Békés Megyei Hírlap, 2002. március (57. évfolyam, 51-75. szám)

2002-03-09 / 58. szám

2002. március 9., szombat Felépült az új Nemzeti Színház Március 15-én Az ember tragédiájával nyitnak A Békés Megyei Hírlap Melléklete A Kárpát-medence egyetlen kaJapmúzeuma 8 Kőrispatakon mindenki tud szalmát fonni 8 Nagyvasutasból kisvasutas lett Bugár Győző élete önmagában is kész regény 9 AZ ÖRÖK FIATALSÁG NYOMÁBAN - EGY TALÁLMÁNY KÁLVÁRIÁJA Magyar kutatók fejlesztették ki az öregedést gátló vegyületet, mégis külföldi gyógyszergyáré a gyártási jog. Az egyik feltaláló huszonöt éve szedi a gyógy­szert, tehát személyes tapasztalataival tudja bizonyítani hatékonyságát. A hatvanöt éves professzor huszonöt éve szedi a centrophenoxin (CPH) ne­vű vegyületet. Úgy érzi, hogy sokkal jobb a kondíciója, munkabírása, mint kortársaié, s többet is dolgozik azok­nál. A szemek biztosan nincsenek ká­ros mellékhatásai, hiánytüneteket sem okoz az esetleges kihagyása. — Milyenek az életkilátásai? — kérdeztem az őszes hajú, keményköté­sű professzort, hiszen mi egyebet is kérdezhetnék attól, aki nemcsak szedi a CPH-t, hanem e molekula szerkeze­tének átalakítása révén olyan új mole­kulát állított elő, amely 40 százalékkal növelte meg a kísérleti állatok átlagos élettartamát. — Ezt nem tudom, hiszen jelenleg nincs hitelt érdemlő összehasonlítási alapunk. Mindössze néhányan va­gyunk, akik már hosszabb ideje szed­jük a CPH-t, de ezt nem lehet tudomá­nyos kísérletnek nevezni. Egy tudomá­nyos igényű vizsgálathoz legalább né­hány ezer, körülbelül 40 éves embert kellene kísérletbe vonni. — Hogy került kapcsolatba a CPH- val, s hogyan született a továbbfejlesz­tett vegyület, a BCE-001 ötlete? — Á hetvenes évek elején kilenc évig Olaszországban dolgozhattam. Anconában már akkoriban végeztünk kísérleteket a CPH molekulával, ame­lyet Franciaországban állítottak elő még 1958-ban. A molekula egyik fele egy szintetikus növényi hormon (auxin), a másik fele pedig egy termé­szetben is előforduló alkotórész. A CPH érdekes hatásokat mutatott kísér­leti patkányokon, jelentősen csökken­tette az agyban, a májban, a szívizom­ban az úgynevezett öregedési pigment felhalmozódását, s eközben az örege­dő állatok tipikus testsúlycsökkenése lelassult, s néhány hónappal az átlagos élettartamuk is meghosszabbodott. Amikor a molekula hatásmechanizmu­sát sikerült feltárni, az eredmények igazolása céljából megkétszereztem a hatásosnak bizonyult vegyületrészt a molekulában, s ez kapta a BCE-001 kódnevet. Ennek biológiai hatása is csaknem kétszeresére nőtt, s körülbe­lül 40 százalékkal növekedett a patká­nyok közepes élettartama. — Van tehát egy új vegyület, ame­lyik hatásosabb mint a régi. Mi sem egyszerűbb kilépni vele a piacra — gondolja a laikus. — Sajnos én is laikus voltam, sza­badalmi szempontból. Az BCE-001-et a Biogal Gyógyszergyár vegyészeivel együttműködve hoztuk létre, s a Biogal szolgálati találmányaként je­gyezték be, előbb Magyarországon (1984), majd számos országban kül­földön is (1985). A Biogal a feltalálók­nak nem fizetett akkor semmit, de azt ígérte, hogy ha a szabadalomból vala­ha is bevétele keletkezik, annak felét felosztja a feltalálók között. Összesen öten voltunk feltalálókként bejegyez­ve, én 35 százalékkal. Aztán a gyári szabadalomtulajdonosok egyike, aki 10 százalékban részesedett volna a ta­lálmány hasznából, furcsa dolgot csi­nált. Közölte a szabadalmi folyóirat­ban, hogy három hónap alatt a ható­anyag mennyisége 92,8 százalékra csökkent, vagyis a molekula nem sta­bil, hiszen 7,2 százalékot bomlott egy negyedév alatt. Igen ám, de arról elfe­lejtkezett, hogy a vizsgált minta tiszta­sága eredetileg is csak 93,5 százalék volt, vagyis a negyedévi bomlás mér­téke mindössze 0,7 százalék, ami igen jó stabilitási mutatónak számit. Ez a szakszerűtlen közlemény ala­posan lecsökkentette a találmány érté­kesítési lehetőségeit. Mivel a Biogalnak nem volt anyagi ereje a ve­gyület gyógyszerré fejlesztéséhez, kül­földi partnert kerestünk. Találtunk is számos japán, amerikai, olasz stb. ér­Meg állítható-e az öregedés, s ha igen, szabad-e egyáltalán beleavatkozni az élet rendjébe? deklődőt, de ezek sorra visszaléptek, amikor a fent említett „rossz” stabili­tást jelző hamis adatot meglátták. A gyár akkori tudományos vezetője pe­dig még a privatizálás előtt, 1995-96- ban önkényesen megszüntette a szaba­dalmi díj befizetését is anélkül, hogy arról tájékoztatta volna a feltalálókat. Ennek az lett a következménye, hogy megszűnt a védettség minden olyan országban, ahol az USA szabadalmi díj befizetése a feltétele a szabadalom fenntartásának. — Mit tehetett ez ellen a feltaláló? — Nem sokat, hiszen nem is tud­tam, hogy nem fizetik a szabadalmi dí­jakat. Mindenesetre tudományos szin­ten próbáltam az érdeklődést fenntar­tani a BCE-001 iránt. 2000 júniusában az első Monte Carlo-i konferencián, amely az öregedés elleni gyógyszeres beavatkozások lehetőségeit tárgyalta, előadásom felkeltette egy egyiptomi gyógyszergyár képviselőjének a fi­gyelmét. Ez a gyár készíti és értékesíti jelenleg is a CPH-t. Megvásárolták a Biogaltól a BCE-001 szabadalmát, ter­mészetesen a megcsonkított változat­hoz mérve, a valódi értékének körül­belül egy tizedéért. 2001. május végén körülbelül 10 millió forintot (35 ezer USA dollárt) fizettek érte a Biogalnak, vagyis egy irattárban porosodó papír­tömegért ennyi nettó árbevétel kelet­kezett. — Akkor ez lett a veszett fejsze nye­le? Hiszen így a korábbi szerződés alapján 5 millió forintot kaphatnak a feltalálók. — Mi is így gondoltuk. Hidegzu­hanyként ért bennünket: a Biogal Rt. mindössze 2 százalékot, majd 9,4 szá­zalékot ajánlott fel, de ezt mi, a gyáron kívüli feltalálók nem fogadtuk el, s mi­vel a további tárgyalások elől elzár­kóztak, polgári perben kívánjuk erede­ti szerződésünket érvényesíteni. Szo­morú, hogy ezt a lépést meg kellett tennünk, de a Biogal ezt kikényszerí­tette. Jelenleg tehát erre a sorsra jutott a találmány. Külföldi cégé a gyártási jog, s vele együtt az értékesítés haszna. Ellenértékét pedig a bíróság fogja megállapítani. Megkérdeztük minderről a Biogal Rt. néhány hónapja kinevezett vezér- igazgatóját is, aki csak annyit közölt, nem tudja megmondani, jogos-e vagy sem a feltalálók magasabb anyagi igé­nye, ennek eldöntésére most már a bí­róság hivatott. Gőz József Fekete fehéren Vadászatról, tévévita kapcsán Ha katonai szakkifejezéssel kellene jellemeznem a kialakult helyzetet, azt írnám: a frontok megmerevedtek. Mindkét fél beásta magát a lövészárkaiba és elszántan védi a harcállása­it. Középen gránáttűz, bekiabálni csak a másik felet pocs­kondiázó szöveget szabad. így állunk a kormányfőjelölt és a kormányfő tervezett vitáját illetően. Megoldás egyelőre nincs, ahogy abszolút igazság sincs. Van abban persze valami, amit a kor­mányfő az április ötödikére tervezett vita utáni kampánycsendre utalva mondott: nem gyerek a magyar nép, hogy újságírók ma­gyarázzák neki, mit is hallott a tévében elő­ző este. Okkal tart az újságíróktól a minisz­terelnök, hiszen maga jelentette ki a minap Gyulán, kor­mányra lépésük óta egyetlen jó szót nem kaptak a nyilvá­nosságtól. Joggal gondolhatja, miért kapnának épp most, a szavazás előestéjén. (Annyit azért jegyezzünk meg, hogy a közszolgálati tévé és rádió, valamint egy országos napilap kormányhű, s ha miniszterelnökünk részükről sem érez tá­mogatást, akkor bizony nagy bajok vannak birtokon belül.) Azért a szocialisták érveiben is van némi igazság: nem szabad megfosztani a magyar polgárokat attól, hogy az új­ságokból is tájékozódjanak a vitán elhangzottakról. Aligha itaas ej [ HAM valószínű ugyanis, hogy ötmillió ember ül a képernyők elé, odahagyva munkahelyet, baráti találkozót, kedvenc foci­meccset, mert „Orbán és Medgyessy megy a tévében”. A vitáról folyó vitával igazából semmi bajom, legfeljebb annyi, hogy a szavazótáborokban érezhetően semmi kétség a saját jelölt állításaival szemben, és semmi megértés a má­sik fél érvei iránt. Pedig egyszerű taktikai harcról van szó: ki tud túljárni a másik eszén, ki tud jobban „kijönni” a vitából vagy az elma­radt vitából. Épp ezért meglehetősen sértő a kormánypárt elnökének a — Medgyessyék vá­laszára célzott — kijelentése: „Nehogy már a nyúl vigye a puskát!” A mondat poénnak jó, sőt az elnök irodalmi munkásságának is elmegy, vagy egy jó dakota közmondásnak. Más a helyzet azonban a szöveg értelmezésekor! Ha a másik fél a nyúl, akkor a kormánypár­té a puska. Amivel ugyebár vadakra —jelen esetben: nyu- lakra — szokás vadászni. Nem tudom, hogy vannak vele, de — az erdőt kivéve — én nem szeretem, ha bárki is fegyvert emleget. A szónak ugyanis történelmi okok miatt — balról is jobbról is elköve­tett bűnök okán — meglehetősen rossz üzenete van. Árpási Zoltán Megoldás egyelőre nincs. ■ Békéscsaba, 1928. A város egykori arca a főutcával és a színházzal

Next

/
Thumbnails
Contents