Békés Megyei Hírlap, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-20 / 168. szám

2002. Jűuus 20., szombat - 13. oldai Énekelt, nádsípon játszott, furulyázott, tárogatózott, citerázott, hegedült Dédnagyapja zenei örökségét mentette meg A dévaványai Kádár Ferenc 1891- ben született és 1983-ban hunyt el. A kimagasló zenei tehetséggel megál­dott, pásztor múltú parasztembert falujában énekesként és hangszer- játékosként is sokan ismerték. Ne­vét viselő dédunokája nem kis fel­adatra vállalkozott, amikor úgy dön­tött: összegyűjti a dédnagyapjával készült hangfelvételeket, és megje­lenteti CD-n, kazettán. — Tíz évembe került a kutatás, de úgy éreztem — még ha nem is folytatom dédnagyapám munkásságát —, hogy kötelességem megőrizni gyermekeim­nek ezt a csodálatos zenei örökséget - meséli a dédunoka, Kádár Ferenc. - Az is motivált, hogy az Európai Unióhoz csatlakozásunkat követően még inkább felértékelődhet a nemzeti kultúránk. Rerigeteg embert kellett felkeresnem az anyaggyűjtés során, de mindenki na­gyon segítőkész volt. Sárosi Bálint, a neves népzenekutató szerint a kiadott hanghordozó nemcsak becses emlékeztető a szűkebb szülő­földnek, hanem érdekes, tanulságos ze­nei portré mindazoknak, akik mélyeb­ben szeretnének betekinteni a magyar zenei hagyományokba. A népművészetben jártas Kádár Ferencre az 1950-60-as években nép- zenekutatók figyeltek fel. A nagy-sár­réti művész hangszeres tudása le­nyűgöző volt: hibátlanul játszott nád­sípon (amit ő tájnyelvi kifejezéssel náddudának nevezett), furulyázott, tárogatózott, citerázott, hegedült. Nádsíp- és furulyajátékát a rádió szá­mos alkalommal rögzítette. A gyűjtés alapját is a rádió archívumában, illet­ve a magángyűjteményekben fenn­maradt hangfelvételek képezik. De Kádár Ferenc nem csak a nép­zenéhez értett, művészi fafaragások és olajfestmények is keze munkáját dicsérik, sőt, még a hangszereit is maga készítette. Sokoldalúsága nem maradt elismerés nélkül, hi­szen az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. A nagy-sárréti Kádár Ferenc az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. A fotó 1939-ben készült róla — Személyes élmények is kötnek dédnagyapámhoz, kiskoromban sokat voltam nála, mindig mesélt és zenélt nekem - folytatja a dédunoka. - A Le­hel kürtjét is ő szólaltatta meg először az országban, 1953-ban. A féltve őrzött kincset, a nagy becsben tartott ereklyét előtte senki sem tudta megfújni, mivel el volt repedve a hangszer. Ő méhviasz- szal betapasztotta a rést, és „szóra bír­ta” a kürtöt. Ez is hallható a lemezen. A néprajzosok szerettek együtt dol­gozni a még 90 évesen is aktív bácsival, aki a népzenegyűjtés célját első pillanat­tól megértette és vendégszeretettel fo­gadta a kutatókat. A rendkívül tartalmas, Elszaladt az aranygulya címmel megjelent válogatás 67 (!) hangfelvételt tartalmaz, az utolsó hét felvétel az ugyancsak Ferenc nevű unoka dalolását és furulyajátékát rögzíti.- Szeretném, ha a gyerekeim a zenei örökségből merítve népzenét, néptán­cot tanulnának. Mivel családunk szét­szóródott az országban, és a déduno­kák közül sem mindenki találkozott személyesen dédnagyapánkkal, azt ter­vezem, hogy küldök mindegyiküknek a lemezből — mondja a nem mindennapi vállalkozásba kezdett fiatalember. Várnái Krisztina Szabó Eszter hisz abban, hogy a tehetség utat tör magának Az éneklés adja élete értelmét Szabó Eszter Gyuláról — ennyi a sző­ke lány felkonferálása a Hevesi Imre nevével fémjelzett La Bomba együt­tes koncertjein. Ennyi azonban elég is, hiszen Szabó Eszter mély, rekedt hangja magáért beszél, amikor el­kezdi énekelni Vaya Con Diós dalait. A lány tavasz óta járja az országot a békéscsabai La Bomba együttessel.- Mikor kezdett Énekelni?- Énekelni nem lehet elkezdeni, így szü­letünk, ezzel a tehetséggel. Sőt, az éneklést tanulni sem lehet, a tanár csak meggyorsít­hatja a folyamatot a tehetség és a tudás ki­bontakozása között. Ezért magaddal és má­sokkal egyaránt nagyon sokat kell küzdeni, hiszen gyakran kerülnek az utadba olya­nok is, akik szeremének keresztbe tenni. De azt hiszem, az igazán tehetségesek nem buknak el, a talentum utat tör magának. Ha mégsem, akkor csak csalóka látszat volt a tehetség. Szappanbuborék, amely szétpat­tan, de ez így van rendjén.- Két éve érettségizett, utána Budapes­ten vezetett rádióműsort. Jelenleg Gyulán él. Mivel foglalkozik mostanában?- Énekelek. Az újságírás is vonz és a fogtechnika is érdekel.- Hogyan függ össze az újságírás, a fogtechnika és az éneklés?- Sehogy. Az újságírás már régen ér­dekel, a fogtechnika mostanában pattant ki a fejemből, holott egyáltalán nem va­gyok pepecselős típus. De ha már azt vá­lasztom foglalkozásomul, a legjobb sze­retnék lenni a szakmában. Az éneklés azonban mindennél különb, ez jelenti számomra az élet értelmét. Ha csak ott­hon dudorászok, az is elég, ki kell ad­nom magamból az érzelmeket.- Az újságírás és az éneklés nem ép­pen magányos tevékenység, míg a fog­technika igen.- Ikrek a horoszkópom, így a ma­gányra és a társaságra egyaránt vágyom - a barátaim ezt nagyon jól tudják. Érde­kes módon nagyon különbözünk egy­mástól, mégis remekül megvagyunk, masszába gyúrjuk a bogarainkat. Én például gyakran teszek ironikus megjegyzéseket, és soha nem kötök kompromisszumot. A barátaim ezt - nagyon ked­vesen - művésziéleknek hívják. Ugyanilyen boga­ram, hogy mindennél fon­tosabbnak tartom, hogy a másik mellérendelt szere­pet töltsön be mellettem. Ne csodáljon azért, mert a színpadon állok. A szín­„Gyakran teszek ironikus megjegyzése­ket, és soha nem kötök kompro­misszumot” D-FOTÓi KOVÁCS ERZSÉBET pad alapvetően tiszteletet vált ki. Ha fel­rakunk egy egyszerű széket, egy idő után mindenki abban akar ülni, mert at­tól, hogy sokan látták, elvesztette a hét­köznapi szürkeségét. Pedig az csupán egy átlagos szék, nem több.- Említette, hogy az Ikrek jegyében született. A horoszkóp befolyásolja a mindennapi életét? — Ha arra gondol, elolvasom-e az újság­ban, mit jósolnak a csillagok, a válaszom igen. Már csak azért is átfutom, mert a Hírlapban a névma­gyarázat mellett talál­ható a horoszkóp, és a nevek jelentése j| számomra igen fontos szereppel bír. Az Eszter csil­lagot, bájos lányt jelent. Szeretném hinni, hogy én is ilyen va­gyok. Hi­szek az ele­ve elrende­lésben, a sorsban is. Én csak sorsnak ne­vezem, nem Isten­nek, mert annak fo­galmával már kötött­ség is jár: templom, Biblia, könyörgés. A horoszkópot sem tar­tom buta, szőke dolognak.-Apropó, szőke. Cikizték már a szőke hajszíne mialt?- Nem nagyon cikiznek. A szőkeség egyébként valóban kategória, de nem a butaság miatt. Ez a hajszín megközelíthe­tőséget, pozitív értelemben vett naivitást sugall. A barna nők is lehetnek nagyon buták, a szőkék is. Nehezen jövök ki a buta nőkkel. Az ostoba férfiakat jobban viselem, talán azért, mert az erősebb nem képviselői egyenesebbek, azt mond­ják, amit gondolnak. Nem kínálnak hely- lyel, ha nem akarják, hogy maradjak.- Szinte az egyik cigarettáról gyújt a másikra. Mióta dohányzik?- Tizennégy éves korom óta. Azt mondják, az emberek nem tudnak le­szokni a cigarettáról, de szerintem ez nem igaz. Ha le akarnék mondani a ci­garettáról, megtenném, de egyelőre nem áll szándékomban. Nem érzem ku­darcnak vagy gyengeségnek ezt a voná­somat.- A kudarcokat hogy dolgozza fel?