Békés Megyei Hírlap, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-10 / 8. szám

KITEKINTÉS 2002. JANUÁR 10., CSÜTÖRTÖK - 9. OLDAL Pénz és taps nélkül Körösi Csorna Sándor nyomában Fanatizmus és mesés álomvilág. Az arab, perzsa és hindu kul­túrkör a nagyvilág szemében e két szélsőség között vergődik. Az iszlám köntösét húzzuk minden harcukra. Önzőn és önhitt mó­don kultúrálatlannak minősítjük őket, mert másként gondol­kodnak, éreznek és cselekszenek. Ugyanakkor Seherezádé me­sés keleti palotájába repítjük gyermekeink álmát, s belső nyu­galmunkat a tibeti lámák és indiai jógik bölcsességeitől várjuk. Körösi Csorna Sándor egyet várt ettől a vidéktől. Hogy engedje megtalálni a magyarok őshazáját. Nagyenyedi kollégiumából 182 évvel ezelőtt gyalogszerrel indult, hogy a Himaláján túl meglelje a magyarnak bölcsőjét. Egyedül, az akkori Közép-Kelet-Ázsia minden kultúráján és kulturálatlanságán átvergődve kellett rájönnie, téve­dett. Most „távol hazájától alusz- sza örök álmát minden jobb ma­gyarnak lelkében. (Széchenyi)” Sírja, a Himalája tövében minden arra járó magyar számára zarán­dokhely. Esős őszi nap volt, amikor az ELTE Körösi Csorna Sándor Kollé­giumának egyik szobájában Bánfi Balázs és Törési Levente elhatá­rozta, hogy végigjárják Körösi Csorna Sándor útját. Emléket állí­tanak az egykori nagy keletkuta­tónak azzal, hogy megkísérlik az 1819-ben megkezdett útvonalat hűen bejárni. 10 hónappal ké­sőbb, tavaly augusztus 7-én, az előkészületektől fáradtan, a vára­kozástól feszülten, kialvatlan sze­mekkel ültek taxiba, hogy a Keleti pályaudvarról 4.50 perckor elin­duljanak életük talán legnagyobb útjára. Szolnokon ismerős család készülődött Isztambulba. Felaján­lották, elviszik őket ezen a dara­bon. Pénz hiányában - mint ahogy Körösi is indult - jól jött ne­kik az ajánlat. A Boszporusz partján eszmél­tek fel. Úton vannak. Addig vala­miféle kábulat uralta őket. Nem volt idejük felkészülni lelkileg. Hirtelen estek az események kö­zepébe. Menni kell tovább. Szte­V Vivendi Telecom Hungary Összeköt minket reotípiák nélkül, gyermeki kíván­csisággal és naivitással léptek az első arab országba, Szíriába. Palmira, az egykori római erőd foglyul ejtette szemüket, lelkűket. Pusztán oszlopok, romos falma­radványok. A nap árnyjátéka és a föld alatt ma is működő börtön. Izgalmas kontraszt. Azután alku­dozás a bazárban az első arab sa­látára. Majd Balázs magas láza és minden, amit a saláta maga után hagyhatott. Megvolt az első ko­molyabb akadály. Időben veszt­hetnek, de az edzett szervezet megküzdött a kórokozókkal. Le­hetett továbbindulni Libanon drá­ga világa felé. A kelet barátságos hangulatára Szidón rácáfolt. A tengerparton kövekkel adták tud- tukra ifjú libanoni „barátaik”, job­ban teszik, ha gyorsan távoznak az országból. IRAK. Ismét nehezen fogadta magába a két fiút. A határon tu­datták velük, hogy AIDS-tesztük lejárt. 