Békés Megyei Hírlap, 2002. július (57. évfolyam, 151-177. szám)

2002-07-17 / 165. szám

HÁTTÉR 2002. JŰUUS 17., SZERDA - 7. OLDAL tBÉKÉS MEGYEI HÍRLÁP Az élet tizennégy napja Kit, mit sért, ha a tanítónő marad? A pedagógusok társadalma érzékeny, akár a művészeké, s talán csak egy sérülékenyebb terület akad, a gyermekvilág. Telekgerendáson felnőttek érintették meg egymást karco- san, de meglehet, az alig látható hegeket gyerekek viselik majd életük végéig. Telekgerendás A szereplők neve a történet meg­értése szempontjából érdektelen. Tanítónő, meg igazgatónő: sze­reposztásnak ennyi is elegendő. A tanítónő a most véget ért tanévben elsősöket vezetett be az írás, a számolás, az olvasás és az emberi együttélés világába. Hét éve annak, hogy a tanítónő a telekgerendási általános iskolá­ban rendszeresen meghosszabbí­tott, határozott idejű közszolgála­ti jogviszonyban dolgozott. Akit helyettesített, június másodikával visszajött tanítani - elméletileg, hiszen a felgyülemlett szabadsá­gait kellett előbb kivennie. Az igazgatónő azt mondta a tanító­nőnek, június máso- dikától nem viheti tovább az osztályt, gyakorlatilag nem járhat be az iskolába a gyerekekhez. A ta­nítónő, mint mond­ja, remélte, majd csak találnak valami módot, hogy a tanév végéig, arra a pár napra, a június har- madika és 15-e kö­zötti időben is „vihesse” az osztá­lyát. Rosszul hitte, most csaló­dottságában gondolja megosztani a baját másokkal. Hangsúlyozza, hogy - bár szívesen maradt vol­na tanítani Telekgerendáson, akár az idők végezetéig - a jog szerint ennek e tanévvel vége. De »A kaukázusi krétakör" dilem­májaként élte meg azt, hogy nem kapott lehetőséget a tanév gyere­kekkel közös befejezésére. A „gyermekei” rajzokat, leveleket küldenek neki, meghívták a na­gyok ballagásával egybekötött tanévzárójukra, s az azt követő kis rendezvényükre. A szülők jó része - nevét a nyilvánosság előtt nem vállalva - azt mondja neki, maguk sem értik, miért nem sike­rült a gyerekek, a tanárnő (érzel­mei) számára is humánusabb megoldást találni. A tanítónő hangsúlyozza: tudatában van — s volt - annak, hogy június 2-ával megszűnt a határozott időre kö­tött közalkalmazotti jogviszonya. Csupán azt szerette volna, ha az igazgatónő megoldást talál arra, hogy a tanév végéig a gyerekek között maradhasson. Megkerestük az igazgatónőt is, aki a több órás beszélgetés döntő részében arról a félelméről be­szélt, hogy amennyiben a tanító­nő a közalkalmazotti jogviszonya megszűnését követően (!) akár csak egy perccel is tovább megje­lenik az iskola területén, határo­zott időre kötött közalkalmazotti jogviszonya határozatlan idejűvé alakul, s akkor jöhet például a végkielégítési kötelezettség. (Lát­hatóan nem sikerült elfogadtat­nunk vele két lényeges szempon­tot: amikor átadta a tanítónőnek a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséről szóló értesítést, s ezt tudomásul véve a tanítónő aláírta azt, a közölt idő­pontban az adott jogviszony megszűnt. Illetve a tanítónő - mint a tények ismeretében el­mondta — ennek tudatában sze­retett volna megoldást találni ar­ra, hogy egy-két hétre még a gye­rekek között maradhasson.) Az igazgatónőnek a lap által feltett kérdésekre adott válaszai beke­rültek a cikk tervezetébe, s kéré­sére elfaxoltuk számára, válasza­ink megjelentetni tervezett leírá­sát. Az igazgatónő válaszlevelé­ben többek között ez olvasható: „Ne haragudjon, de erről a szö­vegről nem tudok véleményt mon­dani. Ez a szöveg - ha most igent mondok rá - később az Ön ké- nye-kedve szerint átalakulna. Ez a szöveg nem más, mint a velem folytatott beszélgetésen az Ön ál­tal készített feljegyzés gépelt for­mája. Ön is tudja, én nem ezt vár­tam! Azt a végleges formába ön­tött cikkrészletet kellett volna el­küldenie, amely a véleményemet tartalmazza". Csak a