Békés Megyei Hírlap, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-30 / 75. szám

2002. március 30., szombat Hétvégi magazin 15 Arany vászon-díjat kapott a békéscsabai festőművész Pribojszky Zsófia újabb sikere Párizsban Arany vászonná „érett” Pribojszky Zsófia franciaországi kiállítássoro­zata. A Békéscsabáról elszármazott festőművész a napokban kapott ér­tesítést arról, hogy a Francia Nem­zeti Kulturális Szövetség az idén ne­ki ítélte oda az Arany vászon-díjat. Pribojszky Zsófia 1986 óta rendszeres vendége a francia képzőművészeti ki­állításoknak. Csak az utóbbi két évben négy jelentős kiállításon vett részt Frankhonban. Meghívták az 1999 őszén Párizsban rendezett festészeti világkiállításra, amelyen 2500 művész mintegy ötezer munkáját mutatták be. Itt egyike volt annak az ötven kiállító­nak, akik külön falat kaptak alkotásaik megismertetésére. Az Eiffel-torony lá­bánál álló Espace Eiffel-Branly kiállí- tócsamokban megrendezett tárlaton a művésznő nyolc képét láthatta a kö­zönség. Egy évvel később, 2000 nyarán La Grande Motte-ba, a Francia Mediter­rán Galéria támogatásával rendezett kiállításra invitálták, ahol hetven mű­vész 350 festményét láthatták az ér­deklődők. A zsűrizésre felkért Dél­franciaországi Művészek Egyesülete aranyéremmel jutalmazta a művésznő Tánckompozíció című képét. Alig fél évvel később, 2001 márciu­sában újabb sikert aratott képeivel, ez­úttal Marseille-ben, a helyi Galerie Phocea által rendezett tárlaton. A SIAC 2001 rangos eseménynek számít Dél-Franciaországban, a kiállításra francia régiók és nyolc ország 92 mű­vészének munkáit válogatta be a nem­zetközi zsűri, hazánkból egyedül Pribojszky Zsófia képeit. Legutóbb ismét Párizsban aratott si­kert, múlt év őszén a Pompidou Köz­pont művésznegyedében működő Art Present galéria hívta meg kiállítani. A szeptember 14-ére meghirdetett meg­nyitóra meglehetősen viszontagságos út után érkezett, mivel az Amerika el­leni terrortámadás másnapján vágott neki az útnak, keresztül a pánikba zu­hant Európán. A félelmet csak növelte, hogy kinntartózkodása idején robbant fel a Toulouse-i vegyiművek egyik üzeme, s a katasztrófa híre nyomasztó­an telepedett rá a franciákra. Kezdet­ben merényletre gyanakodtak, ezért példátlan biztonsági intézkedéseket vezettek be szerte az országban, még a kiállítóhelyeken is. Pribojszky Zsófia kiállítására azonban ez nem vetett ár­nyékot, rengeteg érdeklődő — szak­mabeli és műértő — nézte meg a fest­ményeit. A tárlat után több meghívást kapott, többek között Hongkongba, Sanghajba, Cannesba és Marseille-ba. Az igazi meglepetés azonban idén januárban érte a csabai gyökereit büsz­kén vállaló festőművészt: értesítették, hogy megkapta az Arany vászon-díjat, felvették a Francia Nemzeti Kulturális Szövetséghez tartozó Gam Art cso­portba, és meghívták augusztusra kiál­lítani a dél-franciaországi St. Tropezbe. Áz Arany vászon-díjat a Francia Nemzeti Kulturális Szövetség Európai Művészeti Csoportja ítéli oda, immár 14 éve. Évente hanglemez-zenei, tele­víziós, színházi, filmművészeti és fes­tészeti kategóriákban adnak ki elisme­réseket, utóbbiban az Arany vászon­díjat. Az egyesület a francia szalonok előző évi kiállítói közül a legtehetsé­gesebb, az új technikát és önálló ere­detiséget felmutató művésznek ítéli oda a díjat. A Pribojszky Zsófiát érte­sítő levélben indoklásként