50 dollár és egy tűszúrás. Indul az alku. Fizetnek, csak ne szúrjanak. A határőr hajthatatlan. Pénz is, tű is. Biztos, ami biztos, A történelem során a 40-es évekig Indiához tartozó Pakisztán még ma is az iszlám és a hindu vallás olvasztótégelye Levente saját kezével választja ki a neki szánt tűt. Majd kipengetik az első nem teljesen hivatalos vá­mot. Az országon végig a kettős­ség érzete fogadja őket. Az ősi fa­A V-com üzleti kommunikációs megoldásainak köre teljessé válik, mivel mostantól digitális minőségű hangszolgáltatást is kínál az Ön cége számára. A V-com, a Vivendi Telecom Hungary csoport üzleti kommunikációs szolgáltatója folyamatosan azon dolgozik, hogy teljes körű és minőségi szolgáltatásaival járuljon hozzá ügyfelei üzleti sike­reihez. Távolsági, nemzetközi és mobil irányú hangszolgáltatásunk az ország egész területén igénybe vehető. Percdíjaink könnyen áttekinthetőek, és minden napszakban egységesek. Áraink rendkívül kedvezőek, hiszen akár havi 30%-os megtakarítást is elérhet, amennyiben az Ön cége a V-com hangszolgáltatását veszi igénybe. Ha február 28-ig köt velünk szerződést, további kedvezményeket is kínálunk. Információkkal készségesen állunk rendelkezésére a 06-80-88-55-88-as díjmentesen hívható telefonszá­mon, valamint a www.vcom.hu weboldalon. w com üzlttl kommunlkáolO* «zolgAlutAi Összeköt minket a siker www.vcom.hu lak között, amelyeken Szaddam Husszein képe köszönt vissza, a féltve őrzött nyugati bálványok, a Coca-Cola és az amerikai gépko­csik, mint névleges igazságok je­lennek meg. A bibliai városokat újjáépítik, lásd Ninive, Babilon, Úr, Üruk, de turisták, nyugatról érkezők nem látogathatják. Az Ezeregyéjszaka városát, Bagdadot, Moszulból négy órás autóúttal érik el. Sivatagon át. 52 fokban. Ma már ritkán látni Bag­dad felett rakétákat, de helyette van gazdasági embargó. Válasz­képp egy 7 milliós hadsereg, akik a felvonulási ünnepségeken át- szellemülten taposnak dollárok százezrein. IRÁN. A keményvonalas isz­lám országok egyike. A nőknek még a hajuk sem látszik ki a feke­te lepel alól. A két fiút szinte már sokkolja az esztétikai látvány hiá­nya. A nehéz lelkű perzsa embe­rek zárt világukba nehezen fogad­ták be őket. Ugyanakkor itt en­gedték leginkább látni számunk­ra, hogy az iszlám vallás mennyi­re él és lélegzik az emberek tekin­tetében, az imára szólító imám énekében és a mecsetek megtört fényében. Három kilométeren múlott, hogy ne váljanak a tálib rezsim ál­dozataivá. Figyelmeztették őket, hogy az iráni-afgán határvidéken tetemes mennyiségű kábítószer­csempészet folyik. Az a bizonyos három kilométer a senki földje. A fegyveres összetűzések rengeteg áldozatot szednek nap mint nap. Átgondolják az átkelést. Inkább dél felé veszik az irányt, Pakisz­tánnak. ISZLÁMÁBÁD. Pakisztán fő­városa. Szeptember 11. A Mól kül­képviseletén töltik ezt a napot. Az utca embere elítéli a támadást. A sajtóban mégis örömmámorban úszik az ország. Ők még nem ér­zik a feszültséget. Újra megpró­bálnak Kabulba eljutni. Most már vezetőkkel. A határon mégis meg kell állniuk. A fiúkban van valami félelem. Amikor megkérdezik őket, honnan jöttek, jobbnak lát­ják, ha csecsennek vallják magu­kat. „Könnyebb a kommunikáció- mondják. Ha muszlim testvé­reknek hisznek, békén hagynak bennünket.” Sőt. A ^meghívá­sok mindennaposakká válnak. Már minden külföldi megkapta a jó tanácsot: jobb, ha gyorsan el­hagyja az országot. Őket nem siet­tették. A történelem során a 40-es évekig Indiához tartozó Pakisztán még ma is az iszlám és a hindu vallás