Békés Megyei Hírlap, 2002. április (57. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-06 / 80. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete Genetikailag tervezett gyerekek A géntérkép megváltás az emberiség számára Ki védi meg a magyar szavakat? Beszélgetés Szilágyi Ferenc nyelvésszel Akit mindig megtaláltak a szerepek Komlós Jucit a Nemzet Színészévé választották Egy KIS NOSZTALGIÁZÁS: az omnibusztól a metróig A Magyar Államvasutak nehéz gazdálkodási helyzete több évtizede mindig felveti a vasútvonalak számának csökkentését, a kihasználatlan vonalak megszüntetését. Pedig a gazdaságossági és környezetvédelmi érvek azt indokolnák, hogy a közúti forgalmat minél nagyobb arányban a vasútra tereljék. Sokunknak örömet nyújtanak a felújított nosztalgiavasutak, villamosok. A vágányokon járó közlekedési eszközök Európa és Budapest után a múlt században gyorsan megjelentek a történelmi Magyarország huszonhárom városában is. A ló vontatta omnibusz már 1832- ben közlekedett Pesten, majd a reformkorban néhány vidéki városban is. Az omnibusz — eltérően a sínpályához kötött lóvas- úttól — nem igényelt síneket. Az első lóvasút 1869-től közlekedett Temesvárott és Aradon, 1881-ben már Pécsett is, Szegeden és Debrecenben 1884-től közlekedtek „egy lóerős” járművek. Legtovább Eszéken kocogtak a pacik a sínhez kötött járművek előtt, ahol csak 1926-ban váltotta fel a villamos a lóvasutat. Gyulán pedig éppen abban az esztendőben tértek vissza a lóvasútra. A vidéki városokban a sínpályák egyirányúak voltak, és az úttest egyik oldalán húzódtak. A vonalakba kitérőket építettek, ahol a szembejövő kocsik kikerülhették egymást. A század nyolcvanas éveiben már látszott, hogy a gazdaságosabb, gőzzel hajtott járműveké a jövő. A korabeli, történelmi Magyarországon 1882-ben Nagyváradon indult meg először a gőzmozdony vontatta városi vasúti közlekedés, de csak árut szállított. Követte 1884-ben Debrecen, ahol már személyszállításra használták. A villamos vasutak a vidéki városokban kissé később jelentek meg, mint a fővárosban (1887), mert az energiát szolgáltató villamos erőművek vidéken később épültek meg. Majd' minden magyar városban a hazai vasútijármű-gyártásban kiemelkedő szerepet játszó budapesti Ganz és Társa gyár építette ezeket az erőműveket, s a városi vasutat. Többnyire a cég szállította a villamos mozdonyokat és kocsikat is a helyi vasúti vállalkozásoknak. A századvégi Magyarország első villamos vasútja Pozsonyban járt, ami abban különbözött a hasonló nagyságrendű magyar városok (Szeged, Debrecen, Kassa) közúti vasútjaitól, hogy kizárólag személyforgalmat bonyolított le. Az 1897-ben megnyitott Miskolci Városi Villamos Vasutat is a Ganz építette, de az ugyancsak ekkor indult szombathelyi, egyvágányú villamos vonatokat német és genfi gyártól rendelték meg a tulajdonosok. A tengeri kikötőjéről híres Fiúméban szintén Ganz-kocsikkal kezdődött el a villamosforgalom 1899-ben. Ennek vágányait csak 1962-ben szedték fel. Szintén ez évben indult meg Temesvárott a villamos, melynek vonalain ma is élénk a forgalom. Bár a vágányok hossza nem volt az elsők között, de a járatok sűrűsége, a menetek száma, az utasszám és a bevétel tekintetében az összes magyar várost megelőzte a századelőn. A 20. század elején több városban folytatódott a villamos közúti vasutak létesítése, illetve a meglévő tömegközlekedési útvonalak villamosítása. Sopronban 1900-tól 1923-ig közlekedtek villamossal. Szintén 1900-ban indult Szatmárnémetiben, egy időben a vasútjukkal. Ám itt 1906 után a Ganz-kocsikat lecserélték gőzzel hajtott motorkocsikra, mert a MÁV megszüntette az egyenáramú villanyfejlesztőt. Az 1920-as átépítés után pedig elkerülte a belvárost a vasút városi szakasza. Nagyszebenben és Nyíregyházán 1905- ben vehették birtokba a villamost. 