pontosság kedvéért idézünk az igazgatónő­nek elküldött anyag „kísérő” mondataiból: ,,A megbeszéltek szerint megküldöm - idézőjelek között - a tervezett cikknek azt a részét, mely az Önnel történt be­szélgetés tárgyra vonatkozó kérdé­seit és válaszait tartalmazza”. Ami azt illeti, a lényeg benne van: az igazgatónő az általa el­mondottakból a kérdéseinkre adott válaszai lejegyzett mondata­it láthatta viszont. Jóhiszeműnek aligha mondható, amit levelében megjegyzett: ,,Ráadásul ebből a szövegből több - általam elmon­dott - lényeges gondolat kima­radt. Feltehetően nem véletlenül, hiszen a másik fél érdeke így kí­vánja". S a végkövetkeztetés: „... arm az elhatározásra jutottam, hogy az egyoldalú beállítás és a lénye­gesnek tűnő gondo­latok kihagyása mi­att nem járulok hoz­zá nyilatkozatom egyetlen betűjének sajtóban való közlé­séhez sem. (...) El­lenben kérem az alábbiak szó szerin­ti közlését: »A fent vázolt eset - a mun­kaviszony megszűnése - munka­jogi probléma. Ha hibás munkál­tatói intézkedés történt, a jogor­voslati lehetőség nyitva áll a Mun­kaügyi Bíróságon.«" - zárul a le­vél. Még egyszer: a tanítónő egyet­len pillanatig sem vitatta, hogy közalkalmazotti jogviszonya júni­us másodikával megszűnt a telekgerendási iskolában... Természetesen nem hallgat­hatjuk el, mit kérdeztünk - a konkrét esetre vonatkozóan - az igazgatónőtől. Például - a már tárgyaltakon túl - azt, miért nem engedte meg, hogy a tanítónő az elsős kis tanítványaival az egyévi együttélésüknek otthont adó tan­teremben maradjon a tanévzáró és ballagási ünnepség idején? S a tanévzárón miért nem jutott egyetlen mondat sem arra, hogy megemlékezzen a hét évnyi telekgerendási tanítóskodás után távozó tanítónőről? KISS A. JÁNOS Megbízási szerződést köthettek volna Munkajogban járatos szakembereket megkérdeztünk az ügyről. Azt mondták, bárki adott tanácsot az igaz­gatónőnek, nem a legcélszerűbb megoldást kínálta fel neki. A tanítónő határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyának június 2-ai megszűnését követően ar­ra a pár napra megbízási szerződést köthettek volna vele. A gyerekeknek ebből semmit sem kellett volna észrevenniük, s a jog sem sérült volna. A telefonálás költségei a világban Életünkben egyaránt jelen van a mobil és a vezetékes készülék A tanulmány szerint Németországban há­romperces helyi be­szélgetés díjszabása csupán 0,06 euró. Az átlagosan 8,18 eurós alapdíj is a legkedve­zőbbek közé tartozik világviszonylatban. A németországi külföl­di telefonbeszélgeté­sek átlagosan 0,12 eurós díjszabása is a legolcsóbb a tizenöt ország viszonylatá­ban. A belföldi távol­sági beszélgetések dí­ja is csak Svédország­ban kisebb. Németor­szágban a mobiltele­fon 0,38 eurós három­percenkénti díjszabá­sa az ötödik legked­vezőbb az összeha­sonlításban. Nemzetközi össze­hasonlításban Finnor­szágban a legdrágább, 0,16 euró egy három­perces vezetékes helyi telefonbeszélgetés, ez­Nagy a piaci verseny szerte a világban a vezetékes és a mobiltelefonok között ________________________________________________________(KÉPÜNK ILLUSZTRÁCIÓ) it án Ausztria következik 0,14 íuróval. A mobiltelefon a legolcsóbb Isztriában: háromperces beszél­getés átlagos tarifája 0,18 euró. Ez- ----------- után Hollandia követ­kezik: három perc díja ott átlagosan 0,31 euró. Ausztráliában viszont egy háromperces tele­fonbeszélgetés mobi­lon háromszor olyan drága - 0,73 euró -, mint Ausztriában. Vi szonylag drága a telefonálás az Egye­sült Államokban. Mi­közben a háromper­ces helyi beszélgetés 0,08 eurós tarifája kedvező, az alapdíj átlagosan 27,94 euró, ami Kanada után a legtöbb. A helyi távol­sági beszélgetés — 320 kilométer távolságig — meglehetősen drága, 0,35 euró, csak Auszt­ráliában kérnek ennél többet a távközlési cégek. A külföldi tá­volsági beszélgetés