Békés Megyei Hírlap, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-16 / 63. szám
2002. március 16., szombat Hétvégi magazin 9 A LEGRÉGEBBI A X. SZÁZAD VÉGÉRŐL SZÁRMAZIK Tizenhatezer harang minden titka Van csaknem ezer éves harangunk, ráadásul még meg is szólaltatható. Olykor földbe, víz alá rejtve mentették a templomok becses kincsét a dúlások idején. A déli harangszó kellékei nincsenek fogyóban, noha hazánkban már csak ketten értik a harangöntés mesterségét. — Húszezer évesre becsülöm — mondta az ősrégész, amikor az egyik nógrádszakáli ember kútásás közben előkerült (mint kiderült) mamutfogat mutatott neki. A palóc atyafi valószínűleg „korosabb” leletre számított, mert egy kicsit fitymálóan így reagált: — Ha valami igazán régit akar látni, akkor másszon fel a toronyba! — A balassagyarmati Palóc Múzeum fiatal munkatársa el is ment a templomba, és elállt a lélegzete, amikor annak harangján meglátta az öntött évszámot: 1523. Három évvel Mohács előtt készítették! 1951 tavaszát írtuk. Dr. Patay Pál, aki a Magyar Nemzeti Múzeum ősrégészeként ment nyugdíjba, akkor kezdett érdeklődni a haranghistória iránt. Fél évszázados — hivatalos teendői melletti — kutatómunkájának eredménye: egy tizenhatezer tételes sajátos regiszter. A harangokról tanúskodó adatokat most viszi számítógépre a budapesti Öntödei Múzeum. Dr. Patay Páltól néhány különlegességről érdeklődtem. —Melyik a legrégibb magyarországi harang? — Csolnok határában 1966-ban egy traktor szántotta ki a földből. Lehetséges, hogy a X. század végén, de feltétlenül 1050 előtt készítették. Felirat nincs rajta ugyan, ám az alakja sokatmondó. Nagyon hasonlít egy X. századi harangra, amelyet a németországi Schleswig város közelében hajdan volt viking település kikötőjében, a Kieli- öbölben találtak. A miénket vagy hittérítők hozták magukkal Nyugatról, vagy már nálunk öntötte egy szerzetes. Mivel Komárom-Esztergom megyéből került elő, jelenleg az esztergomi Balassi Bálint Múzeum tulajdona. Nagy becsben tartják, hiszen Európában ez az egyetlen ilyen korú harang, amelyet meg is lehet szólaltatni. — Melyek a legnagyobbak? — A szegedi Szent Gellért (más néven: Hősök) harangja a Fogadalmi templomban található. 1927-ben Németországban öntötték. Alsó átmérője 245 centiméter, súlya 8537 kilogramm. A budapesti Bazilika jelenlegi harangja 1990-ben, a bajorországi Passauban készült. Ennek átmérője három centivel kisebb ugyan, de 9250 kilós súlyával megelőzi szegedi társát. — Mit tudhat meg a falusi ember a harangszóból? A harangok egykor a települések vészjelzői is voltak: tűz, árvíz, vihar esetén figyelmezették a lakosságot — Jellegéből, időtartamából, tagoltságából a határban dolgozók fontos információkhoz juthatnak. Halálesetkor például megtudhatják, hogy férfi vagy nő, öreg vagy fiatal hunyt el. A harang más eseményekről is tudósíthat. Ezek mibenlétét vidékenként, de néha még falvanként is változó „kóddal” lehet megfejteni. — Hol harangoznak szokatlan időpontban? — Például Szegeden. Évente március 12. hajnalán egy órán keresztül konganak a harangok. Arra emlékeztetnek, hogy 1879-ben azon a napon támadt a nagy tiszai árvíz. A Magyar Nagylexikon a pesti Belvárosi templomról is említést tesz. Ott éjjel háromkor hangzik fel az úgynevezett pestisharangszó — egy régi járvány emlékére. — Van-e a harangozó szakmának utánpótlása? — Nem nagyon. Már a második világháború után is nehéz volt erre a munkára embert találni. Olyat, aki állandóan otthon van, készenlétben áll, hogy meghatározott időpontokban vagy váratlan eseményekkor megkongassa a harangot. Akár elektromosan is, mint ahogy azt ma már a legtöbb helyen teszik. —Az öntőkért is „szólhat a harang" ? — Magyarországon két mester, apa és fia, Gombos Lajos és Miklós dolgozóik. Mindkettő műhelye a Pest megyei Orbottyánban található. Bár megrendeléseik száma csökken, de azért még nem kell értük „megkongatni a harangot” — bizakodik dr. Patay Pál nyugdíjas muzeológus, a hazai haranghistória kutatója. Gazdy Dénes _____________Lázár Ervin meseíró a gyermekkori ideálokról_____________ A l ázadás korában választunk példaképet A környezet jelentősen befolyásolja a gyermekek választását Miként választanak példaképet maguknak a mai fiatalok? Egyáltalán: vannak-e példaképeik? Erről beszélgettünk Lázár Ervin íróval, aki megtalálta a hangot a gyerekekhez írásaiban. — Vajon honnan választanak példaképet— még ha nem is beszélnek róla — a gyerekek? — Honnan veszi, hogy én tudom, ki miért választ, ha egyáltalán választ példaképet? — kérdez vissza Lázár Ervin, amikor meghallja, milyen témában várjuk a véleményét. — Lehet, hogy nem bennfentes e témában, de véleménye biztosan van. Ebben a televíziók uralta világban esetleg a képernyőről ,,olvassák le" a számukra ideális személyt... — Az én gyerekkoromban nem volt ugyan televízió, de az olvasmányokban — mert mi cowboyregényeket olvastunk akciófilmek nézése helyett — hősnek mutatkozó figurákat nem választottunk ideálnak. Attól, hogy imponáltak a hőstetteik, nem akartam például Tom Mix, az atomlovas lenni... — Akkor ki volt a példaképe? — Az apám. És az édesanyám... — Bizonyára az is közrejátszott ebben, hogy együtt élt a családja. A mai világban azonban többnyire széthullik a család, és a gyerek már nem tudja idealizálni a szüleit. — Ez nem így van! A kiskamasz mindig is „nagynak”, tökéletesnek látja az apját, anyját. Még akkor is, ha nem élnek egy fedél alatt! Csak később változik a helyzet. Egyébként az szinte már természetes állapot, hogy ép családban is szembefordul a szüleivel, a világgal, mindennel a 14 év körüli kamasz. Később azután, ha minden a pubertás kor normális rendje alapján működik, akkor a fiatal érzelmileg visszatér szeretteihez. A lázadás idején tehát nagyon fontos, hogy az irodalom vagy a történelem tanára mennyire tanítja érzelemgazdagon a tantárgyát. Ez a kor az, amikor egy gyerek választhatja Petőfit, vagy éppen Széchenyit példaképül. De az is előfordulhat, hogy erősebb hatást gyakorol rá egy drogozó nagyobb gyerek. — Vagyis a környezet is motiválhatja a választást? — Az, hogy az embernek ki az anyja vagy az apja, nem választás kérdése. Ám a környezet minden esetben hatással van az alakuló személyiségre. Gondoljunk csak arra, hogy kisebb közösségben erősebb az összetartó erő. Egy faluban szinte kiközösítik azt, aki nem tartja be a közösség hétköznapok szabta határait! Vidéken a családi élet is más, összetartóbb, mint a nagyvárosokban. És ha a család, a falu, a megye számít egymásra, az már hozzásegíti a fiatalságot a hazaszeretet érzéséhez is. Sajnos azonban, ha azt látják maguk körül, hogy az egyik csoport utálja a másikat, ha valakit a hovatartozása alapján ítélnek meg, akkor később sem fogják szem előtt tartani a többiek érdekét is. Nemrégiben olvastam, hogy egy román futballista kérte a magyar állampolgárságot. Egy másikat megkérdeztek, nem akar-e ő is állampolgárságot váltani. Dehogy akarok! — mondta szinte felháborodva. És akkor úgy éreztem, igen, ez az én emberem! Az embernek éreznie kell, hogy tartozik valahová. — Lehet ezt tanítani? — Nem! Ha a környezet mást súg, ha az embert leüthetik az utcán, ha attól reszket, hogy vajon ellopják-e a kocsiját, ha a bizalom légköre megbomlott, az az értékrend megbomlásához is vezet. Ha kevés a pozitív példa... A közeg, amiben élünk, oda-vissza hat. Ha egy családban szeretet van, az ember szereti a helyet, ahol él. A szomszédját, a várost, a régiót, az országot. És akkor a gyerekek talán nem akcióhősök szeretnének lenni. Nyerges Mária CD-sikerlista 1. TNT: Másképpen 2. Shakira: Laundry Service 3. Alanis Morissette: Under Rug Swept 4. Anastacia: Freak of Nature 5. Robbie Williams: Swing When You're Winning 6. Kid Rock: Cocky 7. Bikini: Álomból ébredve 8. Sarah Connor: Green Eyed Soul 9. Princess: A hegedű hercegnői 10. Pokolgép: Te sem vagy más (Musicland Hanglemezbolt) Videó A Titanic szobalánya Egy francia öntödei munkás, Horty különös utazást nyer tombolán: jelen lehet Southamptonban a korszak csodája, a Titanic indulásánál. Fényűző szállására éjszaka egy gyönyörű fiatal nő, a Titanic egyik szobalánya kopogtat be. Másnap Marie nyomtalanul eltűnik. Miután Horty értesül a hajó tragédiájáról, mesét költ a lányról és az országot járja... Könyv A SZERETET BREVIÁRIUMA A Magyar Könyvklub legújabb színvonalas és mellesleg tetszetős kivitelű Írók-Költők-Gondolkodók könyvsorozatának következő darabja A szeretet breviáriuma. A válogatás hű a breviárium kifejezés tartalmához, amely egyszerre jelent katolikus papi zso- lozsmás könyvet és szemelvénygyűjteményt egy szerző vagy korszak műveiből. Ezúttal a világirodalom egészéből kapunk egy csokrot, amelyet érdemes akár naponta elővenni és forgatni. A Juhász Vilmos és Sík Sándor papköltő által szerkesztett breviárium első megjelenése idején, 1947-ben óriási közönségigényt elégített ki. A háború pusztítása és embertelensége rádöbbentette a megmaradottakat a szeretet és a megértés pótolhatatlanságá- ra. Alighanem ma újra szükségünk van a hitre, hogy a szeretet ne csak békés, belenyugvó ráhagyatkozás, hanem az embernek tartást, szilárdságot adó erény is legyen. Nem kétséges, sikerkönyvről van szó. „Hazát kell nektek is teremteni! Egy új hazát, mely szebb a réginél És tartósabb is, kell alkotnotok.” (Petőfi: A nemzetgyűléshez) Alig kezdődött, s máris eldurvult a választási kampány. Jámbor szavazópolgári minőségemben kissé megbántva, megkeserített szájízzel kapcsoltam ki a csatazajtól hangos tömegkommunikációs eszközt, s lélekterápiás megfontolásból a könyvespolc felé nyúltam. „Én túllépek e mai kocsmán” — fogadkoztam a költő szavával, amikor hűs forrásért és ezeijófűért fordultam a nagy mesélőhöz. Jókai Mór elbeszélése Debrecenbe, 1670 tájára röpített vissza. Az ősi Péterfia utcán lakott a két tekintélyes cívis, ámbár összeférhetetlen szomszéd: Csukási uram és véle átellenben Gubádi uram. Rajtuk is ült a török átok. Nem maradt ránk tőlük kopogtatócédula, de az bizonyos, hogy nem csipegettek egymás tenyeréből. Istentől elrugaszkodott, közbotránkozást okozó civakodásukat végül is megelégelte a nemes város érdemes főbírája, mmana Álomkampány Hunniában és olyan szentenciát olvasott a fejükre, amely szerint „kétezer forintokat fizessen a szegények kasszájába az a vétkes, aki illetlen szóval támadná a másikat.” Az a forint nem ez a forint volt akkortájt: a kétezres szankció foganatosítása bizony elvitte volna a módos családi házat — minden ingóságával együtt. Ettől kezdve ilyesforma társalgást folytatott a két derék férfiú: — Szerencsés jó napot kegyelmednek, nagy jó Gubádi Márton uram! Örülök, hogy jó egészségben láthatom, hogy olyan szép veres színben van, mint a fakadó rózsa. Hát a kedves famíliája hogy van, a drága jó nagyasz- szonynak fáj-e még a foga? Hát az István úrfi mit csinál, nem töri már a nehéz nyavalya? No, ne is törje. Tisztelte- tem a ház apraját-nagyját, köszöntetem az öregbérest, a kisbérest, a szolgálót, a gányót, a juhászbojtárt és a háznépével lakó pockokat, egereket, bogarakat stb. — Áldást, békességet kegyelmednek is, nagy jó Csukási Orbán uram! Én is örülök, hogy jó egészségben találom, ejsze úgy ragyog, miként Salamon dinnyéje. Oh, be sokat emlegetjük nagy jó uramat! Hát az otthoniak hogy vannak, a nemzetes nagyasszony nem sántít-e már? Az Évi leányasz- szony fölkelt-e már, nem csúfította el a himlő szegénykét? Csókoltatom az egész háznépét együtt és külön-külön, tiszteltetem a nemes famíliához tartozó ökröket, borjakat, lovakat és egyéb futkosó lábasjószágokat stb. Ilyeténképp iparkodtak egymásra licitálni a nyájas beszédben, szíves jókívánságokkal traktálva a pokolra kívánt szomszédot, kölcsönösen kísérgetve át a pallón a másikat, míg csak meg nem találta mindegyik a saját kiskapuját, amit aztán visszafojtott dühében úgy vágott be maga után, hogy csak úgy hullott a vakolat az ártatlan ajtófélfáról. O, én édes Istenem, de szép idők is voltak azok! Elgondoltam a magam gyönyörűségére, hogy hát Csukási és Gubádi uraimék lába nyomán a mi kampányunkat is meg lehetne szelídíteni. Magyarországon is folyhatna álomkampány. (Az álom persze lehet lidérces is.) A tisztelt Házbizottság hozna egy jogerős határozatot, miszerint súlyos pénzbírságokkal sújtanák a magukról megfeledkező politikusokat. (A szegények kasszája meg úgyis kong az ürességtől.) Egy illemtudással beprogramozott taxaméter ketyegne az ülésterem közepén, amely precízen mérné a bírságok súlyát: mennyit nyom a latban egy-egy szitokszó, egy cifrára kanyarított káromkodás, a rágalomária, az alattomos inszinuáció, a felelőtlen címkézés, az alaptalan vádaskodás, a pokróc becsületsértés, a visszataszító gyűlölködés — és a többi anyaszomorí- tó megnyilvánulás. A büntetés skálája a képviselői illetmény megvonásától a teljes vagyonelkobzásig terjedne. Bizony mondom, hogy megcsöndesedne a durva csatazaj, mert hát a legvérmesebb szónokok és közbekiabálók nem a szívükre és a józan eszükre, hanem a zsebükre érzékenyek leginkább. (Tisztelet a fehér hollóknak!) Jó, jó: tudom én, hogy Jókai és Mikszáth idejében is volt eszem-iszom korteshadjárat, furkósbot és fogaknak csi- korgatása — no de azért Krisztus után 2002-ben mégsem kellene baseballütővel kopogtatni a cédulákért. Az efféle vitakultúra árt az egészségnek, az emberi méltóságnak, a országimázsnak, mindannyiunknak: a megalázott és megszomorított millióknak. Pedig a választás vasárnapja akár a parlamenti demokrácia piros betűs ünnepévé (is) válhatna. Legyünk optimisták. „...De tán jő / oly idő, / melyben né- künk / a vidékünk / új Helikon lesz.” Az április már kopogtat, s nem céduláért ugyan, de mindenképpen eljön hozzánk. Igen, az a bolondos hónap a tizenkettő közül, amelyik a sorban negyedik. Reméljük, hogy magával hozza a megbékélés tavaszi olajágát. Szász András