1906-ban nyitották meg a személy- és teherforgalmat Nagyváradon, és a vonalakat a város Romániához csatolása után is bővítették. Szegeden az utasok 1908- ban ültek először villamosra, ez a sínpálya ma is a villamosforgalmi hálózat fővonala. Az iparvasúti teherforgalom a belváros peremén haladt, ilyen látvány más nagyvárosban ritkán fordult elő. Újabb villamost 1909- ben indítottak Újvidéken, ahol 1944-ig bonyolították le villamossal a város forgalmát. A következő évben Zágráb lakói kaptak új villamosvonalat, Ganz-kocsikkal és áramfejlesztővel. Itt a villamosforgalom ma is terebélyesedik. A Debrecenben közlekedő lóvasutat 1911-ben villamosították, miután kiegészítették a vonalhálózatot. A hazai városi közlekedésben sajátos volt az itteni közúti forgalom, mert a tulajdonjog, a vontatási mód, a személy és áruszállítás a legutóbbi időkig vegyes volt. Pécsett csak 1913- ban váltotta fel az omnibuszt a villamos. A gyorsan fejlődő Kassán — hosszas tervezések után — 1914-ben indult az első villamos. Legutolsó volt a sorban Eszék, ahol 1926-ban villamosították a lóvasutat. A századforduló tarka világában a villamoskocsik is változatos színűek voltak. Osztrák mintára Sopronban kedvelt volt a piros. Elvétve zöldre is színezték őket, így Fiúméban, de 1945 után Budapesten is jártak zöld villamosok. A fővárosban azonban a barna és a sárga szín uralkodott, ami a különböző társasági tulajdonú kocsikat különböztette meg. Később a vidéki városokban is egységesen sárga színű villamosokat közlekedtettek. Kezdetben jellegzetesen hozzátartozott a villamoshoz a homlokoldali rézcsengő, amit a kocsi vezetője ütögetéssel működtetett. Sajnos, ma már a csengő múzeumi tárgy, éppúgy mint a villamoskocsik sokfajta típusa — egy letűnt világból az autókaravános metrókorszaknak szóló üzenet. Ruzsicska Mária A magyar ipar egyik gyöngyszeme: a Ganz motorkocsi, melyet az egykori arad-hegyaljai HÉV-re gyártottak A HíDEMBERRŐL — MAGYARKÉNT Megjött a Hídember! Itt áll a kapukban. Maholnap bemutató, előbb Budapesten az Urániában, azután az egész országban. Mondhat mindenki amit akar, én nagyon várom a Széchenyi legendás történetét feldolgozó filmet. Ismerem, persze, hogy ismerem a grandiózus alkotás körül felcsapó indulatokat, s a rendezés szokatlan nagyságrendű költségvetését. Ám azt is tudom, hogy bő évtizede nem készült magyar történelmi film. A Jó- kai-regényeket és az Egri csillagokat feldolgozó Várkonyi-munkák sora majdhogynem a neves rendező halálával megszakadtak, s a közszolgálati tévében sem látni már új Eötvös- vagy Mikszáth-regény adaptációkat. Pedig — kell-e mondanom — a magyar irodalom kincsesháza a 19. századtól egészen napjainkig szinte kifogyhatatlan. Meg merem kockáztatni, a remekművek feldolgozásai emberségből, példából, magyarságból, hazához tartozásból többet adnának, mint a naponta sugárzott amerikai filmek, amelyekben kifogyhatatlan tárú fegyverekből halomra lövik az embereket. Gyilkosság gyilkosság hátán. Ha egyszer szembenéznénk ifjaink valós történelmi tudatával, bizonyosan elképednénk azon, mennyire hiányos a többség lexikális ismerete múltunkról és irodalmunkról. ,yÁprilis tizenegytől a mozikban” Nos, ezért örülök most a Hídembemek, és ezért vagyok kíváncsi a mi Erkelünkhöz is kapcsolódó Bánk bán-filmre, hátha változtatnak valamit ezen a szomorú képen. Annál nagyobb a keserűségem, amikor a bemutatásra váró alkotás reklámját hallgatom a rádióban, a magyarban, a közszolgálatiban, ahol a nyelvi igényességre a legtöbbet kellene adni, s ahol — épp emiatt — külön rovat foglalkozik édes anyanyelvűnkkel. „Egy ember, aki...” — dörren rám a Hídember reklámjának férfihangja a kilenc órai hírcsokor előtti utolsó hirdetéscsokorból. Aztán jön a lényeg (szó szerint idézem): „Április tizenegytől a mozikban”. Mint pestiek száján a kerületek: „öt kerület”, „hat kerület”, „huszonkét kerület”. Nem ötödik, hatodik, huszonkettedik. De idézhetném politikusainkat is, akiknek többsége a magyar királyi levélkézbesítő intézményt egyszerűen lepóstázza. így, hosszú ó-val. Mit mondjak, az április „tizenegy” méltatlan a Hídem- berhez, a magyar tudomány — benne a nyelvtudomány — házát megalapító Széchenyi szellemiségéhez. Ettől függetlenül megnézem az április tizenegyedikétől vetített filmet a moziban. Árpási Zoltán "Z-p, Kondoros, 1941. „Számolom a napokat, lassan peregnek, de minden újabb perc közelebb visz a boldog viszontlátásig...” — írja a feladó a lap hátoldalán.--------------------------rnrái*----------------am—~^— Az utolsó hazai gyártású villamos prototípusa 1993- ban készült debreceni megrendelésre
