Békés Megyei Hírlap, 2002. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
2002-02-02 / 28. szám
2002. február 2., szombat Hétvégi magazin 9 Arab fiú, aki Efrém lett a keresztségben, de leginkább ropja az élet útján Tanulás helyett inkább tanított Medgyesegyházán, a falunap gálaestjén a szemünk láttára — mint szellem a palackból — „kiszabadult” a színpad réseiből egy táncos. Körbe kellett néznünk: valóban a „kultúrban” ülünk, vagy álmodunk? A fiú meg csak táncolt, úgy tetszett, a maga gyönyörűségére. Pedig a laza mozdulatok, a csibészes mosoly mögött — nyilván — minden idegszálával a munkára és a közönségre összpontosított. Szóval, profi volt. Ha táncol, minden tagja önálló életre kel.... D-FOTÓ: VEHESS ERZSI Ékes magyarsággal azt válaszolta: Amroun Nebil (képünkön). Mármint a neve. Hónapokkal később ültünk le társalogni — ahogy most leírva látják. —Szóval: a Nebil a keresztneve? — Mondjuk inkább utónévnek. — Hát, valóban butaságot kérdeztem, hiszen azt mondja, édesapja algériai. Nyilván szó sincs keresztségről. Rápillantok Amroun Nebilre, s az az érzésem támad, nem ennyire egyszerű a dolog. S hogy még előrébb ugoijak: az ő esetében — szinte — semmi sem egyszerű. — Édesapám Algériából jött ide tanulni, a „Vízműbe”. Külföldi volt, göndör hajú. A bőre sötét, külföldi út a kedvesnek — mindez meglágyította a női szíveket. Anyámét is. Errefelé jobban meg lehetett élni, s egyáltalán: élni lehetett. Odahaza háború dúlt. — Mikor született? — Azt hiszem, 1981. augusztus 27-én vagy 28-án. Nem tisztázott pontosan. A nővérem négy, a bátyám hat évvel idősebb nálam. — Az algériai rokonok ma sem mozgatják meg a fantáziáját? — A nagyszülők meghaltak, rengeteg unokatestvérem van, de csak kettőt ismerek közülük. Nincs lehetőségem meglátogatni őket. —Mit tanult? — Például zongorázni. Amúgy meg táncolni. De voltam bölcsődés és óvodás is. A nagycsoportot kétszer járatták ki velem, a fizikai állapotom miatt. Az iskolákra gondolt?! Többnyire Békéscsabán, a belvárosiba jártam általánosba, az első két év első felét betegségem miatt inkább otthon töltöttem. Talán ezért is költöztünk ki Fényesre. A jó levegő miatt. Egyúttal kinőttem ott kórházban — a tejcukor-allergiámat is. Negyediktől az egyesbe jártán^ Aztán három helyre is felvettek: a gépészeti középiskolába, a Rózsa és az evangélikus gimnáziumba. Mi tagadás: az evangélikusnál felkapom a fejem: ha egyszer keresztneve meg a gyulai — Tanítottam Gyulán. — Tanulás helyett tanított? — Mellette, az Ámokfutók nevet viselő tánciskolában. —Vézna srácként honnan a táncolás? — A tánc egész kiskorom óta része az életemnek. Ötévesen az asztalra csaptam: balettozni akarok! Mégiscsak arab vér folyik az ereimben, vagy mi... Vonzott a tánc látványa, a tüzes mozgás különösen. Öt-hét évesen klasszikus balettet tanultam a budapesti balettkonzervatóriumban. Aztán hazahoztak, a tanulásra koncentrál tattak. — S megjelent az életében a diszkó. — Nem, a társastánc. Még általános iskolás koromban a barátom, Jegyi- nák Attila szólt, lenne-e kedvem hozzá. Ott ragadtunk. Én tovább. —A társastánc túl kötött lehet az egyéniségéhez képest. — Nem is vittem sokra. A társastáncban az az átok, hogy ketten kellenek hozzá, s csak akkor jön az eredmény, ha képesek csapattá lenni. Aztán megérkezett Magyarországra a funky stílus, s kezdtem saját magam kitalálni a dolgokat. Háziversenyeken mutattam meg magam — inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. A nővérem három évig