Békés Megyei Hírlap, 2002. június (57. évfolyam, 126-150. szám)

2002-06-29 / 150. szám

fiétvége_

2002. JÚNIUS 29., SZOMBAT —11. OLDAL

■BÉKÉS MEGVEI HÍRLAP

Gyóni Gézáról, halálának nyolcvanötödik évfordulóján

Az első világháború magyar poétája

Június 25-én nyolcvanöt esztendeje, hogy a szibériai Krasznojarszkban, gyöt- relmes hadifogságban, háborodott elmével 33. születésnapján meghalt Gyóni Géza, a világháború magyar poétája. Eredeti neve Áchim Géza, a Gyóni nevet szülőfalujáról vette fel. Apja Achim Mihály, Gyón község evangélikus lelkésze volt. A költő másod-unokatestvére Áchim L. Andrásnak. Több évet töltött Szarvason, a békéscsabai gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait és bontogatta költői szárnyait, ami őt a költészet panteonjába emelte.

Gyóni Géza 1915. augusztus 1-jén, mint póttartalékos közlegény indult el a lengyelországi Przemyslbe. Átélte a világháború minden szörnyűségét. Przemysl ostromlott várából kiröppent verseivel a háború minden fájdalmas szépségét, az itthon maradottak féltő aggódását, a magyar katona hősiességét épp oly tehetséggel énekelte meg, amilyen kíméletlen gúnnyal hívogatta „csak egy éjszakára” a harcok poklába a nagy vérzivatar lelketlen vámszedőit.

A vár eleste után Gyóni Géza és test- véröccse, Áchim Mihály főhadnagy a fogolyvonattal került Oroszországba, Alatyrba, majd a krasznojarszki fogolytáborba. Ebben a nyomorúságos környezetben is irta verseit. Költeményei rejtett utakon jutottak haza.

Áchim Mihály 1917 nyarán szívbeSírját ma már nem találhatjuk meg - a krasznojarszki vízi erőmű építésekor nyoma veszett

tegség és tüdőbajban meghalt. Gyóni Gézát a szomorú esemény annyira megrázta, hogy súlyos ideg-összeroppanás érte. Három hét múlva, 1917. június 25-én reggel 5 órakor a fogolytábor kórházában Gyóni Géza meghalt.

Szürke, rézveretes, kék keresztekkel mintázott vörösfenyő koporsóba helyezték. A halott Gyóni Géza testére egy hordónak a vasabroncsát húzták a mellére, szívmagasságban. Koporsójába betették bajonettjét és ezüstfogantyús botját. A koporsófedélre szalagokkal díszes koszorúkat helyeztek el.

A fogolytábor udvarán tartották a gyászszertartást, ahol a soknemzetiségű hadifoglyok sokasága állta körül a koporsót. Német evangélikus pap beszélt, majd az énekkar kórusa gyászdalokat énekelt. Zalán Gyula volt ország- gyűlési képviselő búcsúzott a költőtől. Kocsira helyezték a koporsót. Orosz fegyvertelen kísérettel mehetett egy csoport Gyóni Géza koporsója mögött az egyórai járásnyira a dombon lévő temetőbe. A sírnál a pap mondott búcsúztatót, s Gyóni Géza koporsóját leeresztették a földbe. Dobbant a deszka a lehullott rögöktől. Az orosz templomból harang kondult, szitált az eső, varjak susogtak a szélben...

A Vojenni Gorodokból Kraszno- jarszkba vezető út mentén, a fél méter magas rácskerítés mellett, a tiszti temető szélén, egymás melletti sírhanton két sírkereszt. Egyiken a felirat Áchim Mihály, a másikon Gyóni (Áchim) Géza.

A tragikus sorsú költő hamvainak hazaszállítása érdekében a Gyóni Társaság az 1930-as években indított mozgalmat. E célból gyűjtés eredményeként tízezer pengő gyűlt össze.

Az orosz hatóságoktól többéves kérelmezés után úgy látszott, a húszéves halálozási évfordulóra Budapesten lesz a holttest. Dr. Mészáros Vilmos győri ügyvéd, aki Gyóni hadifogolytársa és még Przemyslből barátja, jelen volt a temetésen, és Tiry Gyula, a fővárosi temetkezési üzem igazgatója - a Gyóni Társaság megbízásából - már felkészült az útra a költő holttestéért.

