Békés Megyei Hírlap, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-30 / 124. szám

HÁTTÉR 2002. MÁJUS 30., CSÜTÖRTÖK - 7. OLDAL Bizonyosság 58 év után Megtudták, hol temették el édesapjukat Orosháza A négy Kituljak gyerek közül ma már csak kettő él, a két idő­sebbik. A második világháború miatt - mint kortársaik közül annyian - ők is csonka családban nőttek fel... Édesapjukat - mivel hivatalos értesítést nem kaptak a haláláról - évekig, év­tizedekig hazavárták Orosházára. A napokban, 58 év után, a hadtörténeti intézet központi irattára kérésükre megküldte édesapjuk temetési jegyzőkönyvének másolatát. kát, tudnak-e valamit apánkról. Egyikük azt kiáltotta: elesett Isaszegnél. Édesanyánk hazajött, azt mondta: „Gyermekeim, nincs apátok!” — és elájult. Nem sokkal később édesanyánk és a húga el­indultak Isaszegre. A temetőben egy Kitúrjak Pál honvéd feliratú sírt találtak. Édesapánk Kituljak Pál volt és őrvezető. Bizonyossá­got csak úgy szerezhettek volna, ha exhumálják a sírt, de erre nem került sor. Valószínűleg elírták a nevét, hiszen a mi családunk ne­ve igen ritka. Édesanyánk beszélt azzal a családdal is, akiknél édes­apánkat elszállásolták. Tőlük tud­ta meg, hogy mi történt azokban a napokban és miért indult apánk a frontvonalra... Később magunk­ban elsirattuk őt, de nagyon soká­ig reménykedtünk, hogy Kitúrjak Pál honvéd nem a mi édesapánk és ő valamikor hazajön, hiszen azokban a zavaros időkben ilyen is előfordult nem egyszer.- Tavaly reménysugarat jelen­tett számunkra, hogy megjelent Bús János-Szabó Péter: Béke po­raikra II. című könyve. A rádió­ban hallottunk róla. Felkerestük Koszorús Oszkár helytörténészt, az egyik könyvesbolt tulajdono­sát, hátha írnak valamit édes­apánkról is a könyvben - vette át a szót ifjabb Kituljak Pál. - Ám Kituljak Pál név nem szerepelt a vaskos könyvben. Ekkor eszem­be jutott amit édesanyánk mesélt, — Édesapánk többször is kapott behívót, de mindig hazaküldték, mert négy gyermeke volt - mesél­te a majd’ 60 évvel ezelőtti esemé­nyeket Lőrincz Lászlóné Kituljak Erzsébet. - Legutoljára 1944. ok­tóber 13-án kellett bevonulnia Mezőtúrra. Mi, gyerekek akkor 13,8,7 és 3 évesek voltunk. Édes­apám tőlem nem is búcsúzott el, mert nem voltam otthon. Nem is nagyon akart búcsúzkodni, hi­szen úgy gondolta, most is haza­engedik. Ezúttal azonban nem jö­hetett vissza, sőt sohasem térhe­tett haza. Emlékszem rá, bevonu­lása előtt a szüleim azon tanakod­tak, mi volna jobb, ha bevonul, vagy ha itthon marad. Utóbbit nem merték megkockáztatni. Apánk 35 éves volt akkor. Két nappal később, október 15-én éj­jel három órakor vonultak be Szarvasra az oroszok. Később megtudtuk, Mezőtúrról Isaszegre ment apánk alakulata. Édesapánk őrvezető volt és a tábori konyhán szakács. Isaszegen, magánház­ban szállásolták el. Egy napon, mivel az ételkihordó részeg volt, apánk vitte a frontra az ételt. A katonai autót aknatalálat érte. Né­hány nappal később a fogolycsa­patok Szarvas felől Orosházára érkeztek. Az orosházi emberek híreket vártak szeretteikről. Anyánk is kérdezgette a foglyo­Az erkölcsi elégtételért jött — Tizenötmillió magyar mi­niszterelnökének lenni — ezt kijelenteni kalandor- ság. Mi