Békés Megyei Hírlap, 2001. december (56. évfolyam, 280-303. szám)

2001-12-29 / 302. szám

10. OLDAL — 2001. DECEMBER 29., SZOMBAT TÉR -KÉP MII HÍRLÁP Kétsoprony BERUHÁZÁS. Az első három­negyed évben beruházásokra összesen 3 millió 338 ezer forin­tot fordított az önkormányzat. Ebből a pénzből finanszírozták egyebek között a belvízelvezető csatorna építését, a földterület megváltását, a külterületi ivóvíz- vezeték építésének tervezését. EMLÉKPARK. Augusztus 20- ára készült el a település köz­pontjában a Millenniumi emlék­park, melynek költsége 2 millió 999 ezer forint volt. Az eltelt idő­ben a lakosság megszerette, a fi­atalok találkahelye lett. GÁZKÖZMÜVAGYON. A köz ség a gázközművagyonból 9 mil­lió 413 ezer forintban részesült. Ez az összeg a fedezete a Bikács sori út felújításának, amelyre az önkormányzat pályázatot nyúj­tott be három minisztériumhoz. SZOCIÁLIS TÁMOGATÁS. Az önkormányzat idei költségvetés­ében 5 millió 229 ezer forint állt rendelkezésre a szociális támoga­tásokra. Ebből az összegből folyó­sították egyebek között a különfé­le segélyeket, a gyermekvédelmi támogatást és az ápolási díjakat. LAKÁSHOZ JUTÁS. A helyi la káshoz jutás támogatására 1 mil­lió 573 ezer forintot különített el az önkormányzat a település idei költségvetéséből. A képviselő- testület döntése alapján átlago­san 400 ezer forint támogatásban részesültek az igénylők, akik la­kásépítésre, illetve vásárlásra vet­ték igénybe a támogatást. OKTATÁS. Az oktatási feladatok ellátására az önkormányzat 52 millió 753 ezer forint előirányzatot biztosított, mely összeg magában foglalja a nyolc osztályos általános iskola, a három csoportos napkö­ziotthonos óvoda, valamint az ál­talános iskolai napköziotthon fenntartási kiadásait is. KISEBBSÉG. A helyi kisebbsé­gi önkormányzat a központi tá­mogatáson túl az idén is pályá­zatokon nyert pénzekkel egészí­tette ki költségvetését. így ebben az esztendőben 563 forintból gazdálkodott a szlovák kisebb­ségi önkormányzat. Az oldal a Kétsopronyi Ön- kormányzat támogatásával készült. Szerkesztette és fo­tózta: Szekeres András „Félszáz év...” - Köszöntő helyett B vissza az elmúlt esztendőkre, végzünk számvetést, s az elkö­vetett hibákból okulva próbáljuk a holnapot, a jövőt szebbé, jobbá tenni. Elképzeléseinket mindig úgy szeretnénk megvalósítani, hogy abból erőt merítve tudjunk Az utat járni sokféleképpen lehet. Ügyeskedhetünk, de a szorgalmas, tisztessé­ges munka az, mely céljaink elérését legközelebb hozza mindannyiunkhoz. Apáink, nagyapáink is célként tűzték maguk elé azt, hogy egy olyan tele­pülést hozzanak létre, melyre büszkék lehetnek, ahol otthon érzik magukat, ahol gyerekeik, unoká­ik családot alapíthatnak, építhetnek, nyugodt kö­rülmények között élhetnek, dolgozhatnak. Az ember életében ötven év jelentős időszak, egy település történelmében viszont rövidnek számít. Kétsoprony 1952. január elsején lett önál­ló település, ettől kezdve nagy fejlődés indult meg a községben. A tanyasorok meghagyásával elkészült a belterület rendezési terve, otthonok sora és iskola épült, villamosították a községet, vezetékes ivóvizet kapott a falu. A község és a szövetkezet — korábban terme­lőszövetkezet — élete mindig szorosan összefüg­gött, kapcsolódott egymáshoz, a munkaképes la­kosság zöme ott találta meg munkahelyét, boldo­gulását. Kölcsönhatással volt egymásra a nagy­üzem és a tagság, a falu lakossága. A '80-as