Békés Megyei Hírlap, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)

2002-05-29 / 123. szám

6. OLDAL - 2002. MÁJUS 29., SZERDA Színek a művészetben n ••«»••«»üítd O Vásárhelyi Győző Rivotil című munkája A SZÍNEK MŰVÉSZEI. A színek művészei, a festők színkompozí­cióikkal, színhasználatukkal hat­nak ránk. Az igazi művész a szín­világot tudatosan és belülről faka­dóan alkalmazza. Használja a fény játékait, a színek keverését, íme néhány példa erre: TUDÓSOK MŰVÉSZEK. A tu­dósok mellett a művészek is rég­óta foglalkoznak a színek vizs­gálatával. Az impresszionista festők - a XIX. században - fe­dezték fel, hogy a napfény az ár­nyékokat is színessé teszi. Nap­sütésben a tárgyak színe ragyo­góbbá válik, minden színesebb, élénkebb. Ugyanazok az épüle­tek más-más tónusban tündö­kölnek a különböző napszakok­ban. (Claude Monet például ugyanazt az épületet, a roueni katedrálist a nap több órájában is megfestette.) Mondrian: Kompozíció vörössel, sárgával és kékkel című festménye és Yves-Saint Laurent 1966-os kreációjának egy darabja FÉNYES FELÜLETEK. A fé­nyes felületek - például a víztü­kör - visszaverik a környezet szí­neit, és felerősítik a hatásukat. A festményeken a színek a formák képzését, kiemelését, a térhatás érzékeltetését segítik. A modern művészetben azonban maguk a színek is lehetnek a kompozíció főszereplői. OP-ART. Vidor Vasarely nagy­méretű festményein a geometrikus formák jól érzékelhető, ki-be ugráló térelemeket alkotnak. Vasarely nagy hatással volt a kortárs divattervezők­re is. Az ő, illetve Mondrian op-art stílusú képeinek játékos, geometri­kus formái ihlették a ‘60-as évek op- art ruhakollekdóit. A pályakezdő di­vattervező, Yves-Saint Laurent 1966­os kreádói tanúskodnak énről. A kü­lönböző geometrikus formák a ru­hákon fekete-fehérben, illetve erős színkontrasztokban jelentek meg. 2001-ben az op-art ismét reneszán­szát élte. A tavaszi-nyári modelle­ken, főként a topokon és blúzokon találkozhattunk a stílus jellegzetes motívumaival, fekete-fehér, vala­mint élénk színű variádókban is. Claude Monet: A roueni katedrális napsütésben, a nyugati homlokzat fakó időben és ugyancsak a nyugati homloktzat a Szent Romain toronnyal teljes napsütésben^ A színek pszichológiája A felmérés szerint a kék volt a legnépszerűbb A TESCO nemrégiben igen érdekes kísérletet hajtott végre. Az áruházlánc március eleje óta árusít kék, piros és narancssárga tetejű csokoládétortákat, és vizsgálja a színek és a fogyás közötti összefüggést. A felmérés szerint érdekes módon a kék színű torta fogyott legjobban, a vásárlók több mint 56 százalékában ezt a színű tortát választották, hol­ott egyes információk szerint az emberek a ké­ket tartják a legkevésbé gusztusos színnek élel­miszerek esetén. Ugyanakkor a márciusi adatok szerint 22-22 százalékban őszük el a piros és narancssárga színű torták fogyása. Az ered­mény többek között a színek- pszichológiai és fizikai hatásával magyarázható. Több pszichológus is készített ezzel kapcso­latban tesztet, hogy jobban megértsék az embe­rek színekkel kapcsolatos gondolattársítását. A legismertebbek a Heiss és Halder-féle Szín Pira­mis Teszt, illetve a Liischer-teszt, amely az alap­ján sorolja be a színeket, hogy a tesztszemély mit szeret bennük. A kék szín intellektuális aktivitásra serkent, nyugalmat áraszt és higiéniát tükröz. Sötét ár­nyalatát használta Lüscher a tesztjeihez, me­lyek eredményeképpen azt a nyugodtság és az izgalmaktól mentes szabadság szimbólumával társította. A szín hatására a pulzus, a .vérnyo­más, a lélegzetvétel és ébrenléti funkciók le­lassulnak, és szabályossá válnak. A sötétkék fizikai hatását tekintve a nyugalmat tükrözi, míg pszichológiailag a békével és az elégedett­séggel társul. Halder vizsgálata alapján a sötét­kék szín a befelé fordulást és visszahúzódást jelképezi. A piros szín fizikailag stimuláló hatású, sok­szor az élénk, izgalmas, vagy az agresszív jelző­vel