Békés Megyei Hírlap, 2001. december (56. évfolyam, 280-303. szám)
2001-12-21 / 297. szám
H Á T T É R 2001. DECEMBER 21., PÉNTEK — 7. OLDAL Fejlesztésre, beruházásra Az esztendő utolsó testületi ülését tartotta tegnap délután Békés önkormányzata. A városatyák, miután elfogadták a testület 2002. első félévi munkatervét, több fontos napirendet vitattak meg. Békés A testület ez év elején két esztendőre szóló költségvetést fogadott el, s ebben kiemelt szerepet kaptak a fejlesztési és felújítási feladatok. Fejlesztésre, felújításra, képviselői alapból megvalósuló beruházásokra és lakásvásárlásra összesen 680 millió forintot fordított a város, s minden jelentősebb elképzelését megvalósította. A testület döntött a köztisztviselői törvényből adódó feladatok végrehajtásában szereplő teljesítmény-követelmények alapját képező célokról. A szennyvízcsatornarákötések ösztönzésével kapcsolatban a testület úgy foglalt állást, hogy a mellékgyűjtőkkel érintett területeken az ingatlanoknak legkésőbb 2003. október végéig kell rácsatlakozniuk a hálózatra. A piaci díjtételek január elsejétől történő emelésével kapcsolatos előterjesztést a képviselők elfogadták. A Jantyik utcai óvodával kapcsolatban a testület az épületben lévő kétszobás lakást megszünteti, így csökkentve a gyermekintézmény zsúfoltságát. A képviselő- testület zárt ülésen személyiségi jogokat és a város üzleti érdekeit érintő témákat tárgyalt. sz A Főszerepben: Napsugár Várhatóan a jövő év elején láthatjuk a mozikban a Szerelem utolsó vérig című filmet, aminek gyermekfőszerepét egy orosházi kislány, a második osztályos Pillár Napsugár alakítja. A film forgatása nemrégiben fejeződött be. Orosháza Sugi élete mozgalmasabban telik, mint kortársaié. Gyakran hívják fellépésekre, forgatásokra már kétéves kora óta. Sugi számára ez ma már természetes. A Szerelem utolsó vérig című filmben Vince Emőke és Bery Ary kislányát alakította, a filmben Fanninak hívták. Sugi nagyon élvezte a forgatást, jó barátságot kötött filmbeli szüleivel, a stáb is megszerette a talpraesett orosházi kislányt, visszavárják a stábbulira is. Hogy miről szól a történet, Sugi nem árulta el, mint mondta, szeretné, ha minél többen megnéznék a filmet a mozikban. Amint a forgatás véget ért, Napsugár máris felkérést kapott több új feladatra — tudtuk meg a kislány mamájától, Szemenyei Antalnétól, akit szintén láthatunk majd a mozivásznon. Amíg az unokája a Szerelem utolsó vérig című filmben forgatott, addig a mama Eddie Murphy Budapesten készült új filmjében, az Én, a kém címűben statisztált. * E Nem a mit a fontos, hanem a hogyan Portré a hangok tanáráról, aki életét növendékeinek szentelte Fagyosak a decemberi éjszakák, nappal is megcsikordul a hó a lépteink alatt. A nagy hidegben fázósan keresik táplálékukat a cinegék és a fekete rigók. Melegségre, biztonságra vágynak, amit a pőrére vetkőzött természet ilyenkor nehezen tud nyújtani nekik. Karácsony tájékán, év vége közeledtével az ember számadást készít, és nem csak anyagi dolgokról. Jobban odafigyel minden élőre, akit szereteté- vel próbál félteni, megőrizni. Gyula Él Gyulán egy tanárnő, aki az életét tette föl arra, hogy növendékeit tanítványokká, tanainak meg- hallgatóivá és továbbvivőivé nevelje. Sokunk számára egyszerűen „csak” Éva néni. Nagymama- kornak és