Békés Megyei Hírlap, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-02 / 52. szám
2002. március 2., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Arany János születésének 185. évfordulójára Ajánló Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét... Ezen a telken állott „a bogárhátú öreg ház”, melyben Arany János született 1817. márczius 2-án — hirdeti a 185 esztendővel ezelőtti jeles eseményt Nagyszalontán, az Arany János utca 46. szám alatti ház fehér falán a fekete márványtábla. Az igazi — egykori szalmatetős — kis szülőház már rég az enyészeté: 1823. április 4-én a Bajó-tűz emésztette el. Arany György és Megyeri Sára tizedik gyermekének világrajöveteléről viszont a mai jubileumi évfordulón is sokan emlékeznek meg szerte a nagyvilágban. Ez is bizonyítja, hogy Arany János költői műveinek fénye képes évtizedeken és évszázadokon átragyogni, mondandói pedig örökérvényűek. Az igazi nagy eseménynek, az Aranycentenáriumnak azonban nem kedvezett az első világháború. Az eredetileg monumentálisra betervezett események a világháború viharában kényszerűségből jóval szerényebbre sikerültek. Az a gondolat, hogy a nagy költőnek szobrot emeljenek szülővárosában, már jóval a centenáriumi évforduló előtt megfogalmazódott. A szobor megalkotása felé az első lépést Bonczos Mihály tette meg, aki 2000 koronát hagyott végrendeletében erre a célra. A szoborállítás konkrét szorgalmazója pedig a költő ve- je, Szél Kálmán esperes volt, aki 1903. április 19-én az Arany Emlékegyesület választmányi ülésén vetette fel a témát. Az emlékegyesület akkor még azt tervezte: Arany János mellszobrát az emlékmúzeumnak otthont adó Csonkatorony udvarán állítják fel. Szalay Imre budapesti múzeumigazgató 1904. novemberében, az Arany Emlékegyesület egyik gyűlésén állt elő azzal a javaslattal, hogy a szobrot a Csonkatorony falában helyezzék el. Sőt Stróbl Alajos tervrajzát is bemutatta. Kolozsvári Szeszák Ferenc alkotása 1906 februárjában készült el, de az Arany-szobor leleplezését csak 1907. szeptember 15-én tartották. Az országos jelentőségű eseményen Békés megye is képviseltette magát. A Szalontai Lapok már 1907. július 28-án beharangozta: „Az Arany-szobor avatójára Zsadány községből tekintélyes számú polgár jön el Szalontára”. Szintén a korabeli sajtótermékekből származó hír, hogy a nagyszalontai hölgyek gyűjtést kezdeményeztek az Arany-szobor méltó megkoszorúzására. A gyűjtés olyan jól sikeredett, hogy 64 korona még meg is maradt. Ezt a pénzt az Arany-telken álló ház óvodává alakítására ajánlották fel. Az Arany-szobor már javában állt, amikor az Arany Emlékegyesület perbe fogta a város vezetését, amiért az nem utalta át a Bonczos-féle 2000 korona hagyatékot. A város azzal érvelt: a végrendelet csak egy köztéren felállítandó szoborra vonatkozik. A többéves pereskedés során a bíróság mindig a városnak adott igazat. A geszti Tisza István 1912 februárjában Nagyszalontán másfél órás előadásban beszélt Arany Jánosról, hosz- szan megemlítve az 1851 -es évet, amikor a költő Geszten Tisza Domokos nevelője volt. Az Arany-centenáriumra már 1916 végén megkezdődött a készülődés. A Szalontai Lap 1916. december 16-ai számában ezt írta: „Arany János születésének századik évfordulóját nagyszabású, országos arányú emlékünneppel fogja megülni a szalontai Arany Emlékegyesület. Az ünnepélybe bevonják a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság vezetőségét. A jubileumi ünnepen jelen lesznek a magyar tudomány, az irodalom és a művészvilág jelesei”. Ugyanez az újság 1917. január 14- én már arról tájékoztatta olvasóit: úgy