Békés Megyei Hírlap, 2002. január (57. évfolyam, 1-26. szám)

2002-01-24 / 20. szám

10. OLDAL - 2002. JANUÁR 24., CSÜTÖRTÖK Telekgerendás A falu jegyzője Dr. Domokos Sándor jegyző az elmúlt év augusztusa óta látja el a jegyzői teendőket Korábban Csabaszabadiban dolgozott, s pályázaton nyerte el az állást — A harma­dik körben többedma- gammal nyújtottam be pályázato­mat a jegyzői állásra. Ne­kem ismeret­lenül tetszett a képviselő-testület határozott­sága, ugyanis korábban kétszer is ki merte mondani, hogy a pá­lyázók közül az állásra nem ta­láltak alkalmas személyt. Mind­ez feltételezte számomra, hogy a testület nagyon korrekt, tudja, mit akar — kezdi a 45 esztendős, nős, kétgyermekes férj, édesapa, jegyző, aki Békésen lakik, s on­nan naponta jár át dolgozni Te­lekgerendásra.- Ahogyan mondani szokták: életében kacskaringós út vezetett a jogi pályához... — Nagyon fiatalon a műszaki pályára készültem: Békésen a Szegedi Kis István Gépgyártás­technológiai Szakközépiskolában érettségiztem, majd jelentkeztem főiskolára. Fel is vettek, de nem kezdtem meg tanulmányaimat, helyette egy csabai gépgyárban technológusként dolgoztam há­rom évig. Aztán jött a sereg... tartalékostiszti iskolára vezényel­tek, ahonnan tiszti rendfokozat­tal szereltem le. Időközben kez­dett érdekelni a rendőri pálya. Le­szerelésem után rendőr lettem. Közben munka mellett elvégez­tem a Rendőrtiszti Főiskolát, majd jogi diplomát szereztem. Bűnügyi osztályvezetőként, rendőr őrnagyi rendfokozattal léptem ki a rendőrség köteléké­ből, s váltottam a jogi pályára. — A jogi terület könnyebb?- Nem könnyebb, csak más. Több éves közigazgatási gyakor­lattal a hátam mögött az új fel­adatok, a kihívás vonzott. Ennek a munkának meg van a szépsé­ge, az érdekessége, s természe­tesen a nehézsége is. Most, ezekben a napokban, amikor a költségvetés készítésének idő­szakát éljük, különösen izgal­masak a napok, ugyanis olyan megoldást keresünk, ami a kö­rülményekhez képest a legjobb. A községben az első, egy szol­gálati lakásból kialakított óvoda 1959-ben nyitotta meg kapuját. Egy esztendővel ké­sőbb, típusterv alapján ké­szült el a mai óvoda első üte­me, mely két csoporttal kezdte meg működését. Az évek során szűknek bizonyult a gyermekintézmény, s a község akkori vezetése úgy döntött, hogy bővítik az óvodát.- Azóta folyamatosan három csoportunk van - kezdi a beszél­getést Kósa Mátyásné vezető óvó­nő, aki 1968-tól él a faluban. Előbb szerződéssel, majd '74-től folyamatosan dolgozik jelenlegi munkahelyén, ahol 1986-tól veze­tő óvónő. A 75 személyes óvodá­ba napjainkban 61 gyermek jár, a legnépesebb a kiscsoport, ők 27- en vannak. — Nagyon jól felszerelt az óvo­dánk, minden tevékenységi ág­hoz harminc gyermek részére teljes készlettel rendelkezünk. TÉR -KÉP Ötvenesztendős Telekgerendás Öt évtizeddel ezelőtt, 1952. január elsejével vált önál­ló településsé Telekgerendás. A jubileumi évforduló alkalmából őszinte tisztelettel köszöntőm települé­sünk valamennyi lakóját, s azokat is, akik időköz­ben már nem a község lakói. Kegyelettel és méltóság­gal emlékezem meg azokról, akik eltávoztak közü­lünk, s a fél évszázados jubileumot nem élhették meg, de részesei, alkotói voltak falunknak, ki-ki ere­jéhez mérten tett a településünkért. Öt évtized alatt a községért, a községben nagyon sok minden