párosítják. Max Lüscher szerint a piros szín az életerőt jelképezi. A szervezetre gyakorolt ha­tásai között szerepel a pulzus, a vérnyomás és a lélegzés felgyorsulása. Halder állítása szerint a piros szín az általános reakciót jelképezi, ame­lyet a személy a külső tényezők hatására fejt ki. A sárga életünk talán egyik legmeghatáro­zóbb színe, hiszen az újszülöttek elsőként ezt a színt észlelik. Lüscher szerint a sárga szín „a vi­lágosság, amely a fényt tükrözi vissza, és min­den irályba vidámságot sugároz, és korlátlan terjeszkedést élvez. Szabadulást tükröz minden­től, ami nehéz, nyomasztó és korlátokat jelent. A sárga szín állandóan valami új, modem jövő felé mutat. Mivel a narancssárga szín a sárga és a piros keveréke, így a személyiségre gyakorolt hatása is a két szín kombinációjának felel meg. Néhány vásárlót arról kérdeztek, hogy miért a kék tortát választotta. Egyesek arra hivatkoz­tak, hogy nem ők, hanem gyermekük, főként a fiúk döntöttek a kék torta mellett, míg mások nem tudtak értelmes magyarázatot adni a jelen­ségre. A cég továbbra is figyeü a színek és a torták fogyásának összefüggését. Az eddigi eredmé­nyek azonban azt mutatják, hogy a kék szín bármilyen szokatlan is élelmiszerek terén, a személyiségre gyakorolt hatása mégis erőseb­ben hat a vásárlókra. Egy kis „színtan” Newton vizsgálta először azt, hogy a színkép színei bonthatók-e még tovább. A színkép útjába újabb rést helyezett, amelyen csak a vörös fényt engedte át. Ezt újabb prizmára bocsátva a fény kétszer megtört, de már nem bomlott további színekre. Ha a .színösszetevők közül egyet eltérített, a többi szín egyesítése az ernyőn az eltérített szín kiegészítő színét adta. Ha viszont - a vörös ki­vételével - a többi színt egyesítette, a keverék színt zöldnek látta. Ez a zöld természetesen újra színeire bomlik, ha prizmára ejtjük, a vörös­sel egyesítve pedig fehér fényt ad. Egymást fehér fénnyé egészítik ki a narancs és a kék, valamint a sárga és az ibolya színek is. Az ilyen szí neket ezért kiegészítő (komplemen tér) színeknek nevezzük. A színkörön egymással szembei találhatók a kiegészítő színek, i prizmán tovább nem bomló szír homogén (egynemű) színnek, a ilyen fényt pedig monokromatiku: nak (egyszínűnek) nevezzük. (M vei egy névvel, például zöldnek n vezett szín a színképen belül szél sebb tartományt is felölelhet, ezé szigorú értelemben csak akkor n vezzük monokromatikusnak i fényt, ha egyetlen hullámhossz vagy egy nagyon keskeny hullán hossztartománnyal jellemezhető. Havas Andris A városok színei M inden tárosnak megvannak a saját színei, amelyek olykor akár konkrétan is megegyezhetnek azok "valódi” színeivel, ám au árnyalatokat mégiscsak az ember fejében festi meg valami ismereten ecset. Ismeretlen kéz — ismeretlen anyag. Ha az utazó például Prágára gondol, az agyában a bronz színe jelenik meg iltalában. Szemét lehunyva is pontosan érzi, tudja, hogy a jó csiíök is bronzosan csillog, méltóságteljesen, de visszafo­gottan, az otani csapolt sör úgyszintén. Ha pedig az Óvárosban bolyong, mhdez kék fényekkel egészül ki - különösen este -, a knstálytárgyikat árusító parányi üzletek miatt, és tán azért is, mert a tér Üres és régi templomát valóban kékes fények világítják meg, de térvleg. Ha ugrurk egy jókorát, és teszem azt, Bukarestre érkezünk, olyas­félét láthatmk, ami a szürkére hasonlít leginkább, de olyanra, amely - alig észwehetően - a piszkos és halvány citromsárgába megy át szinte észrevétlenül. Továbbá kicsit akvarellszerű az a „festmény”, kevés benre a kontúr, a szükséges és elengedhetetlen kontraszt, ezért ha ott vaniolgunk, gyorsan odébb is állunk, elnézést. London inkább élénkpiros, talán a buszok miatt, bármerre járunk, a táros járgányok jellemző módon (mint egy kép vázlata) ott cikáznakkörülöttünk, de ugyanilyen élénk - bár zöld - a gyep is. Tudjuk, &>századok kellettek ehhez, ám ha napsugarak terítik be a parkot, ot áll az ember, a füvet nézi