1937. május 20. körül tervezték az indulást. Onnan Jungerth követ támogatásával továbbindultak a négy és fél napi expresszvonat-távolságra lévő Krasz- nojarszkba - Gyóni Géza és Áchim Mihály megporhadt, hazakívánkozó hamvai felé. Az utazás elmaradt. A Mészáros- Tiry expedíció már éppen indulófélben volt — 1938 decemberében —, amikor fontos külpolitikai események szóltak közbe, s megakasztották az elutazást.

Akkor aligha gondolhatták a hamvak hazahozatalát szorgalmazók, hogy ez volt az utolsó lehetőség Gyóni Géza holttestének hazahozatalára. Több mint három évtized múltával vált bizonyossá: a volt hadifogoly-temetőt Krasznojarszkban a vízi erőmű építése miatt már nem találhatjuk meg.

Az utókor a jubileumok megemlékezésein túl úgy tiszteleghet Gyóni Géza költő emlékének, ha verseinek köteteit kézbe véve elmereng sorain.

S hogy Przemysl hősi védelmét verseiben megörökítő Gyóni emlékét bármilyen módon jelöli-e az erődváros? - talán a lengyel testvérvárosi kapcsolatot ápoló Békéscsaba lehetne a kezdeményező.

Gyóni Géza költő tiszteletét, emlékét Békéscsabán a nevéről elnevezett utca, a csabai iskolai éveit idéző emléktábla, s a Körös-parti szoborsétányon kőbe vésett portréja őrzi. Gécs Béla

A csimpánzok naponta egyszer esznek, de folyamatosan

A Fővárosi Állat- és Növénykert rekorderei

Európa egyik legrégebbi állatkertje Budapesten található. Története során a végpusztulás veszélye is fenyegette, ma ismét számos látnivalót kínál gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt.

A magyar ZOO, pontos nevén a Fővárosi Állat- és Növénykert 136 esztendős története során a legdrámaibb időszakát a második világháború alatt élte át. A háború végére a 2500 különböző állatból mindössze 14 maradt. A nagy ragadozók kiszabadultak, egymást falták fel; vagya katonák lőtték le őket, majd megették.

Szinte hihetetlennek hangzik, hogy az ostrom során feltörték az akváriumot is és a halakat megették. A legkülönösebb történet két elcsatangolt pónihoz fűződik: a háború után két hó- nappal egyszerűen visszasétáltak az istállójukba. Örök titok marad, hogy addig hol voltak.

E rövid történeti áttekintés után beszéljünk a máról. Néhány állatkerti „leg”-ről faggattam dr. Bogsch Ilmát, aki közel negyven éve dolgozik a cégnél, az utóbbi években gyűjteményi igazgatóként. Minden lehetséges adatot nyilvántart az állatokról.

— Melyik az állóikért legdrágább állata?

— Minden bizonnyal az indiai elefánt. Egyre kevesebb van belőlük, ritkán kerülnek az európai állatkertekbe. Eszmei értékük meghatározhatatlan, védett állatok, nem eladók.- Melyik állatért adták a legtöbb pénzt?- A jácintkék arapapagájért. A dán állatkertnek tizenkétezer márkát fizettünk

Egymilliónál is több látogató évente

A budapesti állatkert a legnagyobb látogatottságú magyarországi turisztikai célpont. Évente több mint egymillióan váltanak belépőjegyet Jelenleg 512 állatfaj és körülbelül 3500 egyed él a kertben. A Fővárosi Állat- és Növénykert megkapta a Magyar Örökség díjat, az Elefántházat pedig az Európa Nostra díjjal tüntették ki. Az idén májusban ünnepelték a 90. évfordulóját annak, hogy újra megnyitották az állatkertet, mint fővárosi intézményt, mert előtte magánkézben volt.