fiatalok, világhírességek és „mezei” tanítók szólítják őt így a mai napig. Tiszta tekintetű, nyolcvankét évesen is sugárzó lényű, lobogó, vibráló egyéniség. Bántainé Sípos Éva ő, országos és Európa-hírű zenetanár. A muzsika évszázados értékeit tisztelve és követve alakította ki életét. Zenével kel-fekszik, válogatottan szép lemezeket, kazettákat hallgat, Bachot zongorázik, a Bartók Rádión keresztül éberen figyeli a zenei világ rezdüléseit. Nyugdíjasként is hangok veszik körül, újabbnál újabb gondolatokkal kristályosítják jiedagógusi nagyszerűségét. Éva néni igazi mestere az élet volt. A gyulai, kezdő zongoratanári évek után Békés-Tarhos legendás, embert próbáló környezete irányította figyelmét a zene mélyebb rejtelmei felé. Már akkoriban, a kezdetleges tanítási körülményekre fittyet hányva, reformer módon újította meg a zongoratanítást, szolfézst, zeneelméletet, bármit, amivel megbízták. A falusi tanítók módjára - akiknek egy palatábla is elegendő volt bölcsességük átadásához - kifogyhatatlanul sok lelemény, ötlet és mérhetetlen hit jellemezte tanítási óráit. Akkori korszakának jeles neveltje a ma 70 éves Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, a Corvin-lánc egyik legfrissebb kitüntetettje. Éva néni igazi mestere az élet volt Autodidakta elmélyedése és töretlen kíváncsisága Éva nénit egyre magasabb posztokra emelte. Szegeden, Pécsett, majd Budapesten tanított zeneművészeti szak- középiskolákban, pedagógiai főiskolán zeneelmélet, zongora, szolfézs, népzene szakon. Pályája csúcsaként a budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián leendő zeneszerzők sokaságát oktatta a zeneelmélet módszertanára és gya- korlatí tanítására. Friss szellemű, nyitott, liberális módszerei futótűzként terjedtek szakmai körökben. Amerikai, svájci, portugáliai, angliai, olaszországi, finnországi kurzusok vendégprofesszora lett. Tanítványainak sora végtelen. A legnevesebbek - Kodályné Péczely Sarolta, Dobszay László, Hollós Máté, Áchim Erzsébet, Kassai István, Kincses Veronika, Pitti Katalin és Presser Gábor - a magyar zenei élet kiválóságai. Sokan a nagyvilágba szétszóródva, élettapasztalatuk birtokában erősítik meg magukban és másokban tanításának értelmét. A muzsika területén akit egyszer beoltott a felfedezés örömével, kicsit idealista módon maga is az értékek hirdetőjévé vált. A szó klasszikus értelmében. Mert Bántainé Sípos Éva tanárnő szerint nem az értékekkel van a baj. Az igazi értékek az idő rostáján úgyis fennmaradnak. Csakhogy elérhetők és érthetőek legyenek mindenki számára, ez jelentheti az igazi kihívást. Nem a mit a fontos, hanem a hogyan! Az átadás izgalma. A pedagógusoknak óriási a felelősségük. Embert formálhatnak, gondolkodást, szemléletet, világképet, mely a tanítás megmaradásának törvényei szerint tovább öröklődhet generációkon keresztül a végtelenségig. Ahogy egyik tanítványa, Csemiczky Miklós írja: „A jó tanár évtizedekkel később is jelen van a tanítvány gondolataiban, cselekedeteiben, egész személyiségében, mint egy állandóan ható, jótékony sugár.” Éva néni nagy tisztelettel beszél Gulyás Györgyről, a tarhosi évekről, dr. Szeghy Endre professzorról, a szegedi pedagógiai főiskola meghatározó egyéniségéről. Ám ugyanilyen szeretettel tanítványairól, akiktől elmondása szerint nem volt rest „tanulni” e pályán. Néhány éve még rendszeresen járta az országot Békéscsabától Debrecenen, Miskolcon, Győrön keresztül Budapestig, és adta tovább hallgatóinak munkássága élettapasztalatait. Idén májusban a gyulai könyvtárban sokan lehettek részesei ennek a programnak. Akik kihallották mondandójának lényegét, tudják, nem önmagát, hanem a tanítást, a szemléletet hirdette. Sík Sándor Új énekét idézte szívesen: „...