Békés Megyei Hírlap, 2001. október (56. évfolyam, 229-254. szám)
2001-10-22 / 247. szám
4. OLDAL - 2001. OKTÓBER 22., HÉTFŐ É V F O R DÚLÓ Emlékezés az 1956-os forradalomra A haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló Holnap ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulóját. Október 23-a, történelmi évfordulóink legnagyobbjai közé emelkedett. Nemzeti ünneppé vált. Az alábbi, emlékező-tisztelgő összeállítást a Dél-Alföld című lap most készült, „Nagy Imre, a nemzet miniszterelnöke 1953 és 1956” című memoárkötetének (szerkesztők: Géczi József Alajos, Gellérfy László és Majzik István) segítségével adjuk közre. Hogy középpontjában Nagy Imre áll, természetesnek tartjuk, hiszen a mártír miniszterelnök neve egybeforrt „ötvenhattal”. Az igazságtalanság előjelei Nagy Attila színművész Miskolcon vett részt a forradalomban. 1956 után a kivégzést elkerülte, de börtön és kínzások vártak rá. Részlet az 1991. október 15-ei parlamenti beszédéből: „Nagy Imre újratemetésének az előestéjén mondtam én többek társaságában szegény Csengey Dé- nesnek (...), hogy egy olyan változásért komoly embernek nem érdemes megmozdulnia, amelynek a gyakorlata és moralitása nem lesz magasabb rendű, mint az előző volt. Nem szabad egy olyan történelmet előkészíteni, ahol az igazságtalanságoknak csak az előjelei változnak meg. Szeretnék olyan holnapban élni - mert nagyon sokáig éltem olyan időben, amikor ez nem volt igaz -, ahol nem bűn többé az, hogy az ember önmagára hasonlít, akkor sem, ha ez nagyon sokaknak nem tetszik. Én szeretnék megszabadulni a gondolatokért törvény előtt vállalandó felelősség lehetőségeitől. Én a Becsület Rt.-nél szeretnék lenni az utazó. És őszintén mondom, hogy ha megalkotnánk azt a jogrendet, amelyben nem lehet többé sortüzeket indítani állampolgárokra, ahol nem lehet visszaéléseket elkövetni, aki ehelyett leszámolni akar, az először lőjön belém, mert én nem akarok egy ilyen jövőben élni. Őszintén, nem akarok.” Nagy Imre, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír miniszterelnöke Az utolsó szózat Öt óra 20 perc, Szabad Kossuth Rádió. „Figyelem! Figyelem! Figyelem! Nagy Imre, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsának elnöke szól a magyar néphez! Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke! Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével!” (Himnusz - Szózat) A jelentést 5 óra 35 perckor angolul is leadták. Ettől kezdve két- percenként angolul, franciául, németül, magyarul és szláv nyelven is megismétlik. 1956. november 4. A parlament két törvényt alkotott Budai E. László Magyarország 1956. november Téged siratlak Szabadság! Te fénysugár gyermeke a forradalmi népnek! Bölcsődben zúztak szét páncélos, idegen katonák. mert rettegett tőled a csillagos zsarnok, mint hajdan rettegett Heródes a megszületett Messiástól! Szászvár, 1956. november 10. A parlament két törvényt is alkotott az 1956-os forradalommal kapcsolatban. Az első 1990-ben, a másodikat hat évvel később. Egy-egy részlet ezekből: „A szabadon választott új Országgyűlés halaszthatatlan feladatának tartja, hogy törvénybe foglalja az 1956. októberi forradalom és szabadságharc történelmi jelentőségét. Az újkori magyar történelem e dicső eseménye csak az 1848-49-es forradalomhoz és szabadságharchoz mérhető. 1956 őszének magyar forradalma megalapozta a reményt, hogy létrehozható a demokratikus társadalmi rend, és hogy a haza függetlenségéért semmilyen áldozat nem hiábavaló. A forradalmat követő megtorlás visszahelyezte ugyan a régi hatalmat, de nem volt képes kiirtani a nép leikéből 1956 szellemét. Az új Országgyűlés kötelességének tartja, hogy ébren tartsa és ápolja a forradalom és szabadság- harc emlékét.” * „Az Országgyűlés magasztos feladatának tartja, hogy Nagy Imrének, az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc miniszter- elnökének emlékét — születésének 100. évfordulója alkalmából - törvénybe iktassa. Az első szabadon választott Országgyűlés legelső és halaszthatatlan feladatának tartotta az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc jelentőségének törvénybe foglalását. (...) Nagy Imre 1956. október 24-i miniszterelnöki kinevezése a forradalom akaratát fejezte ki. Mint miniszterelnök a nemzet szándékához hűen igyekezett véget vetni a fegyveres harcnak, meghatározó lépéseket tett a politikai intézményrendszer demokratizálódásáért, valamint az ország függetlenségének megteremtéséért. Társadalmi eszményeihez, a nemzeti szuverenitás követelményeihez mindvégig hű maradt. Meg nem alkuvása, mártírhalála jelentős mértékben hozzájárult az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemiségének megőrzéséhez.” A lelkiismeretük tisztaságának megóvása volt a tét A történet nagyjából ismert. Milyen szerepe maradt azok után a magyar tárgyalóküldöttségnek, amely előbb a Parlamentben, majd Tökölön ült le a szovjetekkel azt megbeszélni, hogy a szovjet csapatokat hogyan és meddig vonják ki Magyarországról, azután, hogy november 1-jén Magyar- ország bejelentette kilépését a Varsói Szerződésből. Tudjuk, hogy semmi. Miután az európai nagyhatalmak és a megoldást diktáló, de mindenképpen befolyásoló Egyesült Államok, Európa történelme során más módon, de ismét a „be nem avatkozás” politikáját választották, sorsára hágják a magyar kérdés megoldását. Az Erdei Ferenc vezette tököli magyar küldöttséget látványos, „baráti fogadtatás” után Szeröv tábornok, a KGB elnökének akcióterve alapján letartóztatták és más-más módot választottak a „felelősségre vonásra”. Voltak, akiket a Nagy Imre-csoporthoz kapcsoltak - mint Maiéter Pált voltak, akiket Kárpátaljára deportáltak és voltak, akiket - így Erdei Ferencet is - „csak” a Gyorskocsi utcába vittek. Sorsuk egy ideig abban egyezett, hogy igyekeztek őket a „látszat- megoldás” részesévé tenni. Igyekeztek őket meggyőzni az együttműködésről, de teljesíthetetlen feltételeket szabtak. Sokan vállalták is az együttműködést, mert úgy vélték, ezzel elkerülheti az ország a totális visszatérést a Rákosi-diktatúrá- hoz. Mások ezt nem vállalták. A tettükkel, elveikkel, lelkiismeretükkel csak a mártírhalál vállalása volt összeegyeztethető. A történészek feladata lesz kideríteni, hogy az események fő vezetőinek - köztük Erdei Ferencnek, valamint Nagy Imrének és társainak - csak a lelkiismeretük tisztaságának megóvása volt-e a tét? Vagy miként az a rehabilitációk során már eddig is gyakran kiderült: olyan kényszerhelyzetet teremtettek-e a szovjet tanácsadók és végrehajtók, hogy sem egyik, sem másik fél nem volt igazán döntési szabadsága birtokában. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: FÁBIÁN ISTVÁN Álljatok mellénk! Részlet Nagy Imre október 31-ei, Kossuth téren tartott beszédéből: „Kedves barátaim! Szuverenitásunk és függetlenségünk első napjait éljük. Rendkívül nagy akadályokat hárítottunk el utunkból. Rákosi és Gerő bandáját kiűztük az országból. Bűneikért felelni fognak. Megpróbáltak engem is bemocskolni, azt a hazugságot terjesztették, hogy én hívtam be az orosz csapatokat az országba. Ez alávaló hazugság. Az a Nagy Imre, aki a magyar szuverenitás, a magyar szabadság és függetlenség harcosa, nem hívta be ezeket a csapatokat, ő volt az, aki a visszavonulásukért harcolt. Kedves barátaim! A mai napon megkezdtük a tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonulásáról az országból, a Varsói