Békés Megyei Hírlap, 2001. november (56. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-17 / 268. szám
2001. november 17., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Gondolatok Kunkovács László endrődi kiállításáról A BENNÜNK MUZSIKÁLÓ TUDÁS MEGÖRÖKÍTŐJE A témák továbbgondolásának köszönhetően egyedülállóan érdekes és értékes, azonos című könyvek sora láthatott napvilágot. Országos jelentőségű, kevéssé elsietett elismerések is jelzik az ouvre súlyát: Magyar Művésze- tért-díj (1989), Balogh Rudolf-díj (1996), Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkereszt (2000). Az endrődi tárlat, mint cseppben a tenger, tükrözi a több tízezer felvételt magával hozó, gazdag életút állomásainak: egyebek között a szigetközi és jakutföldi, a hortobágyi és dél-szibériai, a tiszai és tibeti fotós barangolásoknak fénnyel írott emlékképeit, mintegy negyven alkotást. E művekből megismerhetjük Kunkovács László emberi és művészi erényeit: pátosztól mentes, mély humanizmusát, a hagyományos értékek tiszteletét, megmentésük iránti szenvedélyét, kivételes érzékenységét, művészi formanyelvének letisztultságát, az általa varázseszközként tisztelt fényképezőgép mesteri kezelését. Legutóbbi fővárosi, lágymányosi — a média által is bemutatott — kiállításán így sommázta legfőbb néprajzkutatói és fotóművészi törekvését: „...megörökíteni a bennünk muzsikáló eredendő tudást...” A művész kicsiny budapesti lakásában helyet kapott fotóarchívum mérhetetlenül fontos, mesterien pontos látlelet-együttes gyorsan változó világunk népi tudásának alig számbaveh- ető gazdagságáról. Jó volna a ma hatvanéves művész óhajával egybehangzóan békési földön megőrizni és bemutatni a jövőnek ezt a kivételes, megismételhetetlen kulturális örökséget. Az alkotó régen érdemes erre, a szülőföld az örökség felvállalásával méltó módon segítheti nagyszerű művészfiát. Grin Igor A határ menti, előnyösnek éppen nem nevezhető fekvésű Békés megye sok tehetséget bocsátott szárnyára. Kulturális örökség tekintetében ezért peremhelyzetünk ellenére sem tekinthetjük magunkat szegénynek semmiképpen. Más kérdés, hogy a kimagaslóan tehetségesek közül hányán maradnak szűkebb hazájuk kebelén, vagy hányán térnek vissza, hálából szülőföldjüket gazdagítandó, miként a világ sok országában ismertté vált, méltán híres, Endrődről indult Kunkovács László? Másik, szintúgy megfogalmazandó kérdés, hogy mindennapjainkban hogyan hasznosul itthon, Békésben e kulturális javak felhajtó ereje, hogyan szolgálja előbbre jutásunkat a tehetségesek hűsége? Pozitív válaszként választottuk kiváló endrődi fotóművészünk újonnan megnyílt állandó tárlatának példáját. Gyomaendrőd, azaz: Gyoma és Endrőd, ez az erejét egyesülésével növelő, részeinek műveltségi javaira, sajátos arculatára joggal büszke, két településből álló városunk egyre több jelet rajzol fel Békés megye kulturális értékeinek térképére. Nem feladatunk e rövid híradásban valamennyi, a vágyott, már-már moccanó, éledező idegenforgalom számára is eseményszámba menő kiállítás számba vétele, de szó nélkül el sem is mehetünk a fontosabbak mellett! Igazán megérdemlik, hogy e hasábokon említés essék róluk. A hely régészeti emlékeit bemutató állandó tárlat, a táj népi életének hagyományos értékeit felvonultató tájház, Tímár Máté emlékszobája (az előbbi a néhai múzeumigazgató, Tábori György, utóbbi a fiatal, törekvő Szonda István munkája) az endrődi oldalon, hazánk egyetlen nyomdaipari emlékhelye, a Kner Nyomdamúzeum, Corini Margit alkotásai, a Soczó-féle, impozáns szakértelemmel létrehozott hatalmas motorgyűjtemény — egyebek között — a gyomai városrészben. E kiragadott példák is jól érzékeltetik, hogy a városban folyó értékmentő munka támogatást érdemel, s hogy az itt őrzött kulturális örökség bátran összevethető hazánk bármely, azonos léptékű településének hasonló értékeivel. A hagyományok őrzésének eddigi eredményeit teljesíti ki az elmúlt hetek legfontosabb megyei kulturális eseményei sorába tartozó aktus, Kunkovács László állandó endrődi kiállításának megnyitása. A hol etnofotog- ráfusként, hol vizuálantropoló- gusként aposztrofált művész munkásságának művészi és tudományos vonatkozásait a Debreceni Egyetem tudós néprajzos professzora, Ujváry Zoltán vetette alá mély elemzésnek. Kunkovács Lászlót a szíve hozta vissza szülőföldjére, Békés megyébe. Szülőhelye, Endrőd a Lehalászás — Tolna, 1983. millenniumi ünnepségek megnövekedett lehetőségei révén hívhatta meg a művészt. Itteni korábbi, bemutatkozó tárlata nyomán született meg — a szó alkotói, kiállítói értelmében egyaránt — világjáró fotóművész állandó kiállításának gondola. Békés megyébe való, hosszabb idő utáni visszatérése, honfoglalása, persze, nem előzmények nélkül való. Kétezer január huszonkettedikén, a magyar kultúra napján a megyeszékhely Munkácsy Mihály Múzeuma tisztelgett az alkalomhoz illő, kivételesen szép tárlattal a jeles alkotó előtt. A Pásztoremberek című kiállítást meA széltől védő szárnyék (nádból, vesszőből készült szélvédő fal a nyáj számára) — Hajdúszoboszló, 1960. gyénk több városának múzeuma is bemutatta. E múzeumi kiállítás-sorozat jól érzékeltette Kunkovács ars poeticáját, egyszersmind sok ezer, múltunk értékeit becsülő Békés megyei múzeumlátogató ismerhette meg a Balogh Rudolf-díjas fotóművész nevét, gyökereink, ősi népi tudásunk iránti elkötelezettségét. A művésztudós (tudom, szokatlan ez a szóösszetétel nyelvünkben, de reá igazán illő) sikeres fotóművészként kezdte fotográfusi pályáját, majd a Magyar Távirati Iroda riportereként kamatoztathatta mesterfokú szakmai felkészültségét. A vidéket járó tudósítóként ébredt rá népünk hagyományos tudásának gazdagságára, fontosságára és veszélyeztetettségére. Hazánk tájain, rokonaink távoli földjén barangolva felfedezte a mindennél erősebben ro- konító, közös ősi kultúránkat, s életének több termékeny évtizedét e kultúra — szerinte mindenütt tetten érhető — jelenségei felfedezésének és megörökítésének szentelte. Kivételes elkötelezettség, tízezernyi, Európa és Ázsia tizennyolc országának tájain gyalogosan megtett kilométer kellett a kunkovácsi életmű megalkotásához. A képekből — a szerző pedagógusi vénáját is láttató — tematikus tárlatok [Élő agrártörténet, Ősépítmények, Puszták, tanyák, faluszélek, Hagyományos halászat, illetve Ótörök kőemberek, Táltoserő (Sámánok), Bolgár busójárás stb.] sokasága valósult meg. E tárlatok itthon is komoly figyelmet vívtak ki, a világ további tizenhét országában pedig a magyar kultúra nagykövetének láttatták Kunkovács Lászlót. PÉNZRŐL - MUNKÁRÓL „Munkával nem lehet pénzt keresni.” Nem tudom, hogy ez a szólássá lett szöveg szerepel-e a kötetbe foglalt szállóigék között, de tény, hogy egyre gyakrabban elhangzik, s már alig érezzük az ironikus felhangot. Pedig valamikor nem volt több, mint afféle vicces kiszólás. Csakhogy időközben sokat veszített becsületéből a munka, s utóbb már nem is adatik meg mindenkinek a munkavállalás lehetősége. Ezzel szemben minden vállalkozásnak nagy szabadsága van; ami helyes, csak az a kérdés, van-e minden vállalkozás mögött produkció, vagyis értékteremtő munka, illetve társadalmilag hasznos tevékenység? Tudjuk, hogy nincs! S mindenki tud példákat mondani a masszázs-szalonoktól és jósdáktól kezdve a nem egészen megbízható arculatteremtő cégekig és testőr káeftékig. De hát mindenki úgy próbálkozik, ahogyan akar. Nem is ez a baj. Az sem, ha valaki többszörös milliomos akar lenni. A baj az, ha céltudatos munka helyett — mindenféle ügyeskedéssel, olykor már a törvényeket is áthágva —- akar pénzhez jutni. Sőt, ha valaki úgy véli, hogy a játéktermeken, szerencsejátékokon keresztül találja meg a milliókhoz vezető utat. A közkeletű szerencsejáték persze nem bűn, talán még lelki egészségünknek is használ; felvillanyoz bennünket. De ha szenvedéllyé válik, ha valaki elvéti a mértéket, még a legártatlanabb nyereményjáték is talajvesztetté teheti. S mi van akkor, ha már nem is csak pár száz forintról, s ártatlan játékról van szó? Elmondom egy öregedő házaspár történetét. A két ember évtizedeken át szorgalmasan dolgozott. Rendkívül takarékosan éltek. Noha megengedhették volna maguknak, lemondtak a drágább kocsiról, a külföldi utazásról; évtizedeken át takarékoskodtak. Mígnem a társadalmi változások számukra is megnyitották a tőzsdézés lehetőségeit. De úgy látszik, nem ismerték a dolog természetét, nem megfelelő szakemberhez fordultak, egy szó mint száz; rabul ejtette őket a nyereségvágy. Ők, akik egész életükben semmit nem kockáztattak, most elvetették a sulykot. Azt hiszem attól szédültek meg, hogy kezdetben sikerült pár milliójukat megsokszorozni. Mikor pedig vesztettek, akkor futni kezdtek a pénzük után. Végül odalett minden nyeremény — az alaptőkével együtt. Csak a házat sikerült megmenteni, nagy nehezen, jó emberek segítségével. Kárörömet nem érzek, de sajnálni sem tudom őket. Sajnálni azokat a gyerekeket sajnálom, akik tényleg azt hiszik (akikkel a felnőttek sok rossz példája elhitette), hogy munkával nem lehet pénzt keresni. Miattuk bizony bűntudatot érezhetünk, mert nem tanítottuk meg őket dolgozni. Példáért nem kell a szomszédba menni, én mégis a harmadik szomszédba — egy nevezetes városba — invitálom az olvasót, ahol gyakran megfordulok. Tizenéves kamaszokat nevelnek itt egy állami otthonban. A város gyönyörű, de az említett intézmény — legalábbis kívülről szemlélve — Pató Pál birtokához hasonlatos. A rozsdás — méterenként szakadozott, lyukakkal tarkított — drótkerítés mögött kisholdnyi terület, ami paradicsomkert — lehetne. De a földet csak kukoricával ültetik be, amit nemigen kapálnak; terem amennyit terem. Ami pedig a szárvágást illeti — hej ráérünk arra még. A kukoricaszárat a következő tavasz is talpon találja. Valahányszor elhaladok a „birtok” mellett, eszembe jut gyermekkorom bolgárkertésze, aki ennél kisebb területen élt és dolgozott családjával; mázsaszámra termelve a paprikát, paradiCD-sikerlista 1 .Destiny's Child: 8 Days Of Christmas 2. Green Day: International Superhits! 3. Suzanne Vega: Songs In Read And Gray 4. Bródy János: Kockázatok és mellékhatások 5. Tommyboy: Boat Party vol. 02. 6. Club Sandwich 3. 7. Pulp: We Love Life 8. Garberge: Beuatiful 9. Backstreet Boys: Greatest Hits — Chapter One 10. Ozzy Ósboume: Down To Earth (Rock Island) Filmajánló Kardhal Gabriel (John Travolta), a titokzatos üzletember-titkosügynök szupertitkos kormányzati pénzek megszerezésére kényszeríti a sikeres hackert (Hugh Jackman). Az évszázad bankrablásából a férfi saját hazafias akcióját szeretné finanszírozni. Könyvajánló Kóser Szex , ui nW*s m m vön tanatúiétmteu kuutum í líantau. SlimIIley llaluii.li Évezredek óta bevált receptek mindenkinek, akik szeretnék. hogy a szett több legyen számukra, mint ahogy eddig megszokták. 1 / Shmuley Boteach munkája az utóbbi hónapok egyik legnagyobb hazai könyvsikere. Eddig 15 nyelven jelent meg, s mindenütt óriási sikert aratott. A Kóser Szex fogalommá vált, nem véletlenül, hiszen a szerző tíz éven keresztül foglalkozott szexuálterápiával és házassági tanácsadással az Oxfordi Egyetemen. A TIME magazin a következő mondattal ajánlotta olvasói figyelmébe a kötetet: „Mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogy miért érdemes a hálószobában megalapozni a házasságot.” Hogy végül is miről szól a könyv? Akinek a címből nem derülne ki, annak magyarázatot ad az első oldalon olvasható szöveg: „Évezredek óta bevált receptek mindenkinek, akik szeretnék, hogy a szex több legyen számukra, mint ahogy eddig megszokták.” S ha még mindig maradt kétségük afelől, hogy érdemes-e belelapozni a Kóser Szexbe, hallgassanak a következő olvasói véleményre: „Mielőtt elválnál, előbb inkább olvasd el ezt a könyvet!” csomot, hagymát, káposztát. Rendszerint a szivattyút működtető benzinmotor hangjára ébredtem; a kertész már hajnalok hajnalán öntözte palántáit. Persze ez a „Pató-porta” is hangos; szól a rock, miközben a fiúk a karate rúgásokat gyakorolják egy akasztófára kötött palackon, na meg egymáson is. Mert jól tápláltak és erősek. Mi mindenre lehetne felhasználni a sok fölös energiát... Évek óta figyelem az intézet életét; nem is kerülhetem el az otthont, ha a szép városba visz az utam. Most — mikor ezeket a sorokat írom — némi változást észlelek. A fiúk kihúzgálják a kukoricaszárakat, ásogatnak, s valami nyoma látszik a konyhakerti termelésnek is. Csak nem új igazgatót kapott az intézet? Mert a változásokhoz olykor elég egyetlen felnőtt, aki érez némi felelősséget a környezetéért. Különben munkával tényleg nem sok pénzt lehet keresni, de hát mégiscsak a munka tett és tesz bennünket emberré. Gyarmati Béla