én nem vagyok se síró, se rokkant..., akarom a szent egészet, a szűz erőt, a harci frisset, nem lehetek magamnál kisebb!” Mostanában nehezebben telnek Éva néni napjai. Kartörése óta ritkábban jut ereje a hangszeres muzsikára. De a zene mindig jelen van otthonában. Naponta jönnek a tanítványi levelek, telefonhívások, látogatók Kanadából, Pannonhalmáról vagy a szomszéd utcából. Bach: Magnificatja vagy Bartók: Madárdalának kó- msmuzsikája újra és újra átitatja Éva néni lelkét. Táplálja azt a tüzet, amelytől olyan sokan melegedtünk tanítása során. „- Nem szoktam, nem szoktam kalitkában lakni, csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben hálni, zöld ágakra szállni, fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni...” Kedves Éva Néni! Ezt nem tudjuk eléggé megköszönni. Áldott, szép karácsonyt kívánunk! F. P. ZS. Jövőre 150 éves a Madách utcai iskola Anyaggyűjtéshez kérik egykori diákok, szülők, nagyszülők segítségét 2002 szeptemberében ünnepli 150 éves évfordulóját Békéscsabán a Madách utcai Általános Iskola. A jeles évforduló méltó megünneplésére több rendezvénnyel készülnek. Békéscsaba évfordulója alkalmából iskolai emlékkiállítást és iskolai évköny- Az iskola vezetése felhívással for- vet szeretnének összeállítani. Áz dúl Békéscsaba város polgárai- anyaggyűjtéshez kérik minden hoz, Jamina lakóközösségeihez volt diák, a szülő, nagyszülő, ta- és mindenkihez, aki valaha az is- nuló segítségét. Gyűjtenek: régi kola vagy „elődiskoláinak” diákja tablót, iskolai fotót, oklevelet, volt. Az iskola alapításának 150. zászlót, őrsi naplót, bizonyítványt, ellenőrzőt, régi könyveket, kupákat, bármilyen emléktárgyat, mely az iskolához kapcsolódik. A felsoroltakon kívül bármit szívesen fogadnak. Kérik, ezeket legkésőbb 2002. február 28-áig küldjék el az iskolába. Az ünnepség után a tárgyakat visszajuttatják tulajdonosaikhoz. Minden érdeklődőt szeretettel várnak rendezvényeikre. Úttalan utakon szemben a halállal — Édesapám, Mészáros János Gyula város, sőt tudtommal Békés megye első mentőse volt. Önkéntes tűzoltóként kezdett dolgozni 1947-ben. Amikor a legelső mentőautó megérkezett a gyulai tűzoltóságra, mindent elkövetett, hogy átvegyék őt a mentőkhöz. Akkor még együtt vonultak ki a mentők és a tűzoltók. Édesapám jelessel végezte a mentőápolói tanfolyamot, amire nagyon büszke voltam és arra ösztönzött, hogy érdemes tanulni. A példaképem lett az édesapám — emlékezett lánya, Mészáros Ilona. Már csak az emlékek maradtak, hiszen a közismert mentős a közelmúltban elhunyt. Gyula — Édesapám 1983-ban ment nyugdíjba, közel négy évtizedet töltött munkaviszonyban a gyulai mentőállomáson - folytatta Mészáros Ilona. - Ha csak tehette, nyugdíjasként meglátogatta a gyulai és a békéscsabai bajtársait, hiszen a mentősök így szólították egymást. Mentőgépkocsi-vezető volt 1950-től és mindig balesetmentesen vezetett. Sokszor kitüntették ezért. Mindig örömmel ment a szolgálatba és tért haza, mert mindenütt szerették. Nem volt könnyű a mentősök élete. Édesapámtól hallottam két különösen megrázó esetről. Évekkel ezelőtt, a lökösházi vasúti kereszteződésben nagy baleset volt, melyhez mozgósították az egész megyéből a mentőket. Élők és holtak fogadták a kiérkező mentősöket. Édesapámat még tanfolyamos hallgatóként kivitték Budapesten az vessége volt az igazi fizetség. Édesapám karon fogta, soha nem hagyta magára a betegeket. Sokan örültek, ha ő szállította be őket a kórházba. Szerette a munkáját, az embereket. Akkoriban kevesebb volt a szállítás, ahogyan ők nevezték. Olyan távolságra is elmentek, hogy egy alkalommal azzal engedte el őket a szolgálat- vezető éjjel, hóviharban: Úgy készüljetek, meglátjátok az algyői lángokat! Akkoriban a falvakban nem voltak kövesutak, földúton, a sárban több száz métert, kilométereket is gyalogoltak a betegért, hozták ki kézben a hordágyon. Az akkori mentőautókban hideg volt, kirázta a lelkűket is. Édesapám a legelső mentőautóktól kezdve mindegyiket vezette, kivéve a legújabbat. Mondta is a kollégáinak a mostani, legújabb típusúnál: Ha ilyenben kezdhettem volna! Sok mindenben változtak a mentősök munkakörülményei, de az anyagi háttér nem lett könnyebb, miközben a betegek, a sérültek száma egyre több. Ennek ellenére édesapám azt nyilatkozta a Csaba Tv-ben, az Országos Mentőszolgálat 50 éves fennállása alkalmából, a Budapesten rendezett ünnepség után: Ha újra kezdhetném, akkor is ezt a munkát választanám!- Miről mesélt otthon, a szolgálatból hazatérve?- Tudok például arról, hogy a mentőautóban segítettek világra a kollégájával egy ikerpárt, de több szülést is levezettek. Volt olyan kollégája, akinek édesanyját ő szállította be a kórházba megszületésekor. Tapasztalhattam, többször odajöttek hozzá egykori betegei és megkérdezték, emlékszik-e rájuk? Örömmel hallottam mindig, hogy a betegek évek múlva is visszaemlékeztek arra a bánásmódra, amiben részesítette őket. Amikor édesapámhoz október 31-én reggel mentőt kellet hívni, a szívét még sikerült újraéleszteniük a mentősöknek. Hiába álltak 22 napon át bajtársai is az ágyánál, már nem tudott szólni hozzájuk. SZŐKE MARGIT Istenhegyi útra, ahol autóbusz-baleset történt. Elmondta, akkor látta meg igazán, mi a mentőmunka és mi a betegszállítás. Itt találkozott először a halál közelségével.- Akkoriban megbecsülték a mentősöket?- Mindig minimális bérért dolgoztak, a betegek kedMinden tűzesethez kivonultak- Amikor a mentők és a tűzoltók még egy helyen voltak, a tűzoltók értesítették a mentőket 1947-48-ban. A tűzoltók vették fel ugyanis a „szállítást”. A mentők kötelesek voltak minden tűzesethez kivonulni, még akkor is, amikor átköltöztek a jelenlegi mentőállomásra. A mentők ebben az időben inkább szállítók voltak, a felszerelésük pedig egyszerű: például kötszerek, injekciók. A mentőápolói tanfolyamon sebészetet, szülészetet, belgyógyászatot, sőt „légó”, azaz légvédelmi ismereteket is tanultak - emlékezett vissza az édesapjától hallottakra Mészáros Ilona. A gyulai mentősök 1983-ban még ilyen autókkal szállították a betegeket. A felvételen Mészáros János, akinek utolsó munkanapján készült a kép 1983. október 31-én Verasztó Antal verse: Karácsonykor Karácsonykor a Tél is didereg! Karácsonykor: Nyitva maradt szívekbe lopózik a szeretet. Karácsonykor: Égi tornácon, angyalkórus, mennyei boltban vásárol a koldus. Istenem, de jó is lenne ha legalább karácsonykor mindenki boldog lenne! Ha a legöregebb betlehemi pásztor gazdátlan bánat-nyájat őrizhetne. Forog az idődaráló, forog! Karácsony a tengelye. Áldozati fenyőfánkon aranydió, s égi fényből, egy kicsike. Jászolmelegtől távoli világunkban kétezer éves hírré vált mám: ,,Megszületett, a szegények királya. ” A háromkirályok is rég visszaindultak, lerakva aranyat, tömjént, mirhát, mi meg jóság álarcunkat letéve, továbblapozzuk a naptárt. Tanuszodai tervek A közelmúltban a Békési Polgármesteri Hivatal munkatársai látogatást tettek Fonyódon, ahol megtekintették az egyik középiskola tanuszodáját, tájékozódtak az építés és üzemelés költségeiről, lehetőségeiről. Békés Békés város tervei között szerepel, hogy a Szarvasi úti sportpályán szélesebb sportolási lehetőséget biztosító sportcentrumot hoz létre az önkormányzat. E tervnek része a már átadott teniszpálya, a felállítás alatt lévő görcenter. A későbbiekben a városi diákság úszásoktatási lehetőségét is biztosítva - ugyancsak a sportpályán - egy tanuszodát szeretne építeni az ön- kormányzat, ahol a környező települések gyermekei is megtanulhatnak úszni. Végső döntés a békési termál- gyógyközponttal kapcsolatos pályázat eredményhirdetése után várható. m A szarvasi szlovák iskolának 721 millió A kapcsolatok javulásában a belpolitikai fordulat játszott döntő szerepet Sikertörténetnek nevezte Németh Zsolt külügyi államtitkár a szlovák—magyar kapcsolatok terén bekövetkezett változásokat 1998 óta. A politikus a tótkomlósi fórumot megelőző sajtótájékoztatón hangsúlyozta, a mélypontról indult a két állam közötti viszony rendezése. Tótkomlós A Tótkomlós Polgárosodásáért Egyesület meghívására Tótkomlósra látogatott Németh Zsolt, a Külügyminisztérium államtitkára és Fűzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke, akik a sajtótájékoztató után lakossági fórumot tartottak.- A '90-es évek közepén aláírt alapszerződés csak leplezte a gyanakvással teli kapcsolatot Szlovákia és Magyarország között. Az államközi kapcsolatok javulásában a belpolitikai fordulat játszotta a döntő szerepet. Visszafogott, problémamegoldás-orientált, gyakorlatias kapcsolatra törekszenek a két állam politikusai. Németh Zsolt államtitkár hangsúlyozta, a kedvező légkör hatással van a gazdasági kapcsolatok alakulására is. Az infrastruktúra fejlesztése terén is történt előrelépés. Egy év alatt oldódott meg például a Párkány és Esztergom közötti híd felépítése, amit évtizedekig akadályozott a politikai hisztéria.- Egy irányba megyünk, jobb, ha egymás kezét fogjuk. Ez az együttműködésünk alapkoncepciója - fogalmazott az államtitkár, aki úgy ítélte meg, a kisebbségi kapcsolatok is látványosan javultak az elmúlt négy évben. A politikus beszélt az államközi vegyes bizottság munkájáról is, amelynek egyebek mellett sikerült megoldania a szarvasi szlovák iskola rekonstrukciójának ügyét is. Az intézmény 721 millió forintot kap a felújításra és bővítésre. Fűzik János hangsúlyozta, bár még akad tennivaló, a magyarországi szlovákság számára kedvezően alakult az elmúlt négy esztendő, különösen a kultúra és az oktatás terén. ______ KOVÁCS ERIKA