tűnik, elmarad az ünnepség. Néhány nappal később az Arany Emlékegyesület közgyűlése elhatározta: az Arany-centenáriumot — némileg csökkentett és átdolgozott tervvel — megtartják. Későbbre halasztották például a monumentális oszlop felállítását a szülőház telkén, a kétkötetes folklórgyűjtés, s az emlékalbum kiadatását, valamint a szülőház telkével szomszédos épületben néprajzi múzeum létesítését. Ugyanakkor az a döntés született, hogy a centenárium alkalmából emlékplakett készül. A nagyszalontai képviselő-testület 1917. február elsején tartott ülésén 2000 koronát szavazott meg az ünnepségek költségeire. Február 15-étől 10 korona ellenében bárki feliratkozhatott az Arany-centenárium március 2-ai díszebédjére. Aztán két nap múlva érkezett a lesújtó hír: a Kisfaludy Társaság kérésére a képviselőház elhalasztotta az országos Arany-ünnepségeket. Szász Károly, a képviselőház alelnöke a Szalontai Lapnak azt nyilatkozta: „Ebben a hidegben, súlyos közlekedési viszonyok mellett lehetetlen megfelelő küldöttséget összehozni. Jobb lesz májusban, esetleg szeptemberben megtartani az ünnepséget”. Az Arany Emlékegyesület — amely március másodikán természetesen így is megemlékezett Arany századik születésnapjáról — az országos ünnepséget csak őszig halasztotta el. De többek részéről elhangzott az óhaj: a nagy eseményt tartsák meg majd a béke éveiben. A Nagyszalontai Takarékpénztár A gondolat, hogy a nagy költőnek szobrot emeljenek szülővárosában, már jóval a centenáriumi évforduló előtt megfogalmazódott március másodikán 1000 koronát fizetett be Arany Jánosnak a városban emelendő monumentális szobra javára. Bonczos Mihály hasonló célú, régebbi 2000 koronás végrendelkezésével így 3000 koronára emelkedett az Arany János szoboralap. Ugyanaznap a képviselő-testület úgy döntött, hogy a Nagyszalontai Polgári Leányiskola attól a naptól Arany János nevét fogja viselni. Az Arany Emlékegyesület Beck Ö. Fülöpöt kérte fel az Arany-emlékérem elkészítésére, aki 1917. március 22-én személyesen ment el Nagyszalontára bemutatni éremtervezetét az egyesület választmányának. Az emlékérmek Körmöcbányán 1917. szeptember 13- ára készültek el: az ezüstből gyártottak 50 koronába, a hadifémből létrehozottak 20 koronába kerültek. A Szalontai Lap 1917. november 23-i számában tette közzé: a nagyszalontai Arany-centenáriumi ünnepség végképp elmarad. Zilahy Lajos a következő év január 8-án ugyanebben a lapban kérte számon az Arany János- centenárium elmaradását. Ugyanakkor felvetette: „Meg kell íratni Arany János életrajzát, hogy a legszegényebb magyar ember könyves asztalán is ott lehessen a legszebb magyar mesélő, Arany János élete. Ez a legkevesebb, amivel Arany János emlékének tartozunk”. Arany János ma 185 éve született, s 65 évesen. 1882. október 22-én távozott a földi létből. De maradandó alkotásai révén, legnagyobb epikus költőnket még hosszú ideig emlegetni fogják az emberek, mert mint egyik versében megfogalmazta: „Nem hal meg az, ki milliókra költi / Dús élete kincsét, ámbár napja múl, / Hanem lerázván, ami benne földi, / Egy éltető eszmévé finomul, / Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye, / Amint időben, térben távozik, / Melyhez tekint fel az utód erénye: / Óhajt, remél, hisz és imádkozik.” Magyari Barna A geszti Tisza-kastély partijának szívében húzódik meg Arany János hajdani házikójának újjáépített mása, melyet 1971. június 8-án avattak fel, mint Arany János Emlékmúzeumot Országos botrány Arany János szülőházának leégése után szinte azonnal egy hasonló kis házikót építtet Arany György. Ezt akkor bontották le, amikor a későbbi nagy költő még kisegítő tanítóként a nagyszalontai iskola „egyik kis kamrájában” lakott. Szülőháza pusztulásával a költő is tisztában volt, aki egyik művében így írt erről: „Híre pora sincsen már az öreg háznak, / :• Honnan elindultam földi utazásnak, / Nem is úgy épült, hogy í századokig álljon, / Csak rövid tanyául, mint a fecskefé- ■ szék...” Nyolcvanöt esztendővel Nagyszalonta nagy fiának a : világrajövetele után viszont országos botrány kerekedett az Arany-porta körül. A Nagyváradi Naplóban 1902 júniusában Rodociner Ferenc nevű egykori nagyszalontai tanító Is- | tálló Arany szülőháza helyén címmel jelentetett meg cikket, amit a budapesti lapok is átvettek. Végül kiderült: istállóról j'J szó sincs, szenzációhajhászásról viszont annál inkább. CD-sikerlista 1. Robbie Williams: Swing When You're Winning 2. Anastacia: Freak of Nature 3. Linkin Park: Hybrid Theory 4. ATB: Dedicated 5. P.O.D.: Satellit 6. TNT: Másképpen 7. Márió: A harmonikás 8. Britney Spears: Britney 9. Romantic: Nap, Hold, Csillagok 10. Limp Bizkit: New Old Songs (Music land — Univerzál) Filmajánló Tripla vagy semmi A gengsztermesében 11 bűnöző szövetkezik, hogy kirabolja Las Vegas három legnagyobb kaszinóját, miközben a várost egy bokszmérkőzés tartja lázban. A banda központi figurája Ocean (George Clooney), akit személyes bosszúvágy is vezet, mivel a kiszemelt szerencsebarlangok tulajdonosa éppen exfelesége kegyeit keresi. Könyv Liturgikus lexikon A könyvből a Római Katolikus Egyház liturgikus életének teljes világa tárul elénk: a templom és berendezése, a liturgikus év eseményei, a szentmise és a szentségek ünneplései, s a különböző művészetek, amelyek a liturgikus tevékenységhez kapcsolódnak. Mivel hazánkban görögkatolikusok is élnek, azok a tárgykörök is szócikket kaptak, amelyekkel a római szertartású hívek is találkozhatnak. Korunk követelménye az ökumenikus szemlélet, ezért a szerkesztők ezt a témakört is feldogozták. A lelkipásztorkodó papság, a hitoktatók és a teológia iránt érdeklődő hívek igényeit figyelembe véve a szerkesztők többször hivatkoznak a II. Vatikáni Zsinat tanításaira, közük a már megjelent liturgikus könyvek jegyzékét, s ismertetika liturgiához kapcsolódó fontosabb egyházi dokumentumokat. A lexikont színes és fekete-fehér képek, ábrák és táblázatok teszik teljessé. ÓMWÉÉHÉ ■MH Ne mondjátok nekem, hogy csak a regényekben létezik, hiszen első szerelem nélkül nem jöhetne a második, harmadik, hetedik. Én a plátói szerelmet is szépnek tartom. Lehet, hogy az ábrándozás az élet megrontója, mégis szegényebbek lennénk nélküle. Első szerelmemre eleinte bosszús voltam. Hogyisne, mikor nekem kellett elkísérnem az óvodába. Igaz, hogy akkortájt én is oda jártam Nagyajtán, 1940 nyarától, de azért zsenírozott, hogy szülői paktummal neveztek ki védő-őrző kíséretnek; nehogy egy pajkos fiúgyerek vagy egy kóbor kutya, netán egy falkáját féltő sziszegő gúnár ráijesszen Bubukára, a református lelkész elsőszülött leánykájára. Már a becenévre is nyelvet öltöttem, mert hát mi az, hogy „Bubuka”?! Dohogva néztem körül a legmagasabb eperfánkról, ahová az első szolgálati nap reggelén másztam föl vadászlesre. A magasból jól láttam, hogy a hófehérbe öltöztetett kislány felbukkant a református sikátorból, és a mi főutcánkon libegett egyre közelebb. Lecsúsztam a fáról, kitrappoltam a kapuhoz. Elbújtam a bodzabokor mögött, és vigyorogva lestem, ahogy megáll előttünk, majd tanácstalanul nézeget befelé a rácsos kapun. Jól megnéztem magamnak: törékeny alkat, aranyszőke haj, csöppnyi arc, nagy-nagy sötétkék szemek, fehér