik védnöke, sőt tavaly a nevében fát is ültet- tünk a gyarmati japán kertben. magyari barna Mike Stern (középen) és együttese a gyulai jazzfesztiválok első külföldi világsztárja volt Mike Stem magasra tette a mércét Világfesztivált javasol Benkó Sándor a tószínpadra Nem irigylem Gedeon Józsefet, a Gyulai Várszínház igazgatóját, akiről köztudott, hogy lelke mélyén nagyon előkelő helyet foglal el a program jazz része. Vasárnap óta főhet a feje: a gitáros Mike Stern a lehető legmagasabbra tette a mércét, majd Benkó Sándor — mit sem tudva, legfeljebb sejtve Mike-ék előző esti káprázatos játékáról — elérkezettnek látja az időt dixie világfesztivál életre hívására Gyulán. Gyula Közismert, ez a műfaj egyhamar még nem válik üzleti tényezővé, ezért a vár jazz fesztivál 11. éve után elmondhatjuk, rendkívüli értékeket hordoz, mára egyik pillére a műfaj hazai fórumának. Nagy szükség is van háborgó világunkban arra, hogy néhány órára elmerüljünk a zene lüktető vagy éppen andalító hullámaiban. A művelői dicséretére legyen mondva, ők is igyekeznek lépést tartani a megváltozott igényekkel. Jó példa erre a vasárnap fellépett Budapest Regtime Band, amely 1984 óta tekintélyes csapat a hazai palettán. Játékosan feldolgoznak népszerű melódiákat, akár rajzfilmekből is, ha kell, tigrisbőrbe bújva... Talán illett volna Mike Sternnel kezdeni, elvégre minden idők legnevesebbjeként lépett fel saját együttesével. Társai ugyancsak csodálatos zenészek, kivált szaxofonosa, Bob Franceschini, igaz egyszinten említhetjük a basszista Alain Caront és az ütős Lionel Cordevet is. Mike azt a zenét dik- tálja-kínálja, amelyhez gyorsan alkalmazkodik a fül és a lélek. Miles Davis egykori játékosa hol fergeteges technikával penget- perzsel, hol meg lírai játékával Benkó Sándor, a BDB kitalálója, atyja, menedzsere és természetesen kiváló klarinétosa D-FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER nyűgöz le. (Aki teheti, vegye meg legutolsó, Voices című albumát!) Szerencsénkre a fesztivál sikeréhez hazaiak is hozzájárulnak. Az immár 25 tagú, Kepenyes Pál Kell a Westel! A történet rémesen egyszerű. Fuss össze valahol a nagyvilágban - mondjuk New Yorkban - egy dolgát szorgalmasan tevő kereskedelmi attasévei, aki megígéri, ha egyszer nagy csapata lesz, segít támogatni a zenét! A történetet nem először hallottam Benkó Sándortól, aki a Westel Dixie Fesztivál végén - Gálfi Rolandnak, a Westel békés- ' csabai üzletvezetőjének üdvözlő szavaira válaszolva - elmondta: az a bizonyos attasé Sugár András volt, 20 évvel ezelőtt. Mára pedig olyan csapata van, hogy támogathatja a jazzt is. Köszönjük, és kérjük, támogassa ezután is! — így a világhírű klarinétos. vezette Gyulai Ifjúsági Big Band egyre jobb, nem véletlen, hogy a minap visszahívással tértek haza a drezdai fesztiválról, ahol 32 csapat muzsikált. További előrelépésük záloga lehet a három énekes belépése. Biztathatja őket mostantól, hogy felfigyelt rájuk az egyik legismertebb megyei üzletember, Bora Imre is. Csak a dicséret hangján lehet szólni a Csepregi Gyula szaxofonost is „elhozó” Vasvári String Trióról, a Class Jazz Bandról, nem különben a tószínpadra lassan hazajáró — mellesleg szintén világsztár — Benkó Dixieland Bandról is, amely most a Basin Bluest játszotta el úgy, ahogy talán nagylemezén sem... Eközben jó lenne túllépni a kisebb-nagyobb technikai malőrökön. Milyen kár, hogy csak az első napon tette teljesebbé a díszletet a mutatós tetőrendszer, és egyszer talán azt is el lehet érni, hogy ne lehessen módja trombitaszóló közben felbőgni egy vadmotornak a fürdőkörúton. Persze, a legfontosabb, minél többen fogadják el a felkérést a támogatásra, hiszen a mérce nagyon magasra került, a 12. fesztiválnak tehát értelemszerűen még színvonalasabbnak illik lennie. Egy újabb világsztár szinte köve- telménnvé vált... Fábián istván A mese mindenkihez szól Berecz András közel húsz éve mesemondó. A sok humorral, nyelvi leleménnyel átszőtt történeteit az egyetemi klubtól a kaszárnyáig, a kocsmától az imaházig, az óvodától a nyugdíjasklubig mindenütt nagy szeretettel fogadják. Szarvas Berecz András a közelmúltban a pásztortalálkozó és dudásfesztivál közönségét örvendeztette meg. Nem kellett neki színpad, sem mikrofon. A ligeti tisztáson, egy lócán fogott a mesébe. Akkor alig húszán ültük körül, később egyre többen telepedtek a fűbe. ízes beszéde, magával ragadó előadásmódja marasztalta a közönséget. A mesemondás szünetében arról kérdeztük, neki ki mondott mesét?- Az édesanyám. Mindig a meséin aludtam el. Ez Budapesten, az ötödik kerületben, egy apró lakásban történt - kezdte Berecz András. — Kései gyermek vagyok, édesanyám, aki 1914-ben született, negyvenhárom éves korában szült engem, mint elsőt és utolsót. Rengeteg első világháborús történetet hallottam tőle, nagyon sokat mesélt a nagyapáról, Kunhegyesről, meg a cserebökényi tanyavilágról , ahol minden nyaramat töltöttem. Visszagondolva, nem is meséket, inkább legendákat hallottam otthon, ám a lényegük, az árnyalt nyelv és a találó szó ugyanaz volt, mint a meséknek.- A szarvasi liget tisztásán javarészt felnőttek hallgatták. Mit tapasztal, a felnőttek a lelkűk mélyén őrzik a mese szeretetét? — Őrzik. Még azok is, akik nem tudják magukról. A mese mindenkihez szól. Társadalmi rétegtől és életkortól függetlenül, az egyetemi klubtól a kaszárnyáig, a kocsmától az imaházig, Kárpátaljától a skandináviai magyarokon keresztül Kaliforniáig több mint tizenöt éve mondom a mesét mindenkinek. — Miként választ mesét az embereknek? — Ugyanazt a mesét el lehet mondani úgy is, hogy a gyermek örvendjen neki, úgy is, hogy a gyermek és a felnőtt egyaránt, és úgy is, hogy főleg a felnőtt lelje örömét benne. Érdemes a felnőtt társaságban a nekik valót előveszegetni, a gyermekeknek pedig mértéket tartani. — A pajzán részletekre gondol? — Nemcsak arra. Azt még csak el lehet a gyermekek feje felett beszélni úgy, hogy az óvónőket kicsit megcsiklandozza az ember. Csúnya szót meg úgysem hasznáBerecz András mesemondó szép történeteivel a szarvasi pásztortalálkozón örvendeztette meg a hallgatóságot. Balján Szokolay Dongó Balázs békéscsabai népzenész D-FOTÓ: VERESS ERZSI lók. Sokkal inkább arra kell figyelni, hogy a gondolat ne tíz mondat múlva térüljön meg, hanem hamarosan. Ez olyan, mint amikor a cirkuszban a buzogányokkal zsonglőrködnek. Először kettőhárom röpül, utána tíz-tizenöt. A Gyökerek mesében is így van: amit egyszer felhajítottál, azt el kell kapnod zsonglőr módjára, különben bukik az egész. A gyermeknek három buzogá- nyos mesét kell mondani, a felnőttnek mondhatsz tizenöthúszat, attól függ, van-e türelme hozzá.- Az otthoni mesemondás, mesehallgatás élményében csak kevés gyermeknek van része. Az Ön élményével szegényebbek a mai fiatalok. — Miért ebben lennének gazdagabbak, amikor az emberiség egyetemesen le akar mondani mindenről, ami kicsit emberré tette?- Ugyanakkor Tallinban nemzetközi mesemondó-találkozót rendeztek, ahová Berecz András is hivatalos volt.- A világ két irányba fut, bolond, aki nem veszi észre. Az egyik úton halad, aki a közelébe férkőzött a szépnek és az igaznak. Ők jobban szeretik a mesét, mint valaha. Akinek azonban a szemét jól szervezetten és nagy alaptőkével kitolták, annak egyre kevesebb a reménye rá, hogy megjöjjön látása. UgyÉdesanyám történetei odaláncoltak a rokonaimhoz, a nem látható felmenőimet félistenként tiszteltem. Nekem a haza nagyapámat is jelenti, aki a Cserepes csárdánál behúzta a csendőrt a kútba és elkötötte a lovát, mert hitványul kérte meg édesanyám nővérének, Bözsikének a kezét. Nagyapámat ezért elvitték az őrsre, ahol összetörték a bordáját és belapitották a homlokát. Amikor a csendőr feljavult a tüdőgyulladásból és nagyapa is összeforrott, megint együtt mulattak. Nagyapám arról volt hires, hogy két bottal tudott táncolni. Bárhol megjelent, már húzta neki a cigány. A bot úgy pergett a kezében, hogy látni se lehetett. a hogy a látók kötelessége egyre csak nő. CSATH RÓZA