történt, mely történéseknek az adott időszakban valamennyi lakosunk részese volt. A puszta szántóföldből nőtt ki Telekgerendás, s a mai társadalmi, gazdasági viszonyok között - ha nem is maradéktalanul - lakóinak elfogadható élette­ret tud nyújtani a település. A tovatűnt, már-már tör­ténelmi öt évtizedről, annak valamennyi történéséről nagyon nehéz mindenki részére elfogadható mérleget vonni. Az eredményeket, a jobbra való törekvést iga­zán csak az tudja értékelni és méltányolni, aki a kez­detektől közöttünk él Sajnos, ezen személyek száma egyre kevesebb. Megemlékezésem in­kább a múltról, mint a má­ról szól, ugyanis tekintetbe vettem, hogy lakóink nap­jainkról mindent ismernek, tudnak, ugyanakkor közü­lük kevesen emlékeznek az indulásra, nem ismerik azokat az akkor itt élő embereket, akik cselekedeteik­kel „megvalósították” a falut. Ők olyan emberek vol­tak, akik a jövőbe vetett hitükkel családjukért, ember­társaikért cselekedtek. Az eltelt idő ezen törekvésüket, őket igazolja. Csak egy közigazgatási, adminisztradv döntés volt, hogy 1952. január elsejével új község alakuljon Telekgerendás néven. Ennek azonban nehéz előzmé­nyei voltak. A korábbi településeken a tanácsok az öt­venes esztendőkben alakultak. Nálunk ez későbbre esik, ugyanis térségünk kiterjedt tanyavilág volt. Köz­ségünk szervezése tanyai tanács formájában indult. Békéscsaba főjegyzői hivatalában 1949. szeptember 2- án tartotta meg a helyszíni bizottság azt a tárgyalást, melynek feladata volt a Belügyminisztérium által a tanyai tanács hatáskörébe utalt és községgé alakulás­Gyebnár János Legyenek részesei! Kérem a község lakóit, hogy a ötvenedik évfordulónkhoz kapcsolódó eseménye­ket is kísérjék figyelemmel, rendezvénye­inkre jöjjenek el, legyenek részesei e je­les évfordulón a visszaemlékezéseknek. sál kapcsolatos eljárások lefoly­tatása. A tanyai tanács vezetése, vala­mint a budapesti székhelyű ope­ratív szervezet jelölte ki Békéscsa­ba külterületéből az új település halárait, és szervezte a munkát a volt Palyusik-féle tanyán. A köz­ponti elvek alapján határozták meg a majdani település határa­it, bel- és külterületä, tereprendezési tervét és a telepü­lés ideiglenes névé, melyet akkor „Csorvási út mellet­ti újteleülés” néven rögzítettek az aktákon. Az elfogadott, de már telekgerendási terv alapján 1950-ben a Petőfi és a Kossuth utcában az 1949-ben alapított Felsőnyomási Állami Gazdaság dolgozói az úgynevezett „FAGl-kölcsönnel” megkezdték a lakás­építéseket. Sokat lehetne a község kialakulásának kezdetéről, az ötven évről szólni, amit egy rövid megemlékezés keretében szinte lehetetlen. Úgy gondolom: az idei, a 2002-es rendezvénysoroza­tunk, melyet a képviselő- testület által létrehozott kulturális munkacsoport hivatott szervezni és irányí­tani, sok olyan informáci­ót, visszaemlékezést készít majd, melyekben lesznek, akik magukra ismernek, s lesznek, akik tanulnak a falu múltjának történelmé­ből. Településünk történelme nyitott könyv, bárki át­gondolhatja, átérezheti, áttanulmányozhatja fejlődé­sé, s gyarapíthatja emlékeinket. Egy nevet azonban valamennyiünk tiszteletével meg keü említenem: Szelcsány Gyuri bácsiról van szó, aki a település első tanácselnöke volt. Ő alapozta meg a köz­ségmai életé. Sajnos, nincs már közöttünk, de emlékét megőrizzük. Név nélkül emlékezünk meg a mindenko­ri tanácstagokról, önkormányzati képviselő-testületek tógáiról akik a község fejlődéséért fáradoztak. Napjainkban hol a túlélésért, hol némi fejlődésért hoz nehéz döntéseké a képviselő-testületünk. Biztos vagyok abban is, hogy a képviselők lehetőségükné sokkal többet szeretnének tenni Telekgerendásért. GYEBNÁR JÁNOS POLGÁRMESTER Fontos a nemzetiségi önkormányzat A falu 1725 lakosának mintegy húsz százaléka, de az is lehet, hogy ennél több a szlovák nemzetiségű. A faluban működő Szlovák Nemzetiségi Önkormányzatnak negyedik éve elnöke Svecz Katalin, az általános iskolai tanítója. Abban az általános iskolában be­szélgetünk, ahová annak idején járt. Három éve tanít, előtte egy évet a besztercebányai egyete­men tanult. Minden a faluhoz kö­ti. A '98-as választásokon szavaz­ták neki bizalmat.- Szlovák gyökereim vannak, de otthon magyarul beszélünk, a családban csak egy-két idősebb beszél tótul. Gyerekként népi tán­cos voltam, a csoport a szlovák klub keretein belül működött. így aztán sokan ismernek, tudják, ki vagyok, s talán ezért kaptam any- nyi szavazatot.- A községben mennyien be­szélnek szlovákul?- Szlovák nyelvtudása alapján senkit sem lehetne eladni. A fiata­lok közül aki beszél szlovákul, az az irodalmi nyelvet ismeri, az idő­sebbek viszont egy tájnyelvet be­szélnek — mondja, s témát vál­tunk. Az öt­tagú Szlovák Nemzetiségi Önkormány­zat - másutt kisebbségi­nek nevezik - eredmé­nyes évet zárt. Legna­gyobb sikerüknek tartják, hogy a faluban működő civil szerveze­tekkel és intézményekkel igen szoros kapcsolatot alakítottak ki. A nemzetiségi óvodában szlovák nyelvoktatás folyik, szakképzett óvónők segítik a nyelv megisme­rését és elsajátítását.- A gyerekek az óvodában meg­kapják azokat az alapokat, amikre az iskolában lehet építeni, ugyanis az általános iskolánkban a szlovák egy választható nyelv. A130 nebu­ló egyharmada a szlovák nyelv ta­nulása mellett döntött — folytatja Svecz Katalin. Mint mondja, a nyelvet könnyedebb formában igyekeznek megkedveltetni, a nyelvgyakorlást segíti az 1800 lel­kes, közép-szlovákiai Bzovíkkal felvett testvérkapcsolat, melyet a nemzetiségi önkormányzat ápol.- Sajnos a pénz, vagy a pénz­telenség sok mindennek gátat szab. A község önkormányzatá­val példás a kapcsolatunk, az ön- kormányzat önálló irodát biztosít számunkra, s együttműködés alapján pénzügyi dolgainkat a hi­vatal intézi.- Kettős elnöki funkciót tölt be...- Telekgerendás a Közép-béké­si Szlovák Társulás központja, aminek ugyancsak az elnöke va­gyok. E társulásnak tagja Csaba- szabadi, Csorvás, Gerendás, Két- soprony, Kardos, Kondoros, Nagy- bánhegyes, Örménykút és Telek- gerendás. A társulás azzal a céllal alakult, hogy a szlovák kulturális programokat szervezzünk, a ha­gyományokat ápoljuk, őrizzük — mondta Svecz Katalin. A KÖZSÉG JELKÉPE. A település központjában épült az az evangélikus temp­lom, melyet 1992-ben szenteltek fel, s más helyi felekezetek is használnak Munkahely és remény Az elmúlt év utolsó hónapjai­ban a Dózsa György utca 42. szám alatt egy tizenöt sze­mélyt foglalkoztató telepet in­dított be a szolnoki székhelyű Karitasz 991 Kft. Az önkormányzat használatba adott a munkahely-teremtéshez egy üresen álló pedagógus szolgá­lati lakást, amit kisebb átalakítások­kal alkalmassá tettek a munkára. A község felnőtt korú lakóinak fele nyugdíjas, s közülük több mint negyven nő 67 százalékos vagy afölötti rokkantnyugdíjas. (Az 50 százalékos rokkantnyugdí­jasok száma ennél több.) Foglal­koztatásuk, szerény jövedelmük pótlása munkalehetőségek hiá­nyában lehetetlen volt. A szolnoki cég napi hat órában, reggel nyolc órától délután két óráig, tizenöt rokkantnyugdíjas asszonyt foglal­koztat, akik német megrendelésre különféle egyedi, főként papírter­mékeket állítanak össze. Ottjár- tunkkor egy reklámcégnek pezs­gősüvegeibe hajtogattak címké­ket. Mint mondták, ebből a szállít­mányból napokon belül 200 ezer címkét — százasával csomagolva' és dobozolva — napokon belül út­nak indítanak. Az első napon 16 ezer címkét állítottak össze, napja­inkban ez a szám már 20 ezerre nőtt, s várják a következő szállít­mányt. Megtudtuk: ha nincs üyen jellegű munkájuk, akkor szövő­székhez és varrógéphez ülnek, ha­gyományos rongyszőnyeget, ület- ve ülőpámákat készítenek. A telepen dolgozók elmond­ták: fizetésüket átutalással kap­ják, ami eddig mindig pontosan megérkezett számlájukra. Az itt dolgozók német megrendelésre különféle egyedi, főként papírtermékeket állítanak össze Az oldal a Telekgerendási Önkormányzat támogatásával ké­szült. Szerkesztette és fotózta: Szekeres András Hatvanegy óvodás ötven facsemetéje A gyermekintézményben másfél évtizede folyik nemzetiségi szlovák nyelvi képzés A legnépesebb a kiscsoport, ők 27-en vannak... Minden apróság­nak tudunk esz­közt adni a kezé­be. Óvodánkban a nagy és középső csoportban másfél évtizede nemzeti­ségi szlovák nyelvi képzés folyik, '94- ben nemzetiségi óvoda címet kap­tunk — folytatja beszélgetőpartne­rem. Közben meg­tudom: a gyerekek jelentős többsége otthonról nem hoz szlovák nyelvi is­mereteket, elvétve egyik-másik óvo­dás a nagyszülők­től vagy a dédszü­lőktől, főként a táj nyelvből né­hány praktikus, a mindennapi életben használatos kifejezést is­mer. A faluban a fiatalabb nem­zedék már csak elvétve beszél szlovákul, pontosabban tótul, mely eltér az irodalmi szlovák nyelvtől. Az intézményben a szlovák nyelvet két nyelvtudással rendel­kező és foglalkozó, képzett óvónő tanítja. Az óvónők között van még két gyógytestnevelő, két fej­lesztő pedagógus és egy népi kis­mesterségeket oktató. Ezután a múltról váltunk szót.- Van olyan munkatársam, aki óvodásom volt, s ma már jó né­hány egykori óvodásom gyerme­ke jár hozzánk. Többek között Balázs Pali középső csoportos­ként volt ovisom, már akkor is mindig énekelt. Szőke, fürtös ha­jú, csendes, tisztelettudó, alkal­mazkodó kisfiú volt — meséli Kósa Mátyásné, aki tagja a telepü­lés önkormányzatának.- Ha lehetne, mivel bővítené az óvodát?- Logopédiai szobával, orvosi szobával, korszerűsíteném a konyhánkat, ahol naponta 250- 270 adag ebédet főzünk. A köz­ségben mi látjuk el ebéddel az óvodát, az iskolát, az idősek ott­honát, a hivatalokat, az alkalma­zottakat, és van vendégétkezteté­sünk is. Jó lenne egy udvari KRESZ-park, s még néhány moz­gást fejlesztő eszköz is. Tudom: mindennek határt szab a pénz... - mondja. Búcsúzáskor még megtudom: a település ötvenedik születésnapja alkalmából a gyere­kekkel, no és szüleikkel, akikkel kiváló kapcsolatot tartanak, közö­sen ötven facsemetét ültetnek az óvodában, így is emlékezve e ke­rek évfordulóra.

Next

/
Thumbnails
Contents