érte. Egyébként csak ritkán veszünk állatot, többnyire csere alapon kerülnek hozzánk.- A leggyakoribb cserepartnerek?- A holland és a német állatkertek.- Melyik a budapesti állatkert legsúlyosabb lakója?- Az elefánt és az orrszarvú, 2,5-4 tonna között van a súlyuk. Valamennyi állat közül ők esznek a legtöbbet. De nem ők a legfalánkabbak, hanem a csimpánzok. Rájuk joggal jellem ző a megállapí tás:

Az orángután mindig partner egy kis mókázásra

naponta egyszer esznek, de folyamatosan.- A legkisebbek?- A papucsállatkák, amelyeket csak mikroszkóppal lehet látni.- Melyik állat él legtovább az állatkerti körülmények között?- Az emlősök közül az elefánt, amely megérhet 70 évet is, a madarak közül pedig a pelikán, mert 50 esztendeig is elél.- A budapesti állóikért legrégebbi lakója?- Samu, a Mississippi aligátor, 44 éve került hozzánk.- A legszaporábbak?- A nílusi patkányok. Évente háromszor is ellenek, esetenként tizenöt utódot hoznak világra.- Lopják a lakókat a látogatók?- Nem jellemző. Régebben a mókusokat vitték el. Inkább hoznak állatokat. Húsvét után rengeteg nyulat. De hoztak már gólyát is.- Akad olyan állat, amely feltehetően csak nálunk látható?- A parasztudvarunkban található magyar tarka marha más állatkertben nincs.

K. Gy.-Ajánló-----------CD

B

omfunk MC's: Buntin' Sneakers. A

finn duó Freestyler című slágerének köszönhetően vált ismertté és népszerűvé egész Európában. Debütáló, In Stereo című albumukból közel egymillió példányt adtak el, a Freestyler pedig a legkeresettebb európai kislemezévé vált, hiszen összesen 2,2 millió példány talált belőle gazdára. A fiúk második albuma, a Buntin' Sneakers Finnországban idén márciusban látott napvilágot, és már megjelenése napján platinalemez lett. Az album tizenkét, elektronikus alapokra ültetett, rap betétekkel tarkított dalai között helyet kapott a FIFA Labdarúgó Bajnokság hivatalos albumán is szereplő Something Goin' On.

Mozi

Üldözési mánia. Donald Sinclair, a dúsgazdag Las Vegas-i kaszinótulajdonos elhatározza, hogy boldoggá teszi leggazdagabb szerencsejátékos törzsvendégeit. Kiagyal számukra egy speciális sport- eseményt, amolyan egérfuttatást, csakhogy a versenyzők ezúttal emberek. Amiért futnak: kétmillió dollár készpénzben. A fűm főszereplői - Rowan Atkinson (Mr. Bean), John Cleese, Whoopi Goldberg — garanciát jelentenek a sikerre.

Könyv

Kurszk. Nem a tragikus sorsú tengeralattjáró, hanem az annak nevet adó kurszki csata a témája a Hájjá & Fiai Könyvkiadó legújabb kötetének. A könyv - amelyik a 20. századi hadtörténet címmel indított sorozatban jelent meg —, a világ legnagyobb páncéloscsatájának történetét dolgozza fel, gazdag képanyaggal. AII. világháború egyik fordulópontjának számító csatát a német hadvezetés provokálta ki; A könyv a csata hátterének ismertetésével kezdődik, majd a szemben álló páncélosok elkeseredett küzdelmének bemutatásával folytatódik, végül elemzést olvashatunk a csata jelentőségéről a németek és a szovjetek szemszögéből.

Program

Két keréken. Ezúttal a kerékpározásra - mint kellemes nyári időtöltésre - hívjuk fel olvasóink figyelmét. Barátok és családok egyaránt nyeregbe pattanhatnak, hiszen megyénk természeti és kulturális értékeinek felfedezésére ez az egyik legalkalmasabb közlekedési eszköz, nem beszélve a biciklizés egészségre gyakorolt jótékony hatásáról. Békés megye 100 kilométer hosszú kerékpárúnál rendelkezik. Erdő, liget, vízpart, tiszta levegő és látnivaló bőven kínálkozik.

Hétvégi olvasmány

Mind a két történetről Nagyajtán szereztem tudomást. Fantáziámat erősen megmozgatta mindkettő, a tanulságokat meg is osztottam nagyanyámmal. 1944 tavaszától legtöbbször vele tárgyaltam meg ügyes-bajos dolgaimat, mert ő mindig kéznél volt, és türelmesen végighallgatott. Hosszú beszélgetéseinket legtöbbször ebéd után, a konyhában, s a rokka társaságában bonyolítottuk le. Nagyanyám a guzsalyról, én az iskolából s az olvasmányokból fontam a fonalat. Édesapám a betegeket látogatta, édesanyám a befőttes üvegekkel volt elfoglalva; Zsuzsika Sepsi- szentgyörgyön, Feri Székelyke- resztúron, Ánikó Baróton járt iskolába, így aztán a család legöregebb és legfiatalabb tagja egymásra volt utalva. Nagyon jól megértettük egymást.