ruhácska, fehér szalag, fehér cipő: mint egy ezüstpille. Bubuka, Bubuka, mormoltam magamban, felröppensz, ha rád fúvók. Aztán mégis kipenderültem elébe, s rámordultam: — Na, gyere utánam. — De Bandi kérem, legyen szíves... — Menjünk már! Szépen néztünk ki kettesben. Hogy is mondjam? Ő olyan tiszta, tündéri, hamvas jelenség — én meg mezítlábasán, horzsolt térddel, egy szál klottgatyában. napsütötte bőrkötésben feszítettem. O szelíd, illedelmes, halk és udvarias tünemény — én szilaj, örökmozgó, harsány vademberfióka. O magázott, én tegeztem, ő a református pap legnagyobb leányaién az unitárius körorvos legkisebb fia. O Bubuka, én Andráska (és nem Bandi, ez a lónév). No hiszen, oly' ösz- szeillő párt alkottunk mi ketten, mint a sötét felhő és a tündöklő szivárvány: Első szerelem Bandi-János vitéz és a kiszabadított francia királykisasszony. Később eszembe jutott Andersen csodálatos táncosnője és a rendíthetetlen ólomkatona is. Meg a néma diákszerelem. Bubukát sokszor megbántottam. Eleinte le akartam rázni, mert nem illett ötéves világképembe. Törékeny és érinthetetlen volt: csak nézni lehetett és gyönyörködni benne, esetleg exkluzív dialógust folytatni vele — de kergetőzni, ipiapacsozni, adj-király-katonát játszani, azt nem lehetett. „No de, Bandi kérem, ne legyen olyan vad indián...” Nem volt játszótárs, inkább miniatűr szalonba illő társalkodó hölgy(ecske), akit óvni kellett a fújdogáló szellőtől is. Egyik délután, mikor hazamenetelre sorakoztunk az óvoda kapujában, nem álltam Bubuka mellé, hanem hátrább, a boltos Barta Ili oldalára, aki pirospozsgás, gömbölyű kislány volt, nagy fekete ci- pőgomb-szemekkel. Elöl aztán eltört a mécses: Bubuka zokogott, pihegő galambsírással. Persze előre kellett masíroznom, s még azt is rám parancsolták, hogy fogjam meg a tündérkirálylány pici kacsóját. A hosszú úton egy szót sem szóltunk egymáshoz: ő csöndesen hüp- pögött, én meg mogorván rugdostam a lehullott vadgesztenyéket. Már iskolások voltunk, mikor egy zenés mesejáték színielőadására készülődtünk. Ezüst szopránjával ő főszerepet kapott, s én lettem volna a hősszerelmes, ha tudtam volna énekelni. Hiába no, ehhez csak a hangom meg a hallásom hiányzott. Bubuka néma szemrehányással figyelte idétlen komyikáláso- mat — no de, Bandi kérem —, aztán nagy megkönnyebbülésemre a vastag hangú Léta Laji átvette a szerepemet, így lett sikeres az előadás; Bubuka óriási ünneplésben részesült, de rám meg- apprehendált, mert nem bókoltam neki, nem álltam a hódolók sorába. Esténként, elalvás előtt azért álmodoztam róla. Mint egy elérhetetlen csillagról, a mesebeli balerináról, a tündérek legkisebb királykisasszonyáról. Bubuka, Bubuka, miért is kellett elköltöznötök Nagyajtáról? Brassót már bombázták, Bölön felől már mo- rajlott az ágyúdörgés, amikor 1944 augusztusának legvégén Bubuka eljött búcsúzkodni. Egy hófehér keszkenőt adott emlékbe, mint Kádár Kata Gyula Mártonnak. Pár nap múlva elhagytam valahol, így aztán nem tudtam megnézni: megváltozott-e a színében vörösre. A közelítő tél hozta magával a hírt: mélyrepülő bombázó rajok szórták meg az országút menekülő szekérkaravánját. Egy szemtanú vérrel szennyezett fehér tüllruhát is látott egy csonka nyárfaágon. Bedugtam a fülem, összeszorítottam a szemem: ez nem lehet igaz. Bubuka, az én Ezüstpillém nem lebeghetett át a végtelen égbolt elérhetetlen messzeségébe. Kétségbeesetten kapaszkodtam Reviczky versébe: „Tévedt madárként egy-egy emlék / Repül át néha szívemben, / S szelíden, könnyeimet áldva, / Te újra megjelensz nekem.” Ne mondjátok, hogy nincs többé első szerelem. Szász András