Békés Megyei Hírlap, 2001. november (56. évfolyam, 255-279. szám)
2001-11-10 / 262. szám
2001. november 10., szombat HÉTVÉGI MAGAZIN 9 Országszerte egyedülálló program megvalósítására készülnek Kéz a kézben Gergellyel a sérült emberekért Ej JJJ CD-sikerlista Czeglédiné Kovács Ágnes 1998-tól tölti be a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének elnöki posztját. Azóta, a korábban főként idősek szabadidős tevékenységének szervezésével foglalkozó egyesület, hatalmas fejlődésen ment keresztül. — Honnan az indíttatás, hogy a fogyatékossággal élő emberek segítésén ekkora energiával dolgozzon? — Az életem igazi sorsfordulópontját 1990-ben első gyermekem, Gergely megszületése jelentette. Ez egy tervezett terhesség volt, már évekkel előtte elkezdtünk készülni a baba fogadására a férjemmel, hogy amikor megszületik, minden feltétel adott legyen a gyermek nyugodt felneveléshez. 1990- ben végre elérkezett az a pillanat, amikor Gergely megszületett. Az élete első napjáig egészséges volt, majd feltehetően egy bakteriális fertőzés következtében megállt a légzése. Újra kellett éleszteni. Egy hónapot töltöttem vele kórházban, és ez idő alatt valószínűleg volt egy agyvérzése is. A gyerek ezután is állandó orvosi megfigyelés alatt állt, és nyolc hónapos korában kiderült, hogy az oxigénhiány miatt visszamaradt egy központi idegrendszeri károsodás, mely mind a négy végtag mozgáskoordinációját érintette. Gergely mozgássérültté vált. Ahogy ez kiderült, a férjemmel nagyon tudatosan elkezdtük szervezni Gergely életét: a lehető legtöbbet szerettük volna nyújtani számára, mindenféle szempontból. Készségfejlesztő eszközöket vásároltunk az otthoni rehabilitációjához. Négyéves koráig egyszerre voltam az édesanyja, a gyógypedagógusa és a gyógytornásza. Nagyon sok jó szakemberrel találkoztam, akik, amellett, hogy kezelték Gergelyt, engem is megtanítottak a gyerek otthoni ellátására. Aztán 1994-ben megszületett a második kisfiam, Bence — teljesen egészségesen —, és ekkor kezdetem megfigyelni Gergelyen, mennyire vágyik a gyerekek közé. Hiányoltam annak a feltételeit, hogy a mozgássérült gyermekem is ugyanolyan teljes életet élhessen, mint az egészségesek. Az egyik szakember, Csepregi András — talán ő nem is tudja — indított el a mozgássérültek érdekeinek védelmének az útján. A férjemmel, Czeglédi Sándorral 1996-ban megszerveztük a Kéz a kézben a sérült gyermekekért csoportot, melyhez később egyre több szülő csatlakozott. A sérült gyermekeket nevelő családoknak szerettünk volna segítséget nyújtani az általunk megélt tapasztalatok alapján, és megteremteni Békéscsabán a gyerekek fejlesztéséhez szükséges feltételeket. Legelőször az integrált (ép és sérült gyermekek közös nevelése, oktatása) óvodai és iskolai elhelyezést kellett megoldani. Az, hogy az önkormányzat végre döntést hozott az integrált oktatási intézmények létrehozásáról, nagyrészt a Kéz a kézben munkájának köszönhető: ugyanis előteremtettük a szakemberek bérének egy részét, és mi vásároltuk meg a gyerekek számára szükséges értelem- és mozgásfejlesztő eszközöket. Ma már a szülők nagy részének fogalma nincs róla, hogy az az iskola vagy óvoda, ahová fogyatékos gyermeke jár, a mi munkánk eredményeként jött létre. Lehet, sokan még azt sem tudják, hogy létezik egy olyan szervezet, hogy Mozgás- korlátozottak Békés Megyei Egyesülete (MKBME). —Hogy jutott a Kéz a kézben a sérült gyermekekért megalapításától a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének elnöki posztjáig? — Mikor már mind a két gyermekem óvodába járt, maradhattam volna még gyesen Gergely fogyatékossága miatt, de szerettem volna az időmet hasznosan tölteni. Olyasmivel akartam foglalkozni, amivel segítek a gyermekemnek teljes életet élni, így egyre nagyobb részt kezdtem vállalni az egyesület munkájában. Feltérképeztem, mire lenne szükségük a megyében élő különböző korosztályú fogyatékossággal élőknek, és megkerestem a megvalósítás módját és az ehhez szükséges forrásokat. Három éve az egyesület vezetősége felkért rá, hogy vállaljam el az elrjöki poszt betöltését. Innentől kezdve már nem csak gyerekekkel kellett foglalkoznom, hanem valamennyi korosztály problémáival. Mára sikerült egy olyan rendszert kialakítani, Névjegy 1996 májusa: Kéz a kézben a sérült gyermekekért megalapítása 1998 májusától: a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének elnöke, a fogyatékosokat foglalkoztató Multiuser Ipari és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója 1999 májusától: a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének elnökségi tagja 2001 januárjától: Bice-Bóca Alapítvány a Mozgássérült Gyermekekért (Budapest) kuratóriumának elnöke amelyben a születéstől egész a halálig tudunk segíteni a mozgássérült embereknek. Mindez nem sikerült volna a rendezett családi háttér, a férjem, a szüleim, a húgom segítsége nélkül. — Korábban mi volt az egyesület profilja? — Az MKBME azelőtt elsősorban idősek szabadidős tevékenységének szervezésével foglalkozott. A gyerekekkel való foglalkozás a Kéz a kézbennel, 1996-ban kezdődött. Az egyesület munkatársaiban kezdetben élt egyfajta idegenkedés attól, hogy gyerekekkel is foglalkozzunk. így a szervezeten belül elég sok munkába került, Czeglédiné Kovács Ágnes, a Mozgáskorlátozottak Békés Megyei Egyesületének elnöke folyamatosan keresi a továbblépés lehetőségeit D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET hogy elfogadják a gyerekcsoporton keresztül végzett tevékenységünket. De most már, ha egy támogatás beindul és a kollegáim megteszik a maguk javaslatait, látom, hogy egyre inkább törekszenek a gyerekek és fiatalok segítésére. Örülök neki, hogy a saját területükön — mert ez a szervezet 65 településen működik — is egyre több gyerekekkel, ifjúsággal foglalkozó programot indítanak be. Szóval számos eredmény született a megyében az elmúlt öt évben, annak a szemléletnek a révén, amit próbáltam a kollégáim felé közvetíteni. Ha csak ennyi történt volna, már akkor is megérte volna... — Felsorolna egypárat az elmúlt öt évben megvalósult tervek közül? — Az egyik az Önálló Életvitel Központ, ahol teljes körű szolgáltatást nyújtunk: a jogi tanácsadástól kezdve a mentális foglakozásokig igen széles a paletta. De említhetném a házi gondozó, a szállító szolgálatunkat is, vagy az eszközkölcsönzőt, amely már több mint 10 millió forint értékű segédeszközökből áll, és ebben nincsenek benne a különböző intézmények tulajdonába átadottak. Ha belegondolok, hogy munkánk során hány iskola és óvoda vált integráltan működő intézménnyé, önmagában már ez^ is hatalmas eredmény. — Úgy tudom, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége munkájában is részt vállal. — A MEOSZ-ban végzett munkám inkább elméleti. A fogyatékossággal élő embereket érintő rendeletek, törvények előkészítésében vállalunk részt, de kidolgozunk egyéni rendeletek módosítására is javaslatot. A MEOSZ egyre több külföldi előadáson tájékoztatja a szakembereket a magyarországi fogyatékosügyi helyzetről. Nemrégiben jelent meg egy olyan külföldi kiadású tanulmánykötet, melyben szerepel az integrált oktatásról szóló angol nyelvű előadásom. Erre most egy kicsit büszke vagyok. — Melyek azok a célkitűzések, amelyeket feltétlenül szeretnének még megvalósítani a megyében? — Az Épértelmű Mozgássérült Fiatalok Otthonának létrehozását Csorváson, melynek a beruházása már elindult. Épp most küldjük ki a tájékoztató anyagokat a megyei képviselő-testület tagjainak, melyben kérjük, hogy hozzanak döntést arról, támogatják-e anyagilag a program létrejöttét. A következő megvalósítandó feladat — ami számomra egy kicsit kihívás is —, egy családsegítő, rehabilitációs program beindítása. A két év alatt kidolgozott program két szálon fut, az egyik a szülőt, a másik a gyereket érinti. Általában a szülővel nem sokat foglalkoznak, azon kívül, hogy elmondják neki, mit kell otthon gyakorolni a gyerekkel. Viszont azt a terhet, amit a sérült gyerekük felnevelése jelent, valahogy föl kell dolgozniuk. A Kéz a kézbenes munkák során rádöbbentünk, milyen nagy különbség van azok között a gyerekek között, akiknek családja valamilyen szinten feldolgozta ezt a velük történt, úgymond, tragédiát, és akiknek családja elmerült a bánatban. Sok házasság tönkremegy, elválnak a szülők és gyakran tapasztalható az is, hogy az anya-gyermek kapcsolat sem úgy működik, ahogy kéne. Nem azért, mert nem szeretik egymást, hanem mert van köztük valami, amiről igazából nem is tehetnek. Csak soha senki nem segített nekik ennek a problémának a feldolgozásában. A helyzetre megoldást kínáló programra szeretnénk egy központot létrehozni, az országban elsőként Békés megyében. A terveket szakemberek is véleményezték már. — A megyén belül hol valósítják meg ezt a központot? — Békéscsabán. Merthogy Békéscsaba Város Önkormányzata az elmúlt* év novemberében megszavazott részünkre egy épületet, amely bölcsőde volt egykoron. Az épületet fel kellene újítani, csak jelen pillanatban nincsen rá pénzünk, most keressük a forrásokat. A hosszú távú cél az, hogy a békéscsabai létesítmény modellje legyen az ország többi megyéjében létrehozandó valamennyi központnak. Frankó Marianna 1. Michael Jackson: Invicible 2. Club Sandwich 3. 3. Mártó: A harmonikás 4. St Martin: A legszebb szerelmes dalok 5. Presser Gábor: A zeneszerző 6. Bravo Hits 17. 7. Andrea Bocelli: Toscana 8. Andre Rieu: Álmodozás 9. Enigma: Greatest Hits 10. Eros Ramazotti: Stilelibero (Musicland— Univerzál) Filmajánló Üvegtigris Lali (Rudolf Péter) nagyreményű vállalkozását — egy ócska büfékocsit — Üvegtigrisnek nevezte el. A büfést rendszeresen látogatja, az üzleti életben hasonló módon tehetséges, öt barátja. Nap mint nap együtt ábrándoznak a jobb életről, mígnem egyszer elhatározzák, hogy tesznek is végre valamit a megvalósításért: kirabolják a közeli postát. Könyvajánló Bicikli életre-halálra A könyv — amelyet a Bastei Budapest kiadó jelentetett meg — az 1999-es Tour de France-győztes Lance Armstrong önéletrajzi írása. Felkavaró történet egy kerékpárbajnok sorsáról. A kötet lényegében egy utazás története, amely baljós kezdetektől, diadalon, tragédián , átalakuláson és földöntúli élményeken át vezetett. Lance Armstrong megrázó őszinteséggel vall életéről. ír a kezdeti sportsikereiről, a váratlanul felbukkanó alattomos betegségéről, a csaknem a halálát okozó rákkal folytatott küzdelméről, a különböző kezelésekről, a rendkívüli el- szántáságáról és élni akarásáról. Megismertet bennünket a gyógyulás keserves útjával, a kerékpáros sportba való visszatérésének történetével, az újabb sportsikerekkel, a már említett 1999- es Tour de France győzelmének részleteivel. A könyv a házasságáról és az apaságáról szóló megható fejezettel zárul. Táborozáskor „Estve jött a parancsolat / Viola-szín pecsét alatt...” Nem tudom, az amerikai tengerészgyalogosok milyen parancsolatot kapnak (nyilván nincs rajta violaszín pecsét és nem is lovas futár viszi), a lényeg azonban mit sem változott; a katonának be kell rukkolni éppen úgy, mint ahogyan Csokonai megírta volt a „Szegény Zsuzsa a táborozáskor” című versében. S ahogyan egy-egy elkapott híradóképen látom, az amerikai lányok, asszonyok csakúgy ölelik a szeretett férfit, miként Zsuzsi ölelte a maga Jancsiját. („A lelkem is sírt belőlem, / Mikor búcsút veve tőlem.”) S nem kétséges, hogy minden katonabúcsú közben kísért a gondolat: „Jaj! Talán elvált örökre!” Csokonai Vitéz Mihály Jancsija a törökre, Ady Mesebeli Jánosa, mondjuk, a németre, Kaffka Margit férje a szerbekre, a mi apáink, nagyapáink az oroszokra mentek. Az amerikai fiúk a tálibokra mennek. Mert menni muszáj, csak hát az egészben mindig van valami képtelenség, értelmetlenség. Erre a művészek éreznek rá elsősorban; azaz ők képesek érzékletesen elmondani. Az első világháború idejéből Tersánszky Józsi Jenő „Viszontlátásra drága” című regényét szoktuk emelgetni, ami elsőként szól a háború esztelen- ségéről, lélek- és erkölcsgyilkos hatásáról. Az 1916-ban megjelent művet azonban megelőzte Kaffka Margit írása: „Lírai jegyzetek egy évről”. Egy szerelmes emberpár olaszországi idilljébe robban be a háború — egyik napról a másikra. Kaffka keserűsége határtalan, az emberben — mint lelkes lényben — csalódott. „Kultúra, humanitások, szépségek! Most lerántódott a lepel, s alatta vigyorog a vérivó parázna állat.” Majd később: „...mire való a szerelem, hogy lehessenek húsz év múlva is egymást pusztító milliók?” És valóban, alig több, mint negyedszázad telt el a második nagy világégésig. S azt követően sem szűntek meg a helyi háborúk. A harmadik évezred elején — úgyabbul, mint korábban — Isten sírja reszket a szent honban... S mennyien reszketnek, fáznak és éheznek! De nemcsak a test, a lélek is reszket, vagy reszkethet. Mert nincs földi hatalom és erő, ami a dzsihád harcosainak hitét megingatná. Hisz rájuk a gyönyörök birodalma vár — hurikkal és borpatakokkal. De mi vár ránk, akik itt a földön szeretnénk lelkiismeret-furdalás nélkül élni? Mert élni kellene és élni hagyni másokat — akármiben mások. Kaffka Margit szeretettel nézi az orosz hadifoglyokat, s reméli, hogy mielőbb hazatérnek övéikhez. Tessék mondani, én hogyan nézzem a szemétben turkáló, csontsovány afgán gyerekeket? A sintémek való rissz-rossz gebéken menekülő muszlimokat? Hogyan nézzem az asszonyától, anyjától búcsúzó amerikai katonát vagy a behajózó brit legénységet? S hogyan nézzek az égre, ahol a mi légterünkön húznak át a háborús repülőgépek? Uraim — kiknek kezébe milliók sorsa tétetett —, egyre több táj válik térképpé. Elgondolkodtató, ha merünk gondolkodni. Ámbár Kaffka azt írja: „Az ember gyáva, gyáva hunyászkodó állat! Nemcsak a hatalom és intézményes önkény vághat fát meggörbített hátán — de a sorssal szemben is alázkodóvá, kezessé teszik a rettegések, kínok, kiszolgáltatottságok”. Csaknem kilenc évtizeddel ezelőtt születtek a fenti sorok. Azóta semmi sem változott volna? Gyarmati Béla Figyelem! Áramszünet! Értesítjük tisztelt Fogyasztóinkat, hogy hálózati berendezéseink karbantartása miatt Orosháza külterületén az Eötvös-kanyari transz- formátorkörzetben, a Tóth-tanya transzformátorkörzetben, valamint Pusztaszentetomyán a Béke Tsz D. sz. üzemegységről ellátott tanyáknál áramszünetet tartunk. Az áramszünet időpontja: 2001. november 15-én, &-16 óráig. Hálózati berendezéseinket a kikapcsolás idején is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Megközelítésük és megérintésük életveszélyes és tilos! . DÉMÁSZ Rt. Főmérnökség, Békéscsaba