A két festő történetét meséltem éppen, amit Gazdag Miklós tanító úrtól hallottam délelőtt. A művészek azon vitáztak, hogy melyikőjük tudja pontosabban ábrázolni a látványt, amit vászonra kívántak vinni. Végül három versenyhónapot szabtak egy-egy festmény elkészítésére. A határidő elteltével az egyik festő átballagott a másikhoz. A házigazda kihívta társát a kertbe, s egy gyümölcsfát mutatott a többi között, amelyikre a madarak hiába próbáltak rászállni. Az bizony festve volt. A vendég megadta magát.

— Hát ez valóban a megszólalásig hű. Kitűnő munka!

— No és a te képed elkészült? — kérdezte egy kis leereszkedéssel a házigazda.

— Á, az szóra se érdemes a te almafád után! Majd megnézzük holnap.

Másnap szerepet cseréltek, a diadalittas házigazdából vendég lett. Et- tek-ittak, beszélgettek a műteremben, míg a kíváncsiság ki nem fúrta a látogató oldalát.

— Mutasd a képedet! — sürgető- zött már harmadszor.

— Hát... ha nagyon akarod: ott van a függöny mögött.

A vendég el akarta húzni, de csak a falat kaparta a körmével, mert a függöny — festve volt.

Két régi történet

— Ki lett a győztes? — tette fel a kérdést a tanító úr még az iskolában. Majdnem mind a függönyös festőre szavaztunk, mert ő a szakembert is be tudta csapni, szemben az égi madarakkal.

Nagyanyám azonban csak hüm- mögött. Ingatta a fejét, sodorta a fonalat, pörgette az orsót, és közben rejtélyesen somolygott.

— No, mi a szösz? — türelmetlenkedtem. — Tessék hozzászólni!

— Sántít a történet, kisunokám. A madarakat nem lehet becsapni. Füttyel talán, de mázolmánnyal sehogy sem.

Azóta már tudom, hogy a két versengő egyike sem volt művész. Az igazi festő nem fotografál.

A másik történethez egy illusztráció is tartozott. Tán az Új Idők képes magazinjában láttam, hogy két sebesült katona kezet mos (na) ebéd előtt

a hadikórházban. (Mert abban az évben már minden a háborúról szólt.) A két honvéd rokkant volt: az egyiknek a jobb, a másiknak a bal karját amputálták. Vizet eresztettek, az egyik markába vette a szappant, a másik rákulcsolta saját kezét, s olyan ügyesen összedolgoztak, mintha a két kar egy tőből fakadt volna. Szöveg is volt a rajzhoz:

— Kéz kezet mos — mondta András, mikor István leemelte a törülközőt. A két katona egymásra mosolyodon.

Amikor megmutattam a képes történetet, nagyanyám elkomolyodott. Abbahagyta a fonást, orra hegyére tette az okulárét, hosszasan nézte a haditudósítást, aztán sóhajtva nyújtotta vissza a lapot.- Ez rossz történet, kisunokám. Nem illik a szegények baján viccelődni. Mihez kezd a fél karjával András és István, ha hazamegy a falujába? Hogy fognak aratni, kapálni? Hogy tartják el a családot, hogy nevelik fel a gyermekeket?

Én is elszomorodtam. Már nem láttam olyan ötletesnek a kéz kezet mos történetét. Aztán nagyanyám elmesélte, hogy édesapám karját is le akarták vágni, mert az olasz fronton, 1916-ban srapnelszilánk roncsolta a könyökét. Másodéves medikus volt akkor, saját felelősségére nem engedte az amputálást. Szerencséje volt: öt centivel ugyan rövidebb lett a jobb karja, két ujja pedig megmerevedett, de azért görbe mutatóujjával évek múltán is kitűnően tudott kopogtatni a betegek mellkasán és hátán, valahányszor hallgatózni kezdett a gyanús zörejek után.

— Sóhajt — mondta aztán, ahogy Verebély professzortól tanulta. Nem emlékszem rá, hogy tévedett volna a diagnózissal.

...Máig csodálom nagyanyám bölcsességét. Többet tudott nálunk ez a székely öregasszony, pedig csak négy elemit végzett Siménfalván, az 1870-es évek végén, Udvarhelyszék vármegyében.

Szász András