- Ha lehet, igyekszem minél gyorsab­ban elfeledkezni róluk. Ha nem tehe­tem, megpróbálom a saját javamra fordí­tani, hogy ezt is kipróbáltam, nem ment, legközelebb máshogy állok az esethez. Sem a siker, sem a kudarc nem motivál újabb lépésekre. A sikert is tudomásul veszem, de nem nézek végig elégedetten magamon, hogy hű, de jó voltam, hogy őrjöngtek a koncerten. Mellesleg meg sem hallom, amikor énekelek, csak én vagyok és a dal, minden mást kizárok. Fekete G. Kata-Ajánló-----­CD Br avo Summer Hits. Forró nyár és forró slágerek. A már megszokott nyári válo­gatás kicsit megújított formában, a je­lenlegi legmenőbb dance-es számokkal hallható az új Bravo Summer Hits koron­gon. Vérpezsdítő partik ideális albu­ma, olyan előadók­kal, mint a Faith­less, a De-Ja Vu, Gigi D'Agostino, Jakatta, Scooter, Holly Valance, Five, Westlife, ATB, Al, Iio, Kosheen, Sarah Connor, Jamiroquai, Kylie Minogue, Dannii Minogue, Daddy Dj. A nyár leg­nagyobb slágereinek gyűjteménye a nyár legnagyobb bulijaihoz. Mozi Szilaj, a vad völgy paripája. Szilaj, a fé- kezhetetlen paripa társainak vezetője, vé­delmezője. Egy napon harmonikaszót hoz felé a szél a hegyekből, ő pedig elindul, hogy megtudja az ismeretlen hangok ere­detét. Egy tábor tüzét fedezi fel, körülötte pedig furcsa lényeket, embereket. Az első találkozás drámai fordulatot hoz: az embe­rek lasszóval elfogják Szilajt, magukkal vi­szik, majd eladják a lovasság katonáinak... Könyv Mikszáth Kálmánná visszaemlékezései. Egy legendás író különös sorsú asszonyá­nak memoárját ajánljuk figyelmükbe. A szerző Mikszáth Kálmánná, a Nógrád vár­megyei Mohorán született Mauks Ilona. A visszaemlékezésnek ez a harmadik kiadása. Az első kettő még a múlt században jelent meg, 1922-ben, majd 1957- ben. Negyvenöt évet kellett tehát várni, hogy ezt a harmadik kiadást is kézbe vehessük. Mikszáth írói pályafutásának és ugyanaz­zal az asszonnyal töltött két házasságának története elevenedik meg a könyv lapjain. Mauks Ilona olykor szépen, lágyan és őszintén, máskor hidegen, kimérten és idegenül emlékezik Mikszáth Kálmánra. Program Graffitiverseny. Falfirkaversenyt ren­deznek a megyei közgyűlés, a békéscsa­bai önkormányzat és a Békés Megyei Eu­rópai Információs Pont támogatásával július 20-án 12 órától a megyeszékhe­lyen, a sétálóutca Csaba Center felőli szakaszán. Az EU Graffiti Jam elnevezé­sű rendezvény célja, hogy a fiatalokkal a falfirka stílusán keresztül ismertesse meg az Európai Unió tagállamainak kul­túráját. A verseny meghívott résztvevői paravánokra festik műveiket az általuk kiválasztott Uniós országról. A három legtalálóbb alkotást díjazzák. A verseny ideje alatt folyamatosan szól majd a hip- hop-zene, ezen kívül breaktánc, BMX- bemutató, egzotikus hangszereken ját­szó zenészek, valamint pizzaevő ver­seny színesíti a programot, amely este hat órakor zárul a díjkiosztóval. Ezt a titkot nagyanyám magával vitte az okányi temetőbe. Ráadásul pár hónap­pal a régi sírkert megszüntetése előtt, így aztán már nem nyert felvételt a „Béke téesz”-be, ahogy a népnyelv el­nevezte az elfáradt halandók új nyughe­lyét. Én mindig bölcs öregasszonynak tartottam nagyanyámat, épp' ezért helytelenítettem ezt az elsietett utolsó döntését. Bizony várhatott volna még „egy kicsinyég” (ahogy ő mondta), hisz' pár hét múlva megérkeztem a deb­receni kollégiumból, a friss érettségi bi­zonyítvánnyal a zsebemben, amit már nem tudtam neki megmutatni. Ő pedig adósom maradt a nagy titokkal, Isten nyugosztalja. Édesanyám ült a betegágy szélén, mikor csodálatos fényességgel megtisz­tultak az utolsó percek. „Bandi, a Ban­di...” — suttogta nagyanyám. A haldok­ló váratlanul fölegyenesedett, szeme tágra nyílt, hangja kitisztult: „Azt üze­nem, hogy...” - itt elakadt, visszaha- nyatlott a párnára, és engedelmesen ki­lépett a folyó túlsó partjára. Hiába szó- lítgatták, többé már nem válaszolt. Va­jon mit akart mondani 1954 májusá­ban? Amikor Nagyajtára költöztünk Füzes­gyarmatról, nekem még nem volt nagy­anyám. Csak meséltek róla, hogy Pesten lakik Bállá Józsi nagybátyámmal, aki ki­tűnő géplakatos volt, csak szerette az italt. Feri nagybátyámat, a forgalmi tisz­tet már eltemették, pedig rá még Füzes­gyarmatról emlékeztem, ahogy egy láto­gatás alkalmával az ölébe ültetett. Aján­dékot is hozott, egy körbejáró vajszínű autót, amit az oldalán föl kellett húzni egy kulccsal. Aztán a nagyajtai óvodá­ban, később az iskolában irigykedve hallgattam társaimat, akik naponta talál­koztak nagyszüleikkel. Mindegyiknek volt a faluban nagyapja, nagyanyja, leg­többjüknek kettő-három. Ferencz Laji, aki három éven át ült mellettem az unitá­rius iskola hatszemélyes padjában, négy nagyszülővel dicsekedhetett, közülük kettő együtt élt velük az Alszegen. Estén­A titok ként a Deák-portán is hálhatott, ilyenkor az anyai nagyanyja juhtúrót vagy édes ordát tett a kenyér közé a tarisznyába, ahol a palatábla is elfért. Addig rágtam édesanyám fülét, hogy 1943 őszén el­hozták Pestről nagyanyámat. Látogató­ba, ahogy mondták, de a háború más­ként döntött: akkor már bombázták Bu­dapestet, és Józsi bátyám romeltakarítás közben lelte halálát, mikor egy besza­kadt pincéből mentette az ott rekedt la­kókat. Nagybátyámmal együtt a MÁV-la- kás is odaveszett; nagyanyám így maradt velünk az én legnagyobb örömömre és megelégedésemre. Egyedüli nagyszülőm volt ő nekem, mivelhogy a többi három már nem élt, amikor én születtem. Édes­apám 18 évesen lett teljesen árva. Mind­járt nagyobb lett az ázsióm, hogy nekem is lett nagyanyám. Ráadásul olyan igazi, mondhatnám: mesebeli, aki bottal járt, kétrét görnyedve, mert a szegénység meggörbítette a derekát. Ő lett a legfon­tosabb titkaim őrzője, benne megbízhat­tam, mert sok-sok csínytevésem elsimító közbejárója lett, s bizony volt dolga bő­ven, ahogy visszaemlékszem mozgal­mas gyermekkoromra. Áldja meg az Is­ten haló porában, annyi jót tett nekem. Szövetségesek lettünk, védtük egymást körömszakadtáig. Sosem felejtem el egy krízishelyzetemet. Akkor már visszake­rültünk Füzesgyarmatra, s az egyházi is­kolák államosítása után még volt egy le­hetőségem a szeghalmi gimnázium kol­légiumában. Öt napot töltöttem el, mikor egy igazságtalan nyaklevest kaptam va­csorára. Éjszaka összepakoltam, kimen­tem a vasútállomásra, aztán a sínek pár­huzamos útmutatása szerint elindultam haza, Füzesgyarmatra. A fáskamrában bújtam meg, ahová reggel nagyanyám jött gyújtósért. Mindent bevallottam, ő bement, s elintézte, hogy ne bántsanak. Hogy köszönhetném meg a közbenjárá­sát? Istenem, Istenem miért foglalkozunk a régi időkkel? Talán azért, hogy legyen miből meríteni. Negyvennyolc évet su­hanok vissza, hogy megkeressem nagy­anyám sírját. Házsongárd helyett Okány- ban, Aletta van der Maet helyett özv. Bállá Ferencné szül. Bíró Juliannát szólí­tom „tört kövön és korhadó kereszten”. Mit akartál mondani, drága Nagyanyám? Ládd, koszorút is hoztam, de nem talá­lom a helyét. Nyomasztó az álombéli táj, Edgar Allan Poe szelleme kísért. Szomo­rúfűz könnye csordul, ködbe burkolózik a régi temető, fekete madarak szárnya suhog. Kutatom a megfejthetetlent: mit akart mondani nagyanyám az utolsó percben? Hangtalanul kiáltok: mikor tu­dom meg a nagy, a végső titkot?! „És szól a holló: Soha már!” ...Hideg verejtékben fürödtem, mikor felébredtem. Felhúztam a redőnyt: iz- zott a nyár, ragyogó fényözön zuhogott be a kitárt ablakszárnyakon. Odakiinn újra indult az Élet. Szász András

Next

/
Thumbnails
Contents