Békés Megyei Hírlap, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-09 / 58. szám
2002. március 9., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Bútorait feketén hozták át a Csallóközből Ajánló Bugár Győző nagyvasutasból kisvasutas lett Egy szintén korszerű, akkoriban áramvonalasnak számító motorkocsi a csabai kisvasúti fűtőház előtt „Túdják-e, hogy a békéscsabai kisvasúinak már csak nagyon kevés olyan élő tanúja van, aki maga is vezette a motorvonatokat?” Nincs krónikás, akit az ilyen hír hidegen hagyna, ráadásul a 85. évén is túllépett Bugár Győző élete önmagában is kész regény. Nagymegyer, Kecel, Budapest, Mezőmegyer, Békéscsaba — talán ezek lehetnének az elmúlt nyolc évtized mezsgyevonalai Győző bácsi életében. A nagy ívű munkapálya 1987-ben zárult le, de úgy, hogy ekkorra már „rátett” a nyugdíjba vonulásától még tizennégy évet. — Csallóközi áttelepült vagyok, Nagyme- gyeren láttam meg a világot. Talán ez is oka, hogy elég nehezen tudtam beilleszkedni az egyik magyar vasutas fellegvárban, az Északi Járműjavítóban negyvennyolcban — idézi a kezdeteket Bugár Győző. — Mivel nem volt áttelepítő papírom, hónapokig vizsgálgatták, nem vagyok-e nyilas, meg ilyeneket. Júniusban álltam munkába, úgy, hogy előtte januárban keltünk egybe a párommal, akivel — mint látja — máig békében, szépen élünk. Olyan volt a helyzet, hogy a bútoromat is feketén csempésztük át egy vagonban, először Kecelre, lévén ott jutottunk lakáshoz. Ha otthon szlováknak vallom magam, akkor dupla fizetést kaptam volna,, de ezt nem akartam, ezért is jöttünk át, a nejem amúgy csereként... Én úgy lógtam át, hogy a következő szerelvényt már átfésülték miattam. A rokonok tehát „odaát” maradtak, miközben a családot tragédia is sújtotta. Apjának hiába volt a legszebb háza a tizenhét közül Füzespusztán, az egyik este a tömés elől menekülő szárnyaló liba lerepítette a petróleumlámpát, kigyulladt és odaveszett a házuk, mindenük. Az ifjú Győző előbb salakolt, lakatoskodott, mosta a mozdonyokat, de igyekezett mihamarabb letenni a szükséges vizsgákat is. Aránylag fiatalon mozdonyvezetői vizsgát tett. Minden zökkenőmentesebb, ha a negyedik polgárija is megvan, de arról megint csak hiányzott a papír. Amikor lett hely, átvették a Keleti- fűtőházba, aztán pedig hamarosan Komáromba, majd Békéscsabára vezetett az útja. — Mozdonyvezetőből kisvasutas? Jól kinevetnek majd, hiszen én akkoriban már jártam a legmodernebb mozdonyon is... — morfondíroztam sokáig, de aztán megbarátkoztam a dolgokkal, és a szentesi motorvezetői tanfolyamra már örömmel mentem. Ne felejtsem, két évig közben még voltam Makón fű- tőházvezető is, de bevallom, oda viszont nem szívesen mentem. Már csak azért sem, mert kevesebbet kerestem, mintha utazó vagyok. Bugár Győző 1954-ben került vissza a kisvasúthoz. Azért választotta inkább ezt, mert — ahogy fogalmaz — főnökféle legközelebb csak Szegeden lehetett volna. Helyben is lennénk. Akik még emlékeznek a hatvanas évek Csabájára, tudják, a „kismotor” — a mi családunkban így nevezték — a város életének középpontja volt. A jelenlegi Csaba Center főbejárata előtti kitérő és környéke akkor is csupa nyüzsgés volt, főleg piacnapokon. — Szerdán és szombaton, a piacnapokon két vonat is volt, ezek várták be mindig egymást a kitérőnél. A mostani buszpályaudvar előtti kisál- lomásról persze indultak kisvonatok Békés—Ludad—Vésztő, illetve Kígyós, Csanádapáca, Békéssámson irányába is, mégpedig a híres 424-es nagymozdony mintájára készült kisvasúti 490-es vontató járművek. Teherforgalmat is lebonyolítottunk, és annál is inkább élveztem a munkámat, mert nem volt beosztottam sem. Egyébként akkor már műszaki ügyintézői beosztásban dolgoztam. — Minden mozdonyvezető legrémesebb álma, hogy már nem tud megállni, miközben a vágányok közt van valaki... — Sajnos egyszer Orosházán én is elütöttem egy asszonyt, akiről kiderült, hogy egyáltalán nem hall, így került hirtelen elém. Már nem tudták megmenteni. — Aztán jöttek a nagy racionalizálási törekvések, és szép lassan eltűntek a környék vaskerekű színfoltjai. — Már 1960 körül rebesgették, hogy Vésztőt lekapcsolják tőlünk, de ez csak később következett be. A sámsoni vonal akkor még megmaradt. Kellemes volt járni a békési tanyavilágot a későbbi MK-48- asokkal, amelyeket a rendkívül korszerű, magyar találmányú Jendrasik- féle dízelmotor hajtott. Persze, hogy nagyon sajnáltuk, amikor megszűnt a kisvasút-világ, de később beláttuk, az idő szép lassan túlhaladta őket. Akik napjainkban intézik ügyesbajos dolgaikat a békéscsabai sétálóutcában, és éppenséggel „ötven- en” inneniek, nehezen tudják elképzelni, hogy egyszer csak közlekedik a nemigen zajos kisvonat, jószerivel az egyetlen közlekedési eszköz a megyeszékhelyen. Ahol lehetőség van rá, manapság több városban fontolgatják: ha visszaállítanák, egy kicsit sikerülne megállítani az időt. Az 1962-ben megszűnt csabai kisvasút azonban alighanem mindenestől a múlté. Fábián István Videofilm-sikerlista 1. Pearl Harbor 2. Evolúció 3. Hannibal 4. Tomb Raider 5. Get Carter 6. A múmia visszatér 7. Sebhelyek 8. Mexikói 9. A harc mestere 10. A negyedik angyal (Astra Videotéka) Filmajánló Egy csodálatos elme A pénztelen, de tehetséges John Forbes Nash Jr. (Russell Crowe) 1947-ben érkezett a Priceton egyetemre, hogy matematikát tanuljon. Az egyetemi közegben tanulmányozza a versengés jelenségét és megírja szak- dolgozatát a játékelméletről. Nash élete örökre megváltozik, hiszen elmélete alapján hirtelen idejét múltnak tűnik Adam Smith 150 éve megdöntetlen gazdaságtani doktrínája. Könyv Szokatlan szavak szótára Tótfalusi István könyve fiataloknak készült, középiskolásoknak, és más érdeklődő ifjaknak. Szótárában olyan szavakat gyűjtött egybe és magyarázott meg, amelyek mindennapi szó- használatunkból már kikoptak, de itt- ott még felbukkannak, ezért a művelt ember számára nem lehetnek ismeretlenek. De honnan is tudná a 21. századba belenőtt fiatal, mit jelentenek az ókorból, a múlt századból vagy akárcsak az évtizedekkel korábbról itt maradt, mára idegenné lett szavak? Nos, őket segíti a könyv, egy afféle értelmező szótár. íme két példa — az első és a legutolsó kifejezés — a többezer szó magyarázatát adó kötetből: abaj- gat — zaklat, nyaggat, nyúz, hajszol, kerget, nyugtalanít, kiabál, siránkozik; zömmel — a szó önmagában is majdnem értelmetlen, legfőbb csúfsága az, hogy tisztességes szavak szorulnak félre miatta: főként, főleg, nagyrészt, leginkább, többségükben, elsősorban, mindenekelőtt. A csabai kisvasutasok egyik brigádja a legendás MK-48-as mozdony előtt. Fehér ingben Bugár Győző, a balszélen pedig az újkígyósi Suhajda István Bugár Győző, aki 14 évet még „ráhúzott” nyugdíjazása után a vasutas évekre Hétvégi olvasmány msmmm 81 Anettka a zongoránál Szedegetem az aszfaltról a városi folklór elszórt virágait. Egy kopaszra tarolt fiatalember (még kucsmában is fázom, ha ránézek) hangosan énekli: „Anettka a zongoránál, / meztelenebb a csigánál / Jaj, de szépen rázogatja löttyedt vala- gát...” A dal szövege (ad nótám: Kislány a zongoránál, ha valaki nem tudná), szóval, a dal szövege csak eddig bírja a nyomdafestéket — ha egyáltalán bírja... A buszmegállóban mindenesetre hangos sikere van. S nemcsak a fiút körülvevő galeritagok hahotáznak, hanem a járműre váró tisztes polgárok is. Még a nagymama korú decens hölgyek sem rejtik el mosolyukat. Valami groteszk öröm hullámzik végig a tavaszi napfényt áhítozó utasokon, akik már nagyon unják a ködös téli napokat, s ennélfogva mogorván várakoznak a végállomáson. De van gondviselés! A felhők közül, most — Anettka képében — kibújt a napocska. Immár egy reszelős, rekedt férfihang is beszáll. Gazdája (több hetes borostájáról és szereléséről látom) hajléktalan lehet. De hát Anettkát ő is ismeri. Ismeri az egész ország — Anettka mindannyiunké. S már nem csak a képernyőről ragyog ránk; két nagypéldányszámú magazin címlapján is ott láthatjuk teljes valóságában. S ez még csak a kezdet, s annak nem is rossz... A sok interjú és magamutogatás közben tulajdonképpen nem derült ki, hogy miként kezdődött. Pályakezdő tanárnő történelmet tanít egy csomó rossz, büdös kölyöknek. Kisvártatva unni kezdi az iskolát. Esténként nem annyira tanítási vázlatokat ír, mint inkább ábrándozik. Tudja miként kelt ki Vénusz a habokból, s hogyan pattant ki — teljes fegyverzetben — Pállasz Athéné Zeusz fejéből. Anettka is megszemléli fegyvertárát; átlagosnak minősíti, de nem csügged. Kell ehhez bátorság, és kell balgaság is. Persze, mindez csak hipotézis. Noha a sztárcsinálásnak egész irodalma van, s mindenki tud meghökkentő karrierekre példát mondani, az „Anettka szindróma” eddig teljességgel ismeretlen volt. A múltkoriban azt írta egy ifjú hölgyről műítészünk, hogy olyan tehetségtelen, mintha valakinek a rokona volna. Vagyis hogy csak protekcióval kerülhetett felszínre. Nahát, az nem nagy vicc. (Ha a protekciósokat — a rokon és rokonlelkű leányokat és fiúkat — kivonnánk a forgalomból, rendkívül sok hely megüresedne a földi téreken; talán még a parlamentben is.) Anettka azonban nem valakinek a valakije; ő a saját erejéből... S ennél nincs is nagyobb csoda. Különösen, ha adottságait tekintjük. De innen már minősítsenek Heltai Jenő sorai, aki tán megbocsát az égi kávéházban, hogy „kis Kató” helyett Anettkát írok, magam is megszólítván a lap szerkesztőjét imigyen: „Redaktor úr, ezer bocsánat, / Hogy Anettkának hangja nincs, / De oly fölösleges a hang ott, / Hol tálentumnak nyoma sincs.” A költő az ántivilágban írta ezeket a sorokat, mert már akkor is voltak bizonyos csodák. Ámbár az ő kis Katója mintha nézhető lett volna: „Redaktor úr ezer bocsánat, / De ez a termet isteni, / Trikót nem tölt be így manapság, / Csak az ki született zseni.” De mért haragudjak én éppen Anettkára ebben az értékzavaros világban? Mikor manifeszt kurvák képviselői mandátumra pályáznak, s jobb sorsra született képviselők elkurvul- nak. Hogy mást ne mondjak. Valamiért mégis haragszom. Steinway zongorán nem szabad a Boci boci tarkát klimpírozni. Mikor ezt produkáltad a műkincsekkel teli szobádban, rossz éjszakám volt miattad, Anettka; álmomban is előjöttél. Hogyan küldjelek vissza a... tudatalattimba? Hála az égnek, egy másik lány megteszi ezt. Azon a téli reggelen a sugárzó szépségű, s elméjű Győrffy Dóra van velünk — megviselt képernyőbolondokkal. Amerikából jött, mesterségének címere... De hisz' nyilván látták. Persze, Dórának is le kell vetkőznie. Kétszáz centiméter magasságot aligha lehet utcai ruhában átugrani. Gyarmati Béla
