Békés Megyei Hírlap, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-02 / 1. szám
OTTHONUNK 2002. JANUÁR 2„ SZERDA - 9. OLDAL Fénypótló terek és színek „Az egybenyitás mellett döntöttünk, melynek eredménye lett a remek méretű nappali...’ A szobaszeri], képekkel díszített fürdő visszafogott, szinte puritán megjelenésű terekre helyeztem, hogy legyen nappali, háló, külön dolgozó, tágas fürdő, kényelmes konyha-étkező, s az előszoba se tűnjön el teljesen.- Hogyan sikerült ezt megvalósítani? - kérdezem Ligetvári Istvánt.- Az eredetileg a szeparált előszoba, hall, konyha tájékán kellett elsősorban „rendet” teremteni - magyarázza István. - A falmozgatások mellett, amellyel az előbbieket egy térbe vontuk, a bejárati ajtót is visszatelepítettük „ősi” helyére, hogy ne a konyhába, hanem ahogy illik, az előszobába nyíljék. A mostani nappali elődje pedig két csőszoba volt egy-egy ablakkal. Az első tervvariáció szerint az egyikben a nappali, a másikban a dolgozó kapott volna helyet. Ám külön-kü- lön olyan sötétnek, barátságtalannak és be- rendezhetetlennek tűntek, hogy az egybenyitás mellett döntöttünk, melynek eredménye lett a remek méretű nappali. Ezekután a dolgozónak is helyet kellett tanemcsak a praktikum, hanem a lakás polgári hangulatához illő, visz- szafogott mutatósság is szempont volt.- A lakás talán legizgalmasabb része az egyterű konya-előszoba magasságából lecsippentett, s pókhálóra emlékeztető fémszerkezeten nyugvó galéria. A dekoratív térelemnek is beillő tartószerkezet lezárásai szellemesek, különösen a galériára vezető lépcsősornál.- Gondolom, a konyhabútort lezáró, s a tartóoszlopokat, valamint a lépcsőt takaró falfülkére céloz - pontosít István. - Egyszerű gipszkartonból készült, amelynek hangulatát a megvilágított, meleg színek és a groteszk faszobor adja. Végül is modem hangvételű otthon kerekedett a régi, polgári ház lakásából. Olyan, amelyben én magam is nagyon szívesen ellaknék. ___________■ Ak i régi, belvárosi lakást választ lakóhelyéül, számolnia kell azzal, hogy a természetes fényviszonyok nem mindig a legtökéletesebbek. Vendéglátónk is ilyen helyre költözött, ám előzőleg mindent megtett azért, hogy a fényhiányt pótolja. Az átalakítást követően „mai ízű”, fényjárta, színes otthona lett, amely ugyanakkor megőrizte a ház néhány régi elemét. A paünás ház körfolyosójáról a lakásba lépve meglepő kontraszt fogadja a látogatót. A kinti szürkeséget dinamikus, szinte világító, vidám színek váltják föl, s a „klasszikus” beosztás - különálló előszoba, hall, konyha, étkező stb. - helyett is számos modem belsőépítészeti megoldással szembesülünk.- Mi késztette effajta változtatásra? - tudakolom vendéglátónktól.- Amikor megvettem ezt a rendkívül lelakott, az elmúlt évtizedek alatt apró terekre szabdalt, több mint száz négyzetméteres, meglehetősen sötét lakást, már az első pillanatban láttam, hogy kitűnőek az adottságai - mondja Attila.- Építész lévén, gondolom, egykettőre megszülettek a tervek.- Az előző lakásom átalakításakor is kísérleteztem a rendhagyó, merészebb felfogás megvalósításával, amiben Ligetvári István építész barátom működött közre. Olyan jól sikerült, hogy ezúttal - folyamatos konzultációk mellett - szinte teljesen rábíztam a tervezést, mert mint kiderült, nem csupán a korunk, hanem az ízlésünk is közel azonos.- Milyen fontosabb szempontokat adott az építésznek?- A hangsúlyt a világos, kellemesen nagy, lehetőleg átlátható lálni. Az az ötletem támadt, hogy a fölöslegesen nagy belmagasságú konyha és a vele egyterű előszoba fölött egy szellős vonalú, fémszerkezet által tartott galérián legyen a dolgozó, hiszen a konyha nagyméretű ablakát megfelezve még természetes fényhez is jut. Attila elfogadta ezt a javaslatot, s a további részleteket teljesen a fantáziámra bízta.- Az eredményt látva úgy tűnik, ötletparádéra csábította a feladat. A következetesen megtartott régi ajtók, ablakok, izgalmasan szép részletei az átlátható tereknek. Merészen bánt a színekkel, formákkal, anyagokkal, a méretre készült bútorokkal és a burkolatokkal egyaránt. Külön említést érdemel a világítás, hiszen észre sem venni a természetes fépy hiányát.- A színeket közösen választottuk ki, s ebben különösen a feleségem jó érzékére hagyatkoztunk. Attila kívánsága szerint vidám, élénk, de mégsem bántóan harsogó, meleg árnyalatokat válogattunk össze, amelyek némileg pótolják a mindig hiányzó napfényt, s egymással is harmonizálnak. Kivétel a fürdőszoba, amely egy- neműen világos maradt, hogy jobban érvényesüljön a beépített bükkfa bútor. A •világításnál pedig arra törekedtem, hogy a központi fény mellett sok-sok, elsősorban a képek fölött elhelyezett helyi fényforrás teremtsen jó hangulatot. A beépített bútorok tervezésekor „...vidám, élénk, mégsem bántóan harsogó, meleg árnyalatokat válogattunk... ' A hatalmas, dupla szárnyú, régi ajtóval a nappali tere is bekapcsolható az étkező-konyha-elő- szoba hármasába » Miért szép a Kabóca székcsalád? Vajon hányféle széket lehet kapni? Talán nem túlzás, ha azt válaszoljuk: ezerfélét. A nagy bútorbemutatókon minden tervező előrukkol egy székkel, de a pályakezdő belsőépítészek is névjegyként teszik le széküket az asztal mellé, mint ezt Szikszai László is tette a Kabóca nevű bútoregyüttessel. Első pillantásra szembetűnik: ezt a széket emberi használatra tervezték, ami kissé furcsa megállapításnak tűnhet. Azonban figyelembe véve korunk „minimal art” irányzatát, amely a derékszögű, merev ülőkéjű széket hozta divatba, amiben leginkább egy gépember érezhetné jól magát, nos Szikszai László széke láthatóan az emberi test kontúrjait, vonalait és formáit követi. Olyan érzésünk támad, hogy ez a szék az emberi test meghosszabbítása, kiegészítése. Szakmailag fogalmazva a forma antropomorfizáló, azaz emberre vonatkoztató. Nézzük a szék háttámláját, szinte látjuk, hogyan simul bele a hátunk; a támla két irányban is meghajlított, s így finoman követi a test kontúrjait. Szép ez a forma, hasonlóan az ülőfelület kialakításához, ahol az autókban megszokott kényelmes, comb-alátámasztásos vonalvezetést követi a hajlított, merev, rétegelt lemez. Kipróbálva szenzációs a szék ergoSzínes és meleg Egy fiatal házaspár meleg színekkel, érdekes bútorokkal lakályossá tett otthonában jártunk. Lakberendezőjük Finta Csaba volt, aki ezúttal nemcsak bútorokat tervezett, hanem - a falak színétől a tányérok és az abrosz kiválasztásáig - a lakás teljes berendezésében részt vett.- Először kaptam ilyen komplett feladatot - mondja a tervező -, pedig úgy érzem, ez a munka csak így lehet teljes, hiszen például egy oda nem illő tányérral mindent tönkre lehet tenni. Most szerencsére szabad kezet kaptam, ami azt jélenti, hogy szinte mindenről közösen dönthettünk a tulajdonosokkal. Ehhez persze sok idő kellett, lévén a megrendelők több variációból választhattak, s többek között a bútorokra is rengeteg javaslatom volt. Hosszú órákat töltöttünk beszélgetéssel, kifejezetten azzal a céllal, hogy megismerhessem őket.- Nem elég, ha a megrendelő csak kiválasztja a neki tetsző bútort vagy színt?- Nem, mert ahhoz, hogy ezt a munkát szíwel-lélekkel tudjam végezni, fel kell oldani a megrendelő és a tervező közötti merev, hivatalos viszonyt, hogy képesek legyünk bízni egymásban. Elmondhatom, eddig még mindig sikerült a partnereimmel akár barátinak is nevezhető kapcsolatot kialakítani.- A bizalom fontos dolog, de feltételezem, a tulajdonosok ismerték a korábbi munkáit is, és azok nyomán kapta a felkérést.- Nem így történt. Nem látták a munkáimat, viszont ismertük egymást, és megkértek rá, segítsek berendezni a konyhát az akkor már szerkezetkész házban. De szó sem volt arról, hogy megtervezzem a bútorokat is. Kitaláltam a fal színét, a munkalaA fürdő szép részlete az ívelt sarekszekrény pot, a világítást, és az együtt kiválasztott Ikea frontajtókkal elkészítettem a látványtervet. Ez volt az első lépés. S csak miután ez elkészült, és megtetszett nekik, akkor jött a többi. A hálóban és a fürdőben már megtervezhettem a berendezést is: jobban megbíztak bennem.- Hogyan jellemezné az elkészült otthont, a megrendelőkkel való együttműködést?- Színes és meleg, embernek való lakást akartam, ami csakis ennek a családnak szól. Nagyon kellemes volt az együttműködés, hiszen kiegyensúlyozott, harmonikus emberek, akikkel éppen ezért könnyen ment a munka. Ahhoz, hogy a bútoraim éljenek, kell a két kisgyerek, akik itt szaladgálnak, és az a hangulat, ami ezt a családot körülveszi. Csak akkor ér valamit a munkám, a szekrény vagy a polc, ha valaki értékeli, és használja azokat, és jól érzi magát ebben a környezetben, ezek között a bútorok között. Téli csokrok között A vágott virágok választéka zavarba ejtően megnőtt az elmúlt években. A különleges formák és színek mellett a nemesítés fő szempontja a tartósság. A szakemberek jóvoltából manapság olyan fajtákhoz is hozzájuthatunk, amelyeket eddig csak a kertekben csodálhattunk meg. Fűtött üveg- és fóliaházakból kerülnek az üzletekbe a természetesnél korábban nyíló tulipánok, liliomok, íriszek, nerinék, kálák. Amíg a cserepes növényekről nem árt tudni a származásukat, hiszen ebből következtethetünk igényeikre, addig a vágott virág vásárlásakor élettartamuk felől érdeklődjünk. Általános szabály, hogy mielőtt vázába tennénk őket, éles késsel vágjunk ferde, ún. metsz- lapot a száron. A szár vízbe érő részéről szedjük le a leveleket. A virágtartó vizébe tegyünk tartósítószert. Ügyeljünk rá, hogy a váza közelében ne legyen gyümölcstál, mivel a gyümölcsök érésekor keletkező eüíéngáz sietteti a virág elnyílását. Nem lesz tartósabb a csokor, ha vízzel permetezzük, ráadásul a szirmokon, leveleken csúnya foltot hagynak a vízcseppek. Áz elnyílt virágokat naponta szedjük ki a vázából. Az alapszabályokon kívül érdemes néhány dolgot tudni az egyes fajokról is, hiszen különbözőképpen élik életüket. A rózsát a szedés után, általában vízbe téve hűtik, és gyakran így is szállítják. Otthon az a virág nyílik ki, amelyiknek a bimbója már megszínesedett. A vízbe érő leveleket távolítsuk el, a tüskéknek azonban csak a hegyét, mert a helyükön maradó sebzési felületen könnyen megtelepszenek a baktériumok. Az amarillisz szépségét hosszú ideig élvezhetjük. Mérete és eleganciája miatt egyetlen szál is pompás dísz lehet A gerbera különösen fogékony a fertőzésekre, ezért a vázát alaposan mossuk ki, mielőtt beletennénk a virágot. A vizet naponta kell cserélni, s ilyenkor vágjunk le valamennyit a szár végéből is. A friss és nem drótozott virágok 7-10 napig élnek a vázában. Az íriszt feltétlenül világos helyre tegyük, hogy az alsó bimbók is kinyíljanak. Az alsó leveleket vágjuk le. Meghálálja a tápsót, a kinyílt virágok tovább élnek, s 8-10 napig szép társaink maradnak a lakásban. Az amarilliszt elsősorban cserepes növényként ismerjük, ám mind több helyen árulják vágott virágként is. A bimbók egymást követően nyílnak (kizárólag meleg helyen), így 14 napig élvezhetjük a látványos virágok társaságát. Vizét kétnaponta cseréljük, és kevéske tápsót adjunk hozzá. A kála, ha a szárát rendszeresen visszavágjuk, és tartósítószert teszünk a vizébe, 10-14 napig üde marad. Sokáig csupán fehér virágút láthattunk, ma sárga és rózsaszínű bővíti a kínálatot. oiaamezete, a íaDaK KiaiaKirasa tovább erősíti ezt az „emberszabású” karaktert, a széklábak finoman íveltek, s nem merevek, inkább dinamizmust idéznek fel: van valami élőlény jellege a kialakításnak, talán erre utal a Kabóca elnevezés is. Az egységes, organikus formálás eredményenómiája, a kemény és sima ülőfelületen \ azonnal \ megtaláljuk a legkedvezőbb test- !i helyzetet. I A szék ^ mérhetően karakte- W rés lett, tehát a pusz- 1 ta használhatóságon I túli értékkel is bír, I ami nem hátrány az I erős konkurenciában. I Sokaknak tetszik a I szék, amelyet szak- 1 mai díjak is jeleznek: I az osztrák „Best f furniture of Austria 1999” díját a Kabóca székcsalád nyerte el. ____________________■
