Békés Megyei Hírlap, 2002. május (57. évfolyam, 101-125. szám)
2002-05-11 / 109. szám
2002. május II., szombat A Békés Megyei Hírlap Melléklete Bognár Gyöngyvér és Szász János Eljegyzés Gyulán, házasságkötés Las Vegasban 8 Grin Igor könyve a szerb dalokról A múlt ismerete változtat és gazdagít Főhajtás Patay László öröksége előtt Varga Imre szobrászművész emlékezése Ráckevén A NŐ AZ ÖSSZKÉPET LÁTJA, A FÉRFI A MOZAIKDARABKÁKAT Új korszak nyitányát éljük, kezdetét vette a nők évszázada. Minden megváltozott körülöttük: a jogaik, kötelezettségeik, esélyeik, keresetük, a társadalmi közeg, a kultúra, a politika, még a férfiak is. Egyetlen dolog maradt állandó: az ősi trend, miszerint a nő a jövő bölcsője — állítja az a vezérigazgató, aki tanulmányt készített a nőkről. A „nőkérdés” örökzöld téma. Házi nőknek távolabbra kell látniuk, hosszabb időre kell gondolkozniuk, továbbá gondoskodniuk kell önmagukról, családjukról, mert tovább élnek a férfiaknál sonlatosan a futballhoz, mindenki beszél róla, bírál, tanácsot ad, ítélkezik, értékel és összegez. Elsősorban éppen a nők — legyenek bár politikusok, pszichológusok, írók, feministák, családanyák vagy háziasz- szonyok — vélik úgy, hogy ők a téma legavatottabb értői. Ezért rendhagyó, amikor egy férfi veszi a fáradságot és bátorságot, hogy tudományos elemzést készítsen a nők helyzetéről. Dr. Farkas András, az egyik legnagyobb biztosítótársaságunk vezérigazgatója ezt tette. —■ Hogy milyen minőségben készítettem összefoglaló elemzést a nőkről? Nos, többfélét is említhetek, hiszen diplomataként alkalmam volt megismerni a „gazdagabb” világot, ahol a nők már messzebbre jutottak, és olyan országokat is, ahol még alig-alig veszik emberszámba őket. Most már jó ideje itthon dolgozom és talán nem szerénytelenség, ha azt mondom, egyrészt hivatalból, másrészt magánszorgalomból készítettem el adatokon és tényeken alapuló kutatási anyagomat a magyar nők társadalmi helyzetéről — sorolja az előzményeket, majd így vall munkájáról: — Abból indultam ki, vajon miként emlegetik majd utódaink a XXI. századot. Az internet századaként, vagy a globalizáció nyitányaként, netán az új technikai civilizáció élretörésének időszakaként. Meggyőződésem, hogy a XXI. század a nők évszázada lesz, mert a nők végre felszabadultak a reprodukciós rabszolgaság alól! Ez azt jelenti, hogy sokkal kevesebben halnak meg fiatalon és ezért sokkal kevesebb gyermek születése is elegendő lesz a népesség fennmaradásához és növekedéséhez. A nők később alapítanak családot, hosszabb ideig élnek, kitolódik a szülés ideje is, több energiát fordíthatnak az élet egyéb dolgaira.-—Hogyan hat ez rájuk? — Az életkor várható kitolódása azt is jelenti, hogy a XXI. század a magányos nagymamák, dédmamák kora lesz — bizonygatja a tanulmány szerzője. — Már 1999-ben több, mint nyolcszázezer özvegy nő élt Magyar- országon, közülük hatszáznegyven- ezer betöltötte hatvanadik életévét. Nekik gyakorlatilag esélyük sincs, hogy új partnert találjanak. A meghosszabbodott életkor miatt növekszik az igény az egészségügyi szolgáltatások iránt, az idősödő hölgyek közül minden negyedik ágyhoz kötött vagy állandó otthoni ápolásra szorul. A rendhagyó összegzésből azt is megtudhatjuk, hogy a nők jobban átlátják a hosszú távú összefüggéseket, sokkal gyakorlatiasabbak a férfiaknál. Ha például egy férfi benéz a hűtőszekrénybe, minden polcon lát valamit, amit egyenként azonosítania kell. Ha egy nő teszi ugyanezt, egyetlen pillanat alatt átlátja az egész hűtőszekrény tartalmát — ezt pszichológusok is alátámasztják. A nő ugyanis egészében látja a világot és érzi is, az összképet látja, míg a férfi a mozaikdarabkákat — legalábbis dr. Farkas András így tapasztalta. A nőnek távolabbra kell látnia, hosszabb időre kell gondolkoznia és gondoskodnia önmagáról, családjáról, mert tovább él a férfiaknál. Általában kevesebb a jövedelmük, nyugdíjuk, több a családi kötelezettségük: gyerekeiket kell felnevelniük, idős szülőket, nagyszülőket kénytelenek támogatni. — Egyre több nő ismeri fel, hogy nem mellőzheti a saját vagyon megteremtését, ezért törekszenek mind többen arra, hogy sikeres karriert építsenek. A vállalkozóknak egyharmada, a felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozóknak pedig a fele nő. Az 1998- ban diplomázottaknak közel hatvan százaléka, az 1999-ben egyetemi vagy főiskolai státusban lévőknek hetvenhárom százaléka úgyszintén. Nem véletlenül, hiszen a magas presztízsű állásokhoz elengedhetetlen a felsőfokú végzettség. Bizonyos pályákon — mint a bírói, ügyvédi, jogtanácsosi, orvosi, adótanácsadói, könyvvizsgálói, banki, már most megfigyelhető a „nőuralom” kezdete. Meggyőződésem — mondja dr. Farkas