Ángliában élt, s amikor hazajött, hozott egy táncfilmet. Előtte csak Fred Astert, Ginger Rogerst, Gene Kellyt láttam. Ez is elég volt, hogy fogjam a társastánc-cipőmet, s egy kettévágott szardíniás dobozt szereljek a sarkaira. Amit csináltam, mások szteppnek mondják — kezdtem sikereket elérni. —Mit hozott a nővére ? — Michael Flatley és Collin Dune videokazettáját. Flatley azon még eredetien ,Apanyelvén” káromkodik Magától jön a kérdés: beszéli-e az „apanyelvét”? — Nem — vágja rá Amroun Nebil. — Gyermekkoromban inkább beszédhibákat tanultam. — Beszédhibákat?! — Anyu angolt tanít, a lányoknál menő volt az angoltudás, meg a magyar — angol akcentussal. A szüleim aztán eltávolodtak egymástól, édesanyámmal éltünk, így arabul szinte csak káromkodni tanultam meg. sincs... — A magyartanámőm azt javasolta, hogy az evangélikusba menjek, annak a speciális művészeti tagozatára. Normális diákként az első három és fél évet jártam ki. Az utolsó félévben egyszerűen nem értem rá iskolába járni. Érettségizni sem. Dolgoztam, s magántanulóként folytattam. A végén a töribe beletört a bicskám, tavaly október végén „tudtam le” az érettségit. —Ha dolgozott, hol dolgozott? — amerikai módon — sztejfpelt. Harmincöt koppanás másodpercenként! Néztük a produkciót, vacsorázni már úgy indultam, hogy jól roptam... Most dzsessz-szteppet csinálok: ez lazább, nem követelmény a kemény testtartás, lehet grimaszolni. — Mintha minden tagja önálló életre kelne, ha táncol. — A testtartás számomra fontos dolog. Ha megy valaki az utcán, a mozgásából, testtartásából meg tudom ítélni, mi lehet a fejében. Sok táncos — a jó is — csak a lépéseket táncolja. De ami nincs a fejben, az a tánc színeként sem jelenik meg. — Olyan a színpadon, mintha kifelejtették volna magából a csontokat. — „Gerinctelennek” hívnak — nem a jellemem, a mozgásom miatt... Titka? Nincsen. Kidolgozott mozdulatokról van szó, s alkati adottságokról. —Miért kacérkodott a színistúdióval? — Szeretem magam kipróbálni. —Csak nem énekel is? — Szerintem nincs jó hangom, mások szerint érdemes lenne képezni. De már így is túl sok dolgot csinálok. Visszatérve a táncra: úgy érzem, ma már hip-hop- táncos vagyok. E stílusban versenyzem, mi több, partnemőm is akadt hozzá. A megélhetést biztosító napi tánctanító munkám mellett koreografálok, például az Acid Jazz Dance Company számára, melynek vezetője Bottá Tibor, s melyben táncolok is. — Nem vinné többre Budapesten? — Már csak én élek otthon anyuval. Meg nincs is kapcsolatom arrafelé. A tánchoz rengeteg önbizalom kell, s azt hiszem, jobbak a koreográfiáim, mint ahogy én táncolok. —Akkor ki tudná jól eltáncolni? — Hát ez az. Az én stílusomat más nem tudhatja tökéletesen átvenni, én meg eltáncolni nem vagyok képes elég jól. —Nem is akar kitörni ebből a körből? — A New York-i Radio City Hall a világ legnagyobb színpada. El akarok jutni oda. Nem a nézőtérre. Akár csak egy délutáni órára is, amikor a széksorok között a takarító néni tüsténkedik... — Vegyük át még egyszer az arab származás, a keresztnév és az evangélikus gimnázium témakörét! — Római katolikus vagyok, megkereszteltek, bérmálkoztam is — mindezt középiskolás koromban. Bielek Gábor atya volt a hittan tanárom. Közel hozta Istent hozzánk. — Akkor hát mi a keresztneve, merthogy ezek szerint mégis csak van? — Efrém. A bérmanevem meg Máté. — Továbbtanul? — A szegedi tanárképző főiskola test- nevelési és rekreációs szakára, valamint a budapesti Táncművészeti Főiskola modem tánc—koreográfia szakára gondoltam. —Sportol? — Tornáztam, a szertornát szerettem, főként a gyűrűt. De a tánc jobban vonzott. Fitness-aerobikoztam is. Most aerobikozom. Jó időben görkorcsolyázom. —Ennyi mozgáshoz mennyit eszik? — Keveset és rendszertelenül. Öt centiméterrel magasabb, vállasabb lehetnék, ha rendesen eszem, s főként húst. —Merthogy vegetáriánus? — Imádom a húsokat. De sokszor nincs időm enni, meg a pénztárcám is határt szab. Ez utóbbi kényesebb kérdés, mint a vallás. — Hogyan boldogul mostanában az arabságával? — Soha nem volt gondom. Szeptember tizenegyedike után sem. —S a humora miatt? — Azért vagy nagyon kedvelnek, vagy elviselhetetlennek tartanak. De már elkezdtem komolyodni. Két hónapja. — Ez a lányok esetében is igaz? A tánc nyilván segít a kapcsolatépítésben. — Amúgy igen, de ez nem minden. Diszkóba nem járok, egy délutáni „összerüffenés” többet ér, ahol az ember megoszthatja a gondolatait másokkal, előadjuk verspróbálkozásainkat. Szóval még versel is... Kiss A. János Kinek emlékére fakadunk sírva? A „játékok játékához” (Legyen ön is milliomos) rendszerint magam is a képernyő elé ülök. Kellemes, hasznos szórakozás. A szociológusok bizonyára fontos következtetéseket tudnának levonni a felnőtt lakosság műveltségi állapotáról, ha huzamosan regisztrálnák a teljesítményeket. Nekem az tűnt föl, hogy — újabb időkben — mintha elhalványodtak volna azok a bizonyos elemi ismeretek. Mert, hogy Iksz zenekarnak ki a frontembere, azt inkább tudják a játékosok, mint hogy ki volt, s honnan küldte legendás leveleit Mikes Kelemen. Próbáltam környezetemnek magyarázni, hogy jó félszázaddal ezelőtt minden elemi népiskolát (hat osztályt) végzett parasztember tudott Mikes Kelemenről, a bujdosó fejedelem hűséges kísérőjéről. Lévay József Mikes című versét („Egyedül hallgatom tenger mormolását, / Tenger habja felett futó szél zúgását...”) kívülről fújták a gyerekek, s szerepelt az olvasókönyvekben az a Mikes levél is, mely II. Rákóczi Ferenc haláláról tudósít 1735. április 8-ai keltezéssel. („Amitől tartottunk, abban már benne vagyunk. Az Isten árvaságra téve bennünket, és kivevé ma közülünk, a mi édes urunkat és atyánkat...” Attól, hogy egy mai diplomás erről semmit sem tud, még lehet milliomos. De lelkileg bizonyára szegényebb, mint a Zágonból (ma Zagon és Románia) származott kamarás leveleinek ismerői. De hisz' nekem sem volt évtizedek óta kezemben az említett „leveles könyv”. Felállván a képernyő mellől, azonnal találkozni akarok Mikes Kelemennel. És kisvártatva immár hallom is — ahogyan egy másik erdélyi író, Sütő András fogalmaz — szavaink kaptárzúgását. Két és fél évszázad távlatából friss, élénk nyelven üzen nekünk Mikes, aki kitűnő stiliszta, jóhiszemű ember, remek megfigyelő. Micsoda leckét ad a mai írástudóknak is mondván: „Vannak olyanok, akik leírják, amit akarnak mondani, de a' csak száraz sótlan és ízetlen; némelyek pediglen legkisebb dolgokat is úgy fel tudják ékesíteni, olyan ízt adnak annak, hogy tetszik.” Igen, ő minden mondatának ízt tudott adni, akár a gyapottermesztésről, akár a selyemhernyó-tenyésztésről vagy a fiák neveléséről ír. Ízelítő az utóbbiból: „...egy országnak a boldogsága az ifiakat való jó neveltetésekből áll [...] egy tudatlan tanácsúr olyan egy oroszágban, mint egy üres hordó a pincében. [...] Kédnek pedig azt javallom — írja elképzelt nénjének —, hogy fiának olyan tudományokat adasson, melyekkel használhasson országának.” Kérdezem: Vajon olyan tudományokat adtunk-e az elmúlt ötven esztendőben fiainknak — a számos iskolareform közepette —, melyekkel igazán használni tudnának? A tantervek, tankönyvek ezt látszanak igazolni. De miért látunk a kukák mellett alig használt tankönyveket, meg olyan remek szöveggyűjteményeket, amelyeket fel sem ütött kisgazdájuk? Talán azért, mert érzelmileg nem érintették meg korok, események, személyiségek. Erre az „érzelmi érintésre” ma inkább a magazinok, illetve magazinműsorok vállalkoznak — a maguk módján. Mivel újra és újra megkérdezték, hogy mi volt Zámbó Jimmy eredeti keresztneve, ezt ma már mindenki tudja. De Rákóczi vagy Kossuth Lajos születési helye sokak számára ismeretlen. Pedig korántsem mindegy, hogy kinek emlékére fakadunk sírva... Gyarmati Béla CD-SIKERLISTA 1. Sterbinszky: Gates of Mind 2. Club Sandwich 3. 3. DJ Newl: Weekend 2. 4. Dream Dance 22. 5. Romantic: Nap, Hold, csillagok 6. Best of Reklámzenék 7. Anastacia: Freak of Nature 8. Lighthouse Family: Whatever Gets You Thought The Day 9. Groove House: Hajnal 10. Füstifecskék: Minden út romába vezet (Rock Island) Filmajánló Tök Állat Marvin (Rob Schneider) egyetlen vágya, hogy rendőr lehessen, mint az apja, de sajnos képtelen letenni az ehhez szükséges állóképesség-vizsgát. Rablók üldözése közben baleset éri és egy fura orvos állati szervek beültetésével menti meg az életét. A műtét után „kicsit” megváltozik a viselkedése: oroszlán módra vadászik, nyihogva udvarol, és olyan a szaglása, mint a kutyának... Könyv Amerika jó és rossz között Pető Ferenc — akár ismerhetnék is a szerzőt néhányan a megyében, hiszen itt végzett a „szomszédban”, a szegedi egyetemen — könyve, amint a címből is kiolvasható, Amerikáról szól. A legnagyobbról, a nemzeti büszkeségtől duzzadóról. Pető Ferenc — aki a francia hadsereg katonájaként Hitler ellen is harcolt — élete nagy részét az Újvilágban töltötte, így ha valaki tudja, ismeri, hogy mi Amerika, akkor ő bizonyosan. Nos, a szerző nem dicséri, nem is szidja Amerikát, helyette bemutatja az Államok jó és rossz oldalát. A Püski Kiadónál megjelent mintegy 230 oldalas munkája gondolkodásra és önvizsgálatra késztet. Pető Ferenc kötete jó olvasmány, akit valamelyest is érdekel a számunkra sok tekintetben titokzatos hatalmas, soknemzetiségű ország, az feltétlenül olvassa el. Olyan szeleteit ismeri meg az amerikai gondolkodásnak és életformának, amelyekkel eddig nem, vagy csak ritkán találkozott. ______ Rej tvényekkel nyertek | Januáriól a rejtvénykedvelők már na- | ponta találnak feladványokat lapunk- || ban. Minden héten hat felnőtt- és hat j gyerekrejtvényt közlünk hétfőtől f szombatig. Beküldhetik mind a ha- j tot, mert nagyobb az esély a nyerés-1 re, de egy-egy megfejtéssel is részt : vesznek a sorsoláson. Szombaton- j ként közöljük a nyertesek névsorát, f A múlt héten megjelent kereszt- I rejtvények megfejtése: Vivaldi, piro- I sító, dermed, kereskedő, jogcím, di- I vatbáb. Nyertesek: Fekécs Elek I (Szarvas), Gyuris József (Szeged), j I Lantos Mihályné (Elek), Mucha I; Jánosné (Kondoros), Szász Györgyné ti (Békéscsaba). j! A gyerekeknek szóló rejtvények i, beküldői közül nyert: ifj. Korda |l Imre (Okány), Machlik Ákos (Béli késcsaba), Sas Dániel (Újkígyós), Szilágyi Zsolt (Gyomaendrőd), H Tóth Enikő (Csorvás). . , A felnőtt nyerteseinknek egyP egy Utazások az elnökkel című gi könyvet, a gyerekeknek egy-egy zseb Bendegúz című könyvet kül- Ifj dünk ajándékba. A nyereményeket ™ postán juttatjuk el a nyerteseknek.
