Békés Megyei Hírlap, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-25 / 120. szám

2002. május 25., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9 CÉLSZERŰ FELKÉSZÜLÉSI TERVET ÖSSZEÁLLÍTANI JÓ TANÁCSOK ÉRETTSÉGIZŐKNEK A középiskolát végző diákok izgatottan készülnek az eddigi tanulmányaikat záró nagy megmérettetésre. Erőltetett lezserséggel vagy nem is titkolt lám­palázzal lépnek majd a bizottság elé a szóbeli vizsgán. Mit tegyenek a gátlá­sok leküzdése érdekében, vagyis azért, hogy legjobb formájukban adhassa­nak számot tudásukról? A tétel kidolgozására engedélyezett néhány perc segíthet összerendezni a gondolatokat Hazánkban ezen a nyárelőn is csaknem százezren készülnek az érettségi vizs­gákra. A nappali tagozaton 71 ezren, a többiek a felnőttoktatás keretében vál­lalkoznak a „nagy megmérettetésre”. Az írásbeli dolgozatok első akadályán túljutva, a cél a sikeres szóbeli vizsga. Mit tehet a „maturandus” ennek ér­dekében? Az első lépés, hogy felmérje a rendelkezésére álló időt és a megta­nulandó anyagot. Célszerű felkészülési tervet készíteni, s a vizsgákig napokra beosztott „menetrendet” összeállítani. Ehhez a tervhez ragaszkodni kell, mert a kisebb-nagyobb elcsúszások halmo­zódnak, s azzal a veszéllyel járnak, hogy a terv teljesíthetetlenné válik. Először tekintsük át az egész tananya­got — például nézzük át a tartalomjegy­zéket —, és azután fogjunk bele a rész­letek elolvasásába. Utána megint az egészre térjünk vissza, vagyis: áttekin­tés, részletes megismerés, majd újbóli áttekintés a helyes sorrend. Hasonlókép­pen fontos a jegyzetelés, mert általa az anyag gyorsabban bevésődik az agyba, az ismeret tartósabban megmarad. „Repetito est mater studiorum” — mondja a latin, azaz ismétlés a tudás anyja, s ez ma is igaz. A jegyzetek újbó­li átolvasása nagymértékben előmozdítja az anyag emlékezetünkbe rögzítését. A szóbeli vizsga nehézsége abban rejlik, hogy nem elég „tudni” az anya­got, elő is kell adni. Mindenki tapasz­talja, nem csak a vizsgán, máskor is, hogy míg a fejben a kérdezés világos, ha ki kell fejteni, már kevésbé va­gyunk olyan magabiztosak. Ezért hasznos, ha megpróbáljuk a kidolgo­zott tételeket valakinek elmondani, ha más lehetőség nincs, magnóra felvenni és visszahallgatni. Minden nyilvános szereplésnek, így az érettséginek is természetes velejáró­ja a lámpaláz, ez a szervezet önkéntelen reakciója, összetett lelki-fizikai jelen­ség: kipirulunk, elsápadunk, hadarni kezdünk, vagy éppen elakad a hangunk. Mindenki ismeri ezt a jelenséget, szin­tén nemcsak vizsgákból. A lámpaláz nem egyszerű istencsapása, ami ellen semmit sem tehetünk, hanem leküzdhe­tő, sőt a lámpaláznak pozitív szerepe is van, mert mozgósítja a szervezet ener­giáit az adott feladat összponto­sítására. A túlzott lámpaláz azonban olykor gátló hatású le­het, annyira, hogy a vizsgázó egy szót sem tud kiejteni. A kér­dező tanár, a vizsgaelnök segít­het azzal, hogy a tanulót vissza­ülteti a helyére, ameddig a blok­kolás feloldódik. Az érettségiző ügyeljen arra, hogy jó megjelenésével kedve­ző benyomást keltsen a vizsga- bizottságban. A nyugodt, udva­rias modor, a barátságos arcki­fejezés, az eseményhez illő öl­tözet, az ápoltság ennek nélkü­lözhetetlen előfeltétele. A di­vathóbortokat, a kirívó viselke­dést, a „jópofaságot” csakúgy, mint az „áldozati bárány” sze­repet célszerű elkerülni. Az érettségi az ember életé­ben egyszeri és maradandó él­mény, szellemi erőpróba, amelyben az egész személyiség részt