és azt mondja: ez annyira zöld, hogy mgérte. Viszont a kocsmák határozottan mélybamák, a székek, íz asztalok és rajtuk a szinte fekete sör: nincs mese, a kép árnyalatúhoz kétség sem férhet. Habár az olykor túlzottan is vál­tozókon; időjárás (fény, felhő, alattomosan szitáló eső) sokszor vis- zonylagissá teszi a táj hangulatát, olyan az egész, mint egy rosszul megcsirilt, életlen fénykép. Inné keveset kell azonban utaznunk, ha a színeket, amelyek, mint tidjuk, bennünk vannak, igazán élvezni akarjuk, és ahol min­den az és olyan,: aminek látszik. Az ember a Pompidou-központ terasz&ól lenéz, és nem is sejti, hogy melyik a jellemző szín, mert mindeyik az, nem tudja, melyik ugrik ki a többi közül. És mégis annyin világos minden. Nem lehet véletlen, hogy a nagy írók, költők művészek ott üldögélnek a teraszokon, akár egyedül is, a „déli erőben”. Csak figyeltek csendben. Otta Latin-negyed tarka forgataga, vagy akár a városszéli bol­hapia, a Notre-Dame két tornya. Párizs az a város, ahol az összes színt lasználni kell, ha valóban megpróbáljuk ábrázolni. Szajna, vöröstor, ég, mindegy. ß [merre fordulhatunk „kezünkben" az ecsettel, akár becsukott zemmel is, biztosak lehetünk abban, hogy eltaláljuk a megfelelő imyalatot, biztosak lehetünk magunkban, bármit felvihetünk a vásmra, mert az összes szín körülöttünk van - amúgy is. íg aztán az ember Párizsban a legritkább esetben téved. A fény gyermekei- T«iom már, mit játsszunk! - ki- áltct fel Szín-ország egyik unat- koó lakója. - Rendezzünk „Ki mi tud?”-ot! - Remek ötlet - he­lyseitek mindannyian -, de ho- gyn döntsük el, ki lesz a győztes?- Kérjük meg a Fényt, tegyen Őgazságot. - így is lett. Azzal a színek egymást követ- vi adták elő tudományukat. A lgbátrabb a Kék volt, ő kezdte a sít:- Én vagyok az égbolt és a ten- gr színe, jelképezem a békét és barátságot, ami nagy dolog a vi- lgban!- Most én következem! - har- ogott a Piros. - Én a szeretet és a ér színe vagyok, a pattogó lán- ;ok forrósága, virágok szirmait ékesítem, de szigorú is .udok ám lenni! Gondoljatok csak az út jelző táb- lákra: „Ha pi­- Ti ott ketten! Gyertek, Ti is vegyetek részt a játékban! - kérte a „döntőbíró" a Szürkét és a Fe­ketét. Nehezen bár, de kötélnek állt a szerény Szürke:- Én úgysem nyerhetek, hi­szen rólam az unalom és az egy­hangúság jut mindenki eszébe. Egyébként sem vesznek engem észre a többiek, mert nagyon visszahúzódó vagyok.- No, én aztán végképp nem veszek részt a versenyen! - doho­gott a Fekete. - Én mindenkit a szomorúságra, a gyászra és a sö­tétségre emlékeztetek.- Ez nem igaz!! - vigasztalták gyorsan pajtásai. - Gondolj csak arra, hogy bár sötét az éjszaka, mégis sok jót tudsz adni. Egyes állatok olyan­kor ros. akkor tilos!"- Én a Sár­ga vagyok. Nekem kö­szönheti a Nap a fényét, a Hold a köntösét, a kismadarak a tollru- hájukat. A boldogság és a vidám­ság kísérője vagyok. Nélkülem szinte lehetetlen élni!- Kérem a következőt! - hívta a Fény a Zöldet.- En az újjászületést képvise­lem, az erdők-mezők mozgalmas életét.- Barna vagyok - hajol meg alázatosan a halk szavú, nyugal­mat árasztó versenyző. - A föld­nek adom színemet, s én öltözte­tem át a pihenni térő természetet.- Én vagyok a bárányfelhő az égen, a téli hó érintetlen tisztasá­ga, az erény és a világosság - így a Fehér. kezde­nek élel­met gyűjteni,' általad tér nyugovó­ra minden élőlény, s még álmok­kal is megajándékozod őket! Rövidke csönd után a zsűri szerepét betöltő Fény meghozta döntését. A résztvevők izgatottan várták, ki lesz a nyertes.- Nem volt nehéz döntenem, mert mindannyiótokra szüksége van a világnak, ezért egyformán első helyezettek lettetek! Nélkü­letek üres lenne Földünk, nem lennének évszakok, nappalok-éj- szakák, egyforma lenne az Ég, a Föld, a Víz. És soha-soha nem láthatnánk szivárványt! Arról nem is beszélve, hogy Ti mind az én gyermekeim vagytok! (B. Árvái Ildikó)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents