Békés Megyei Hírlap, 2002. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-23 / 46. szám
2002. február 23.. szombat A Békés Megyei Hírlap Melléklete Rossz baráti társaság, anyagi haszonszerzés A filmforgatásból senki sem akart kimaradni A gyermekbűnözés egyre brutálisabb Önmagukat adták a mozivásznon Az evés örömei művészkörökben Feleki Kamill kedvence a dobostorta volt A > 4 9 Házasság vagy együttélés - már nem holtomiglan-holtodiglan Világunk változásai személyes életünket is átformálják. A harmadik évezred küszöbéhez érve, a párkapcsolatok és a család jelentősége sem fogalmazható meg múlt századi formulákkal. Több a válás, noha a fiatalok tekintélyes hányada eleve beéri az együttéléssel, s nem kívánja jogilag, papírokkal is szentesíteni választását. A jelenség hátteréről a szociológust kérdeztük. Kevés az esküvő, sok a válás. Röviden így összegezhetjük a mai magyar családszociológia megállapítását. — Vajon a számadatok mit mutatnak: tendenciáról van szó, vagy csupán kordivatról? — kérdezem Gödri Irén szociológust, a Népességtudományi Kutatóintézet munkatársát. — Való igaz, hogy a két-három évtizeddel korábbiakhoz képest az elmúlt években sokkal kisebb volt a házasodási kedv és magas a válások száma. A házasságkötések száma 1975 óta csökkenő trendet mutat. Míg az 1970-es években 90 ezer fölött volt a házasságkötések éves száma, sőt volt néhány esztendő, amikor a 100 ezret is elérte, az 1998-as mélypont idején mindössze 45 ezer házasságot kötöttek — támasztja alá számokkal is véleményét a szociológus. — Világtendenciáról van szó, vagy speciális magyar jelenségről? A házasságot a papír nélküli együttélés mennyiben váltja ki, kedveltebb-e az élettársi kapcsolat? — A legtöbb európai országban hasonló folyamatok mutatkoznak, azzal a különbséggel, hogy amíg az északi és a nyugat-európai országokban már a 70-es években megcsappant a házasodási kedv, Magyarországon csak a 90-es évek során történt csökkenés. Ami az együttélést illeti: 1970- ben 62 ezer élettársi kapcsolatról tudott a statisztika, számuk 1990-ig fokozatosan, azt követően pedig rohamosan növekedett. A házasság nélküli együttélések „malmára” hajtja a vizet az a tény is, hogy kitolódott az első házasságkötések időpontja. Míg 1970-ben a férfiak átlagosan 24 évesek, a nők pedig 21 évesek voltak az első házasságkötésük idején, 2000-re idősödtek az első házasságra lépők, életkoruk, a nőknél 3, férfiaknál 3,2 évvel volt magasabb, mint 1990-ben. Az is tapasztalható — állítja Gödri Irén —, hogy az élettársi kapcsolatot inkább a A GYEREK SZEMSZÖGÉBŐL Aki bűntudatot érez és fél, hogy veszélyezteti gyereke(i) közérzetét, és csak ezért marad meg egy katasztrofális házasságban, nem is sejti, hogy milyen rosszat tesz. Sokan csak akkor szánják el magukat a válásra, ha rájönnek, hogy az erőszak vagy veszekedés többet árt, mint a különválás. A gyerek természetesen sajnálja a történteket, de hamar észreveszi: jobb neki, ha szülei is jól érzik magukat. Kutatók kiderítették, hogy miközben a szülők igyekeznek elkerülni a nagyobb változásokat (költözés, iskolaváltás stb.), a gyereknél ez sokkal kevésbé számít, mint ahogy feltételeznénk. Lényegesebb, hogy érezze, fontos a szüleinek. Áz idősebb gyerekkel ajánlatos nyíltan beszélni, elmondani az összekü- lönbözés és a válás okait. Ha ugyanis úgy tesznek a szülők, mintha minden rendben lenne, nehezebben tudja megérteni a dolgot. Nem szabad viszont a gyerek előtt veszekedni, a másikat megalázni, vagy a férjről/fele- ségről kikérdezni. nagyvárosokban élők környezete fogadja el, ahol az emberek kevésbé ismerik egymást, az egy házban vagy környéken élők nem alkotnak zárt közösséget és a rokonság, az ismerősök közelsége sem veszélyezteti anonimitásukat. Vidéken erősebb a régi normák hatása. — Milyen okokra vezethető vissza a házasodási szokások változása a házasodási kedve lanyhulása, valamint a házassági kötelékek lazulása, felbomlása? — A kérdés összetett. Ha a társadalmi okokat nézzük, mindazok a folyamatok, amelyek a nyugati országokban korábban végbementek és a válások gyakoriságát eredményezték — nevezetesen az iparosodás, az urbanizáció, a nők munkavállalása, a megnövekedett mobilitás —, Magyar- országon is tetten érhetők és egyik magyarázatát adják a kérdéseknek. Megváltozott a családok életvitele, gazdálkodása, átalakult a családstruktúra, mindez hozzájárult a tradicionális családi kötelékek fellazulásához. Másfelől a család gazdasági funkciójával szemben előtérbe került az érzelmi funkció, ami nem mindig bizonyul elegendőnek egy házasság tartós fennmaradásához. A család jó néhány korábbi feladatát különféle intézmények vették át, ez is a családtagok közötti kötelék lazulását eredményezte