András — , hogy a nők soha nem lehetnek egyenjogúak, illetve egyenlők a férfiakkal, ugyanis a nők egyenlőbbek náluk! Több jogot kaptak az élettől. Az evolúció szigorú törvényei folytán az emberi faj fennmaradása szempontjából előnyösebb, ha a nők tovább élnek, mint a nemzésért felelős férfiak. A hosszabb élet miatt a nőket több jog is megilleti. Magyar- országon átlagosan kilenc évvel él tovább egy nő, mint egy férfi, így például kettővel többször válthatja le a mindenkori kormányt. A politikusoknak is tudomásul kell venniük az idős nők szavazóerejének növekedését, hiszen létszámuk egyre duzzad. Egyértelmű a nők életének megváltozása is, így például a házasságkötések számának felére csökkenése: mind több nő marad pártában. Ennek tükrében még riasztóbb a bontóperek gyakoribbá válása; a két folyamat összesített hatása olyan, akár egy frontális karambolé: kő kövön nem marad a hagyományos családmodell szépre mázolt kúriájában. Összesen másfél millió nő él férj nélkül, házasságban pedig kétmilliónál is kevesebben. — Milyen ebben a társadalomban a nők szerepe? — Megváltozott: egyrészt erősebbek, befolyásosabbak, másrészt pedig jóval törékenyebbek és kiszolgáltatottabbak lettek. A kitörést maguk a nők gátolják. Elavult, divatjamúlt nőkérdésről, női és férfi szerepekről beszélni, vitázni, csak egyről lehet szó: az érdekvédelemnek szinkronban kell lennie a globalizációval. A társadalom köteles biztosítani az esélyegyenlőséget a nők számára — összegzi a tanulmány végső következtetéseit a vezérigazgató. Leopold Györgyi A HAGYOMÁNYOS CSALÁDMODELL VÉGE A tanulmány szerzője figyelemreméltónak tartja, hogy a hagyományos családmodell Magyarországon egyáltalán nem vonzó. Mind több nő neveli egyedül gyermekét. Harminc évvel ezelőtt az összes család kilenc százalékában hiányzott az apa, a század végére ez az arány a tizennégy százalékhoz közelít, közel négyszázezer csonka családot ölel föl. Húsz évvel ezelőtt a gyermekek hét százaléka született házasságon kívül, 1998-ban viszont már több, mint huszonhat százaléka, vagyis minden negyedik gyermek nélkülözni kénytelen a házasság érzelmi és anyagi biztonságát. Ha egyszer majd mozdulni kell! Magyarország a héten új politikai kurzusba lépett. A jövő héten egy harmadikba lép, hiába ez már csak egy ilyen lé- pegetős ország. Tehát a héten új korszak kezdődött a magyar történelemben: zászlót bontott egy pártok feletti mozgalom, amely arra lesz hivatott, hogy ellenőrzése alatt tartsa a bol- seviki kormányt és ha kell, akkor „mozduljon”. Hogy mire, az egyelőre még talány. A pártérdekek látszólag háttérbe kerültek, egyetlen cél lebeg a szervezők előtt: a jobboldalon összefogni és a politikai szembenállás mezején harckészültségben tartani mindenkit. Próbáljuk megértéssel és szimpátiával kezelni a dolgokat! Egy karizmatikus, kiváló szónoki képességekkel és éles észjárással megáldott politikus — a távozó kormányfő — évtizedek óta nem látott hatalmas tömeget vitt ki az utcára három hét alatt háromszor, s úgy bánt velük, ahogy jókedve tartotta. A titok nyitja meglehetősen egyszerű: végy egy adag nemzeti öntudatot, sulykold belénk, hogy rangot jelentő polgárok, tehát különbek vagyunk (momentán nem számít, hogy ki volt közülünk kommunista), hitesd el, hogy amazok a gonoszak (momentán nem számít, hogy nem volt mindegyikük kommunista), hagyd tombolni — éljenezni és jelszavakat skandálni — a Azt kell mondjam, zseniális! jelenlévőket, adj mindennek szervezeti keretet és rágj a szájukba könnyen megjegyezhető lózungot (az se baj, ha a focipályáról már ismerik): Hajrá Magyarország! Azt kell mondjam, zseniális! Nagy kérdés persze, hogy mindez mire elég. Mi lesz azután, ha a nagygyűlések résztvevői kialusszák a választási vereséget, és újragondolják a politikai gyökereiket? Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jobboldalt összefogni vágyó mozgalom álomképe az első kapavágás az MDF a kisgazdapárt és részben a MIEP sírgödréhez. Ami nem ment háttérből irányított bomlasztással, szövetségre tett ajánlattal, az talán most menni fog a polgári körök mozgalmával. Az MDF elnöke nem vett részt egyetlen Orbán-nagygyűlésen sem (talán nem véletlenül), a kisgazdák pedig — ha egyszer kiheverik Torgyánt — újra építik a pártjukat, mert tudják: akinek már a dédapja és a nagyapja is kisgazda volt, annak csak egy párt létezik, az FKgP. Jósolni sem lehet, hogy a polgári körök mozgalma kinek mekkora hasznot hoz, illetve ki mekkora árat fizet érte. Egyelőre csak a jelszó a biztos (ha a téren nem, akkor a stadionokban): Hajrá Magyarország! Árpási Zoltán Gyopárom, 1909. A nőgyógyászati és reumatikus betegségek kezelésére alkalmas gyógyvíz már régen is sokakat vonzott