is csak Dél-Afrikában és Finnországban kerül többe, mint az Egye­sült Államokban. Elmarad a pezsgőbontás Belehajszolták magukat egy kijárat nélküli labirintusba Janovics József és lánya, Sárkány Zoltánná nem járult hozzá a sorsjegy bevonásához Kaparj, kurta, neked is lesz! — ugye, ismerős a biztatás? Amikor a szólás megszületett, még egészen biztosan nem voltak forga­lomban kaparós sorsjegyek. A battonyai Sárkány Zoltánné pró­bára tette a szerencséjét, kétszáz forintért vásárolt egy Labirintus fantázianevű sorsjegyet. És kapart, kapart... Heteken át győzköd­te önmagát, rokonságát, ismerőseit, hogy ki-, illetve lekaparta a szerencséjét. Az utóbbi napokban viszont már inkább úgy véli, elkaparta magát. Anyagilag mindenképpen. Az ügyvédi honorá­riumokat és a Budapestre, Szegedre való utazás költségeit ugyan­is nem az ő — meglehetősen sovány — pénztárcájához szabták. Battonya A 36 éves Sárkány Zoltánné Bat- tonyán az újságárusnál vásárolta a Labirintus sorsjegyet.- Amikor a nyilak mentén ha­ladva eljutottam a pezsgősüvegig, azaz a játék egyik ötmilliós főnye­reményéig, azonnal rohantam Mártikához, akitől a sorsjegyet vettem - kezdi a történetet. - Mártika azt tanácsolta, hogy menjek Mezőkovácsházára, a Szerencsejáték Rt. totó-lottó ki- rendeltségére. Ott egy fiatalem­ber közölte, hogy ez a sorsjegy szerinte nem nyerő. Ekkor ügyvédhez fordultunk, aki 2000. június 25-én írásban, hi­vatalosan bejelentette nyeremény­igényünket a Szerencsejáték Rt.- nek. Kaptunk egy időpontot, az ügyvéd úr nem tudott velünk jön­ni, mert tárgyalása volt. Édes­apámmal utaztam a fővárosba. Három fiatalember fogadott ben­nünket, kézről kézre adták a sors­jegyet, nézegették: a szelvényen lévő sorszámokat rendben lévők­nek találták, csak a pezsgősüveget nem akarták látni. „Ugye, te sem látod? - Ugye, te sem látod?” - mondogatták egymásnak. Bejött egy úr, a szakértő; nagyító volt ná­la és egy apró, feltehetően vegy­szert tartalmazó üveg. Elvette a sors­jegyet, mondta, csi­náljunk róla fény­másolatot, mert a vizsgálat során bár­mi történhet vele. Akkor én azt mond­tam, hogy nem! Visszavettem a sors­jegyet, kértem nyis­sanak ajtót, hogy tá­vozhassunk. Erre fölcsattantak: mit gondolunk mi, itt nem lehet ki-be sé­tálni! Végre jött egy biztonsági őr, s lekísért bennün­ket. Az utcán fölhívtuk az egyik fő­városi televíziót, akinek a munka­társa fölvette a kapcsolatot a Sze­rencsejáték Rt.-vel. Egy hölgy kö­zölte vele: a nyertes szelvényen valóban pezsgősüveg látható ko­sárban vagy vödörben. Még azt is hozzátette, azért van pezsgősüveg a nyertes szelvényen, hogy ezzel gratuláljanak a szerencsés sors­jegytulajdonosnak. Viszont - állí­totta - a mi szelvényünkön nincs se pezsgősüveg, se semmi. Janovics József, Sárkányné édesapja idáig szótlanul hallgatta a történetet. — Az volt a furcsa — vette át a szót -, hogy megkérdezték tő­lünk: sokan látták maguknál ezt a sorsjegyet? Sokan bizony, vála­szóltuk. Mielőtt kiengedtek volna bennünket, egyikük így szólt: „Maradjunk annyiban, ha önök nem tesznek további lépéseket, ak­kor a Szerencsejáték Rt. is eltekint attól, hogy feljelentést tegyen is­meretlen tettes ellen.” Hazajöt­tünk, teltek-múltak a napok, végül az ügyvéd úr kapott egy július 8-ai keltezésű levelet, melyben dr. Ön nyert, vagy mégsem Dörzsölje le a „BEJÁRAT' felirat alatti négyzetet, és a kaparóréteg alatt található nyílnak megfelelő, kötelező haladási irányban a négyzeteket ledörzsölve folytassa útját (jobbra, balra, fel, le), egészen addig, amíg a nyi­lak ki nem vezetnek a labirintusból a labirintus valame­lyik - feliratokat tartalmazó - oldalára. A kaparás során előfordulhat, hogy a feltárt nyíl két irányba mutat (jobbra és balra is), ebben az esetben Ön mindkét irányban folytathatja tovább az utat, jobbra és balra is. Ha a