és a házasságok stabilitását ingatta meg. Mindezek hatására változott az emberek értékrendje, szemlélete is, változtak a házassággal szembeni elvárások és a válással szembeni attitűdök, a társadalom, a környezet elnézőbbé vált, a válni szándékozókat pedig mind kevesebben bélyegzik meg. Felértékelődött a személyes szabadság, az önmegvalósítási vágy, eluralkodott az individualizmus. —Miként alakult a válások száma? Igaz-e az elterjedt, köztudatban élő megállapítás, miszerint minden második házasság válással végződik? — 1960 és 1970, valamint 1970 és 1980 között igen gyorsan és látványosan 38, illetve 22 százalékkal nőtt a msum A NAGY MAGYAR MASZATOLÁS UH Folyik a maszatolás a mezőgazdaságnak ígért uniós támogatások ügyében. Mint ismert, egy brüsszeli bizottsági ajánlás szerint az egyesült Európába belépő új államok parasztjai csak negyedakkora támogatást kapnának, mint nyugati testvéreik, s az összeg csak tíz év múlva érné el a Lajtán túlit. Naná, hogy felszisszent a kormány és naná, hogy azonnal felháborodott az ellenzék, egyhangon követelve — ritka pillanat(!) — az egyforma elbírálást, az unióéval azonos mennyiségű euró-támogatást a belépő országok gazdálkodóinak. Miközben lelke mélyén mindenki tudja, erre semmi esély. Ki lehet ugyanis bulizni ilyen-olyan indokokkal a beígért 25 százalék helyett mondjuk 35-40 százalékot, vagy tíz helyett hétéves kifutást, de száz százalékot holtbiztosán nem. A francia vagy a német farmerek nyugati költségekkel — elég a kinti föld-, vegyszer- és gépárakra gondolni — dolgoznak és nyugati jövedelmet vágnak zsebre. Velük szemben a magyar gazdák zömében kelet-európai árakon termelnek és kelet-európai jövedelemből — épp hogy — (meg)élnek. Ha erre az áx- és jövedelemrendszerre rászabadítanák a nyugat-európai támogatást, a kinti gazdák becsukMindenki fél az igazságtól. hatnák a boltot, hiszen reggeltől estig kaparászva földjüket sem tudnának olyan olcsón termelni, mint magyar sorstársaik. Persze, hogy jó lenne, ha a mi gazdáink jobban élnének, s legalább az ő jövedelmük európai szintre emelkedne. Csakhogy ismerve az Európai Unió megfontoltságát a csatlakozási tárgyalásokon, ennek — mint említettük — semmi realitása nincs. Meg kellene tehát mondani a magyar parasztnak, hogy a legtöbb, amit el lehet érni, a fokozatos felzárkózás. Talán tíz vagy tizenöt év múlva... De ki mondja meg, és ha nem mondja meg — mert nem mondja meg — miért nem mondja meg? Bárki, aki ebben az országban agrár- politikáról beszél. Kormány vagy ellenzék egyaránt megtehetné. Nem lehet ugyanis szembekötősdit játszani, a nemlétező remény magvait hinteni. Azazhogy mégis lehet, mert senki, egyetlen politikus sem áll ki és mondja meg nyíltan: uraim, erre van lehetőség. Ami ezen túl van, az már csak álom. A jelek szerint mindenki fél az igazságtól. Fél, mert attól tart, hogy százalékokat veszíthet a választáson. Majd utána, akkor mindent lehet, még az igazságot bevallani is. Értsük meg őket? Árpási Zoltán A házasságra egyre idősebb korban szánják el magukat a párok felbontott házasságok száma. További növekedés figyelhető meg 1987-ig, ekkor volt ugyanis a legtöbb válás Magyarországon. Fordulat nem következett be a válások trendjében, bár számuk az 1970-es évek elején jellemző szintre esett vissza és nagyjából ezen is maradt, ennek ellenére a fennálló házasságokra számított válási arány növekedett. Évente azonban bizonyos ingadozások megfigyelhetők. Ezért a 2000-ben tapasztalható 6 százalékos csökkenést — csakúgy, mint a házasságok esetében a növekedést — a kedvező tény ellenére sem lehet jelzésértékűnek tekinteni. Mint Gödri Iréntől megtudtuk: korábban a házasságok felbontására a 30 év alatti életkorban vállalkoztak a legtöbben. De ebből a szempontból is fokozatosan kitolódik a jellemző életkor. Míg a nyolcvanas évek elején a 25-29 éves korcsoportból került ki a legtöbb elváló, az ezredfordulón már inkább a 40-49 évesek szüntetik meg házasságukat. De Európa lassan megelőz bennünket, hiszen korábban nálunk volt legnagyobb a teljes válási arány, most pedig, a válások növekedése ellenére már csak a kontinens középmezőnyében vagyunk. A finnek, svédek, dánok, belgák megelőznek minket. Ha a jelenlegi trend folytatódik, a napjainkban kötött házasságoknak közel 40 százaléka válással ér véget. — Tudható, hogy általában kik a kezdeményezők ? — Igen. A válások több mint kétharmadában a nők kívánnak így véget vetni a kihűlt kapcsolatnak. Legalábbis ők adják be a válókeresetet, de hogy az egymást összekötő szálak pár melyik oldalán kezdtek előbb szakadozni, az ebből nem derülhet ki. Leopold Györgyi Gyopóros, 1926. Idilli hangulatot idéz a borostyánnal befuttatott falú éttermet ábrázoló képeslap