ugyanis magyarok­ként, de más ország állam­polgárai vagyunk. Tízmillió magyar miniszterelnöke lenni és tizenöt millió ma­gyarért felelősséget vállal­ni: ez a kijelentés megfon­tolt, széles látókörű politi­kusra vall. Orosháza- Reméljük, a Medgyessy Péter vezette kormány tenni is fog ér­tünk, határon túli magyarokért és nem üres szólam marad az ígérete - fogalmazott Zólya Zoltán, Orosháza testvértelepü­lése, Tusnádfürdő polgármeste­re, az RMDSZ helyi elnöke. Zólya Zoltán május 28-án azért érkezett az anyaországba, hogy Békéscsabán, a Békés Megyei Közigazgatási Hivatalban fele­ségével együtt átvegye magyar­igazolványát. A 92 százalékban magyar anyanyelvű romániai kisváros polgármestere megbí­zás alapján még további kilenc magyarigazolványt vett át és vi­szi haza tulajdonosainak. - Székelyföldön, Hargita megyé­ben, ahol mi élünk, a lakosság 82 százaléka magyar anyanyel­vű, a többiek románok és más kisebbséghez tartozó nemzeti­ségiek. Tusnádfürdőn eddig 372-en igényeltek magyariga­zolványt. Az emberek többsége kevés információval rendelke­zik az igazolványról, az átvétel feltételeiről. Számunkra a ma­gyarigazolvány nem anyagi tá­mogatás vagy a jobblét remé­nye miatt fontos. A magyariga- zolvány erkölcsi elégtétel Tria­non igazságtalanságáért. Most jött el az idő, hogy azt érzem, nem turista vagyok Magyaror­szágon, hanem az anyaország­hoz is tartozom! hogy volt a temetőben egy Kitúrjak Pál honvéd, hátha az adatok alapján kiderül, édes­apánk nevét írták el. Koszorús Oszkár Kitúrjak Pál nevét megta­lálta, aki Isaszegen esett el. írtunk az isaszegi polgármesteri hivatal­ba is, de az anyakönyvi hivatalnál semmilyen adat nem volt apánk­ról. Nem nyugodtunk bele. Test­véremmel és feleségemmel felke­restük az isaszegi temetőt, de nem találtuk meg a sírt, csak egy tömegsírt, ahová az áldozatokat temették. Ide tettük le mi is a nemzeti színű szalaggal díszített koszorúnkat. Később levelet ír­tunk a könyv szerzőinek. Szeret­tük volna megtudni, hogy a hábo­rús forgatagban csak „elkapar­ták” szeretett édesapánkat, vagy kellő tisztességgel temették el. A válasz a napokban érkezett meg a Honvédelmi Minisztérium Had­történeti Intézet és Múzeum Ha­digondozó Irodából, Bús János igazgatótól. Most már tudjuk, el­írták édesapánk nevét, aki Isaszegen nyugszik és egy tábori lelkész temette el. Nem a tömeg­sírba került, hanem egyéni sírba. Valószínűleg azért nincs már meg a nyughelye, mert azóta rátemet­tek valakit. Mi, amióta felavatták az orosházi alvégi temetőben a második világháborús emlékmű­vet, amin édesapánk neve is rajta van, ide viszünk virágot, de sze­retnénk még többször is elmenni az isaszegi temetőbe. Testvérem­mel sokszor beszélgetünk arról, mennyire más lett volna minden, ha édesapánkat nem veszi el tő­lünk a háború, ami egész éle­tünkre rányomta bélyegét... __________________ KOVÁCS ERIKA Gl uzek, a vállalatvezető Munkássága eredményeként nagyfokú iparosodás kezdődött a városban A Ménesbirtok Rt. első Gluzek Gyula-díjasa dr. Tö­rök Imre, a Génbank Kft. nyugalomba vonult ügy­vezetője. A szakmai körökben nagy tekintélynek örvendő szarvasmarha-genetikus 2001-ben kapta meg az újonnan alapított vállalati elismerést. _______________Mezőhegyes ________ Dr. Megyeri Zsolt cégvezető-vezérigazgatótól arról érdeklődtünk, hogy miért Gluzek Gyulát válasz­tották a díj névadójának. — Véleményem szerint — és a vállalatvezetés véleménye szerint is - az idők során Gluzek Gyula méltatlanul háttérbe szorult Kozma Fe­renccel szemben. Természetesen senki sem vi­tatja Kozma Ferenc érdemeit, sőt az összehason­lítás sem célszerű. Kozma Ferenc minisztériumi főtisztviselőként a magyar lótenyésztést fel­ügyelte azzal az alapvető céllal, hogy Magyaror­szágon kialakuljon egy jobb minőségű, maga­sabb genetikai értékű lóállomány. Gluzek Gyula vi­szont egy mai értelemben vett vállalatvezető volt. A Gluzek Gyula-díjas dr. Török Imre folytatta a nagy elődök munkásságát. Felvé­telünkön a mezőhegyesi állattenyésztés dokumentumait tanulmányozza D-FOTÓi A SZERZŐ FELVÉTELE Kinevezését követően áttekintette a civillé lett ménesbirtok állapotát, s felismerte a folyamatos fej­lesztések szükségességét. Munkásságának eredmé­nyeként nagyfokú iparosodás kezdődött Mezőhe­gyesen, felépült a cukor- és a kendergyár, a húsfel­dolgozó, kiépült a teljes kisvasúthálózat. Szociális intézményeket hozott létre (öregek háza, alkalma­zotti bérlakások), és elkezdte a gépesítést. A vető­magtermesztésben és az állattenyésztésben ekkor Megduplázta a termésátlagot Gluzek Gyula munkásságának „eredményességét legjobban érzékelteti az a tény, hogy ideérkezésekor a búza termésátlaga katasztrális holdanként csak 546 kilogramm volt, s távozásakor ez a mennyiség 1261 kilo­grammra, tehát több mint a kétszeresére növe­kedett.” (Tóth István: Mezőhegyes 200 éve) kapott igazán hangsúlyt a ma is vállalható szakmai­genetikai munka. V^gsősoron ez alapozta meg Me­zőhegyes világhírnevét, s ezért választottuk a díj névadójának Gluzek Gyulát - válaszolta dr. Megyeri Zsolt. „A 28 éves Gluzek Gyula - olvashatjuk Tóth István néhai református lelkész Me­zőhegyes 200 éve című helytörténeti munkájában - 1876-ban érkezett Mező­hegyesre, hogy ragyogó tehetséggel páro­sult fiatal tetterővel hozzálásson nagysza­bású tervének megvalósításához. Egy évi mezőhegyesi tartózkodás után kinevezték jószágigazgatónak. Ő volt Mezőhegyes el­ső magyarul beszélő, egyben legfiatalabb igazgatója. (...) Gluzek Gyula 16 évi ered­ményekben gazdag munkálkodás után egészségi okokból 1892-ben kénytelen volt megválni Mezőhegyestől, nagyszerű alkotásainak színhelyétől. A túlerőltetett iramú munka megviselte egészségét, 1894 áprilisában egy budai szanatóriumban meghalt. Benne Mezőhegyes mindenkori legnagyobb igazgatóját veszítette el. Nagy számú alkotása Mezőhegyes életében kor­szakalkotó volt’” — írta a Gluzek Gyula-díj névadójáról Tóth István. MÉNESI QYÖRQY Ötvenéves jubileumra készülnek Vándorkiállítás, bemutatók, kopjafaállítás és hagyományteremtés Idén szeptember végén ünnepli fennállásának 50. évfordu­lóját a kétegyházi Mezőgazdasági Középfokú Szakoktatási, Továbbképző és Szaktanácsadó Intézet. A jogelődöt, a Me­zőgazdasági Szakiskolát 1952. december 21-én alapította az akkori Földművelésügyi Minisztérium. Az iskolának az Andrássy Zsigmond, majd Almásy Kálmán által építtetett kastély adott otthont az