a követke­ző áll: „Az Ön munkái a jelenkori al­kotóművészek körében teljesen egye­di, új irányt jelenítenek meg. Ez a ki­tüntetés Önt a 2001. esztendő legki­emelkedőbb művészei közé sorolja. Az elismerést a Francia Nemzeti Kul­turális Szövetség az 1901-es törvé­nyek alapján 1698-as számon jegyez­te be és a hivatalos közlöny az 55.NC.21117-es számon hozta nyilvá­nosságra.” A díj tehát újabb franciaországi ki­állításokat nyitott meg Pribojszky Zsófia képei előtt. Csak remélni le­het, hogy a művésznő előtt egyszer majd a csabai galériák kapui is kitá­rulnak. Á. Z. Képei a jelenkori alkotóművészek körében teljesen egyedi, új irányt jele­nítenek meg KÉTSZÁZHETVENHÉT ÉVVEL EZELŐTT SZÜLETETT A LEGENDÁS KALANDOR A NŐI LÉLEK REJTELMEINEK KIVÁLÓ ISMERŐJE Casanova volt talán a legsikeresebb szoknyavadász a történelemben, né­hány nő kivételével senki sem tudott ellenállni csábításának. Közel há­romszáz éve neve egyet jelent a töké­letes szeretővel. Kétszázhetvenhét évvel ezelőtt, 1725. április 2-án született a legendás velen­cei kalandor, Giacomo Girolamo Ca­sanova. Módszere egyszerű volt: ami­kor találkozott egy hölggyel, megfi­gyelte, próbálta megérteni, tetteinek okát megkeresni, igyekezett kitalálni, hogy mi hiányzik életéből, és mindezt megadni neki. Ő volt a tökéletes sze­rető. Saját bevallása szerint gyerekként együgyűnek tartották, pedig nem volt az, komoly műveltséget szerzett, re­mek stílusban írt, sőt képzett jogász­nak és tudós matematikusnak számí­tott. Ez azonban akkoriban senkit nem érdekelt, az európai udvarok ugyanis botrányos szerelmi kalandjaival voltak elfoglalva. Casanova sportot űzött a nők meg­hódításából, s e tekintetben a legke­vésbé sem volt válogatós, a törékeny hercegnőket éppúgy elcsábította, mint a drabális markotányosnőket, sőt a púpos szeretőktől sem riadt visz- sza. Sokat adott arra, hogy férfiúi hírne­vén ne essék csorba, a szerelmi légyot­tokra alaposan felkészült, előtte ki­aludta magát, megfelelőképpen étke­zett, frissítő fürdőt vett, s órákig öltöz­ködve, teljes harci díszben vetette bele magát az érzéki örömökbe. Casanovának állítólag százhar­minckét nővel volt viszonya Általában nem is okozott csalódást a hölgyeknek, sok szeretőjét sosem tapasztalt gyönyörrel ajándékozta meg, többen szökést is terveztek vele, a férfi pedig alig tudott me­nekülni férjeik harag­jától. Élete végére szinte minden európai udvarból kitiltották, ahol megfordult. Pe­dig Londonban III. György király vendé­ge volt, Szentpéter­váron pedig II. Kata­lin cárnő is kegyeibe fogadta — a krónikák szerint csak a naptár­reformról beszélget­tek. S noha sokan ne­hezteltek rá, a hozzá hasonlóan bohém műr vészek egyenrangú partnerüknek fogadták el. Verseket szavalt Voltaire-nek, vitatkozott DAlembert-rel, Mozart pedig vele be­szélte meg az operajátszás aktuális kérdéseit a Don Giovanni prágai be­mutatója előtt. A tökéletes szerető gyakori a mo­dem világban is, bár a feladat ebben az esetben is fáradozást, áldozathozatalt kíván. Egy férfi legyen képes intenzí­ven egy másik személyre figyelni. Ha egy férfi képes gyógyírt nyújtani, ide­ális szeretővé válhat. Ám ehhez türe­lemre és figyelemre van szükség, min­den részletre kiterjedően, mivel sokan közülünk beburkolódzva élünk vágya­inkkal. A PSZICHOLÓGUSOK SZERINT Casanova nem kielégíthetetlen szoknyavadász, hanem nőies lelkületű, érzelmes férfiú volt — a pszichológusok szerint. Európa számos előkelő udvarában megfordult, még be is börtönözték szenvedélye miatt. Szám szerint 132 lányt-asz- szonyt csábított el. Valamennyi románca közös megegyezéssel szakadt meg, de a későbbiekben is segített egykori barátnőinek, ha azok bajba kerül­tek. A lélekbúvárok két pontban foglalják össze Casanova viselkedésének és sikereinek titkát: egyrészt korán elszakadt anyjától, számára a nő testmelege idézte föl a mindig hiányzó anyai sze- retetet. Másrészt lágy, nőies lélek volt, ezért tudta oly pontosan, hogy mire van szüksége a gyengéb­bik nemnek. VlDEÓFI LM-SIKERLISTA 1. Pearl Harbor 2. Evolúció 3. Hannibal 4. Tomb Raider 5. Get Carter 6. A múmia visszatér 7. Sebhelyek 8. A mexikói 9. A harc mestere 10. Mi kell a nőnek? (Astra Videotéka) Filmajánló Az igazság nevében Gordy Brewer (Arnold Schwarzeneg­ger) lánya és felesége életét veszti egy terrortámadásban. A Los Angeles-i tűzoltóság parancsnoka felveszi a har­cot az USÁ ellen hadat viselő csoport ellen. Mivel törvényes úton nem lehet igazságot szolgáltatni, ezért Kolumbi­ába utazik és egy terrorista-feleség (Francesca Nerit) segítségével maga veszi kezébe az események irányítá­sát. Könyv Árpád-házi királylányok...-királyi házak* SOLTÉSZ ISTVÁN Árpád-házi királylányok Európában Győztes és bukott csillagok A könyv teljes címe: Árpád-házi ki­rálylányok Európában; alcíme: Győztes és bukott csillagok. Soltész István könyve a Gabo kiadó nagysi­kerű Királyi házak sorozatában je­lent meg. Az Árpád-házi herceglá­nyokról szóló, kalandos részleteket sem nélkülöző kötetben elsősorban arról olvashatunk, hogy miként le­hettek a dinasztiákat, európai udva­rokat összekötő királylányok aláza­tos és engedelmes szolgálók és egy­ben koruk hősei is. A szerző bemu­tatja a magyar szenteket is: Erzsébe­tet, Kingát, szentéletű Jolántát, Mar- gitot, Boldog Tössi Erzsébetet, akik krisztusi elkötelezettséggel segítet­ték környezetük elesettjeit. Áldozat és hit, szerelem és szenvedély, poli­tikai intrikák és bölcs józanság, szentek és szajhák életének romanti­kus világába vezet el az Árpád-ház összesen 34 lányának életét bemuta­tó, a tények, az adatok mellett néha a beleélő fantázia eszközeit is felhasz­náló kötet. Ugye, nem haragszol, Laci, ha el­mondom (meglehet, kis túlzással), milyen volt a mi közös húsvétunk az Úrnak 1947. s a magyar népi demok­ráciának második esztendejében. Hogy több mint félszázad múltán mi­ért emlékszem ilyen jól? Nos, a forint miatt! Mert igencsak sokat ért az 1946-ban bevezetett új pénz, amiből a locsolóknak minden ismerős háznál kijárt egy-egy ezüstösen csillogó ér­me. Magam már akkor sem tudtam bán­ni a pénzzel, nem is végeztem semmi­féle kalkulációt, hogy mennyit „keresek” majd azon a húsvét hétfőn. Nem így Laci, aki távolabbi rokonom, s tipegő korunktól elválaszthatatlan játszótársam, barátom — később pedig tanácsadóm az élet fontos dolgaiban, amilyen például a pénz és a nő — vagy fordítva. Életünknek eme szakaszában kétségtelenül a pénz volt fontosabb Laci számára, s én — noha a 12 évesek olthatatlan szerelmével viseltettem egy Éva (Vica) nevű kislány iránt, aki­nek megöntözése mindenekfölött fon­tos volt nekem — nem mertem vitába szállni barátommal. Hogyan is mertem volna, mikor az én érzelmi érveimmel szemben ő írásos gazdasági számításo­kat, s egyéb dokumentációkat tette elém. amiben Vica periférikus helyet foglalt el. Viszont szerepelt a Laci ter­vezetében (most már tudom, hogy egy korát megelőző projektmenedzserrel álltam szemben), szóval szerepelt a tervezetben a felhasznált locsolóvíz (kölni) ára, a meglátogatandó házak, illetve a hajadonok, s minden más nő­neműek (bezárólag a nagymamákig) száma — családonként, valamint a várható bevétel; plusz, mínusz 8 usque 10 forint. A község helyrajzán (csak ámultam) be voltak jelölve a számba jöhető porták, s két útba eső kút is — ha fogytán lenne a kölnivizünk. De nem feledkezett meg barátom az egy­ségnyi (család/perc) időráfordításról sem. Úgy éreztem, itt már közbe kell szólnom, hogy hasznosítsam magam. Egy szál jácint Átlagosan negyedórányit tölthetünk egy-egy helyen — mondám. — Átla­gosan! — emelte föl Laci mutatóuj­ját. De tudod, hogy Emmi nénit nem lehet siettetni, s az ebéd legalább egy óra... Ebből következik, hogy másutt csak­: „szabad a haját és csókolom...” — Ebédelni is akarsz? — kérdeztem? — Főtt étel nélkül akarod végigcsinálni a napot? — nézett rám szinte meg- botránkozva. Különben is már beje­lentettem magunkat. Emmi néni, mindkettőnk rokona — ő meg a Laci nagyanyja, valamint az én öreganyám testvérek, s mint az ik­rek: megadtam magam. És megadtam a továbbiakban is. El kellett ismer­nem, hogy Laci a főnök. Mindenben különböztünk egymástól, mégis elvá­laszthatatlanok voltunk. Valami külö­nös bája volt a fiúnak. Az akamokokat mindig utáltam, de Laci nem volt akamok. — Az a finom füstölt kol­bász, nézett nagyanyjára, s az öreg­asszony már szaladt a padlásra. Értet­te a csíziót, de külső adottságai is ked­veztek neki. Hullámos hajú, piros ké­pű, pufók fiúcska volt, kis tömör úrfi, akit szívesen babusgatnak, ölelgetnek az asszonyok — tán védtelennek hit­ték... S tudta magáról a gazember, hogy kedvelik. Olyan ártatlan képpel utasította vissza a piros tojásokat (kell a francnak, mondta nekem), hogy a mamák, s általában a felnőtt hölgyek örültek, ha kárpótlásul pénzt adhattak neki. Persze, az én markomba is nyomtak egy-egy forintot, de inkább alamizsnának éreztem a pénzt, mint afféle gavalléroknak kijáró juttatás­nak. Már csaknem befejeztük a napot (a pénz többször megszámolva, az üve­gem szinte üres), mikor észrevettem, hogy a Laci locsolóvizéből alig hi­ányzik. — Hogy csináltad? — Be­fogtam az üveg száját öntözéskor — mondta egyszerűen. Majd a kölni mennyiségét felbecsületvén hozzátet­te: jó lesz ez jövőre... (Laciban az volt a csodálatos, hogy a mindenféle gazemberséget a legnagyobb termé­szetességgel, ártatlan pofával tudott elkövetni.) Hanem Margit néni, drága jó elemi iskolai tanítónőnk, mindannyiunkat nagyon jól ismert — Lacit különösen. Mikor estefelé beállítottunk hozzá, így fogadott bennünket: Nicsak, nicsak, két fiatalember! Foglaljanak helyet, uraim. Sonkát, tortát, teát? — torkig vagyunk, Margit néni — olva- dozott, hunyorgott Laci. (Picit kancsí- tott, de ez nagyon jól állt neki.) Mar­git néni mindent értett. — Tudom, tu­dom, ilyenkor agyonetetik a locsoló­kat. Viszont pénzzel nem sérthetek meg ilyen felnőtt fiúkat. De azért na­gyon hálás vagyok, hogy gondoltatok rám, s azzal a hajtókánkra tűzött egy- egy szál lila jácintot. A szép tavaszi virágokat csak most szakíthatta a kis­kertből. Gyarmati Béla

Next

/
Thumbnails
Contents