Békés Megyei Hírlap, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-23 / 69. szám
A Békés Megyei Hírlap Melléklete A falfirkászok színt visznek a házakra A graffiti nem egyenlő a „Szeretlek, Mari!” feliratokkal Magyar-honvéd közös államiság A zágrábi egyetemen 1994 őszétől működik magyar tanszék 13 ' H rjm Az év legjobb határon túli zenekara ■' I«Í!ÍLéíŰ . Immí Ez az esztendő különösen gazdag lesz a Ghymes együttes számára cl. 13 AZ EGYKORI VÍZMŰS ERŐMŰVEKET ÉPÍT PERUBAN Nemrégiben Békéscsabára látogatott Nagy Mária perui vízépítő mérnök (képünkön), aki közel negyed százada él és alkot Dél-Amerikában. A Vásárhelyi Pál Műszaki Szakközépiskolában volt osztálytársai, osztályfőnöke és az iskola igazgatója sok szeretettel fogadta a távoli országba vetődött egykori diákot. üzemeltetési-fenntartási irányítását más— Mi történt Önnel legutolsó találkozásunk, 1970 óta? — Azon a nyáron szereztem meg a híd- és vízműépítési technikusi oklevelet itt, Békéscsabán. Sikeresen felvételiztem a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol hidrológiát, vízgazdálkodást, vízépítést tanultam, és 1975-ben meg is szereztem a mérnöki oklevelet. Az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg későbbi férjemmel, egy perui fiúval, Cesarral. O is a Műegyetemen szerzett építőmérnöki diplomát. A szerelemből házasság lett, az egyetem befejezése után nem sokkal megszületett fiunk is. 1978-ig itthon dolgoztunk, de a féljem anyukája nagyon megbetegedett, és szüksége volt ránk. Odautaztunk, és később úgy határoztunk, hogy Peruban telepszünk le. —Könnyen kapott-e munkát a távoli országban? — Egy nagyon szép helyre kerültünk. Az ország legmagasabb hegyének, a 6768 méter magas Huascarannak a vidékére, egy gyönyörű tó is volt a közelben. A munka és az élet sem volt hétköznapi a közel négyezer méteres tengerszint feletti magasságban. Először csak a férjemnek volt munkája, de aztán én is kaptam lehetőséget a bizonyításra, pedig akkor még szinte egyáltalán nem tudtam spanyolul. Először egy kis hegyoldali csatornához kötődött a munkám, amellyel jól vizsgáztam, ezután kaptam nagyobb, komolyabb feladatokat is. Ebben az időben az egyik legszebb munkám egy falu vízrendezése volt. A hegyekből sokfelől lefolyó vizet kellett összegyűjteni, tisztítani és beadni a településnek. Ezen két évig dolgoztam. Egy harminckét kilométeres csatorna fél évig láttam el. Ekkor lettem terhes a lányommal, ezt a főnökeim nem nagyon értékelték — egyszerűen kitettek. Nagyon szerettünk ott élni, csodálatos volt nap mint nap a magas hófödte csúcsok között ébredni. De ez egy nagyon szegény vidék, és előbb-utóbb amúgy is terveztük az elköltözést. A gyereknek itt nem tudtunk volna jó színvonalú képzést biztosítani. — Hány gyerekük van? —- Három gyerekünk született, az első, Dániel még Magyarországon. O tud legjobban magyarul. Az egyetemet már befejezte, pszichológiát és marketinget tanult, de jelenleg a legnagyobb perui lapnál dolgozik. A nagyobbik lányunk, Fanny, orvosnak készül, most ő is Európában van: az utolsó gyakorlatát egy Madrid melletti kórházban tölti. A legkisebb gyerek, Diana, 16 éves, most fejezi be az általános képzést, azt mondja, hogy szakács lesz, de a környezetvédelem is érdekli. Reméljük, hogy a tanév végére eldönti, hogy melyik egyetemre megy. A gyerekek kétnyelvűek, de leginkább spanyolul beszélnek. — Hogy kerültek a fővárosba, Limába? — Az anyósom ott élt, és amikor 1981-ben munka nélkül maradtam, akkor hozzá mentem. Egy ismerős ajánlott nekem egy ottani nagy céget, ahová fel is vettek. Itt részem volt nagyon sok szép építmény megalkotásában: vízi erőműveket építettünk, kicsiket is, nagyokat is, meg hegyi víztározókat és csatornákat. Az egyik legérdekesebb munkám az volt, amikor egy isten háta mögötti aranybányában dolgoztam. A bánya vízmüvét építettük, ahová minden nap egy kis repülőgép vitt, mert csak úgy lehetett odajutni. Rengeteg aranyat láttunk ott, néha még szállítottuk is. — Milyen különleges építészeti feladatokkal kell megküzdeni Peruban? — Számolni kell a földrengésveszéllyel, és a hegyek között építem is elég nehéz feladat. Nagyon fontos a jó geológiai előkészítés. Sajnos kudarcban is volt részem, amikor az egyik víztározó gátja a nagy víznyomás hatására átszakadt. A talaj- mechanikai szakvélemény nem volt elég alapos, szerencsére az elöntött terület lakatlan volt. Az építő cégek egyébként megfelelően gépesítettek, felkészültek, a munkákat pályázatokon nyerik el. — A vízépítés területén kívül hol dolgozott még? — Több jelentős útépítési munkám is volt. Ezek külön-külön is több száz kilométeres szakaszokat jelentenek. Pem területe tizenháromszor nagyobb, mint Magyarországé, és az infrastruktúra nem olyan fejlett. Tavaly egy alagúthoz csatlakozó magashegyi útszakasz megvalósításán dolgoztam. Itt találkoztam egy magyar mérnökkel. Volt nagy csodálkozás, amikor átváltottunk az anyanyelvűnkre. A cégemnél tervezési, kivitelezési feladataim egyaránt vannak. Igazi csapatmunkában dolgozunk. — Milyen gyakran találkozik magyarokkal? — Ritkán, de azért szoktam. Leginkább turistákkal, akik valakitől megkapják a címünket, és megkeresnek. Természetesen minden segítséget megadunk nekik. Peruban egyébként kb. 80 magyar él, akiknek a nagyobb része még előttem érkezett az országba. Jól beilleszkedtek, van közöttük aranyiparos, kereskedő, de van egy Szlovákiából származó papunk is, aki karácsonykor, húsvétkor magyarul misézik. Néha összejövünk, énekelünk, táncolunk. — Milyen látnivalók vannak az országban? — A történelmi emlékek is nagyon látványosak, de engem az nyűgöz le, hogy ha elindulok Limából, akkor egy nap alatt mindenféle földrajzi vidékkel találkozhatok: heggyel, völggyel, sivataggal, tóval, tengerrel. A főváros egy modem nagyváros. Metrója nincs, de a városi magasvasút már épül. — Milyen most a gazdasági helyzet Peruban? — Ez egy nagyon szegény ország, ahol most ráadásul gazdasági visszaesés van. A korábbi elnök, Fujimori alatt élénken, jól működött a gazdaság, volt munka, volt építkezés, volt fejlődés, most nagyon nehéz. — Mit vásárol, ha Limában kimegy a piacra? — Nálunk nagyon sok a zöldség és a gyümölcs, szinte mindent árusítanak. Ezek jó része megterem Peruban, az érési idők eltolódása miatt mindig van az ország különböző területeiről származó friss zöldség. Amit pedig nem termesztenek belföldön, azt külföldről hozzák be — az almát például Chiléből. ' —A cseresznyét is? — Igen, azt hiszem. — Milyen a perui étrend? — Kifejezetten gazdag a kínálat. Ott is szeretik a csirkét, a nemzeti ételt pedig egy malacszerű kis állatból készítik, ami vidéken minden ház körül megtalálható, méghozzá nem is akárhol: a szabadban épített tűzhely alatt fészkel a meleg földben. Az étlapon halak és a tenger gyümölcsei is szerepelnek, a peruiak sok párolt zöldséget esznek, nagyon népszerű a kukorica, a pálmafa hajtása, a bab, a borsó, és változatos a kínálat a különféle magvakból is. — Letelepedése óta hányszor látogatott haza? — Ötször. A rokonságom Lajosmizsén él. Ha tudok, jövök, de Lima mégiscsak a Föld másik felén van. A szüleim szerencsére jól vannak, egyszer meg is látogattak Amerikában. Sokfelé elvittük őket, szerettem volna, ha tovább maradnak, de a szívük őket is húzta haza. Török Árpád Lenyűgöző látnivalók Az Andok öt-hatezer méteres