épületet körülölelő 12 hektáros ős­parkkal. Kétegyháza A jubileum alkalmából iskola­történeti kiadványt jelentetnek meg képekkel, valamint az in­tézmény históriája mellett az Almásyak korának felidézésé­vel. A könyv augusztus végére készül el - tájékoztatott dr. Ko­máromi Sándor, az intézet igaz­gatója (képünkön). Az iskola a magyar mezőgazdasági szakok­tatás történetéről vándorkiállí­tást rendez. A bemutatandó em­lékek egyharmadát Kétegyháza adja, s kaptak már gépfejlődés­történeti tárgyakat Gödöllőről is. Tervük, hogy a kiállítás be­járja az országot, egyebek kö­zött eljut Keszthelyre és a Vas megyei Vépre. Az intézmény vezetőjétől megtudtuk, hogy a szeptember végi ünnepség első napján megemlékeznek az 50 esztendő jeles eseményeiről. Az alka­lomra kiállí­tást rendez­nek annak a képzőművé­szeti tábor­nak a re­mekeiből, amely 21 esztendeje minden nyá­ron megnyitja kapuit az iskolát körülvevő park fái alatt. Ugyan­csak a jubileumra vonultatják fel az iskola muzeális értékű gépeit, sőt, a működőképeseket munka közben is bemutatják, például megtekinthetők majd a hagyományos cséplés munka­fázisai. Az évfordulón kopjafát ál­lítanak az intézmény egykori pedagógusai, diákjai emléké­re. Busa László nyugalma­zott tanár, fafaragó szakkör­vezető a helyszínen ízelítőt ad a fafaragás művészetéből. A kétnapos eseményt színe­sítik majd az öregdiák-talál­kozók. A tervek szerint az ünnepség második napján szakmai- és sportvetélkedőket tartanak.- Békés megyében mindin­kább meghonosodik a gasztro­nómia és a falusi vendéglátás. Szeretnénk hagyományt terem­teni, és évente megrendezni a falusi vendéglátók találkozóját, melynek mindig az iskola lenne az otthona - összegezte a két­napos jubileumi rendezvényso­rozat terveit dr. Komáromi Sán­dor. LE. A Gyulán élő Marsi Gyulának (képünkön) az idén jelent meg az első kötete a szegedi Bába Kiadónál. — Tavaly odaadtam egy barátomnak a kézirato­mat, aki elvitte a kiadóhoz és megállapodtak egy meglepetés kiadványban. A hetvenedik születésnapom adta az apro­pót a kiadó felkeresésre és ez­zel a könyvvel köszöntöttek. A Tisza-parti városban nem vol­tam ismeretlen, az ottani írók közösségének, a Szegedi írók Körének tagja vagyok. A Tisza hangja című antológiában évek óta jelentek meg verseim, sőt az egykori Tiszatáj című irodalmi folyóiratban is — mondta el a Túl a szivárvá­nyon című kötet szerzője. Gyula- Mióta ír verseket? — Nagy hatással volt rám az, hogy 1946-ban Gyulára kerültem. Azt hiszem, 1947-ben a gyulai Al­föld című lap már közölt versemet. „A szivárvány fényeit nem lehet elfelejteni” Akkortájt, 1946-ban költöztünk be az Almásy-kastélyba, mivel meg­alakult a Dózsa György Népi Kollé­gium Enyedi G. Sándor vezetésé­vel. A népi kollégium a kastélyban kapott helyet. Akkor írtam a ver­set: - ... Susognak a falevelek az öreg ős fákon, elámulva nézek széjjel az idegen tájon... Milyen szép ez, ahol régen nagyurak ta­nyáztak, szegény fiúk lakása most, kik tanulni vágynak... A vers köz­lése után természetes volt, ha érzé­seim, gondolataim támadtak, ak­kor azok versformát is kapjanak.- Miért a köteteim, Túl a szi­várványon?- Világos választ ad azoknak, akik elolvassák és meg is értik a ver­seimet. Ezek a versek a nyugdíjas években születettek töredékeinek is töredékei. Azért a köteteim, mert már túl a szivárványon, nyugdíjas vagyok. így valamivel több lehető­ség van a lírai megközelítésre, nem úgy mint ko­rábban, ami­kor nem ez volt az alap­vető dolog.- Van-e kedves verse? — A verse­immel együtt élek és ezek­ből sem tetszik minden, amint az életemből se. A kötet címét adó vers az életemről, a szívemből jött elő.- Készül-e új kötetre?- Erre sem készültem, de örü­lök neki. Az is öröm lehet, ha a másik kötet is megszületik majd.- Mostanában mivel tölti a napjait?- A kötet címe sok mindent el­árul. Nyugdíjba 1989-ben mentem és azóta ennek megfelelően élek. Őrizem a régi barátságokat, mindig érdekelnek a mindennapok válto­zásai, továbbra is hatnak rám a böl­csészkori és filozófiai tanulmánya­im. Véleményem csak akkor mon­dom el, ha kérdezik valamiről. De akkor nem tudnám megtenni, hogy ne mondjam. Szeretem a kertet, a virágokat és a gyümölcsöket. Leg­kedvesebb virágaim a gyermekeim, az unokáim. Legnehezebb próba a feleségem betegsége, amit ő csodá­Névjegy latos hősiességgel visel. A szivár­vány fényeit nem lehet elfelejteni.- Foglalkoztatják a politikai események?- Nem tudom nem figyelembe venni őket. Ez az életem. A Sorsom című versemben írom: — „Börtönbe zárnak, hogyha kiderül, / vörös a vérem, / és csillagot formáz a he­Marsi Gyula 1932-ben született Körösladányban, paraszt család­ban. - Az elemi iskola után a gyulai Dózsa György Népi Kollégium­ban elvégeztem a szükséges különbözeti vizsgákat és a Karácsonyi János Gimnázium 3—4. osztályát. Onnan kerültem a remetei tájtanítöképzöbe, amit akkor Parasztdolgozók Kert-Magyarország Tájtanítóképzőnek neveztek. Ezután a szegedi pedagógia főiskolát végeztem el magyar-történelem szakon. Budapesten a DISZ Köz­ponti Bizottságánál dolgoztam 1952-től '54-ig, majd Békéscsabán, 1955-től pedig Gyulán a városi DISZ-bizottság titkáraként. Tanítot­tam a szakmunkásképző intézetben 1957-től 1960-ig. Dolgoztam a járási tanácsnál, a városi tanácsnál, majd a megyei és városi pártbi­zottságon. itt 1974-töl 1989-ig, nyugdíjazásomig a pártbizottság el­ső titkára voltam - mondta dr. Marsi Gyula, aki etikából doktorált. moglobin / vörös színében? / A leg­szebb álmaim szégyenülnek, / ül­döznek érte? / Utatmutató- csillagkeresőn / néztem az égre. / és erőt adott, amikor láttam / azt a csil­lagot. / És átmelegítette a szívem, / míg rám ragyogott / hittel, hogy em­beribb lesz a világ, hogy ember va­gyok! / Vörös a vérem. Sorsom ke­resni / azt a csillagot!- Mi a véleménye Magyaror­szág haladási irányáról?- Túlságosan bonyolult a kér­dés, de erre is találok választ a kötet­ben. - „Leggyilkosabb század, / a huszadik század / fogadott fiának. / Legemberibb század, / a huszadik század / az áldozatának.” Úgy tu­dom elfogadni a világot, ahogy van. A Végül című versemben írom: „... És a sorsom, most bevallom: / Ál­landóan visszahallom / lépteim, amerre jártam, / a bokrok suttogá­sát is, / emberkereső magányban.”-Mitőrizmeghalánxzóemlékként?- Ahogy a költő mondta: éltem és ebbe más is belehalt már! SZŐKE MARGIT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents