Békés Megyei Hírlap, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-28 / 23. szám
6. OLDAL - 2002. JANUÁR 28., HÉTFŐ S Z I N E S iSMEGVEI HÍRLAP Túlélték a saját halálukat, megváltozott az életük A klinikai halottak többsége testen kívüli állapotba kerül Szokták klinikai halálnak és halálközeli állapotnak is nevezni, egy azonban biztos. Azok az emberek, akik átélték az élet és a halál közötti állapotot — éljenek a Föld bármely részén — , meglepően sok hasonló vonást sorolnak fel, ami talán bizonyítékul is szolgálhat a kétkedőknek. A témában jártasak szerint már a beteg szemén látni, hogy átélték a halálközeli séget. Nemrégiben Békéscsabán járt a téma egyik magyar kutatója, dr. Liptay-Wagner András, a Revital Alapítvány vezetője, akinek az előadásából idézünk. Vajon találunk-e elég bizonyítékot arra, hogy a halál után is van élet? Békéscsaba Egy Pécsett megtörtént eset szerint, egy hölgy hat napig feküdt eszméletlen állapotban. Az orvosok már teljesen lemondtak róla, egyedül Pap Lajos kardiológus járt be hozzá nap mint nap. Beszélt hozzá, simogatta az arcát. A beteg később eszméletéhez tért, és szinte naplószerűen beszámolt arról, ami a szobában zajlott. Ez már csak azért is érdekes, mert a szemén folyamatosan egy benedvesített textília volt, nehogy kiszáradjanak a szemgolyói. Közismert annak a 18 éves kora óta vak asszonynak a története is, aki pontosan el tudta mondani annak a műtőnek a berendezési tárgyait, ahol operálták. Ez azért érdekes, mert az idős hölgy ötven évvel azelőtt vesztette el a látását, tehát akkor, amikor azokat az orvosi eszközöket még nem is láthatta volna. A halálközeli állapot néhány perce gyökeresen megváltoztathat égi' emberi életet. Azok, akik átélték, új személyiségjegyekkel gazdagodnak, közülük sokan új életet kezdenek - fejtette ki Liptay-Wagner András. — Nem mehetünk el a jelenség mellett azért sem, mert az esetek legnagyobb része pontosan dokumentált. Amerikában például mintegy tízezer történetet tartanak számon, bizonyítékok után tehát nem kell sokáig keresgélnünk. Ennek ellenére a tudományok, a vallások és a spirituális tanok még ma sem tudnak átfogó magyarázatot adni a klinikai halálra. Sajnos gyakran találkozunk a témával szembeni ellenséges hozzáállással is. A posztszocialista országokban sokáig érezni lehetett az ellenszelet. Az egyház is mindig visszafogottan nyilatkozott a túlvilágról, talán mert ezáltal könnyebben fellazulhattak volna az emberek e világi kapcsolatai. Mindenesetre érdemes elgondolkozni a sámánizmus jelenségén, a Biblia egyértelmű utalásain, vagy akár Jeanne d1 Arc látomásain. Igazi előrelépésnek tekinthető Raymond Moody 70-es években megjelent könyve, aki az elsők között végzett alapos vizsgálódásokat. Liptay-Wagner András ezt követően a klinikai halál jellemzőit kezdte sorolni. - A visszatérők leggyakrabban testen kívüli állapotról és alagútélményről számolnak be. Sokaknál megszűnik a halálfélelem, ehelyett nyugalmat és fájdalommentességet éreznek. Számos esetben sugárzó lényekről számoltak be a halált megjártak. Voltak olyanok, akik elhunyt ismerőseiket vagy magát Jézust vélték felfedezni. A gyerekek legtöbbször kedvenc háziállatukat látják viszont. Az esetek jelentős részében ezektől a lényektől bizonyosfajta magyarázatot is várnak. Vannak olyanok, akik valamelyik korábbi életükben jártak, ez persze nehezen bizonyítható. Igen gyakori az életfilm le- pergése, de csak a felnőtteknél. Az időérzékelés szinte minden esetben megváltozik, ugyanez a helyzet a tér észlelésével is: látják a formákat, a színeket élesen érzékelik. Érdekes az is, hogy a klinikai halottak teljes tudatuknál vannak, sőt mérlegelnek és véleményt is alkotnak. Halálfélelmük abszolút nincsen, mint mondják, minden nagyon gyorsan történik. A kiváltó okok bemutatásához statisztika is készült. Az esetek 20 százaléka operáció közben, 14%- a baleset, nyolc százaléka pedig fulladás következtében jelentkezik. Jelentős arányt képviselnek még a szívproblémák (hat százalék) és az öngyilkos vagy életveszélyes testi problémák (három százalék). Az viszont tudományosan is alátámasztható, ha a klinikai halál meghaladja az öt-tíz percet, súlyos agykárosodással járhat. A halálközeli élményeket megélt emberek élete sokszor gyökeres fordulatot vesz. Általánosan jellemző a tudat és az arc felfrissülése, az intelligencia megnövekedése. A halált megjárt emberek bölcsebbek lesznek, elkezdik keresni az élet értelmét, filozófiai gondolatok foglalkoztatják őket. Gyakran fokozódik az életszerete- tük, aktívabb életet kezdenek élni. A speciális, nem minden esetben jelentkező vonások közé tartozik a halálfélelem csökkenése vagy a sajátos túlvilági kép kialakulása. A klinikai halálból visszatért emberek sokszor csak egymás között szeretik megbeszélni élményei apróbb részleteit. Vannak azonban olyanok is, akik visszavágynak a halálba. A felnőttek négy, a gyerekek 21 százaléka követ el öngyilkosságot. Orvosi, fiziológiai vagy akár pszichológiai magyarázatot hiába keresünk. Régen az orvostudomány az agysejtek elhalásával magyarázta a jelenséget, mára ez a tétel megdőlt. A számítástechnika nyelvén ma azt mondhatjuk, hogy a szoftver és a hardver, azaz a tudat és a test szétválik. Egy tanulságot azonban mindenképpen érdemes megjegyeznünk. A kórházban fekvő eszméletlen beteg mellett ne beszéljünk az érintettről negatívan! Hallhat, láthat bennünket. Amerikában ma már erre fel is hívják a figyelmet. CSICSELY ZOLTÁN A halált megjárt emberek bölcsebbek lesznek, elkezdik keresni az élet értelmét, filozófiai gondolatokkal foglalkoznak. (Képünk illusztráció) A napszámból egy menetre futotta Egykor sok körös-sárréti fiatal a bordélyházban érett férfivá Ha azt halljuk: 1867, akkor szinte valamennyiünknek a magyar-osztrák történelmi kiegyezés jut eszünkbe. De 135 esztendővel ezelőtt nemcsak két nemzet békéit meg, hanem kis hazánkban a pénzen vett szerelem terén is „hivatalos kiegyezés” történt. A bordélyházak működését 1867-ben Pest városa szabályozta először. Később a többi települések rendeletéi ezeket a cikkelyeket vették alapul. Úgy 1947-48-ig Szeghalmon is működtek mind legális, mind féllegális bordélyok, kuplerájok. A körös-sárréti idősebb férfiak még ma is nagy lelkesedéssel beszélnek a több évtizede ezekben a „műintézményekben” szerzett élményeikről. Szeghalom térő férfinép. A Tildy utcában ka------- szinó működött, ahol szintén — Az 1930-as és ’40-es években szállodai szobák is a szórakozni Szeghalmon három helyen is ve- vágyók rendelkezésére álltak, hetett pénzéért nőt a férfi. A hiva- Akik élénken érdeklődtek a szeb- talos és legális bordélyház a mai bik nem iránt, azok itt is besze- Széchenyi utcában volt. Abban az rezhették a „pajzán portékákat”, ingatlanban, amely az akkori Sőt itt „dolgoztak” az igazán bá- szeghalmiak által leginkább csak jós hölgyek. A nálam idősebbek Rövid utcaként emlegetett kis ut- azt híresztelték: olyan is előfor- ca és a Széchenyi utca találkozá- dúlt, hogy néha egyik-másik ne- sánál jelenleg is áll. Azt viszont nem tudom, hogy ez az utca a köztudatban azért szerepelt-e Rövid utcaként, mert a bordélyházak „ügyfelei” esetleg túl rövidnek találták a pénzen vett pásztorórák idejét, vagy azért kapta nevét, mert az utca hossza nem jelentős. A két másik kupleráj tevékenysége nem volt legális, de azokat az akkori hatóságok megtűrték. A vasútállomásnál, a mostani gépkocsiparkolók helyén egykor egy vályogépület állt, amely hivatalosan szállodaként várta vendégeit, de szinte mindenki tudta, hogy ott bizony másmilyen szolgáltatás is igényelhető. Általában úgy négy-öt lány közül választhatott pénztárcájához méretezett „hálótársat” a szállódéba magányosan be- |ngres festményét a világszép modell, Emne ihlette vés közéleti személyiség felesége (igaz, férje tudta nélkül) is vállalt néhány „menetet”. Ezek a hölgyek sokkal inkább kíváncsiságból, a változatosság kedvéért, unalomból lettek a szerelem munkásnői, s nem az anyagi kényszer vitte rá őket erre az ősi „szakmára”. Többek szerint a csendőrök ingyen használhatták a kaszinó konzumnőit, s ezért ők cserébe „szemet hunytak” az illegális tevékenység felett - közölte lapunkkal egy idősebb szeghalmi férfi. — Engem a szeghalmi bordélyházban avattak férfivá. Az „esemény” 1935-ben történt, de azt az élményt máig nem felejtettem el. Azon a bizonyos napon a körösladányi focicsapattal Szeghalmon játszottunk, s győztünk. Néhányan úgy döntöttünk: a síben a szeghalmi bordélyházban „megfordultam”, akkor 1 pengő volt egy „menet”. Ennyi pénzért vadászaton egész nap hajtani kellett a vadat. Az „esemény” után humorosan megjegyeztem magamnak: egész nap azért kergethettem a vadat, hogy a „szoknyavadászatom” sikeres legyen. Akkoriban 1 pengő napi díjat fizettek a napszámosnak is, ezért a legtöbb szeghalmi a kuplerájozást csak ritkán engedhette meg magának. Ennek ellenére volt ott forgalom, hiszen a vidékiek is bejártak egy-egy kis „örömért”. Úgy tudom, az örömlánynak az 1 pengőnek az egy negyede járt „munkabérként” - mesélte egy közel nyolcvan- éves nyugdíjas. — Ha emlékezetem nem csal, a bordélyházban általában hat nő közül választhattunk. A hölgyek többségének az életkora 18-40 között mozgott. A konzumnőket rendszeresen ellenőrizte az orvos, de ettől függetlenül kicsit tartottunk attól, hogy tőlük esetleg betegséget kapunk. Persze, az érdeklődésünk a félelmünknél is nagyobb volt. Szép barna lányok „dolgoztak” ott, úgy véltük: egyszer élünk, megéri kockázatnunk, A „szolgáltatás” során sohasem használtunk óvszert. Mind a pásztoróra előtt, mind utána azon a bizonyos helyen nekem is és az örömlánynak is piros folyadékkal (talán hipermangános vízzel) kellett megmosakodnunk. Ez szigorú előírás volt - tudtuk meg egy 75 éves bácsitól. Lapunk munkatársának olyan hölggyel is sikerült beszélnie, akinek édesanyja a 'negyvenes években a szeghalmi bordélyház alkalmazottja volt.- Nehogy azt higgyék, hogy jól éltünk! Igaz, hogy anyám „fizetése” akkoriban jó jövedelemnek számított, de mi gyerekek abból nem sokat láttunk. Anyánk élettársa a pénz többségét elszedte, s más szórakozóhelyeken elmulatta. Ezért mi ugyanolyan szegények voltunk, mintha anyánk napszámból kereste volna kenyerét — mondta a 45-50 év körüli asszony. A pesü nyüvánosházakat 1950- ben zárták be. A helybéliek úgy tudják: a szeghalmi bordélynak hamarább, már úgy 1947-48 táján „bealkonyult”. Az 1950-es évek elejére Magyarországon az összes kuplerájt bezárták, de a „felszín alatt” a prostítúció tovább létezett. A Magyar Büntető Törvény- könyvben 1993-ig bűncselekményként szerepelt az üzletszerű kéjelgés. Az 1999-ben alkotott legújabb jogszabály a prostitúciót csak türelmi zónákban engedélyezné, maga az aktus azonban nem történhet közterületen. Hazánk 1955-ben ratifikálta a New York-i egyezményt, amely „az emberkereskedelem és mások prostitúciójának visszaszorításáról” szól. Az egyezmény szerint a prostitúció kihasználása akkor is büntetendő, ha az a sértett beleegyezésével történik. Manapság ismét ott tartunk, ahol 135 évvel ezelőtt. A társadalom többsége elfogadná a bordélyházak működését, s az efféle „műintézmények” szabályozására rendelet kellene. Lehet, hogy a magyar társadalomban 1867 után 2002 lesz a második nagy kiegyezés éve? MAGYARI BARNA Anno 1867 A bordélyházak működésére Pesten 1867-ben készített szabályozás alapján bordélyházat csak büntetlen előéletű, 30 évnél korosabb nő vezethetett. A „műintézményben” dolgozó lányok (akik legalább 17 évesek voltak) mindegyikének rendelkeznie kellett egészségügyi bizonyítvánnyal és türelmi bárcával. Az első „örömlány-igazolványokat” kiváltók többsége korábban pin- cémőként vagy cselédlányként tevékenykedett. A bordélyházakban a függönyöket egész nap elhúzva kellett tartani. A kuplerájokban tilos volt a csoportos szex: az „eseménynél" kizárólag az ügyfél és a „kéjhölgy” lehetett jelen. Az örömszerzésekért utólag kellett fizetni, mindig készpénzben, az árat a hatóság állapította meg. gyón vonzott a kíváncsiság, meg hajtott az ifjúi tűz. A bordélyban vett pásztorára nem volt egy olcsó szórakozás, de megérte — idézte kert a bordélyházban ünnepeljük fel emlékeit egy 80 év körüli bá- meg. Én még a tizenötödik élet- esi. évemet sem töltöttem be, így na- — Amikor én a harmincas évek-