labi­rintus oldalain található pénzösszeghez jut el, Ön nyert! Nyereménye az ezen felirathoz tartozó összeg. Ameny- nyiben a „Kijárat’ felirathoz jut, nyereményt nem ért el. Stadler Gábor igazgató és Cselovszki Zoltán igazgatóhelyet­tes közölte: a nyereményigényün­ket nem tudják elfogadni. Idézem: „A nyereményigény benyújtását a játék részvételi szabályzata részle­tesen tartalmazza, így többek kö­zött azt is, hogy a nyereményigény benyújtásával egyidőben a sors­jegy bevonásra kell kerüljön vizs­gálat miatt. Megjegyezzük, hogy a levélben említett azonosítószámok nyilvántartásunk szerint nem egy nyertes sorsjegyhez tartoznak, ezért különösen indokolt a sors­jegy szakértői vizsgálata. Kérjük, hogy nyereményigényük benyúj­tásával forduljanak az ületékes sze­gedi területi igazgatóságunkhoz.”- Szegeden mire jutottak?- Valószínűleg nagy hibát kö­vettünk el. Fogadtunk egy másik, egy szegedi ügyvédet. Fogalmunk sincs arról, mit intézett a területi igazgatóságon, miben állapodott meg velük. Lejött hozzánk Battonyára, és magával akarta vin­ni a sorsjegyet. Rendben van, ügy­véd úr, mondtam neki, elismer­vény ellenében átadom önnek a sorsjegyet. Nem volt hajlandó írást adni, így nálunk maradt a sors­jegy. Akkor vigyük be mi! - taná­csolta. Be is vinnénk, de ha nem a jelenlétünkben vizsgálják meg, akkor ismét ott vagyunk, ahol a part szakad. Egyébként a szegedi ügyvéd úr azt is mondta, hogy mi tegyünk feljelentést az újságárus ellen, akitől a sorsjegyet vásárol­tuk, majd ő képvisel bennünket. Miért jelentenénk mi fel Mártikét, amikor igazolni tudja sorszám szerint, hogy a Szerencsejáték Rt. szolnoki kirendeltségéről kapta a sorsjegyeket?! Egy biztos: ki nem adjuk a kezünkből, csak akkor, ha a jelenlétünkben vizsgálják! Lapunk telefonon megkereste a Szerencsejáték Rt. Szegedi Területi Igazgatóságát és az rt. budapesti központját is. Mindkét helyen tud­tak Sárkány Zoltánná „nyeremé­nyéről”, és - anélkül, hogy részle­tekbe bonyolódtak volna - határo­zottan leszögezték: a bemutatott sorsjegy biztonsági kódjai nem azo­nosak egyik nyertes szelvény kódja­ival sem. A Szerencsejáték szóvivő­je, Somorai László elmondta:- A világ összes kaparós sors­jegyét három-négy külföldi (fran­cia, angol és kanadai) cég gyártja. Egy sorsjegyről a titkos kódok alapján is meg lehet állapítani, hogy nyertes vagy nem nyertes. Munkatársaink és a függeüen ok­mányszakértő egyér­telműen megállapí­totta, hogy a Sárkány Zoltánná szelvényen lévő kódokhoz és egyedi azonosító sor­számokhoz nincsen hozzárendelve nagy nyeremény. Abban az ominózus négy­zetben már csak azért sem lehetett pezsgős­üveg, mert a gyártó nem alkalmazott ilyen szimbólumot. Volt viszont egy nyíl, amely lefelé mutatott. Ha kifelé mutatott volna, oda, ahol az „5 000 000 Ft” olvasható, akkor most örömmel gratulálnánk játé­kosunknak.- Gyakran megesik, hogy a já­tékosok megpróbálják befolyásol­ni a szerencsét?- Amikor a nyertesek hosz- szabb ideig nem jelentkeznek a több százmilliós lottónyereménye­kért, akkor előfordul. Most — per­sze ez csak feltételezés - az is meghúzódhat a háttérben, hogy a közelmúltban éppen Délkelet-Ma- gyarországon nyert valaki ötmilliót a Labirintuson. Nehéz helyzetben élő emberre mosolygott rá a sze­rencse, s mi szívből örültünk, hogy jó helyre ment a pénz - válaszolta a Szerencsejáték Rt. szóvivője. MÉNESI GYÖRGY A Nus Consulting amerikai piackutató cég tizenöt országra ki­terjedő vizsgálata szerint különösen olcsó telefonálni Német­országban általában, és viszonylag drága az Egyesült Álla­mokban. A mobiltelefon viszont Ausztriában a legolcsóbb. A „nyertes" sorsjegy. Felvételünkön körrel je­löltük azt a négyzetet, amelyben eredetileg le­felé mutató nyílnak kellett lennie IM*OTÓ' A SZERZŐ FELVÉTELEI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents