Békés Megyei Hírlap, 2001. november (56. évfolyam, 255-279. szám)

2001-11-17 / 268. szám

Lottórekordok a nagyvilágból A közép-európai térségben csúcson vagyunk 8 A Békés Megyei Hírlap Melléklete A lelkibeteg szégyellje magát? A pszichés problémákra kevés figyelmet fordítunk 8 A bennünk muzsikáló tudás... Gondolatok Kunkovács László endrődi kiállításáról 9 UjABB DÍJJAL FILMEN, SZÍNHÁZBAN - AZ UTOLSÓ VÉRIG Kovács Lajos, a filmre született, emellett elmélyült színházi alakításairól is­mert színész köztudottan Gyulán él, ám fővárosi, más megyékbeli színhá­zakban lép fel. Időnként megszólal lapunkban, aztán csak a hírekben buk­kan fel, majd unszolásunkra újra letesz egy szakajtónyi érdekességet életé­ről, munkájáról. Úgy tűnik, ismét eljött az „igazság pillanata”. ► Kívülről nézve Kovács Lajos számára a megmérettetés idei csúcsa az emlé­kezetes maratonfutását megörökítő filmben nyújtott teljesítményének elis­merése volt. A „Media Wave” Nem­zetközi Filmszemlén a dokumentum­film kategóriában — ahol 514 e körbe tartozó filmet versenyeztettek — a Maraton című filmben nyújtottakért a legjobb férfialakítás díját kapta. Ám hiába a csábítás, ő nem erről, hanem idei munkáiról, terveiről beszél szíve­sebben. — Több filmben is szerepet kaptam az idén, ezek a követ­kező filmszemlén már meg is jelennek — mondja Kovács fi Lajos. — Például Dettre Gábor Velencei utazás, Kamondi Zol­tán Mézparancs című, Cs. Nagy Sándor első filmjében, az Aranyvárosban láthat a közön­ség. Külön is említést érdemel egy várhatón nagy közönségér­deklődésre számot tartó mun­ka, a Dobray György által ren­dezett Szerelem utolsó vérig cí­mű film. — Csak nem a... — De igen, a nyolcvanas évek közepén készült Szere­lem első vérig és Szerelem második vérig című filmjének folytatása, melyet milliós kö­zönség látott. Az előző két film szereplőinek többsége is- mét játszik a filmben. De a zenét most Presser Gábor írta. A régi szereplők csaknem mind újra a ka­mera elé álltak, sok szép lány, muta­tós fiú is megjelenik a vásznon. Egy fiatal olasz színésszel rendőrt alakí­tunk: ő olasz nyomozót, én egyenru­hás magyar rendőrt. Jól összebarát­koztunk a forgatáson. A lányok Ka­marás Ivánt is viszontláthatják. A film bemutatóját január 18-án tartják Szegeden — mint régen, most is ott forgattunk. — Idén még dolgozik filmen? — Bereczki Csaba Bolondok éneke című filmjének nyolcnapos forgatását november huszonkettedikén kezdjük Nagyváradon, ahol a történet is játszó­dik. Tavasszal, nyáron pedig újabb fil­mek készítésében számítanak rám. Janiséit Attila ugyancsak tervez filmet, melyben várhatóan szerep vár. Dettre Névjegy Született: Bátaszék, 1944. február 9. Családi adatok: nős, gyermekei: Vanda (1971), Dá­vid (1972) Tanulmányok: Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1963-67. Életút: 1967-79 a békéscsabai Jókai Színház, 1979- 80, 1985-86, 1993. a szegedi Nemzeti Színház, 1980- 84, 1994—97 a szolnoki Szigligeti Színház, 1984—85 a veszprémi Petőfi Színház, 1986-89 a deb­receni Csokonai Színház, 1989-93 a miskolci Nemze­ti Színház, 1997-2000-ig a Bárka Színház tagja. Elismerések: Jászai Mari-díj (1992), Hecuba-díj (1994), Színikritikusok díja (1994), a szaloniki film- fesztivál férfi alakítás díja (1994), Filmszemle — leg­jobb férfialakítás díja (1994), „Media Wave” Nemzet- Közi Filmszemlén dokumentumfilm kategóriában a legjobb férfialakítás díja (2001). Gábor következő filmje is szóba ke­rült, Sopsits Árpáddal is újra együtt dolgozhatok, évek óta valamennyi filmjében megjelentem. Szeretek vele dolgozni, csak emlékeztetnék, hogy Magyarország idén a Torzók című al­kotását indítja az Oscar-díjért. Pacskovszky József filmrendező, aki Makk Károly tanítványa, ugyancsak szóba hozott egy szerepet. — Korábban elhagyta a budapesti Bárka Színházat. Úgy hallani, ismét ott próbál. — Vendégként november 16-tól próbálok ott. Harold Pinter Hazatérés című munkájának főszerepére hívtak meg. Köztudott, hogy az új Nemzeti Színház első bemutatójának, Madách: Az ember tragédiájának március tizen­ötödikén lesz a premierje. Szikora Já­nos rendező egy kisebb szerepet aján­lott, melyet elfogadtam. Színházi ter­vem, hogy Alessandro Baricco Novecento című filmjének színpadi változatát megcsinálhassam. A film­nek egyébként Koltay Lajos volt az operatőre. A sok ezer statisztával for­gatott filmből egy egy­személyes darabot for­málnánk. A történetről csak annyit: egy óceánjá­rón játszódik, ahol egy vi­lághírű zongorista él úgy, hogy sohasem száll le ró­la. Az összes szerepet magam játszanám. Dettre Gábornak nagyon meg­tetszett az ötlet. Bérezés László mellett segítene Kovács Gerzson Péter, a Trans Dance együttes táncosa, koreográfusa is — ő egyébként az unoka­öcsém —, szükség van egy mozgásművész taná­csaira is. Gyulán, a tó­színpadon és a Bárka Színház mögötti Orczy park taván is játszanánk, ha mindenkinek tetszik az elképzelés. A baj csak az, hogy a jövő évem gyakorlatilag betáb­lázott. — Belegondolva az elmondottakba: akkor most nyilván felveti a pénz... — Inkább vegyük sorra! A Dettre- filmben barátságból ingyen játszottam, s Temyák Zoltánnak, a főszereplőnek is segítségére akartam lenni. Nem pa­Magyar mellény itthon és Amerikában Jók vagyunk! Kedves Olvasók, jók vagyunk! Ezt a napok­ban közzétett országjelentés állapította meg rólunk, magya­rokról. Márpedig a fiúk ott Brüsszelben az Európai Bizott­ságban tudják, mi a helyzet, hiszen állandóan itt sziszletnek nálunk. A nagy vállveregetés mellett azért a hibákat sem rejtették véka alá. Mindenekelőtt a státustör­vénnyel kapcsolatban vannak fenntartásaik, de szóvá tették a viszonylag magas inflációt, a költs, vetés áttekinthetetlenségét, a közbe­szerzés ásókkal összefüggő korrupciót, az egészt úgy és a nyugdíjrendszer reform­jának elmaradásé;, a szociális párbeszéd hiá­nyát, a rom .'-kérdés megoldatlanságát, s az ezzel összefüg­gő, korábbi. '1! nagyobb diszkriminációt, továbbá a közszol­gálati rádió és televíziók egyoldalú kormányzati felügyelet­ét. Mindezek ellenére is a legjobbak vagyunk a mezőnyben, talán csak Szlovénia és az egykori szovjet birodalomhoz tartozó Észtország liheg mellettünk az Unió felé vezető pá­lyán. A lengyelek és a csehek közvetlenül mögöttünk, a töb­biek a kanyaron túl, a románok és a bolgárok pedig még mindig a rajttal bajlódnak. Annál meglepőbb az országjelentés hazai fogadtatása. A cseh politikusok szerint objektív és kiegyensúlyozott anyag Gyerekek, hülye a helyzet... készült róluk, a felsorolt hibák arra vezethetők vissza, hogy nem foganatosítottak megfelelő és hatékony intézkedéseket a korrupció és a bűnözés ellen. A varsói politikusok is tisz­tességesnek és jónak tartják az országukról írt jelentést, s úgy vélik, a lemaradásért csak magukat okolhatják. Ezzel szemben mi magyarok ismét hűek voltunk magunkhoz. A kormány elégedett, az EU rosszul látja, különben is, egyébként is, hátha, meg majd. Az ellenzék természetesen azonnal tromfol, hogy ők már megmondták, persze hogy látták előre, hogy ennek ez lesz a vége. Nincs kormányígéret, nincs ellenzéki igyeke­zet arra, hogy megszólaljon a lelkiismeret: „Gyerekek, hü­lye a helyzet, fogjunk össze, javítsuk ki a hibákat, mégis­csak kínos, úgy is mondhatnánk szégyen, hogy újra a po­fánkba vágják: marakodó ország marakodó politikusai va­gyunk.” Egyelőre tehát csak a mellényt látni. A nagy magyart. Mint legutóbb New Yorkban, ahol külügyminiszterünk be­jelentette: Magyarország kész egészségügyi kontingenst küldeni Afganisztánba. A bökkenő csak az, hogy senki nem kérte és senki nem tart rá igényt. Arpási Zoltán Kovács Lajos (balról) Pietro Raguzzával a Szerelem utolsó vérig című, ja­nuárban bemutatandó filmben FOTÓ: kende tamás naszkodom, másnak sem jutott gázsi, legfeljebb szimbolikus összeget kap­tunk, csak az élelemre. Cs. Nagy Sán­dor is barátian kért fel: összesen tíz millió forintot kapott a filmjére. — Ez Guinness-rekord? — Egy biztos, mai árakon számolva magyar rekord. A pénzből csak a hely­színekre, s a nyersanyagra futotta. Ber- tók Lajos, a ma legjobb 34-35 éves szí­nész azt mondta: vegyük befektetés­nek... — Viszont feltűnik majd a dúsgaz­dag, Széchenyi című filmben is. — Hacsak ki nem vágták azt a kis jelenetet... De ezt nem komolyan mon­dom. Ám igaz, rosszul lettem a forga­tás alatt, amikor Darvas Ivánnal, s egy román színésszel közös jelenetünket forgattuk. Szó ami szó: ezt a munkát kőkeményen megfizették. — így van ez a Nemzeti Színházban bemutatandó Madách-darabbal is? — Igen. Néhány helyről komoly bírálatot kaptam azért, mert elvállal­tam az Eszkimó tizenkét mondatos szerepét. Volt aki azt mondta: ezzel elárultam mindent, amit eddig tettem, játszottam, nyilatkoztam. Persze ne­kem az is eszembe jut, hogy életem során nem egy ingyenes szerepet vál­laltam panasz nélkül — ahogy mások is. Kiss A. János Zsadány, 1940. A református templomot, a községházát, a gazdakör épüle tét és Tar Lajos kereskedő boltját ábrázoló képeslapot egykor Jucikának küldtél emlékbe

Next

/
Thumbnails
Contents