vesz. A család, a környe­zet sokat segíthet abban, hogy ez sike­res legyen. Megértéssel, bátorítással, az önbizalom támogatásával e próbaté­tel az eredményes életút fontos kezde­ti állomása lehet. Dr. Takács Ilona _____________Interjú Bornai Tiborral együtteseiről és dalairól_____________ Fel támadt az orosz népmesék boszorkánya A Baba Yaga zenekarban közreműködő művészek: elöl a Koro God orosz népi együttes tagjai (vokál, népi hangszerek), Jamie Winchester (ének, szólógitár), hátul Tiba Sándor (dobok), Huszár Mihály (basszusgitár, vokál) és Bornai Tibor (billentyűs hangszerek, vokál) Bornai Tibor élete az elmúlt egy év­ben a szokásnál is mozgalmasabban alakult: megszerkesztett egy váloga­tásalbumot — a Különösen fontos dalok gyűjteményét —, a koncerte­ken helyettesítette Laár Andrást, a KFT éppen betegeskedő énekesét, és végre kellő támogatással itthon is megjelenhetett másik együttese, a Baba Yaga új albuma. — A Baba Yaga már több mint tíz éve működő együttes. Eddig miért nem le­hetett haliam róla és minek köszönhe­ti, hogy most egyszerre országos isme­retségre tett szert? — Idén tavasszal fordult elő először 1990 óta, hogy egy magyar kiadó — név szerint a Fonó Records — érdek­lődést mutatott a Baba Yaga iránt. Ed­dig valóban csak a szakmához közel állók tudtak a létezésünkről. Németor­szágban 1993-ban jelent meg az első lemezünk, a második albumunkat pe­dig egy orosz kiadó vállalta föl még 1999-ben. Moszkvában azóta is min­den nap szólnak a rádióban dalaink. — Egy ír származású énekessel és egy orosz népi együttessel dolgozik együtt. Hogyan verbuválódott össze ez a többnemzetiségű csapat? — Ha hinnék a véletlenekben, azt mondanám, véletlenül. Szicíliában, egy rock&folk fesztiválon láttuk először Jamie-vel (Jamie Winchester az együt­tes ír származású tagja, számos hazai sláger zeneszerzője — a szerk.) a szin­tén fellépő orosz Koro God produkció­ját. Ősi orosz népdalokat játszanak, és koncertjeikkel bejárták már az egész vi­lágot. Moszkvában nagyobb népszerű­ségnek örvendenek, mint mondjuk ná­lunk a Muzsikás. Szóval Szicíliában névjegykártyát cseréltünk és aztán meg­hívtuk őket Budapestre. Az orosz együt­tessel már csak a szálloda halijában osz­tottuk meg az elképzelésünket, mármint hogy az angolszász rockzenével szeret­nénk ötvözni a orosz népdalokat. Az el­ső reakciójuk a rémület volt, de aztán gyorsan megbarátkoztak a gondolattal. — Honnan ered az orosz kultúra szeretete? — Ezeket az embereket szerettük meg először és rajtuk keresztül ismer­tük és szerettük meg az orosz kultúrát. Érintetlenül hagytuk a lemezen hallha­tó ősi orosz népdalokat, a mi szövege­ink és a zene csak körülfonják őket. — Magyarországon nem lehetetett hallani a Baba Yagáról az 1990-es években, de külföldön már akkor is­mert volt az együttes. — Rómától Oslóig valamennyi nagy fesztiválon felléptünk a '90-es években. A lemezeink szépen fogytak és mindenütt kedvező sajtóvisszhan­got kaptunk. Párizsban például együtt szerepeltünk egy tévé show-ban Paul McCartney-val. — Miközben folytak a Secret Combination felvételei a Baba Yagá- val, megszerkesztett egy válogatás al­bumot is, jórészt a KFT-s felvételekből. Miért pont most jött el ennek az ideje? — Nagyon egyszerű: tavaly ősszel jelentkezett a kiadó, hogy szeretnének megjelentetni az általam korábban írt zenékből egy válogatás albumot, de az lenne az igazi, ha én énekelném föl a dalokat. Nekem meg tetszett az ötlet. A Különösen fontos dalok gyűjtemé­nyére az elmúlt 15 év