olvasztótégelye. A vallási ellentétek mégsem itt, hanem az észak-indiai Jammu-Kasmír tarto­mányban élesek. Az élni akarás új alakba száll. Sajátságos alakját a cselekvés - manapság a háborúk- lépteiből nyeri. Ma a lapályo­kon halandó istenek botladoznak, és hallhatatlan emberek állnak a büszke hegyormok magaslatain. Itt valahogy minden kifordult ön­magából. India is ekképpen válto­zik. Balázs, mint gyakorlott hegy­mászó, nem tudott betelni a kas­mírt hegyek látványával. A Hima­lája csúcsait látván megrémül. Mi az, amit ezután ő még láthat?! Hi­szen még csak 26 éves. És ezeket a csúcsokat már nem lehet felül­múlni. Indiai legendák keringe­nek a fejében. „Régen a hegyeket gazdagon megajándékozták az is­tenek. Szárnyakat kaptak. Hiúsá­gukban keresve boldogságukat, megfosztván őket szárnyaiktól, komorrá váltak. Szárnyaikból vi­harfelhők lettek. Ma még hallani visszavágyódásukat a magasság dallamába. Ma is ott ülnek a me­redek hegygerinceken, örökké si­ratva múlandóságukat.” Levente Á visszavonult gondolataiba. Robert Merle Madrapur könyvét olvasta. A polgárháború sújtotta Kasmírban sorszerű lett a könyv üzenete: „A kis légy, aki hajnal­ban születik és napnyugtakor meghal, nem értheti meg, mit je­lent ez a szó: éjszaka.” Napkeltekor Srinagar felé a fiú­kat háborús hírekkel fogadja a so­főr: az aknák miatt állnunk kell ,egy darabig. A mudzsahedik - muszlim fanatisták - éjszaka el­aknásították az utat. A fiúk úgy döntenek, előre ül­nek. Biztos, ami biztos. Vagy a lendület menti meg őket, vagy semmi. Ezek után merje valaki azt mondani, hogy itt nem lehet együtt érezni egy kis léggyel. Napnyugtakor, a Dzselan folyón átkelve érkeznek meg Srinagarba, Kasmír fővárosába. A Dal-tavon lakóhajókon kapnak szállást. A hófödte hegycsúcsokkal körbe­vett völgyben nem túloznak, ami­kor Hajnóczy Rózsa harmincas évekbeli emlékeivel hasonlítják össze a tavat: tündérek völgye, íriszerdők, Ázsia Velencéje. A sikárán ülve hallják az újabb híre­ket. Az éjszaka 11-en vesztették életüket egy bombatámadásnál. Darzsilingbe Delhin és Calcut­tán keresztül vezetett útjuk. Cal­cuttában végre megtapasztalhat­ták a hírhedt indiai tolvajok éber­ségét. Már nem tudták, mi hiány­zott még India meglepetéseiből. Ugrott egy fényképezőgép, egy hátizsák és néhány tekercs film. Calcutta viszont az első közeli él­ményt is megadta Körösivel kap­csolatosan. Ott állhatták abban a szobában, ahol 12 évig élt és dol­gozott. Furcsa volt - mondták. Megrendítő és megfoghatatlan. Vonattal utaztak tovább a sokak számára inkább teájáról híres Darzsilingbe. Az egykori európai temető szélén, a domboldal lejtő­jén nyolcszögletes oszlop jelezte a sír irányát. Hosszú keresgélés után lepihentek. Ekkor az út ele­jén ért döbbenetét élték át. Itt va­gyunk. Ez volt a célunk. Levente szerint Körösi a világ legszebb helyét választotta örök nyughe­lyéül. Meghalni ilyen helyre kell jönni. Indulás vissza Delhibe. Hazafe­lé már a XXL század modern köz­lekedési eszközét választották. Repülővel, Moszkván keresztül. Majd később kiderül, utashiány miatt Varsót is érintik. A család 72 nap után feszülten vár a reptéren. Azt mondják, azóta nekik gyor­sult fel az idő. TUSJAK MARIANNA

Next

/
Thumbnails
Contents