Szerződésből reánk háruló kötelezettségeink felmondásáról. Egy kis türelmet kérünk azonban tőletek. Azt hiszem, az eredmények olyanok, hogy ezt a bizalmat megadhatjátok. Kedves barátaim! Álljatok mellénk!" Mi volt az újság akkor? VW| jkoWátjaJ A szerkesztők szándékát a történelem húzta át. Hogyan kezdődött a nap 1956. október 23-án? Erről egyedül a korabeli újságokból kaphatunk képet, a reggeli lapokból, amelyeknek szerkesztői a lapzárta idején még mit sem sejtettek arról, hogy a történelmet is másképpen írják ezután. Kilenc ember - ha még él - máig meleg szívvel emlékezhet. Azon a kedden tudhatták meg ugyanis, hogy telitalálatuk volt a totón. Akkortájt hatalmasnak tartott összeget, több mint 68 ezer forintot vihettek haza. Nem sokkal többen- talán néhány százan — tölthették október 23-át tévénézéssel. A Magyar Televízió hetedik kísérleti adásnapján, a Két nyuszi című rajzfilmet, a Híradót és a Zalameai bíró című német filmet közvetítette. A Magyar Nemzet „Mennyi devizát kaphatnak a külföldre látogató utasok?" címmel közölt írást. Mind az egyénileg utazók, mind a társas utazások tagjai, akik általában néhány napot töltenek nyugati országokban, 120 évi átlagfizetést akart elkölteni: „Zongorát vagy pianínót vennék 7000-ig, azonnali átvétellel." Negyvenöt éve igazi ritkaságnak számított egy nyugati műszaki cikk: „1600 forintért Philips lemezjátszós világvevő rádió, 36 lemezzel eladó." Egy rendőrségi felhívás bizonyítja, hogy nincs új a nap alatt: „Az utóbbi napokban rendkívüli gyorsasággal terjedt el a fővárosban egy Piramida-játék, amelynek terjesztői azt hirdetik, hogy aki abban becsületesen liWHMffl axxfítam kk»b unsress !« »/if.iwXB «SOI <: SMCMft SUN**-. »«VVA px+.VrrMcK' « »«»II« « rtlttltti. y f* U« <1 . j xooX «f«*« r«•: A $iaksz«rv«xftt&k Békás megyot lonócsa k»ri a munkások javaslatoif : Belgrádi) <ro a roroáu-jugoMdá'?’ tárg vu/ő pnüUTÁftjAi íensöumxi SZABAD NÉP «MpitlÁia Űj, tavaszi seregszemle forintnak megfelelő valutát, tehát 10 dollárt vagy 200 schillinget kaphatnak — írta az újság a forradalom napjának reggelén. De hányán utaztak akkoriban Nyugatra? Érdekesek október huszonharmadika apróhirdetései is. Ki részt vesz, az 10 forint ellenében hamarosan 31.250 forint összeget kaphat." A Népszava a rendkívüli időjárásról írt. „Október végét írunk, s az idő mégis nyárias, az augusztusinak felel meg. Vasárnap Budapesten 20 fokot mértek, Szegeden 22-t. 86 év óta ez a második legszárazabb, legmelegebb ősz." A Szabad Nép arról ad hírt, hogy meg- áw MH alakult a budapesti egyetem bölcsészettudományi karán a Március 15-e Kör, majd hosszan közli Wladislaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának VIII. ülésén elhangzott beszédét. Az Irodalmi Újság közli A magyar írók kiáltványát, amelyben történelmi sorsfordulót jeleznek. Megyénkben a Viharsarok Népe, a legjelentősebb média, hírt ad arról, gondolná, hogy nyolc év kemény diktatúra után még létezett ilyen polgári csö- kevény. íme egy ajánlat: „Középkorú főzőmindenest, gyerekszeretőt, bentlakással azonnal felveszek, Alfonzé, VI. Gorkij fasor 8/b." - S a gyerek, akit szeretni kellett, nem lehetett más, mint napjaink népszerű humoristája, Markos György. Akadt, aki csaknem egy KOLfeg KIADÁS Irodalmi Újság A Á» i Mfl l Atf k A MAGYAR ÍRÓK KIÁLTVÁNYA hogy kezdik a második békekölcsön kilencedik sorsolása nyereményeinek kifizetését. Hogy aztán a legborzongatóbb november következzék. _______________________I KEMÉNYÉ „V eszélyes” művek a vásznon A forradalom idején sem hallgattak a múzsák, bár négy festmény eltűnt Az '56-os forradalom egy régi mondást is megcáfolt: a harc idején sem pihentek a múzsák. Bizonyság rá a történelmi napokat idéző képzőművészeti tárlat a Történeti Hivatal kiállítótermében. A hiány, mint lényeg mérhető. Az 1956 diadalmas és véres napjait idéző rajzolt, festett, fényképezett művészeti megnyilatkozások között a legmegdöbbentőbb az a négy festmény, amely nincs jelen. Nincsenek ott Mucha István képei a Történeti Hivatal (Bp., VI. Eötvös u. 7.) kiállításán, mert nem lehetnek ott. Hiszen bűnjellé lettek, még keletkezésük napjaiban. Olvasható viszont a képek leírása a vizsgálati anyagban: a kihallgatást vezető tiszt: kérdéseire a művész részletezi, melyik festménye mit ábrázol. így tudjuk meg, hogy A Parlament előtt, a Forradalom, a Rabiga és a Pokol kapuja címek mit is rejtettek. Azaz, hogy rejtélyről szó sem lehet, hiszen a művek veszélyességét azonnal felismerte a hivatalosság, s kutatta, kérdezte, kinek is mutatta meg a festményeket a művész. S mi vezette, hogy e témákat egyáltalán vászonra vigye. Mucha István azt válaszolta, úgy vélte, az országban forradalom van, s ehhez neki is hozzá kell járulnia. Nem volt egyedül. Festők, grafikusok, magyarok, itthon és emigrációban élők, meg a világ számos nemzetének alkotói gondolták ugyanezt. Egy időben és röviddel a forradalom elbukása után készült rajzok, vázlatok, tanulmányok de még festmények is tanúskodnak művészeink érzékenységéről, döbbenetéről, a forradalom iránti elkötelezettségéről. A november 4-éig látogatható 56 képei című kiállítás a harminchárom festő munkáit mutatja be, kiegészítve a Történeti Hivatal fényképtárának néhány jellegzetes fotójával. Bálint Endre 1956-ból datált balladai hangulatú Halottak napja című festménye nyitja a tárlatot. Mint ismert, a gyász kellékeit - lábszárcsont, koponya, sír, angyal - felvonultató kép címét utóbb Régészetre szándékozott változtatni a festő, s az alsó képmezőt is átfestette volna. A halál jelképei, a koporsó (Szőnyi István, Baranyay András), a holttestek (Jerzy Hofman, Kocsis Imre, Marosán Gyula), a kivégzések (Kondor Béla), a halottaikat sira- tók (Gódor Kálmán, Szalay Lajos) gyakran feltűnnek. Különös, hogy a rajzok, festmények többsége a támadó tankok, a romok, a vérengzések szereplőit és helyszíneit örökíti meg. Gebhardt Béla vázlatai történelmi hitelessé- gűek. Az építész-festőművész október 26-án kezdte rajzolni lakó- környezetét, a Práter utcát, a Kilián laktanyát, a Corvin közt. Marosán Gyula az események krónikásának szegődött: ott volt a Parlament előtti vérengzéseknél és a Sztálin-szobor ledöntésénél, a vöröszászló-égetéseknél, az első orosz tank zsákmányolásánál. A tankok, mint támadó, félelmetes szörnyek a pusztítás nagyon is valós jelképei. Pogány Géza festményéből plasztikusan emelkedik ki egy fémből való tank. Lossonczy Tamás 1957-es keltezésű rajzai 1995-ös retrospektív kiállításáig nem voltak publikusak. Jakovits József rézkarcai áttételesek, a tüskés karmú ördögök és angyalok összecsapásában teljesednek ki. Bolmányi Ferenc is vörös ördögöt fest nagyméretű Mementó című vásznára. A világ nagy művészei, olyanok, mint Marc Chagall, Oscar Kokoschka, Jean Cocteau is megnyilvánultak '56 kapcsán. Tőlük a témával kapcsolatos alkotások másolatai kerültek a falakra. Találkozhatunk Franciszek Sta- rowieyski elhíresült Síró galamb című litográfiájával, egy - La tragédia dellí Ungheria című - olasz képregény lapjaival, vagy az 1948-tól Argentínában élő Szalay Lajos SOS El Drama de Hungária című képeskönyvével, amelyben az eseményektől ugyan földrajzilag távol élő, világhírű grafikus mégis a hitelesség és a beleérzés meggyőző erejével szól a magyar eseményekről. Az SOS-füzetet eljuttatták az ENSZ-hez, a világszervezet kormányaihoz és a világ vezető lapjaihoz. Nem is maradt visszhang- talanul. K. M.