években megérkezett a vezetékes gáz, komfortosabbá téve az itteni emberek életét. Később, a lehetőségeket kihasználva szilárd bur­kolatú utak épültek, nem feledkezve meg a ta­nyákon élőkről sem: járdák épültek, közvilágí­tást kaptak a tanyasorok. Újabb történelmünkhöz érve, az új ezredfordu­lón komoly károkat okozott a belvíz, melyet rövid úton kellett megoldani. Belvízelvezető csatornák épültek, a köz-, illetve a magánvagyonban esett ká­rokat támogatással állítottuk helyre. A belvíz kérdé­se vetette fel a szennyvízhálózat szükségességét, mely az elkövetkező időszak feladata lesz. Céljaink között szerepel az idősekről való gondoskodás, egy idősek otthona építése, a fiatal házasok indulásá­nak, ifjúsági bérlakásokkal való segítése, a tanyán élők sorsának úttal, kerékpárúnál való könnyítése, s eddigi értékeink megőrzése. Bízom benne, hogy a falu fejlődése nem áll meg, s a Kétsopronyban élők örömére települé­sünk tovább szépül és gazdagszik. Ahhoz, hogy terveink megvalósuljanak, szükség lesz arra, hogy békességben és egészségben dolgozzunk együtt, így községünk folyamatosan fejlődhet az elkövetkező ötven évben is. VÖLGYI SÁNDOR POLGÁRMESTER MEMENTÓ. A község központjában 1993-ban avatták fel a II. világháború áldozatai­nak emlékművét. A világégés során sok kétsopronyi maradt a frontokon, Mladonyiczki Bé­la szobrászművész alkotásával rájuk emlékezik a szülőfalujuk Megkérdeztük a kétsopronyiakat Szebegyinsz- ki Csaba, 14 éves, tanuló: - Úgy gondolom, hogy a köz­ség tovább szépül, az itt élők pedig barátságo­sak lesznek. Talán gazdagszunk egy szép sportcsarnokkal, s a kézi­labdacsapatunk NB I-es lesz. Min­den bizonnyal környezetkímélő autókkal közlekedünk majd. Több lesz az emeletes ház, az emberek a szabadidejüket egy pihenőpark­ban tölthetik, ahol lesz csónakázó- és horgásztó, valamint több sport­pálya is. Esztergályos szeretnék lenni, s itt, a községben dolgozni egy korszerű üzemben, ahol au­tókhoz gyártunk alkatrészeket. Szász Im- véné, 53 éves, pénztáros:- Bízom benne, ötven év múlva is hisznek majd az em­berek Isten­ben, keresz­tyén ember módjára élnek, s mernek gyermeket vállalni. A szeretet, az egyetértés és a szor­galmas munka magával hozza a jobb életet is, ami a település ar­culatán is meglátszik majd. Re­mélem, nálunk nem épül nagy bevásárlóközpont, megmarad­nak a kis boltok, melyek csalá­dias légkört biztosítanak. Remé­lem, a falu szlováksága ápolja majd anyanyelvét, s továbbviszi elődeik hagyományait. Nagy Mártonná, 51 éves, az általános is­kola igazga­tója:- Úgy gondolom, hogy Kétsoprony, ipari üzemekkel a megyeszék­hely elővárosa lesz, s elkerülnek bennünket a ma urbanizációs ár­talmaknak titulált hatások. Ad­digra a 44-es főút már autópálya lesz, a település házai megújul­nak, de továbbra is magukon vi­selik a vidék építészeti stílusje­gyeit. Bízom benne, hogy a fejlő­dés ellenére megmarad a telepü­lés sajátos, szlovák-magyar arcu­lata és népszokásai, s a hagyomá­nyokat az utókor is ápolja majd. Marik Lász­ló, 62 éves, nyugdíjas: — Három esztendeje Csabáról köl­töztünk ki ebbe a tiszta és nyugodt faluba, ahol szorgalmas és segítőkész embe­rek élnek, amit jó lenne megőriz­ni. Ötven év múlva biztosan lesz a közelben autópálya is, ami ré­vén gyorsabban eljuthatnak majd az emberek az ország bármely szegletébe. El tudnék képzelni egy szórakoztató központot, ahol a családok eltölthetik szabadide­jüket. Remélem, ötven év múlva az embereknek kevesebbet kell dolgozniuk, s jobban élnek majd, mint mi. A településsel egy időben született Kocsis Ferenc helyi vállalkozó szinte egy idős a faluval. A település önállóvá válását követően, az anyakönyv tanúsága szerint 1952. február 11-én Kétsoprony első szülötteként látta meg a napvilágot. Átalakulás előtt áll a Rákóczi A mezőgazdasági szövetkezet az idén is eredményesen gazdálkodott A Rákóczi Mezőgazdasági Szövetkezet két esztendővel idősebb a falunál, ugyanis 1950-ben alapították. A közös gazdaság főköny­velője, Matuska János negyed százada, az egyetem elvégzése után került a szövetkezetbe, első munkahelyére, ahol végigjárta a ranglétrát, s 25 éve a megyeszékhelyről jár a faluba dolgozni. — Szüleim elmondása szerint ak­kor is kemény hideg volt, a tanyá­ról, ahol éltünk, kocsival jöttek a faluba a bábaasszonyért. A faluba 1962-ben költöztünk be a magunk erejéből és munkájából épített ház­ba. Iskola után és a nyári szünet­ben mi hárman, testvérek és édes­apánk vetettük az építkezéshez a vályogot. Családi és baráti összefo­gással épült fel a ház, melyben most édesanyám lakik - hallom a visszaemlékezését. Aztán arról be­szélgetünk, hogy elmehettek volna lakni a megyeszékhelyre vagy Kondorosra, de maradtak. Hogy miért? Azért, mert csendes a tele­pülés, a barátok és a rokonság egy része ide köti a családot.- Édesapámékat Szlovákiából minden nél­kül telepítet­ték át, két bő­rönddel ér­keztek, s itt mindent újra kellett kezde­niük. Szüleim és a mi ke­zünk munká­ját nehéz elhagyni... - folytatja Ko­csis Ferenc.- Ezek szerint nyomon tudta követni a község fejlődését... — Amikor mi építettük a szülé­ink házát, még nem voltak utcák, foghíjas volt a beépítés. Azóta minden út szilárd burkolatú, min­denütt van vezetékes víz és gáz. Mindez sok társadalmi munkával, árokásással készült el, ugyanis így kevesebb anyagi teher jutott a la­kosságra. Sokat javult a közleke­dés is, az autóbusz tíz-egynéhány perc alatt beér Békéscsabára.- Megítélése szerint milyen jö­vője van szülőfalujának?- Kétsoprony tipikus mezőgaz­dasági település, földje jó, szorgal­mas emberek lakják. A községben nagy hagyományai vannak mind a nagyüzemben, mind a kisgazda­ságokban az állattenyésztésnek, napjainkban is szülte műiden por­tán tartanak jószágot. Ha a mező- gazdaság helyzete normalizálódik, a szövetkezet talpon marad, szerin­tem tovább fejlődik a falu. Naponta sokan járnak dolgozni vidékre, fő­ként a megyeszékhelyre. Helyben még több munkahely kellene, a vállalkozások támogatásával is le­hetne a foglalkoztatást növelni - mondta a falu első szülöttje.- Többen ingázunk, a szövetke­zet saját autóbusza szállít ben­nünket - kezdi a főkönyvelő, aki­vel először az eltelt negyed szá­zadról beszélgetünk. Mint mond­ja, nem volt könnyű, volt belvíz, volt aszály, s olykor a közgazda- sági szabályzók is nehezítették életüket. - Üzemünk jó adottsá­gú, átlagosan 41 aranykoronás földön gazdálkodunk. Most csak 1050 hektár szántón folyik közös gazdálkodás, ehhez további 1450 hektárt bérelünk. A szövetkezeti vetésszerkezet az évek során keveset módosult, a legnagyobb területen búzát, az­tán kukoricát, árpát, takarmány- és egyéb növényeket termeszte­nek. Az állattartást a szarvasmar­ha- és a sertéságazat adja. Tehenészetük alapját a 450 tej­termelő állat és annak szaporula­ta jelenti, éves tejtermelésük meghaladja a 2,8 millió litert. A sertéságazat a 320 kocás telepre épül, évente mintegy 5 ezer 500 hízót értékesítenek. — Szövetkezetünk idei árbevéte­le meghaladja a 1,2 müliárd forin­tot. Az már most látszik, hogy az idén is eredményesen gazdálkod­tunk, s jóval nagyobb nyereséget érünk el, mint az elmúlt esztendő­ben. Mindez köszönhető dolgozó­ink lelkiismeretes munkájának, az időjárásnak, s a sertés ára is kedve­zően alakult... Tejtermelésünk sta­bil, a felvásárolt tej több műit 92 százaléka extra minőségű. A 450 tagból 250 a nyugdíjas, a többiek az aktív munkavállalók - mondja, s máris a nagyüzem és a kisgazda­ságok kapcsolatáról váltunk szót. A falu kisgazdaságaiból évente 6-8 ezer hízót vásárolnak fel, a sertés- tenyésztést a szövetkezet integrál­ja épp úgy, mint a tejtermelést és annak felvásárlását. A jövőről Matuska János így szólt: az elképzelések szerint a zárszámadó közgyűlés egyben átalakuló közgyűlés is lesz, a cél az, hogy részvénytársasággá ala­kuljon a település legnagyobb gazdasági egysége, a Rákóczi Me­zőgazdasági Szövetkezet. A knzsppíikrnl ntvpn pvmiílvpi Kétszer annyi idős, mint a faluja Özvegy Krizsán Mihályné Kétsoprony legidősebb lakosa: 2002. március 17-én ünnepli századik születésnapját. Kétszer olyan idős, mint faluja. Békéscsabán született, de mindig kétsopronyinak vallotta magát. Miután férjhez ment, fiatal- asszonyként az Aradi úton lévő tanyájukban leltek otthonra, ott gazdálkodtak. Hét gyermeke közül most a legfiatalabbnál, a 63 esztendős lányánál él. — Mindig nagyon szerettem Kétsopronyt, a rokonok, az isme­rősök a faluban laknak - meséli az idős asszony, aki 1960 óta öz­vegy, s korát meghazudtoló für­geséggel közlekedik a lakásban, < lépcsőn. Pedig sokat dolgozot élete párjával, gyermekeivel. An nak idején a megélhetést biztosi tó kis gazdaságukból karkosárra :. hordta a csabai piacra a tejet, a i tejfölt, a túrót, a baromfit... g - Abból tudtunk ugyanis egy - kis pénzhez jutni - meséli. He- i, tente kétszer begyalogolt a 7-8 ki- 1, lométerre lévő csorvás-alsói meg­állóba, ott vonatra szállt, bezö- työgött Csabára, a piacra. Miután i portékáját eladta, bevásárolt, : majd indult haza.- Sokat gyalogoltam, annak • idején adventkor az egész család 1 lámpással ment a templomba a hajnali misére. Lehet, hogy a sok | gyaloglástól fáj a talpam...? — néz 1 rám kérdőn.- Egy biztos: szüléink nagyon | sokat dolgoztak és gyalogoltak ­szól közbe a lánya. Mint mondja, I édesanyja tsz-nyugdíjas, ellátja | magát, részt vesz a házimunká­* ban, vasal, szeret varrogatni és j stoppolni. Televíziót nem néz, rá­diót nem hallgat, mert azok ide­l gesítik. Naponta olvassa a Bibliát r és az újságot. Szemüveget is csak *1 néhány esztendeje visel az olva­sáshoz. Ma is nagyon vallásos, ha | tehetné, naponta menne temp­lomba. Terebélyes család veszi körül: huszonkét unokája, negy­■ ven-egynéhány dédunokája és I két ükunokája van. I - Jönnek meglátogatni a gye­rekek, az unokákat nem, de a J dédunokákat, akik ritkábban jár­nak, összetévesztem — folytatja. Ezután a faluról szól:- Amikor önálló lett a telepü­lés, olyan idős lehettem, mint ma­ga, a tsz-ben dolgoztunk. Óriásit fejlődött a falu, el lehet tévedni j benne - mondja, s közelgő szüle- § tésnapjáról beszélünk. — Ugye, I eljön, bácsikám? Nem vagyok én ■ még annyira öreg... — tréfálkozik velem. A közel 100 esztendős Krizsán Mihályné naponta olvassa a Bibliát és az újságot

Next

/
Thumbnails
Contents