dalaiból válogat­tam össze majd' 73 percnyi hanganya­got. Az első dalnak (Megyünk vagy maradunk) a zenéje Bródy János szö­vegével valamelyik Koncz Zsuzsa le­mezen szerepelt, de most írtam rá egy új szöveget, és duettben énekeltem föl Herczku Ágnessel. Az Ágit onnan le­het ismerni, hogy ő énekelra tavaly megjelent Ultramarin című népdal-fel­dolgozásokat tartalmazó lemezen. Szerintem érdemes megjegyeznTa rttT- vét, mert nagyon szép a hangja és nemsokára biztos népszerű énekes lesz. — Mi a helyzet most a KFT-vel? — Tavaly ősszel visszatért, hozzánk Laár András, és rögtön el is határoz­tuk, hogy a zenekar 20. évfordulója al­kalmából készítünk egy új lemezt. Közben András kicsit ágynak esett, ezért nélküle adtunk pár koncertet. A közönségnek tetszettünk így is, úgy­hogy gondolkoztunk rajta, hogy kirúg­juk a Andrást, de végül nem tettük. Te­hát az új albumon — amellyel ősszel vonulunk stúdióba — már ő énekel. Frankó Marianna — Emlékszel a szélmalomra? Ha ki­néztünk a vonatablakon, nem messze a várostól, ott láttuk a pusztaság szélén árválkodni. — Hogyne emlékeznék: szomorú látvány volt, tépett vitorlával. Inaktív volt ő is, a foghíjas küllők között dol- gavégezetlen fújdogált a szél. Rok­kantnyugdíjas volt már az a malom. — Nekem a szélmalomról két do­log jut eszembe: Don Quijote hősi lo­vasrohama és Usinszkij pedagógiai té­tele. — Cervantes óta világszerte ismer­jük a búsképű lovag szélmalomhar­cát. Hát Usinszkij milyen gabonát őrölt? — Állítólag ő mondta: fegyelem nélkül az iskolai munka annyit ér, mint a szélmalom szél nélkül — va­gyis működésképtelen. „Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélma­lom...” — A tanítás és a fegyelem szoros összefüggéséről ma is beszélhetnénk. Fokozatosan romlik a helyzet. Egyre több aktív pedagógus panaszkodik: la­zul a munkafegyelem, agresszív klikk­szellem mérgezi az órák légkörét, el- harapódzik a neveletlenség, a tanulók csak jogaikat ismerik, a kötelességek­ről megfeledkeznek. Kényszerpálya lett a hajdan tiszteletreméltó tanítói-ta- nári hivatás. Sokan elfásulnak mások felőrlődnek vagy beleszürkülnek a hét­köznapok robotolásába. Korán őszül­nek és halnak. — Nem igazán értem a folyamatot. Soha ennyi korszerű eszköz nem állt a pedagógusok rendelkezésére. A szá­mítógép, a digitális informatika, a nyelvi labor s a többi varázspálca fel­gyorsítja az ismeretszerzést. Új kor­szak, új célok, új eszközök: megkíván­ják az új módszereket. Mégis visszaes­tünk az eredményekben. — Igen, a hangsúlyok eltolódtak, a tudás közvetítése elgépiesedik. A pro­fesszorok helyébe (mikro)processzo- rok lépnek. Élhalványulnak a tanári egyéniségek, új tereket hódít a távok­tatás. Átmenet nélkül változnak az ér­Szélmalom(harc) tékrendek. Türelmetlenségünkben nem hagyunk elég időt az alapozásra: a magyar iskolások jelentős százaléka nem tud anyanyelvén tisztességesen írni, olvasni, beszélni. Igazi kultúra helyett behurcolt bóvlival traktáljuk az ifjúságot (is), konzumidiótákat ne­velünk tömegével. Válogatás nélkül dobáljuk tűzbe a hagyományos érté­keket. II. Lajos, a bajorok művészet- pártoló királya azt mondta valahol, valamikor: „Minden, ami régi és be­vált, maradjon. Minden, ami régi és nem okoz kárt, maradhat. Minden, ami régi és rossz, az tűnjön el.” Mi csak a harmadik mondat sövényéig lá­tunk, aszerint kezdjük az építkezést, és Michelangelót elküldjük széklábat faragni. — Persze, te irodalmat tanítottál. A monitorok asztal alá küldik a könyve­ket. Mikor vetted észre az első jelzése­ket? — Már nem tudom pontosan az idejét, de álmatlan éjszakákat jelen­tett, mikor rádöbbentem: a hatodiko­sok már nem olvassák végig az Egri csillagokat. Aztán fellobbantak a ri­asztó jelzőtüzek. Elavult lett Petőfi és Arany, unalmassá és olvashatatlanná vált Jókai és Mikszáth. A kis herce­get halálra marta a kígyó, nem szelí­dítette tovább se a rózsát, se a rókát. Nyilas Misi szívszorító történetéből csak a kenőcshecc maradt meg. Tíz évvel ezelőtt tanítványaim még meg­könnyezték József Attila Kései sira- tóját és Radnóti Nem tudhatom... cí­mű gyönyörű vallomását. Egy évvel az ezredforduló előtt, egyszersmind az én búcsúzó tanévem tavaszán né­hány nyolcadikos bakfis és kamasz már vigyorogva nézett össze az „édes emlőd”, illetve a „csecsszopók” hal­latán, eszük ágában sem volt megha­tódni. Ekkor világosodott meg ben­nem a kijózanító felismerés: új idő­számítás kezdődött, ez már nem az én világom. CD-sikerlista 1. Sunshine 2002. Mixed by Náksi vs. Brunner 2. V-Tech: Búcsúzz el 3. Fiesta: A tűzön át 4. Locomotiv GT: A fiúk a kocsmába mentek 5. A-Ha: Lifelines 6. Moby: 18 7. Shakira: Laudry Service 8. Viva Megamix: A legnagyobb hazai slágerek 9. Rage: Unity 10. Szerelem utolsó vérig (filmzene) (Musicland Hanglemezbolt) Filmajánló Az ígéret megszállottja Friedrich Dürrenmatt az ígéret novel­lája című művétől ihletett filmben egy nyolc éves kislány holttestének megta­lálása indítja el az eseményeket. Jerry Black (Jack Nicholson), a nyugdíjba vonuló nyomozó közli a szülőkkel a tragikus hírt. A kegyetlen gyilkosság megrendíti még a sokat megélt rendőrt is és megesküszik, hogy felkutatja a gyilkost. Könyv Javított kiadás ESTERHÁZY PÉTER. JAVÍTOTT KIADÁS 1 Esterházy Péter legújabb munkája biz­tos könyvsiker. Bárki meggyőződhet erről, ha bemegy egy pesti könyves­boltba, ahol ott tornyosulnak a Javított kiadás példányai. A kiadó tehát tutira ment, ha a mostani könyv előzményé­nek számító Harmonia Caelestis-ből hetvenezer példány fogyott, akkor eb­ből sem visznek el sokkal kevesebbet. Tény, Esterházy égetően aktuális témá­hoz, a III/III-as ügynökök világához nyúlt, mégpedig meghökkentő módon. Apjának — akiről a Harmonia caelestis-ben oly szépen írt — az ügy­nökmúltját dolgozza fel a Belügymi­nisztériumnak küldött jelentésein ke­resztül. Másfelől az író arról is számot ad, miként szembesült ezzel a különös, az előző könyve lezárása után kialakult helyzettel. Nem túlzás azt gondolni, hogy Esterházy munkája — amely az utóbbi évtizedek korlenyomata — ár­nyaltabbá teszi az előző rendszer ügy­nökeiről bennünk kialakult képet. ^p •-— Be kell látnunk, hogy az új nem­zedék már másfajta raj; eltérő érdekér­vényesítő törekvések, újmódi sikerori­entáció követői: a technika és a karrier gyermekei, akik lenézik és lyukas markú baleknak tekintik a hoppon ma­radt többséget. Ok már nem tudják, hogy mi az a csapzott csudabogár ott, a dorozsmai puszta szélén. Ránk zu­hant a fullasztó szélcsönd. Vigaszta­lódj Petőfivel: „Úgy szeretek állni / A szélmalmok előtt! elnézem ezeket, / Amint vitorlájok hányja, egyre hányja / A cigánykereket.” Ugye, hogy szép volt valamikor? — Bizony szép, és vérzik a szívem a régi álomvilágért. De talán az én idé­zetem is hordoz üzenetet: „Tartsd meg a rendet, és a rend megtart téged! Tartsd meg a hazát, és a haza megtart téged!” — Na, Isten áldjon! Kísérjen utadon a jó emlékezet. — Jó szelet neked is! Aztán hadd forogjon az a szélmalom... Szász András

Next

/
Thumbnails
Contents