csúcsai, az Amazonas áthatolhatatlan esőerdői, kopár fennsíkok, hósapkás vulkánok, sivatagok és kékvizű hegyi tavak jellemzik Perut. Az ország természeti szépségei — így például a Föld legmagasabban fekvő, hajózható tava, a Titicaca-tó —, valamint az inka kultúra megmaradt romjai (Machu Pichu) és a spanyol hódítók korának építészeti remekművei egyaránt lenyűgözik a látogatókat. Peru lakói túlnyomórészt indiánok. Az elzártabb andoki falvakban élők még mindig beszélik az ősi nyelvet, a kecsuát, és megőrizték szokásaikat. Itt szinte minden nő népviseletben: színes sokszoknyában, poncsóban, és az elmaradhatatlan kalapban jár. Peru éghajlatára a két évszak, a nedves és a száraz időszak jellemző. Az ország 24 milliós népességének egyharmada él a fővárosban, Limában. mmmm mmmm ECUADOR KOLUMBIA Talara, Paita* Piura Chiclayo* TrujiHo# Salaverry** Chimbote* Iquitos. .Yunmaguas .Pucallpa % V BRAZÍLIA Huánuco .1... S30 LIMA, Martin Callao** Huancayo Puerto .MaWonado Csendesóceán .Ica .Cusco BOLÍVIA Arequipa. Maiaraní * .110 Tacna • CHILE A dél-amerikai ország nyugati partját a Csendes-óceán mossa Fekete fehéren ■ Politikáról egy pesti húsboltban Pici húsbolt Pesten, a Hősök terétől nem messze. Előkelő környék, nagykövetségek, külföldi és menő hazai cégek működnek a szomszédos utcában. Az üzletben fogyasztani is lehet, virslit, debrecenit, főtt füstölt combot és csülköt. Jó hely, feketeöltönyös, nyakkendős urak és a szomszédos építkezésről pár falatért átruccant melósok békésen megférnek itt egymás mellett. Az asztalnál, ahol a másfél pár debrecenit majszolom, két fiatalember küszködik a negyven deka, szeletekre vágott főtt combbal. Melósok lehetnek ők is, ruhájuk után ítélve afféle fuvarozók. Törzsvendégnek számíthatnak, mert hamar hangot találnak a három hentes formájú eladóval. Az 2012-es olimpia megpályázása a téma. A mellettem álló bajuszos egyszerűen hülyeségnek tartja már magát az ötletet is. Társa élcelődve megjegyzi: az olimpia után el kellene vállalni a Párizs-Da- kar rali megrendezését is, természetesen magyarországi helyszínnel, a Hortobágy egész jó terep lenne hozzá. Most a hentesek jönnek. A Párizs-Dakar után a téli olimpiát is kilobbizhatnánk magunknak, ott a Kékes, meg Bánkút, igazán remek helyek — szögezi le egyikük. A poénokból a másik is részesedni akar, ezért hozzá teszi: utána pedig megszerezhetnénk a mélytengeri úszóvilágbajnokság rendezésének a jogát, hiszen tengerünk is van, sőt árok is a tengerben, Tihany és Szántód között. A harmadik eladó melankolikusabb alkat lehet, nem kér részt a poénokból. Harmincezres stadion Debrecennek, meg Kaposvárnak^) — kérdezi. Majd választ se várva folytatja: ugyan mit kezdünk vele a nagy játékok után? Minek akkora stadion, no meg ki tartja fenn és miből, ha kialszik az olimpiai láng? Itt a kilencvenezres Népstadion — mondja —, jó ha harmincezer néző van egy- egy meccsen ebben a kétmilliós városban. Aztán felemlegeti még a leégett és most újjáépülő Budapest Sportcsarnokot, amelynek nem volt biztosítása. Hát biztosításra sem telik, nemhogy működési költségre — zárja le a gondolatsort. Közben elfogyott a másfél pár debrecenim. Jóllaktam, de egy pillanatig elgondolkodom, kérjek-e még egy adagot. Végül anélkül, hogy újra rendelnék, szelíden összecsomagolom a szétmaszatolt mustártól sárgálló papírtálcát és hanyag mozdulattal a kukába dobom. Az ajtóban még megállapítom: rossz társaságba keveredtem. „Ezek” még nagyot álmodni sem mernek, s a jövő sem kezdődött el nekik. Árpási Zoltán 'í* Most a hentesek jönnek. Mezőmegyer, 1944. A közigazgatásilag a megyeszékhelyhez tartozó településrész egykori arculatát tükrözi a képeslap
